Csak a Puffin

Szilvás süti

Nincs ezen mit bonyolítani, ez egy szuper egyszerű szilvás süti. Pontosan az, aminek látszik:) Piknik-kirándulás kompatibilis, finom, és kb. egy gyerek is el tudja készíteni, olyan egyszerű.

szilvas lepeny

Hozzávalók:

  • 6 db tojás
  • 20 dkg puha vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 1 tasak vaníliás cukor
  • 25 dkg liszt

A szilvához:

  • 50-60 dkg szilva
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál őrölt fahéj

A tetejére esetleg egy kis mandula – de ez simán elhagyható.

 

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és sütőpapírral bélelünk ki egy közepes méretű tepsit (kb. 20×30 cm). A szilvát megmossuk, félbevágjuk és kimagozzuk.

2. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A tojások sárgáját kikeverjük a cukrokkal, majd hozzáadjuk a puha vajat, és a lisztet, és 1-2 kanálnyit a felvert fehérjehabból. Alaposan kikeverjük, majd hozzáadjuk a többi fehérjehabot és óvatosan összeforgatjuk.

3. A tésztát a sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elegyengetjük, és sűrűn kirakjuk a szilvával. Az őrölt fahéjat elkeverjük a 2 evőkanál cukorban, és ezzel szórjuk meg a szilvákat. Sütőbe toljuk és kb. 25 percig sütjük.

lepeny

Töltött padlizsán

Ha valami duplán sajtos, és még paradicsomos is, akkor nagy baj már nem lehet. Márpedig ez a töltött padlizsán pont ilyen. Nálunk a töltelékből maradt valamennyi, amihez főztem egy kis spagettit, és így a vacsora-kérdés is megoldódott, de akár mini lasagne-t is lehet belőle készíteni, úgy is újrahasznosítható a maradék. Már ha van. Mármint maradék:)
padlizsan02

Hozzávalók:
4 db padlizsán
1 fej vöröshagyma
50 dkg darált sertéshús
2-3 gerezd fokhagyma
1 db konzerv paradicsom
kevés étolaj
só, bors, oregánó
20 dkg mozarella
15 dkg Gouda sajt

  1. A padlizsánok zöld végét levágjuk, hosszában kettévágjuk, és kivájjuk a húsát úgy, hogy pereme maradjon. A kivájt fúst felkockázzuk.
  2. A vöröshagymát apróra vágjuk, a fokhagymagerezdeket megpucoljuk és felapírtjuk.
  3. Kevés olajon megdinszteljük a vöröshagymát és a fokhagymát, majd hozzáadjuk a darált húst és morzsásra pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott padlizsánt és a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, oregánóval fűszerezzük és kb. 10-15 percig főzzük.
  4. A sütőt 200 fokra melegítjük, és sütőpapíros tepsire helyezzük a kivájt padlizsánokat. A mélyedésekbe kanalazzuk a ragut, majd mozzarella darabokat tépkedünk a tetejére, és végül reszelt sajttal zárjuk a sort. Kb. 25 perc alatt készre sütjük.

 

padlizsan04

Szilvás lepény

Szilvás és lepény is, de nem piskótás, hanem inkább olyan, mint egy édes focaccia. Figyeljetek a sütőre, lehet, hogy 25 perc is elég, nálam egy kicsit tovább maradt, és így a széle megpirult, de kicsit halványabban szerintem még jobb lett volna.  Langyosan a legfinomabb, de nem az a tipikus puha, nyammogós ebéd utáni desszert, én a helyetekben inkább uzsonnára, piknikre készíteném el.szilvas lepeny 3

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 tasak porélesztő
2,5 dl víz
3+2 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
50 dkg szilva
1 mokkáskanál őrölt fahéj

  1. A lisztet, a porélesztőt, a vizet, 3 evőkanál cukrot és a mézet egy tálba mérjük és összegyúrjuk, dagasztjuk, majd letakarva meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük.
  2. Közben a szilvát megmosva kimagozzuk és félbevágjuk, a 2 evőkanál cukorban elkeverjük a fahéjat, sütőpapírral bélelünk ki egy nagy vagy két kisebb tepsit, és előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
  3. Ha megkelt a tészta, kinyújtjuk akkorára, amekkora a tepsi, belesimítjuk, és kirakjuk a szilvával – jó sűrűn. Ha kész, akkor megszórjuk a fahéjas cukorral, és sütőbe toljuk. 30-25 perc alatt készre sütjük.

szilvas lepeny 2

A recept Moksha blogjáról jött.

 

Gasztroblogok a hőskorból - Ahogy eszik úgy puffad /Fakanál Éva

Ahogy ígértem bevezető posztomban, jönnek a régi kedvenc bloggerek és a körkérdések, melyeket mindenkinek feltettem. Kicsi Vú után máris itt van “Fakanál Éva”, az Ahogy eszik, úgy puffad bloggere, aki éppen ma ünnepli blogjának 10. szülinapját. Igen, bizony, 2006!!!! szeptember 1-jén indult a blog, aminek majdnem olyan “fura”neve van, mint az enyémnek – és az a legdurvább, hogy erre ma már mindketten büszkék is vagyunk:) Éva is roppant szorgos blogger volt klassz kis házias receptekkel, és akkoriban különösen üdítő saját stílussal. Nyilván most is jó, ha valakinek van saját “hangja”, de ma már annyira sok a blogger, hogy a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb találsz jópofa, jó stílusú bloggereket, régen viszont a kevés blogger között nehezebb volt ilyet találni és ha valakinek volt egy kis humora, stílusa, egyénisége, akkor azt megjegyezted. Na Éva blogja számomra ilyen volt, szívesen olvastam akár recept nélkül is, és olvasom még ma is. Ha tehát szépen végigolvastátok ezt a miniinterjút, akkor irány a blog!!

Mesélj a blogodról (Mikor indult, hogy indult, mi volt a célod a bloggal, milyen sűrűn posztoltál/posztolsz? Milyen típusú receptek vannak a blogon?)

2006. szeptember 1-jén kelt az első bejegyzés, amelyben szeretettel köszöntöttem magam a gasztroblogok között. A blog egyetlen célja akkor az volt, hogy egy helyen legyenek a régi, kipróbált családi receptek, amiket majd jól megtalál a lányom, aki akkor 19 éves volt, és akkortájt semmiféle érdeklődést nem mutatott a főzés iránt, de reménykedtem benne, hogy ez idővel meg fog változni. Tehát egyszerűen egy receptgyűjtemény volt a blog, csak nem kockás füzetbe írtam kézzel, hanem klaviatúrán, és a neten tároltam. Nemigen csaptam neki hírverést, csak néhány közeli barátnak mondtam el, hogy létezik a blog. Eleinte volt olyan, hogy egy nap akár két posztot is írtam, de ez a felfokozott állapot aztán persze idővel lecsendesedett. Nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a blogot nemcsak az ismerősök olvassák, hanem idegenek is. A blog fénykorában gyakran előfordult olyan, hogy a látogatók száma elérte egy nap az 1500-1700-at, ami akkoriban óriási szám volt. Aztán a szolgáltató, ahol a blogot üzemeltettem, egyik napról a másikra gyakorlatilag lehúzta a rolót, a blogban szereplő fotók az enyészeté lettek, de a szöveg azért lementhető volt, így megmaradt. Nem vagyok technikai zseni (sem), így nem volt egyszerű a megmentett tartalmat másik blogba átimportálni, sőt, nemhogy nem volt egyszerű, nem is sikerült. Így aztán 6 évi blogolás után 2012-ben a blogger.com-nál kezdtem új életet.

beignet

Akkoriban, amikor mi kezdtük, még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók? Volt velük közvetlen kapcsolatod?

Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, honnan jöttek az olvasók. De mivel nem volt túl sok gasztroblog, mindenki, aki magyar nyelven keresett receptet a neten, előbb-utóbb beesett valamelyik blogba. Közvetlen kapcsolatom nem volt az olvasókkal, érdekes módon leveleket se nagyon kaptam főzés ügyben, ami csak egyet jelenthet, hogy irtó jó posztokat írtam, amikből a nagyérdemű mindent megtudott, nem kellett külön leveleznie velem 😉

Milyen szép emléked van, ami a bloghoz köthető? Már ha van persze:)

A legkedvesebb élményem az első tévészereplés volt, amit a blognak köszönhettem. Kicsi Vú keresett meg, hogy lenne valamilyen szereplés, ha vállalom. Aztán nem sokkal később megkerestek a Kultúrház című műsortól, ha jól emlékszem, másnap kellett kimenni a Kunigunda utcába, ahol az egész aznapi Kultúrház a gasztroblogokról szólt. Azt nagyon élveztem, a mai napig őrzöm a felvételt, és ha nem mondod el senkinek, elárulom, hogy időnként meg is szoktam nézni.

Mit adott neked a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott az életed a blognak köszönhetően?

Sok mindent köszönhetek a blognak. Ismeretségeket is persze, de leginkább mégis azt emelném ki, hogy jó néhány újságban jelentek meg receptjeim, büszke vagyok arra például, hogy az induló Stahl magazinba jó néhány anyagot írhattam, de jelentek meg írásaim és receptjeim a Ridikül Magazinban, írtam az izeselet.hu website-ra, újabban a gastroguide.hu-n is olvasható vagyok.

csirkepaprikas

Mi újság veled most? Maradt valamilyen gasztro kötődésed?

Olyan sok a gasztro kötődésem, hogy néha már soknak is érzem, hogy nem telik el nap főzős műsor, gasztronómiai témájú cikk írása nélkül.  A legfontosabbnak azt tartom, hogy a TV Paprika – az egyetlen tematikus főzős csatorna – felkérésére szakmai lektorként dolgozom náluk. Ez azért nagyon fontos az életemben, mert abszolút elismerésnek érzem egyfelől, másfelől pedig borzasztóan sokat tanulok azokból a sorozatokból, amiket a gondjaimra bíznak. És a tanulás, a fejlődés nekem nagyon fontos. Nagyon büszke vagyok arra a 40 részes vetélkedőre, amit 2016 tavaszán forgattunk az RTL Klubnak Hagyjál főzni! címmel, és amelyben gasztronómiai szakértőként vehettem részt. A sorozat nagy sikert aratott, és remélem, lesznek még újabb évadok belőle.

pavlova_allo_k

Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?

Követni egyetlen blogot sem követek már úgy, mint régen, amikor napi x óra azzal telt, hogy végiglapoztam az engem érdeklő oldalakat. Néha sajnos a saját blogomat is képtelen vagyok követni, nagyon sokat dolgozom, ezért a blogra kimondottan kevés energiám jut már, amit nagyon fájlalok. Mivel lassan 40 éve, hogy különböző tévécsatornák különböző műsoraiban dolgozom, számomra fontosak a „nézettségi”, esetünkben olvasottsági adatok. Nos, ezen a téren nem dicsekedhetek, mert ma már olyan sok gasztroblog van, amelyek között az olvasók figyelme megoszlik, hogy szinte a lehetetlennel érzem egyenlőnek felfuttatni az ahogyesziket arra a szintre, amiről 2012-ben lezuhant. Egyszerűen erre már nem futja sem az időmből, sem az energiámból, ez szomorúsággal tölt el.

Mit gondolsz a mai gasztroblogokról?

Keveset követek figyelemmel ahhoz, hogy erről megalapozott véleményt tudjak mondani, de úgy látom, hogy a fiatalos hangvétel, a trendi megjelenés ma már sokkal fontosabb az olvasottság szempontjából, mint a megbízható tartalom.

kisrolad

Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással, mint régen – akkor milyen lenne most?

Nem, a főzési szokásaim alapvetően nem változtak – ne felejtsük el, hogy a blog indításának időpontjában már 25 éve vezettem háztartást, tehát eléggé bebetonozott szokásaink voltak úgy a főzés, mint az evés terén -, de bármikor boldogan próbálok ki szokatlan, vagy számunkra újdonságnak számító recepteket.

Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?

A kedvenc receptem vitathatatlanul az olasz húsgombóc volt, amit még a török hódoltság idején olvastam egy internetes fórumon, konkrétan az internettón. Nagyon bonyolultan volt leírva, emlékszem, kinyomtattam, és a következő néhány évben mindig a kinyomtatott receptet elővéve főztem. Semmit nem változtattam rajta, lassan húsz éve, hogy állandóan repertoáron van, viszem vendégségbe, ha úgy adódik, főzöm vendégeimnek, ha jönnek, és még az Amerikában élő barátaimnál is fergeteges sikert arattam vele.

olaszhusgomboc

Gasztroblogok a hőskorból - Kicsi Vú

Nyár elején írtam a magyar gasztroblogok hőskoráról, és ígértem, hogy lesznek miniinterjúk régi kedvenc bloggereimmel, azokkal, akiket nap mint nap követtem, személyesen is megismertem, megkedveltem. Kördés-sorozatnak is nevezhetném, akkoriban ugyanis még ilyen is volt: egy blogger feltett egy kérdést (pl. hány szakácskönyved van, honnan inspirálódsz, stb.), ő maga meg is válaszolta, és egyúttal továbbadta más bloggereknek a kérdést, ők is válaszoltak, ők is továbbadták, így a kérdésből körkérdés lett, amit viccesen kördésnek hívtunk:) Hát én most összeírtam néhány kérdést, és megjárattam régi kedvenceim között, kíváncsi voltam, ki mire és hogy emlékszik a régi szép időkből és kivel mi lett 8-10 évvel az indulás után.10_resize

Kicsi Vúval kezdjük, akinek nagy szerepe volt abban, hogy én is blogolni kezdtem. Ő volt ugyanis az egyik blogger, aki annak idején, 2007!!! márciusában szerepelt a Kultúrház című műsorban, és arról mesélt, hogy mi is az a gasztroblog. Sokszor írtam már, hogy én ott és akkor hallottam először a gasztroblogokról, és Viki blogja volt az egyik, amit még aznap este megnéztem, és ami aztán az egyik kedvenc blogom lett. Fogadjátok szeretettel Kicsi Vú történetét, aztán menjetek és nézzétek meg a blogját! Pörgessétek csak vissza 2007-8 környékére az archívumot, szinte minden napra jutott egy új poszt, Viki főzött, a férje fotózott, a kommentek csak jöttek és jöttek – tényleg inspiráló volt egy magamfajta kis kezdő bloggerecskének:)

Mesélj a blogodról egy kicsit! (Hogy indult, milyen recepteket posztoltál, ki fotózott?)

2007 januárjában indult a blogom minden előzetes tervezés és szándék nélkül. Véletlenül rábukkantam Mautner Zsófi blogjára, az első magyar gasztroblogra és miután beazonosítottam, hogy mi az, nagyot dobbant a szívem: ez kell nekem is. Apósom akkoriban Kínában dolgozott, kaptam tőle sok fűszert ajándékba, ez is a konyhai kísérletek felé terelt. Volt, akit a Kicsi Vú név meg is tévesztett: azt hitték, kínai vagyok. 🙂

Kezdetben nagyon lelkes voltam, szinte naponta posztoltam, a férjem fotózott és ő vágta meg a képeket. Akkor még hagyományosabb ételeket is megosztottam, a családi kedvenceket (juhtúrós puliszka, tepsis krumpli), de már ébredezett az ázsiai konyha iránti vonzalmam is. Ez a lelkesedés egyébként hosszan kitartott, 6 éven keresztül rendszeresen frissítettem a blogot.

Milyen szép emléked van a blogolással kapcsolatban? 

Sok szép emlékem fűződik a bloghoz: ma is nosztalgiával gondolok erre a hőskorra (az ágyam mellett kupacokban álltak a szakácskönyvek, ezzel feküdtem, ezzel keltem). Sok bloggert megismertem személyesen, akkor indult például Vrábel Kriszta, Ízbolygó, Wichmann Anna, Gabojsza is. Rendszeresen szerveztünk bloggertalálkozókat, ahova mindenki hozott valami finomat – nagy közös evészetek voltak ezek. Volt karácsonyi süticserebere meg egy virtuális játék, a VKF – Vigyázz, kész, főzz!, melynek én voltam a második házigazdája. Annak kapcsán aztán egy tévéadásba is bekerültem, ami akkor hihetetlen fordulatnak tűnt. Sok felkérés, munka is megtalált a blogolás kapcsán, például zsűriztem a Tesco Tiniséf receptversenyen Sárközi Ákossal és Tillával együtt, majd a versenyt követően országos roadshowra mentünk a Kuktanodával és együtt sütöttünk egy mobil konyhában sok-sok általános iskolai osztállyal. Kemény munka volt, de nagyon élveztem.

mezescsirke

Mit adott az életedhez a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott valamit az életed a blognak köszönhetően?

A blognak köszönhetően az életem lassan, de biztosan teljesen megváltozott. Szép organikus fejlődés volt ez, kis lépésekkel. Először otthagytam a fix tanári állásomat és magántanár lettem és mellette elkezdtem építgetni egy gasztrovállalkozást (Veled:)). Aztán kiderült, hogy nem ez az én utam, és elkezdtem megkeresni azt, ami szenvedélyesen érdekel a gasztronómián belül…

Akkoriban még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók?  Volt közvetlen kapcsolatod az olvasókkal?

Akkoriban még nem volt ennyi gasztroblog, mint most, ezért könnyebb volt olvasókat szerezni. Voltak gyűjtőoldalak, melyek szemlézték az összes gasztroblogot, az akkori szolgáltatómnak, a freeblognak is volt egy főoldala – innen jöttek a látogatók. Az ismertebb gasztroblogok között voltam és ez elég olvasót biztosított. Még élénk élet folyt a blogokon, a bloggerek és az olvasók is kommenteltek egymásnak, volt egy fix olvasótáborom, akiket a nicknevükről ismertem.

sutotokos_csicseriborsocurry

Megvan még a blog, de már ritkábban posztolsz. Mi újság veled mostanában gasztro téren?

Az évek múlásával a gasztroszenvedélyem megmaradt, csak szelídült, finomodott. Már nem érzek kényszert, hogy megvegyek minden egzotikus alapanyagot, különlegességet, nem vagyok igazi gasztrosznob (bár a szakácskönyvek még mindig a gyengéim). Az ázsiai konyha iránti szeretetem viszont nem múlik: rátaláltam a kínai táplálkozásterápiára, az 5 elem konyhára, ami egy olyan érdekes világ, ami az egészségtudatos és az ínyenc énemet is folyamatos izgalomban tartja. Az „ősblog” mellett elindítottam a Kicsi Vú 5 elem konyháját, ahol receptek mellett sok elméleti posztot is közlök: népszerűsítem a kínaiak energetikai szemléletét. 1,5 évig volt egy kis főzőiskolám, ahol a kínai gyógyító konyhát tanítottam, aztán mikor felmondták a bérleti szerződésemet, az online tanfolyamok felé vettem az irányt. Tavaly októberben indítottam az első online főzőtanfolyamomat az őszi táplálkozásról és azóta minden évszakban tartok egy 4 hetes online kurzust.

Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?

A mai napig fél szemmel követem a gasztroblogokat és néhány életmódblogot is. A facebooknak köszönhetően képben vagyok, ki mit csinál. Néha rámegyek régi blogokra is, és olvasgatom a régi posztokat. Még most is tudom, mit kinek az oldalán kell keresni.

Mit gondolsz a mai blogokról?

Úgy látom, mindig vannak ötletesek, egyéniek az új blogok között is, még mindig ki lehet tűnni egy jó megközelítéssel. Szeretem, ha egy blognak van egy fókusza, mint például a reggelik vagy a főzelékek.

Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással mint régen – akkor milyen lenne most?

Érdekes, hogy a főzési stílusom nem sokat változott szerintem, csak bizonyos alapanyagok háttérbe szorultak (sokkal kevesebb cukrot és tejterméket használok például). Az 5 elem konyha inkább keretbe foglalta azt, amihez ösztönösen vonzódtam.

Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?

Az első sikerrecept a könnyű citromos sütemény volt, ami egy citromos piskóta tulajdonképpen és nem is értettem, miért lett ikonikus. 🙂 Az első posztjaim között volt a kínai szezámmagos csirke is, annak is jó volt a fogadtatása (ez mondjuk nem annyira meglepő). Személyes kedvencem minden, amiben csicseriborsó van és a sült sárgarépás kencém, amit már sokakkal megszerettettem. A visszajelzéseket egyébként most már inkább a valós életben kapom, előfordul, hogy Wekerlén, ahol lakom, megállítanak az utcán és elmesélik, melyik receptemet próbálták ki és milyen eredménnyel. 🙂

citromsuti_3

Szuper finom gyümölcsös pite

Vannak piték, vannak jó piték, és van a legjobb pite. Ez az. Finom tészta, szép rácsos minta, rengeteg gyümölcs = A tökéletes gyümölcsös pite. A tölteléket lehet variálni, szilva, barack, alma, körte kombináció is jó lehet, de meggy, vagy szezonjában az eper-rebarbara páros is tökéletesen passzol ehhez a pitéhez (is).

pite

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg cukor
2 csipet só
20 dkg hideg vaj
1 tojás

1 tojás a lekenéshez

A töltelék (a piteforma méretétől és mélységétől függően)
80-100 dkg gyümölcs: nálam most áfonya, málna, szeder és alma volt
8-10 dkg cukor
3 evőkanál liszt

  1. A hideg vajat felkockázzuk, és minden egyébbel együtt kimérjük egy gyúródeszkán. Kézzel gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, az a jó, ha nem ragad, szépen összeáll. Kettéosztjuk, folpackba csomagoljuk, és hűtőbe tesszük 30 percre.
  2. Az egyik tésztadarabot kinyújtjuk és egy kb. 20-22 cm átmérőjű tapadásmentes pitetálba/tortaformába simítjuk, úgy, hogy pereme is legyen, sőt, azon kicsit túl is érjen. Megszurkáljuk az alját villával, és hűtőbe tesszük.
  3. A gyümölcsöt előkészítjük: megmossuk, lecsepegtetjük, az almát meghámozva, kicsumázva kis kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a cukorral és a liszttel, és a hűtőből elővett tésztára kanalazzuk.
  4. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és elővesszük a másik darab tésztát is a hűtőből.
  5. A tésztát kettéosztjuk, és mindkét darabot kör alakúra nyújtjuk – akkorára, mint amekkora a pitetálunk – majd csíkokra vágjuk, és a csíkokból rácsos mintát formázunk. Át kell bújtatni a tésztacsíkokat egymás alatt – nem olyan bonyolult, már elsőre sikerülni fog:)
  6. Ha kész, lekenjük a tésztát egy tojással, és sütőbe toljuk. 180 fokon sütjük kb. 60-65 percig, közben kb. félidőnél érdemes ráteríteni egy alufólia darabot – nem szorosan – hogy ne piruljon meg túlságosan a tészta.

pite02

Ilyen pizzát még nem ettél: itt a brownie-pizza

Milyen az a pizza, amiben a tészta egy csupa csoki (de ezúttal lapos) brownie, amin a paradicsomszósz szerepét málnahab tölti be, és melynek tetejére sajt helyett friss gyümölcsök kerülnek? Megmondom: isteni finom!! Csak éppen desszert kategóriában indul.

Természetesen – az igazi pizzához hasonlóan – itt is lehet variálni a feltéteket: a tejszínhabba kerülhet áfonya, lekvár, vagy akár csoki darabkák is, és a tetejére is szórhatunk bármit: gyümölcsökön kívül mandulát, mogyorót, de meglocsolhatjuk akár csoki vagy karamellszósszal is. Mondom, hogy olyan ez, mint a pizza- csak jobb:)

brownie 030

Hozzávalók 26 cm átmérőjű pizzához:

2 db tojás
15 dkg étcsokoládé
15 dkg puha vaj
8 dkg cukor
8 dkg liszt

A feltéthez:
2 dl hideg habtejszín
1-2 evőkanál porcukor
5 dkg málna

A tetejére:
friss gyümölcs

  1. Először elkészítjük az alapot: Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és előkészítünk egy 26 cm átmérőjű tortaformát (ha nem szilikon, sütőpapírral béleljük ki).
  2. Az étcsokoládét vízgőz felett / mikróban megolvasztjuk. A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, kikeverjük, majd jöhet az olvasztott csoki és a liszt, és alaposan összekeverjük.
  3. A csokis masszát az előkészített tortaformába simítjuk és sütőbe toljuk. Kb. 20 percig sütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
  4. Ha teljesen kihűlt, tálcára/tányérra tesszük a brownie-alapot, és jöhetnek a feltétek: a habtejszínt a porcukorral felverjük, közben hozzáadjuk a megmosott, lecsepegtetett málnát, és habbá verjük.
  5. A málnahabot a csokis alapra kenjük, és friss gyümölcsökkel megszórva tálaljuk. Díszítésként menta vagy citromfű leveleket is szórhatunk rá.

browniepizza2

Sajtburesz Kenderesi Tamás olimpikonnak

“Elfáradtam, rám férne pár sajtburesz.” – mondta Kenderesi Tamás, miután bronzérmes lett a riói olimpián 200 méter pillangóban. Úgyhogy ma nálunk sajtburESZ készült, amit ezennel a szuper olimpikonoknak, és különösen Kenderesi Tamásnak dedikálok:)

sajtburesz2

Hozzávalók:

A bucihoz (8-10 db-hoz):
80 dkg búzaliszt
50 dkg natúr joghurt
5 dkg puha vaj
1 db tojás
2 csomag porélesztő (vagy 1 kocka friss élesztő)
1 teáskanál só
6 dkg cukor

A húspogácsához:
1 kg darált marhahús
só, bors
olaj – a sütéshez

A sajtszószhoz:
10 dkg cheddar sajt
1 dl tej
1 teáskanál liszt

Zöldségek:
salátalevelek
paradicsom
lilahagyma

  1. Először elkészítjük a bucikat: az alapanyagokat egy nagy tálba mérjük és összegyúrjuk, majd sima tésztává dagasztjuk. Meghintjük liszttel, és letakarva meleg helyen kb. 45 perc alatt duplájára kelesztjük. Ha letelt az idő, 8-10 db gombócot formázunk belőle, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket és további kb. 20 percig pihentetjük, kelesztjük.
  2. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, a tésztagombócokat lekenjük tojással és kb. 20 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni őket.
  3. A húspogácsához a darált húst sózzuk, borsozzuk, összegyúrjuk, majd húspogácsákat formázunk belőlük és kevés olajon kisütjük.
  4. A sajtszószhoz egy kis lábasba öntjük a tejet, belereszeljük a cheddart, és közepes lángon kevergetve összeolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, habverővel elkeverjük és kész is.
  5. A kihűlt bucikat félbevágjuk, és összeállítjuk a sajtburgert, akarom mondani SAJTBURESZT:) Az alsó zsemledarabra jön egy kis sajtszósz, rá egy salátalevél, rá paradicsom, rá egy húspogácsa, majd ismét sajtszósz, egy kis lilahagyma és végül a zsemle teteje.

 

sajtburesz

 

Császármorzsa és (majdnem) lila tehenek: ebéd Marcel Hirscherrel

Mi egy olyan család vagyunk, ahol kb. októbertől márciusig tart a síszezon, na nem azért mert egyfolytában síelünk – jó is lenne – hanem mert szinte minden hétvégére jut egy síverseny a TV-ben, ami nálunk a téli hétvégéknek legalább annyira része, mint egy jó forró kakaó. Nem ülünk a TV előtt egész délelőtt, de ha jönnek a “nagyok”, akkor nézzük, drukkolunk, és hitetlenkedünk, hogy hogy bírják ezt a tempót. Van annak egy hangulata, aki szereti a síelést, biztosan tudja, miről beszélek. Ismerjük a legjobbakat, az utóbbi 10-15 év nagyágyúinak nevét bármikor felismerném egy vetélkedőben: Aksel Lund Svindal, Bode Miller, Ted Ligety vagy épp Hermann Maier része a téli hétvégéinknek. Nem tudok időeredményeket és világkupa győzelmeket felsorolni, de ismerem őket, tudom, mit csinálnak:)

photo-collage (12)

Így amikor nemrég találkozhattam Marcel Hirscherrel, a világ jelenlegi egyik legjobb, ha nem A legjobb alpesi síelőjével, akkor azért eléggé boldog voltam. Egy Salzburg melletti kis alpesi faluból, Annaberg-Lungötz-ből származik, és ott szervezett egy túrát július végén, amire én is meghívást kaptam egy salzburgi hétvégével kiegészítve. Salzburg az egyik kedvenc városom, úgyhogy már jól indult a dolog, ráadásul gyönyörű idő is volt aznap, így nagy lelkesedéssel indultam útnak.

 

photo-collage (14)

A Stuhlalm nevű házikóhoz másztunk fel, ahol Hirscher is rengeteg időt töltött gyerekkorában (is) – akkor ugyanis a szüleié volt ez a kis alpesi kuckó. A túra után várt minket a Brettljause, amit magyarul azt hiszem, paraszttálnak nevezhetünk. Sajtok, sonkák, kolbász, zöldségek és hozzá egy kis köménymagos kenyér volt a nagy tálon. Leöblítettük egy kis almdudlerrel, majd pedig következett a császármorzsa, ami gyakorlatilag életem legjobb császármorzsája volt. Fahéjas almakompóttal kínálták, és hát egyszerűen hibátlan volt.

Így készült:

Közben persze beszélgethettünk is Marcel Hirscherrel, aki egy nagyon barátságos, szerény, kedves ember, olyan, mint a “szomszéd fiú”, csak éppen ő nem a szomszéd fiú, hanem az egyik legjobb síelő a világon. Itt nőtt fel egyébként Annabergben, ahol a szülei egy sísuliban oktatók. Mint az alpesi gyerekek többsége, ő is a sípályákon töltötte a téli délutánokat, és ha már olyan jól ment neki a síelés, elindult versenyeken is. És ha már elindult a versenyeken, akkor többségüket meg is nyerte, így egyre intenzívebben és többet edzett és versenyzett, míg végül 2012-ben megnyerte az összetett világkupát.

mh05

Ahogy mondta, már az a győzelem messze meghaladta mindazt, amiről valaha álmodozott, de a sikerszériája tovább folytatódott: még négyszer sikerült győznie, ami még soha senki másnak nem sikerült: ő az első férfi alpesi síelő, aki zsinórban 5 összetett világkupa győzelmet szerzett. És még mindig csak 27 éves. A szezon utáni pihenésnek vége, most kezdi a felkészülést a szezonra, szeptember vége felé már hó is lesz, így élesben is megkezdődhet az edzés. Azt mondja, ha most abbahagyná, akkor is maximálisan elégedett lenne, de persze még nem hagyja abba, szeret síelni, jól érzi magát, szereti azt a közeget, úgyhogy amíg jól esik neki, folytatja.

photo-collage (15)

Hogy milyen jó fej volt Marcel Hirscher, arról még fogok mesélni, és arról, hogy mi-mindent láttam Salzburgban szintén, de most azzal zárnám a kis beszámolómat, hogy elmondjam: ha tehetitek, menjetek el egyszer (vagy többször) Ausztriába nyáron (is). Annyira szép, olyan gyönyörűek a hegyek, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele. Ezek a kis alpesi falvak tényleg olyanok, mint a képeslapok. Csodás hegyek, egy hütte, fantasztikus panoráma és tehenek, tehenek és tehenek. Mintha direkt rakták volna őket oda, hogy tényleg olyan legyen, ahogy azt a lila tehenes képekről, videókból elképzeljük, pedig nem díszlet, higgyétek el. Menjetek el, nézzétek meg a saját szemetekkel is!

csaszarmorzsa

3+1 szuper málnás édesség a hétvégére

Egy kanalas, egy kevert és egy torta. A közös bennük a málna!!! És ráadást is kaptok, minden idők legjobb sütijét, a málnás cheesecake brownie-t!

George Clooney kedvence, panna cotta málnával: a receptet itt találod.

pannacotta_02

A verhetetlen: málnás brownie. A receptet itt találod.

brownie_2

Duplán málnás csokitorta, recept itt.

duplamalnas-csokitorta-fekvo

És a ráadás, a málnás cheesecake brownie, a legjobb süti a világon:) Recept itt.

brownie

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!