Csak a Puffin

Vendégem Vagy Vacsorára 2. évad 3. forduló

A második fordulóról még be sem számoltam, pedig már két hónap is eltelt, most meg már itt a harmadik. JAMVILD goes to Karcag. A menü:

Vendégem Vagy Vacsorára 2. évad 2. forduló

Ma este, nálunk, L. főz. És holnap egyből tovább is lendülünk, jön a 3. forduló, velem és a brunchommal:) Egyelőre a mai vacsora menüje publikus, én meg már itt se vagyok.

Vendégem Vagy Vacsorára 2. évad 1. forduló

Már lassan két hete, hogy megültük az első vacsorát a VVV 2. évadában és hát el kell mondanom, hogy igencsak emlékezetes este volt. Kezdjük ott, hogy V megnyerte az első évadot és ezzel a “főnyereményt”, vagyis hogy heten elmegyünk vacsorázni valahova, de persze a nem győztesek fizetik a nyertes vacsoráját. Szerintetek megkapta már a nyereményét? Hát nem. Ő sem adott határozott választ, hogy hol szeretné eltölteni, mi meg szintén nem akartuk ráerőltetni, hogy mondjuk a Mátrába menet valahol megállunk és majd ott lesz a nyereményvacsora – amiből persze el tudtunk addig jutni elméletben, hogy a végén begurulunk egy mcdriveba és ha szerencséje van, menüt kap:) Szóval ilyen próbálkozások után aztán hirtelen jött a nagy hír, hogy a Costes csillagot kapott, ránk meg a para jött, hogy most ki ne találja a rafkós V, hogy hát ő pont oda akar menni, mert akkor leszünk bajban pénzügyileg – persze ezt az ötletet is továbbfejlesztettük, hogy leginkább úgy tudnánk ezt elképzelni, hogy őt befizetjük egy vacsorára, leül egyedül, mi meg a Rádayn csöveznénk, néha rátapadnánk az ablakra és bekukucskálnánk, hogy jóllakik e a fiú. Na lényeg, nyereményét még nem kapta meg, de mint győztes, ő kellett, hogy kezdje az új évadot.

Mert hogy januárban eldöntöttük, hogy lesz új évad, és én szisztematikusan meg is kezdtem V presszionálását. Jól emlékszem, hogy sítábor alatt, mikor már a harmadik nap is megpendítettem a felvonóban libegve, hogy ugye bevállalja a februári hétvégét, mert az milyen jó lenne, szóval mikor harmadszor is próbálkoztam, akkor már az egyébként galamblelkű (sic!!) V is felhorkant kicsit, hogy jobb ha nem erőltetem, mert neki az addigra nem fog összejönni, hiszen még ki kell találni és el kell próbálni a menüt. Így végül ezt a szép márciusi estét céloztuk meg, erre már azt mondta ő is, hogy rendben lesz. 
Ahogy azt a múltkor írtam, annyi változás történt a kiírásban, hogy idén kell lennie valami témának. Hát persze mondanom sem kell, hogy ezt mindenki tudta, csak V nem. Feltehetően éppen elszunyókált a Mátrában, amikor ezt fixáltuk, de már mindegy is. Lényeg, hogy a főzés napján, a posztomat olvasva derült ez ki számára, bár én  – az elnevezések alapján (leve(le)s, szárnyaszegett postás, meglepetés nekem is- megesküdtem volna, hogy valami posta-téma lesz, már titkon vízionáltam, hogy az est fénypontjaként postás józsi is megérkezik:) De ez csak véletlen egybeesés volt, mint később kiderült. Lényeg a lényeg, a csapat teljes létszámban tiszteletét tette az izgatott házigazdánál és bár a szárnyaszegett postásra kapásból ketten is a galambra asszociáltunk, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy tényleg galambot kapunk. Soha. Never. Még egyszer mondom, soha. Nem hittem, hogy ez igaz lehet. Pedig úgy lett. Ment aztán minden, mint a karikacsapás. Kaptunk salátalevest (érted, leve(le)s), galambpörköltet puliszkával és nokedlivel, és a végén málnás pohárkrémet, postás józsi meg nem jött. Cserébe mi ettük a galambokat, ahogy tudtuk, talpig trutyisan, haraptuk, téptük minden ügyeskedést bevetve, ahogy Gaga barinőm fogalmazott másnap: “most is itt vigyorgok, ahogy előttem vagytok a szárnyakkal és próbáltok vmit kihámozni a galamb hónaljából”. Hát tényleg így volt, de legyőztük a kis cafkákat. Volt hozzá szakértők által kiválasztott bor, mert jobb, ha tőlem tudjátok, hogy a galamb mellé pinot noir illik – csak azért mondom, hogy ha holnap este összeütnétek egy galambpörit, még véletlenül se tévesszétek el:) És erre én még azt tudnám mondani, hogy a bacardicola meg mindenhez megy:) Szóval folyt az itóka is, a hangulat is jó volt, bár most a szomszéd nem lacafacázott, gyakorlatilag belépésünk pillanatában, fél 9 körül megdöngette a falat, nem úgy mint tavaly, amikor negyed 5 körül jelezte csak jelenlétét:) Mindenesetre príma kis este volt, még szülinapot is köszöntöttünk és végül megint hajnalban távoztunk. 
Jövő hétvégén folytatjuk. 

(Még mindig) Vendégem Vagy Vacsorára

A tavalyi sikeres első évad után, elindul a második évad. Barátaimmal, a JAMVILD közösség tagjaival, mely egyébként azóta a pécsi lakathalmon is megpecsetélte barátságát, úgy döntöttünk, hogy belevágunk még egyszer és elindítjuk a második évadot, mert hát elég jól sikerült az a 7 este, amit tavaly a VVV keretében együtt töltöttünk. Úgyhogy stay tuned, jönnek a vacsorák, a felállás ugyanaz, az alapokról itt olvashattok, holnap kezdődik a móka, a tavalyi győztes, V főz elsőként. A szabályok kicsit változtak az eredetihez képest, most kell lenni valami fix témának, ami köré felépül az este – de hogy az egy nemzet, egy film, egy zene, vagy egy szín, vagy bármi más, az teljesen mindegy. A pontozás annyiban módosult, hogy most maximálisan 15 pont adható, ebből 10 az ételekre és 5 az egyebekre. Az első menü és szedettvetett kis logócskánk:

Aki készít nekem egy szebb logót ugyanezekkel a feliratokkal nem letöltött képből, hanem saját rajzból, annak készítek egy általa választott sütit és személyesen adom át:) Emailben lehet jelentkezni: doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!