Csak a Puffin

VKF - Paradicsomleves sajtos kiflivel

Minden igyekezetem ellenére azt kell, hogy mondjam, a jubileiumi XX. VKF antihőse vagyok. Cserke kollegina “bő lére eresztve” álnév alatt leveskészítésre invitált minket, amivel fájdalom, de csak mérsékelten tudok azonosulni. Nekem nem hiányzik a leves. Ritkán eszünk, ha igen, akkor is legszívesebben belülmaradunk a húslevesbableves által meghatározott körön. Na jó, van még a remek gesztenyekrémleves, meg egy eperkrémleves a tarsolyban, ezen kívül a káposztalevest szeretem, és azt hiszem, itt vége is a történetnek. Meggyleves, nem kösz. Almaleves, nem kösz. Ja igen, a gulyáslevest azt szintén szívesen eszem – elég kommersz vagyok, hm? A múltkor kipróbáltam egy narancsos sárgarépakrémlevest, amiből hálistennek csak tesztelési mennyiséget készítettem, mert olyan rettenetes volt, hogy egy kanállal több nem csúszott le. Ahogy valahol már említettem, rosszul vagyok a hagymát és hús/zöldségleves alaplevet tartalmazó édes krémlevesektől. Ja igen, még nyáron megcsináltam Mamma almás spárgakrémlevesét, hát az sem aratott nagy sikert (Mamma kérlek, ne vedd magadra, ez nem a Te hibád, a mi ízlelőbimbóink nyilvánvalóan el vannak tévedve, ez a leves is a hagyma-alaplé miatt bukott meg – feltehetőleg). Csak a pöti bacondarabkák segítettek a leküzdésben, azokért kár lett volna. Szóval ha azon gondolkodom, mit együnk holnap, biztos, hogy a leves az, ami utoljára eszembe jut.
Node, én készültem, találtam egy egész ígéretes paradicsomlevest, gondoltam, ezzel is beférek a VKF keretbe, mert bár semmi különleges nincs benne, talán a háziasszony értékelni fogja az energiáimat és a különlegesség hiánya ellenére is elfogadja a jelentkezésemet. Leves megvolt, nagyon nagyon ízlett, felkerült erre az igen rövidke levesrepertoár-listára, már csak a posztolás váratott magára. Node, abban a szent pillanatban, amikor megírtam a magamét és a képet akartam beilleszteni, na pontosan abban a pillanatban szakadt meg a kapcsolat imádott laptopom és a mindentudó csúcsszuper külső vincseszterem között, amely ezeket a képeket is tartalmazta. Beszakadt vagy mi a szösz. Karma?:) Úgy éreztem nem kell ez a leves nekem. Aztán vinyó megjavult, kép megkerült, de én akkor már azt gondoltam, nem lesz VKF-nevezés, hisz megvolt a jel. És mi történt? Jött a testvérem vendégségbe, lett egy igen görbe este, melynek csúcsán ügyes Doki egy elegáns mozdulattal, tomporának lágy suhanásával úgy leverte a helyéről a laptopot, hogy a földre zuhant szegény. Karma, hm? 🙂 Nem hiába retteg Mr Doki évek óta – talán ismer? – hogy egyszer majd leejtem, beütöm, esetleg mérsékelten stabil állapotomban leborítom a szerencsétlen számítógépet, amitől majd tönkremegy a képernyő, higgyem el, hogy az úgy lesz és dobhatom ki az egészet, lesz nagy bosszúság, stb, stb… De lássatok csodát! Doki gépe ennél sokkal ügyesebb, okosabb és szebb is, a nagy zuhanást zokszó nélkül túlélte, nincs pixelesedés, nincs törés, nincs semmi, így ezt ismét jelnek vettem és úgy döntöttem, mégis felteszem szerényke levesemet. Íme:
Ja, azt azért jó, ha tudjátok, hogy semmi, de semmi köze nincs a menzás, betűtésztás paradicsomleveshez. Akár szeretitek azt, akár nem, ez tény:)

Hozzávalók:

2 fej kisebb vöröshagyma
2-4 gerezd fokhagyma (tehát 3)
3 ek olaj
2 közepes krumpli
8 db paradicsom
1 ek friss, apróra vágott bazsalikom
só, bors
kifli, baguette
reszelt sajt
1. A hagymákat apróra vágjuk és az olajon üvegesre pirítjuk. Közben egy nagyobb lábasban vizet forralunk, ha felforrt, belerakjuk a paradicsomokat pár percre, majd kivesszük és könnyedén eltávolítjuk a héjukat.
2. A krumplit megpucolva kockákra vágjuk és az olajon megforgatjuk.
3. A paradicsomokat kockákra vágjuk és ezt is a főlábasba tesszük, felöntjük 7-8 dl vízzel és felforraljuk. Bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezzük és közepes lángon puhára főzzük, majd levesszük a tűzről.
4. Ha a paradicsom és a krumpli is teljesen puhára főtt, turmixgéppel pürésítjük (szükség esetén átszűrjük, sózzuk, borsozzuk).

5. Tálaláskor kiflikarikákra reszelt sajtot teszünk, pár perc alatt sütőben rápirítjuk.

fotoparadicsomleves_5
Forrás: Príma Konyha 2008 május – ha minden igaz

VKF - Staféta

Eljött ez a szomorú pillanat, amikor meg kell válnom a VKF háziasszonyi szerepétől és tovább kell adnom a stafétát. Úgy vagyok vele, mint az esküvővel (tudom, tudom, annyit beszélek az esküvőről, mintha legalábbis a múlt héten lett volna, pedig nem is). Szóval annak is volt előzménye, elhangzott a Nagy Kérdés, ami ezesetben Ízbolygó “felkérése” volt. Akkor is ki kellett találni egy csomó mindent (időpontot, helyszínt, ültetést, stb), ahogy most is a témát. Aztán meg kellett szervezni, le kellett bonyolítani, úgy, hogy én magam is készültem, és közben még sok-sok másik ember is készült arra a bizonyos napra, ahogy ez ebben az esetben is történt. Aztán pedig eljött a végkifejlet, maga az esküvő, és akkor úgy, de úgy sajnáltam, hogy vége lett hirtelen, mint ahogy most is. Ami bíztat, hogy az esküvő után is tartós a boldogság, így remélem a post-VKF időszak is elviselhető lesz:):):)


A kép innen származik.
Ha viszont át kell adnom, akkor szeretném kicsit rendhagyó módon átadni a stafétát. Nem húzom tovább, ezennel visszaadom a stafétát Ízbolygónak:):) Na jól van, csak vicc volt, de azért gondolom, megnyúlt az arcotok egy pillanatig:) Az igazság, demostmártényleg az, hogy a stafétát tulajdonképpen már át is adtam. És akkor itt jön a rendhagyó rész. Játékra hívlak Titeket – de ha nekem valaki azt mondja, hogy nem szeret játszani, csak spontán, akkor irgumburgum nagyon morcos leszek -:):) – szóval a játék lényege, hogy keressétek meg a következő VKF házigazdája nevének betűit az összefoglalóban. Hogy hogy találjátok meg? Jószeműek könnyedén észre fogjátok venni. Kevésbé jószeműeknek annyit tudok segíteni, hogy olyan pályaművek összefoglalójában szerepelnek a betűk, amelyek szerzői az eddig megismert bloggerek közül szívemhez legeslegközelebb állnak. A betűk nem sorrendben vannak elrejtve!
Kérem, hogy aki kitalálta, az csak annyit írjon kommentben, hogy megtalálta, de a nevet ne tegye közzé, maradjon játék a játék. Mondanám, hogy gratuláljatok inkább kommentben az illető blogján, de az nem jó ötlet, mert sokan a kommenteket is feedben olvassátok, úgyhogy ezzel hamar végetvetnék a játéknak. Szóval kezdődjön a móka! Várom a visszajelzéseket!

A lehetőséget pedig nagyon köszönöm, élmény volt VKF-et rendezni!

VKF XIX. Romantikus vacsora - Összefoglaló II.

A bevezető után lássuk a pályaműveket!
Ági, aki főz nem egy lógós típus. Most, amikor épphogy csak megszületett a második kisgyerkőc, még most sem hagyta ki a VKF-et és ha receptekkel nem is, néhány történettel mindenképpen gazdagította a fordulót. Mint kiderült, a tea, virsli és kész pestóval készülő tészták bűvös háromszögében alkotó Férj is tud meglepetést okozni, bennem konkrétan igen erős éhségérzet támadt e hajnali órán a vargányás tortellini olvastán, pedig panaszra nincs okom, az én Férjem a virsli és a chili con carne koronázatlan királya, és szorult helyzetben a tükörtojást is tökéletesen elkészíti:)
Annaeszik most nincs túl jó passzban, de Benedek Elek hozzá képest egy némalevente, mert Anna rosszkedve ellenére is sok-sok mindent mesélt, arról, milyen romantikus vacsoráik voltak cs-vel. De csak voltak, ezért Anna most nyomi és még beteg is szegény, mégis hős volt és alkotott magának egy szájsebkímélő diétás krumplit pályamű gyanánt és én abban is biztos vagyok, hogy ha majd megismerkedik némethonban a jóvágású Jürgennel, akkor újra elő lehet venni a lehengerlő ételeket a tarsolyból. Addig meg csak gyógyulgass és tanulmányozd a német konyha(?) alapjait, hátha jól jön!



Baba, a “fiatalkorú” elkövető tökéletesen oldotta meg a feladatot, annak ellenére, hogy most éppen nincs kinek romantikus vacsorát készíteni. Bár azt ígéri, ha kimondom, hogy “ami késik, nem múlik”, akkor bosszúból véreshurkát fog etetni velem, én ki merem jelenteni, hogy lesz ez még jobb is, ne aggódj kedves Baba!:):) Ha ilyen jó humorral fogod fel az életet, ahogy, akkor nem lesz gond!:) (és szeretem a véres hurkát):) Felicity King és Gus Pike!!:):) Jaj én is hogy! És figyelj, Felix King és Sara Stanley összejött valaha? Vagy hogy volt? Na de, visszatérve a főcsapásra, Baba hálistennek túllépett a valaha a szülőknek készített löncshús-tojás vacsorán és kiválasztottjának, a kőkemény rockernek ezúttal egy Virginia Apple Pie nevű remek süteményt sütött. Ha ő ezt tudná, milyen jó estéje volt a minap!:):)

Én megpróbáltam. Igen, többször is nekifutottam Dulmina másik énjének értelmezésébe és a romantikus vacsora kibogozásába, de elbuktam, csúnyán elbuktam. Aztán vártam a recepteket, hogy majd hátha abból kiderül, de még nem kerültek fel ezek az ételek, így azt sem tudom igazából, kik azok az elfek és hogy mit esznek, de nagyon kíváncsi lennék, mit esznek a Tündérvilágban, hogy hódítanak meg egy Tündért és milyen régi romantikus vacsoráikra emlékeznek szívesen. Dulmina kérlek, segíts!

Gabah, Gabah, nem is tudom, hogy mondjam, de ez csillagosötös:) Vagy dícséretes ötös, ha így jobban tetszik. De tényleg. A Piazza-Piazza blog szerzőnője igen komoly pályaművel, sőtmitöbb művekkel jelentkezett, volt benne mesélés, jó ételek, sok fotó, egyszerűen remek. A luxusmenzán egyik este metélőhagymás kékkagyló, sáfrányos tőkehallal töltött cannelloni, királyrákfarok királyi módra és körtés-ricottás lepény volt a menü, de ha már így belejöttek, Gabah-ék tartottak egy másik vacsorát is, ahol pedig a hasonlóan impozáns B menü került asztalra: zöld füvekkel töltött „cjarsòns”, zöld füvekkel párolt házinyúl és mézes-rozmaringos almás lepény. Mindezt úgy, hogy Gabah Férjének szívéhez nem a hasán keresztül vezet az út…. Mi lenne, ha úgy lenne??:)

Gabojsza úgy kezdte a mesélést, mint ahogy a klasszik viccek kezdődnek, egy pillanatig meg is állt bennem az ütő, azt hittem, az lesz a vége, hogy “ma meg már annak örül, ha nem adok neki vacsorát”, de nem. Amennyire én tudom, ők ketten igazán jól kiegészítik egymást, de ha ez az ára kedves Gabojsza, akkor iktasd ki az árubeszerzésből az Embert, inkább várjon meleg vacsorával, pezsgővel és egyebekkel:) Most ezen az estén vegyes ízelítő falatkák abból, ami éppen volt a hűtőben, sült tengeri halfilé belugalencsés édesburgonya tortával valamint sajttál almával, aszalt gyümölcs, pisztácia és kedvenc vörösboruk került az asztalra Gabojszáéknál, csak azt tudnám, hogy hova lett az eper, amiről az emailben írtál.

Gabriella nemcsak kreatív a konyhájában, hanem idegenvezetőnek sem utolsó, a romantikus vacsora témájául nászútjuk helyszínét, a Dominikai-köztársaságot választotta. Ennél jobb párosítás nincs is: utazás és főzés – mi kell még? Azt a fantasztikus életérzést szerette volna Gabriella visszahozni a vacsorával, amit ott láttak: ahol “a latin zene mindenütt szólt és az emberek bárhol táncra perdültek, még az utcán is.” Karib húsos táskák, karibi csirke és kakaólikörben dunsztolt körte vaniliás-fahéjas fagylalttal idézték a nyaralás emlékeit, én a magam részéről már flip-flopban nyomulok a tengerparti dizsiben, majd nyugovóra térek a vízben álló bungalow-ban. Pont most, mielőtt felébrednék:)

Gourmandula, oh, dear… Hogy én megélhettem azt, hogy a swingerről egy gasztroblogon fogok olvasni hááát, erre nem számítottam:):) Mandula kisasszony hozzáillő kreativitással és humorral ragadta meg a feladat lényegét, és mivel nem sikerült becserkészni egy jóvágású johncusacki nézésű értelmes pasit, ezért két barátnő társaságában valósította meg az ideális randivacsora tökéletes ellentétét, büdös, szaghúzós, aprólékos, de valószínűleg nagyon finom indiait készített a kolleganőknek. Vöröslencsés kókuszcurry krémleves és keralai zöldséges kókuszcurry, indiai rizibizivel készült az ominózus vacsorán, amelyet aztán egy Bárány Boldizsárról szóló entellektuell diskurzus követett a bajtársnő blogján. Csak azt sajnálom, hogy majdnem ottvoltam, de mégsem:)

Grenadine, a budapesti éjszakában lopott randira osonó végzet asszonya évfordulós vacsorára csábította Férjét, aki titokzatos napraforgós csokorral köszöntötte őt, majd a közszemérem megsértésének elkerülése érdekében a forró teapuncsot követően, otthon folytatták a vacsorát lazackrémes levelestészta szívekkel, patisszonban sült kétsajtos farfalleval és Aszúban párolt aszalt szilvával és kacsamájjal töltött kacsamellel. És bár lefogadom, hogy Apu már a kosárkával érkező Grenadine láttán, de, hogy a forró teapuncs után tuti, meg volt vásárolva, egy ilyen menüt követően a kollegina még bedobta a forduló legstílszerűbb nevű desszertjét: a lángoló szeder szerelem nevű finomságot.

Ízbolygó mostanában nagyon elfoglalt, sokunk bánatára a blogon is csak ritkán nyilvánul meg, ezért is örültem különösen, hogy végül mégis publikálta az ízbolygói színvonalon kivitelezett double-date menüjét. Ha leírom, mi minden készült a vacsorára, nem is marad több hely, pedig muszáj elmondanom: hagymás lepény paradicsomos-kapris szósszal, lazaccal és kaporolajjal, joghurtkrémes gomba újhagymakrémmel, sherrys tyúkhúsleves benne főtt zöldségekkel, paradicsomos-rozmaringos nyúl újhagymával és gnocchi alla romanaval, túrós brownie és rugelach. Ugye, hogy ugye? Én megmondtam. Már az olvasástól jól laktam, Pötty-mami hihetetlen, mint mindig!

Kalinka a legmosolygósabb és kacsintósabb keserédes ember, akit ismerek – legalábbis virtuálisan:) A sok smile mindenképpen erről tanuskodik, bár lehet, hogy ez csak a kellemes mennyiségű vodka+csoki párosnak köszönhető, amit az emlékezés mellé betermelt a kedves Partizán-testvér. Azt azért valaki soványvaddisznóvágtában elárulhatná nekem, miért van az, hogy a sors rendszerint egy romantikus alkatú nő mellé kevéssé romantikus férfit rendel és ha meg itt van végre egy nő, aki elismeri, hogy távol áll tőle a romantika, akkor ő meg kifog egy olyan kiskirályfit aki mécsesekkel rakja ki a sittes házban a fürdőig vezető utat… Ki érti ezt? Kalinka mindenesetre habos csíkos kávét szürcsölt merengés köben, mert, mint mondja: “Keserű is, édes is, mint a szerelem.”

Katakonyha most először indult VKF-en, és nem is akárhogy debütált! Remek háromfogásos vacsorával lepte meg a háromnapos izgalomban tartott Férjet, és bár a maminál a receptek memorizálása nem sikerült tökéletesen, Katakonyha felülemelkedett a hiányos emlékek zűrzavarán és önállóan fejezte be a padlizsántekercseket ízesített sajtkrémmel töltve, rokfortos szűzérméket vegyes zöldségkörettel és a csokoládés körtelegyezőt. És Kata, dehogy vagy egyedül a romantikus vacsoráról szóló elgondolásoddal! Pontosan erre gondoltam én is a kiíráskor, mindegy mi az, pirítós, vagy csokoládés körtelegyező, a lényeg, hogy a Te párodat lenyűgözd! Szerintem Katának sikerült!

Ajajajaj, kismacs írása majdnem kimaradt, pedig ki nem hagynám, egyrészt mert nagyon jól összefoglalja a romantikus vacsora fogalmának sokszínűségét, a benne rejlő lehetőségeket és mert jó olvasni, mennyire beindította a fantáziáját a téma. Végül a sok formáció közül, tengerpart és napsütés híján, és mert kismacs – ahogy korábbi írásai alapján gondoltam is – nem szereti a giccses dolgokat, a frissen alkotott kategória és terminológia alapján azt hiszem, a letisztult romantika híve, ehhez keresett és talált megoldást. A romantikus vacsorán kismacsék közösen sushit készítettek, és ezzel a romantikus vacsora kritériumainak egy további elemére is felhívta a figyelmemet – ne legyen sok mosogatnivaló!:):)Jogos!

Kicsi Vúról már előre gondoltam, hogy a romantikus tábor tagjaként köszönthetem majd és valóban így lett, nem is lepődtem meg, hogy a romantikus vacsora számára is valami olyasmit jelent, mint számomra, szinte még a szavak is ugyanazok, amiket használ: “különleges, meghitt, kiemel a hétköznapok rutinjából, lelassít”. Szerencsére a Férje, nem P. mint Purista, kislányuknál lényegesen nagyobb étvággyal bír, így Vú bátran választhatott valami felnőttesebb ételt és végül kuckózáshoz kiválóan alkalmas sajtfondü mellett nosztalgiáztak, felidézve a Delco sonkával és Luigi gombamártásával kikövezett gasztronómiai fejlődés útját is egyúttal.

Kricsonak nemcsak kanala van, hanem egy 11 hónapos picurka Mézesmadzagja valamint a gyerkőcnek egy mérsékelten romantikus Apukája is. Így a feladat dupla kihívást jelentett számára, meg kellett találni azt az estét, amikor a kis pöttöm nem az állatok számlálásával akarta tölteni az éjszakát, és Apu romantika-érzékenységének határát is. Azt hiszem, Kricso sokszor tesztelte már a határokat, mert nagyon úgy tűnik az írásból, hogy a rozmaringos sárgarépával töltött csirkemell zelleres burgonyaszufléval és az almahabos túrómisu, egy kis gyertyafény, és a pezsgő simán belefért.

A Kulináris Élvezet blog szerzője is bizonyította, hogy a romantika nemcsak a kapcsolatok elejének velejárója, 20 év házasság után is örömmel vállalta a hétköznapok rohanása miatt nehezen kivitelezhető nyugis romantikus vacsora feladatát. Volt gyertya, szép teríték, hangulatvilágítás és a kollegina még az ételekben is odafigyelt a különleges elemekre, polip salátát ettek szív pirítóssal, roston sült tengeri halat a tenger gyümölcseivel, aljnélküli túróst (szintén szívalakban) meggyöntettel. Ha pedig még azt is megírod nekem, hogy jól látom-e, hogy azok valóban olyan fémkelyhek/poharak, mint a Grál-kehely az Indiana Jones filmben, és ha igen, hol szerezted be, akkor nagyon hálás leszek.

Léttudatos Konyha Renátája a 10. házassági évforduló ünneplésével kötötte össze a romantikus és egyben családi vacsorát. A “letisztult romantika” kedvelőjeként gyertyával, füstölővel, zenével és virággal tette még hangulatosabbá a vacsorát , ami a következőkből állt: őszibarack-körte krémleves, grillezett padlizsán, paprika, hagyma, tofu párolt rizzsel, babonéz (vega tartár), céklasaláta, narancsos tükrös szívek, fügegolyók. Beri Ari emlegetésével pedig az én hangulatomat is feldobta Reni.. Szerelem első vérig, oh my god!:):) Köszi!:) Az meg, hogy a babiloniak tanították meg az egyiptomiakat arra, hogy a vöröshagyma a tökéletesség szimbóluma, hát nagy csel volt:)

Lilahangya és TS is szereplői a Nagy Rohanás című 21. századi eposznak, ami a két minihangya nevelgetésével, ellátásával együtt édes fáradtságot okoz nekik esténként, így sajnos nem nagyon van alkalmuk a romantikus vacsorákra. Most viszont majdnem összejött, leszámítva, hogy ebéd lett és kevéssé romantikus, mert mint Lilahangya mondja: “egy romantikus vacsora ott kezdődik, hogy más főzi azt az isteni vacsorát és nekünk pusztán az a dolgunk, hogy élvezzük a finom falatokat és a megismételhetetlen pillanatokat!” Cidreben pácolt nyúl sült almával és mézes, szilvás csokoládéhab grillezett fügével került az asztalra, ami valóban remek párosítás egy nyugis, romantikus estére is akár. Romantikus történetben azonban azt hiszem Lilahangya viszi a pálmát, legalábbis dramaturgiailag a legjobb írást nála olvashatjuk: egy évekkel ezelőtti vacsgeli történetét meséli el, amit szívből ajánlok mindenkinek.

Mamma szokásához híven erre a VKF-re is többtételes művel készült. Az első tétel kellemes történetmesélés, benne a gyanútlanul munkamegbeszélésre igyekvő évekkel ezelőtti Mammáról, aki hirtelen egy gyertyafényes vacsora kellős közepén találta magát, aztán ott vannak a pizzatésztadögönyözős hadműveletek és mostanában a kisasztal mellé kucorodós meghitt esték. Hát Mamma, sokszor kellene ilyenekről is írnod, ebből még a 15. oldalt is szívesen elolvasnám, míg mondjuk az élesztőtípusok 3 oldalas elemzésénél, bevallom, néha elfáradok:):) Ezután az egyszerű címkékkel (Menüsorok, Small Tal, VKF! – ja bocs, most látom, hogy vannak fejezetek, hozzávalók és kategóriák, de ez az írás minden szempontból egyszerű hálistennek) ellátott írás után a fordulóra készült pályaműveket is megismerhettük, a focacciat korianderrel és gyömbérrel valamint a zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúkmellet. Namármost, ha nekem két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy szoros barátságot fogok ápolni olyasvalakivel, aki olyanokat ír az Internetre, mint hogy ZF-borágó, Cs-olívabogyó vagy Z-salotta, nehezen tudtam volna elképzelni, de ma már cseppet sem bánom, hogy így alakult az élet! Köszi Mamma a részvételt!

Maszatkonyha Zsuzsija is ki akarta hagyni a fordulót, saját bevallása szerint ugyanis fogékony a romantikára filmek, könyvek terén, de ahogy fogalmaz: “ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van”. Zsuzsi végül egy szép, Cobra 11-et nézős, olvasgatós este mellé készített provence-i sült camembert recepttel indult.

A blogszülinapos Max a forduló hőse, mert bár nincs túl jól mostanság, nem hagyta ki a fordulót, derekasan helytállt most is. Max pajtás is felidézett néhány szép, romantikus pillanatot, immáron 15 éve tartó házasságuk hétköznapjaiból és közben képekkel illusztrálta a menüt: Csirkecombfilé töltve Gordon Ramsay után szabadon, zöldfűszerekben sült sertés tarja hagymás sült burgonyával, rácsos-almás linzer és badacsonyi olaszrizling jégbor került a Bringatanya büszke tulajdonosának asztalára a romantikus vacsorán. A receptek részben már felkerültek, reméljük, a babérokat ezúttal nem aratja le egy illetéktelen felhasználó sem.

Mennyei Mignonék blogján B pályaműve egy filmekben gyakran látható tipikus romantikus vacsora képlete szerint alakult, mert bár Náluk is vannak spontán kialakuló vacsorák, azért alaposan megtervezett, hangulati elemekkel bőven megspékelt romantikus vacsorák is előfordulnak. “Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek.” Hát ez mennyire jó! Ezért megéri veszekedni!:):) Nekem ez a pályamű nagyon tetszett… Már csak azt nem értem, hogy ha veszekedtetek, akkor miért terítettél meg és gyújtottál meg 50 gyertyát? Vagy hogy is volt ez? :):) Ja, közben leesett: biztos úgy volt, hogy hazajött, elkezdett főzni, és mikor már nevettél, ő meg már főzött, akkor terítettél és gyertyáztál, ugye?

Mindennapi Manna is befutott végszóra, nem is csodálkozom, hogy késett pár napot, hiszen ő nem pusztán egy romantikus vacsorával állt elő, hanem egy egész romantikus hétvégével és sok-sok szép emlékkel! Ezt nevezem! Így már értem is, hogy mi mindent kellett feldolgozni az írás megszületéséhez. Manna egy elbaltázott reggeli ébredés után este vargányás májraguval és túrós puliszkával várta haza az Embert, majd másnap vonatra pattantak és csúcszuper szendviccsel és szilvás lepénnyel a puttonyban nekivágtak a romantikus hétvégének, ami biztos is, hogy szuper volt, a vízpart és a tánc nálam is mindig, minden körülmények között nyerő! A láncreakció pedig elindult, már Baján betárazták a következő romantikus vacsorák alapjául szolgáló borokat.

Moha és Sáfrány 18 forduló óta keresztbe tett ujjai a végső görcs előtti utolsó pillanatban most ellazulhatnak, vége az izgulásnak, ellőttem ugyanis Moha VKF ötletét, amelyet oly féltve őrzött már hónapok óta. Hát ha tudtam volna, hagytam volna az ujjaidat az összenövés sorsára jutni, és más témát kerestem volna, de annak nagyon örülök, hogy részt vettél, megvillantottad rég látott tehetséged és hogy az öcséd értékelte az igyekezetet. Nem is csodálom, Moha ugyanis nem kispályázott, szép, szivecskés, hancúr előtt gyomrot nem kikészítős menüt készített, édeskömény krémlevest ricottás szívalakú sült raviolival, spenótos ricottás lazactekercset szívalakú grillezett polentával és szarvasgombás mascarpone mártással és chilis csokilávát gyömbérfagyival. Nemcsak nekem, hanem a titokzatos Gábornak is tetszik a menü, de hogy ő most az öccse vagy egy potenciális “udvarlócska”, azt nem tudom.

Nosalty és W, hozzánk hasonlóan, feltehetően a mókuskerék nevű alkalmatosság áldozatai, és mint ilyen, ritkán romantikus vacsoráznak otthon. Nem csoda, hogy a kedves bloggertárs nagyon örült a témának, és hogy W különösen hálás pillantásokat vetett Nosaltyra. A grillezett minipadlizsán kecskesajt felhővel, a bolognai ragu és a csokoládés sajttorta minden bizonnyal nagyon ízlett nekik, de hogy mit csinálhatott közben a két segédmunkás, Váncsa és Nigella együtt, munka után egy asztalra fektetve, arra (ő)szintén kíváncsi lennék:)

Nagyon puha lehet a szőnyeg a kisasztal körül, mert úgy látszik, a tetszés szerint olasz háziasszony, vagy éppen japán gésa szerepében tündöklő Mamma és Férje szívesen ücsörög rajta. A Cucina mellett ugyanis Mammáék az Orient Express tiszteletére is tartottak egy romantikus vacsorát, sushitállal és vietnámi creme brullevel, már csak azon csodálkozom, hogy a Pasta e Basta keretében nem készült pályamű. Most komolyan, Mamma, ha cseroki indián recepteket kérnék tőled, akkor is pikk-pakk előállnál egy háromfogásos vacsorával? Ennyi étel és idő a világon nincs, amennyi a Te tarsolyodban van!

Pákosztos Millie azt mondta a meghirdetéskor, hogy ha nem áruljuk el a Férjének, akkor szívesen vendégül látja Mr Darcyt. Hát nem is tudom, milyen turpisság történt, vajon az álomrandin olyan lengén öltözött Millie, hogy az igazi vacsora idejére lebetegedett vagy csak szimplán így sikerült, de sajnos, minden igyekezete ellenére csak az előételig jutott, a folytatásra talán majd később kerül sor. Ha engem kérdeztek, egy ilyen gorgonzolával és sonkával töltött füge mézes balzsamecetmártással még Mr Darcyt is simán le lehet venni a lábáról, úgyhogy van létjogosultsága a folytatásnak. Csak gyógyulj meg, és maradj jó kapcsolatban a fügés szomszéddal!

Partizán Orsi a legszexibb gála-terhesruháját is bevetette a sok-sok különleges alapanyag mellett, hogy levegye a lábáról hamarosan megszülető kisgyermeke Apját, azonban minden igyekezet ellenére a Szt. Jakab kagyló madárbegy-salátán málna-vinaigrette-el, a petrezselymes-citromos tintahal mandulás rizzsel és a kókuszos darafelfújt kardamomos őszibarack-öntettel sem hozta meg a hangulatot. Deviszontazonban pár nap múlva a születésnapi reggeli tarolt, így végül romantika is volt, finom vacsora is, hogy nem esett egybe időben, hát istenem, van ilyen!

Szegény Phzst megrendítette a téma, mert bár azt írja, erős fogékonyság van benne a romantika iránt, határozottan elzárkózott a romantikus vacsora megszervezésétől, kizárólag a romantika önfejlődésében bízik. Bevallom, elsőre csak átfutottam az írást, majd mikor figyelemmel elolvastam, megdöbbentett ez a vélemény és a némileg keserű hangnem, de végül rájöttem, hogy csak újra bebizonyosodott, milyen sokfélék vagyunk és az a legjobb, hogy mindenkinek megvan a párja, ahogy Phzs-nek is G (hujuj, bocs, hogy először K-t írtam, teljesen összekeveredtem már a sok rövidítésen: L, P, K, G, W, stb, stb:):). A You’ve got mail pedig valóban klassz kis film.

Piszke, aki a témahirdetés kapcsán felajzott asszonynép kedélyeit azzal hűtötte le, hogy “Aki azt hiszi, hogy egy pasit a hasán keresztül lehet megfogni, az tévedett vagy 20 centit…:DDDD”, majd a biztonság kedvéért diszkréten romantikus vacsorára invitálta Orlando Bloomot, na szóval Piszke a nagy öregek bölcsességét is meghazudtolva mutat irányt a romantikus vacsora kellékeit illetően fiatalabb, hódításra készülő egyedeknek. Végül a komplett családi rendezvényen füstölt pisztráng-krémmel, paradicsomos-bazsalikomos óriás-csiga tésztávaé és körtés Tatin-tortával hódított.

Rossamela egy nagyon praktikus és szerintem vendéglátásra született emberke (na nem a lakodalmas rocker szerepére gondoltam), bár ő magát fanyarnak tartja, én ezt nehezen tudom elképzelni. Emlékszem, mekkora hátast dobtam, amikor olvastam a születésnapi bulijára készített ételsorozatról és most is azt éreztem, hogy de jó dolga lehet Rossamela férjének, családjának, barátjának lenni, mert aki gyömbéres rákfarkakat kínál avokádóban tálalva, aztán még előáll a vaníliával pácolt nyelvhallal, papírban sütve és végül jázminillatú panna cottaval koronázza meg az estét, annál nagyon jó lehet vendégnek lenni.

Sajtkukacék közül O számolt be egy végre nem étteremben, hanem otthon, sajátkezűleg készített romantikus ebédről, aminek feltételezem, hogy nagy sikere lehetett, mert gyönyörűen tálalt, csudaklassz ételeket készített és közben jól is érezte magát a meglepetés előkészítése során. Hogy mi volt a menü? Lássuk! Sütőtökkrémes mini crostini, brie-vel töltött csiperke fűszeres morzsával és karamellizált füge krokantmorzsás mascarponeágyon. Bravó O.!

Zuzu Manó és Szilda nem esett kétségbe a kiírás láttán, nem vette azt szószerint, ügyesen, kreatívan kezelte a témát, saját életmódjukhoz igazította a menüt és a három fogást egy egész napra szétosztva készítette el. Így reggelire készült kukoricatorta, ebédre töltött kelt tekercs plusz zelleres krumplipüre friss hagymával és párolt fokhagymával, vacsorára pedig szójaszószos tészta. Örülök, hogy ilyen jól fogtad fel Szilda!

Zsannamanna, aki három főzniszerető férfival van körülvéve, nagy terveket szövögetett fiaival együtt, meglepetés meghitt vacsorát tervezett a kollégiumból hazatérő nagy és az iskola fáradalmait kipihenő kisfiúval. Ötletek jöttek-mentek, tervezgettek családilag, de a terveket végül felülírta az időjárás és a hétvégi nagy mosás. Ismerős a probléma, kislakásban valóságos logisztikai bravúr megoldani egy szagos főzést a száradó ruhák mellett, és hát úgy látszik, Zsanna-családban ezúttal győzött a ruha, de nem csüggedünk, azt ígéri, a menüt majd máskor is beveti, remélem, akkor majd a recepteket is megismerhetjük!

Zsu és lovagja egy kollégium falai között kezdte közös életét alakítgatni, az első romantikus vacsorák is azokhoz az évekhez kötődnek Zsu emlékeiben, amikor hétvégenként egy tányérból majszolták a bolognai spagettit. A bolognai nálunk is sikerétel volt a kollégiumban, de nálunk nem a romantika, hanem a szükség hozta úgy, hogy sokszor nem is csak ketten, hanem akár többen is egy tányérból ettünk, vagy még tányérból sem:) mert nem volt elég tányérunk:) Ehhez képest Zsu emlékei sokkal szebbek, így a VKF alkalmából a régi szép kollégiumi évek emlékére bolognait készített, tojásmentes tiramisut ettek desszertként és szekszárdi borokkal öblítették le a finom falatokat.
Zsúrkenyér is a Phzs-féle csakspontánromantika tábor oszlopos tagjává avanzsált bejegyzésével, bár ahogy olvasom, mostanában nemhogy kettesben eltölthető meghitt vacsorákra nincs idejük, hanem szinte még a szimpla gyors vacsorára sem. Azért csak óvatosan Zsúrkenyér, nehogy aztán elfogyjatok a nagy rohanó életben. Az meg, hogy a gyerekek gálánsan felajánlották a diszkrét elvonulást, hogy a szülők “kettesben” lehessenek, nagyon édes történet. Bicegőlábú kerti asztal? :):) Ilyen minden háztartásban van?:)

Zsuzsi, bár alapvetően nem érzi magához közelinek a tervezett romantikát, megragadta a feladat főzésszempontú lényegét és összeállított egy ebédet Attilája kedvenceiből. Hogy spontán vagy tervezett, romantikus vagy csak sima vacsorával sikerült e levenni a lábáról Attilát annak idején, nem tudom, de hogy eredményes volt az a hódítás, annak hamarosan egy kisemberke is bizonyítéka lesz, és talán egy bébiételekkel foglalkozó VKF jobban passzol majd Zsuzsinak, mint a romantikus:) A kispapa kedvére készült tehát tonhalsteak kókusztejes tésztával, és egy másik kedvenc, a tiramisu.

Jómagam igyekeztem eleget tenni a téma kiírásakor magam elé állított elvárásoknak, ami bevallom, nem volt túl könnyű. Természetesen az utolsó lehetséges alkalmat használtam ki a romantikus vacsora kivitelezésére, de rém boldog voltam, hogy kitaláltam ezt az egészet, mert nagyon élveztem az előkészítést, a megvalósítást és az elismerő szavak bezsebelését. Konkrétan kecskesajtos fügés levendulamézes kanapéval, gombával és baconnel tekert csirkemellel, valamint a szokásostól némileg eltérő somlóival “hódítottam”.

Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a részvételt minden kedves bloggernek! Megtisztelő, hogy meséltetek legszebb romantikus vacsoráitokról, hogy tanakodtatok, készülődtetek, fotóztatok, írtatok. Köszönöm!
A stafétaátadásra a nap végén kerül sor.

VKF XIX. Romantikus vacsora - Összefoglaló I.

Elöljáróban szeretném összefoglalni a forduló tanulságait. Lássuk, mik azok!:

1. Sok blogger tényleg kedves sorokat ír a pályamű beküldésekor, ahogy azt Ízbolygó is említette. Nagyon jóleső érzés volt ezeket az emaileket olvasni, köszönöm Nektek.

2. Mindenki mindig rohan és nehezen talál alkalmat egy nyugis estére, ami igen-igen sajnálatos, de talán ez a forduló egy este erejéig lelassított minket a szürke, hűvöskés szeptemberben.
3. Ági, aki főz Gizus, Maszatjani Zsuzsi, Katakonyhájában Marcsi főz, Kricsó igazából Kriszti, ha minden igaz, Anna azért tényleg Anna és meglepően magas a Zsuzsanna nevű bloggerek száma.
4. Az ember a barátaira mindig számíthat.
5. Úgy tűnik, a soknál is sokfélébbek vagyunk. Vannak köztünk vegák és nem vegák, fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, a szóhasználatra érzékenyek és kevésbé érzékenyek, és most az is kiderült, hogy vannak romantikus alkatúak, vannak nem annyira romantikus alkatúak és vannak romantikus, de a romantikát csak spontán módon megélni vágyók. A halmazok felrajzolásától megkímélem magam, hú de nehéz lenne mindenkit pontosan besorolni…

Komolyabb hangvételű véleményemet a romantika jelentőségéről már megírtam, a pályaművek előtt lássuk, melyek a fő szempontok egy romantikus – ha úgy jobban tetszik – gyertyafényes/meghitt randivacsora elkészítésénél (elsősorban Gourmandula, Rossamela, Piszke és Katakonyha szempontrendszerének felhasználásával):

Legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől


Izgalmas, személyreszabott ízek



Esztétikus, gusztusosan tálalható


Könnyen elkészíthető


Lehetőleg sikerüljön és kevés dolgot lehesen elrontani benne


Finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus


Szépen ehető


Valami szép, ízben passzoló bor


Afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett


Ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél!


Hangulati elemként bevethető: zene, gyertya, szép teríték, füstölő, szexis terhesruci, titkos helyszín, gyerekek kiiktatása/bevonása, virág
Pályaművek nagyon hamarosan!
A várakozás alatt íme egy kis romantika, a már emlegetett Serendipity-ből:

Shawn Colvin: When you know

VKF XIX. - Romantikus vacsora

A menü összeállításakor több dolgot vettem figyelembe: 1. Olyan legyen, ami nem túl bonyolult és nem telik sok időbe az elkészítése 2. Ne legyen túl sokféle étel, mert azt nem szereti, már a három is sok néha. 3. Olyan dolgokból álljon, amiket nagyon szeret. Így került az előételbe kecskesajt, a főételbe paradicsomos-bazsalikomos mártás, a desszertbe pedig csoki és bor.


Tehát:

Kecskesajtos fügés kanapé levendulamézzel

baguette
kecskesajt
füge
levendulaméz

A baguette-et karikákra vágjuk, pár pillanatra jó meleg sütőbe tesszük, majd ha kicsit megpirult, kivesszük, ráhelyezzük a szeletekre vágott fügét, rámorzsoljuk a kecskesajtot és levendulamézzel locsoljuk meg, majd visszatoljuk a sütőbe és kb 5 perc múlva kivesszük és kész is.

Gombával tekert csirkemell sütőben sült krumplival

csirkemell
gomba szeletelve
bacon
paradicsom
bazsalikom
fokhagyma
tejszín

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk, ráterítünk minden szeletre 1 szelet bacont, ráhelyezünk jó pár szelet gombát, majd szorosan feltekerjük és hústűvel átszúrva rögzítjük. Ha mind megvan, kevés olajat forrósítunk és 5-7 perc alatt hirtelen megsütjük a húsok minden oldalát, ha letelt az idő, hozzáadjuk a kiskockákra vágott paradicsomot, pár gerezd fokhagymát, néhány bazsalikomlevelet apróra vágva és felöntjük tejszínnel, majd közepes lángon hagyjuk, hogy a mártás összerottyanjon. A húst kivesszük, felszeleteljük, majd a mártással együtt tálaljuk. A köret ezesetben egyszerű tepsiben, kevés olívaolajon megpirított krumpli volt L kedvére.

Somlói másként (Az ötlet a TV Paprika – Bortúra késsel villával című műsorából származik)

Kakaós piskóta:
4 tojás
2 ek liszt
2 ek kakaópor
4 ek cukor

Szirup:
15 dkg aszalt szilva
2 dl vörösbor
2 kk cukor

Vaníliakrém:
3 tojás
15 dkg cukor
3 dkg vaníliás pudingpor
3 dl tej
fél rúd vanília

dióbél apróra vágva
étcsokoládé olvasztva

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, egy közepes méretű tepsibe sütőpapírt helyezünk. A tojások sárgáját habosra verjük 3 ek cukorral, majd fokozatosan hozzákeverjük a lisztet és a kakaóport. A tojások fehérjét 1 ek cukorral és 1 csipet sóval kemény habbá verjük és óvatosan ezt is a kakaós masszához keverjük, a tepsibe öntjük és 15-20 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk kihűlni.1 dl vörösbort forralunk fél dl vízzel, és 2 kk cukorral, valamint 15 dkg aszalt szilvával. Ha jól összefort, félretesszük, hagyjuk kihűlni. A vaníliakrémhez a tejet felforraljuk a vaníliarúddal. A tojások sárgáját cukorral és pudingporral kikeverjük. A forró tejet óvatosan, állandó kevergetés mellett a tojásos krémhez adjuk, majd lassú tűzön felfőzzük. Ezután belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjét.

Ha minden megvan és minden kihűlt, akkor a piskótából azonos méretű és alakú formákat vágunk, vagy kekszkészítő alkalmotossággal kiszúrjuk, és elkezdjük az építkezést. Alulra kerül egy piskótadarab, meglocsoljuk a boros aszalt szilvás sziruppal, megszórjuk dióval, rákenjük a vaníliakrémet és jöhet a második piskótadarab és újabb sorozat, végül piskótával zárjuk az építményt. majd ráhelyezzük a második szelet piskótát. Ezután megint jöhet a szirup, a dió, a szilva és a krém.
Hűtőbe tesszük 3-4 órára, majd tálaláskor még meglocsolhatjuk olvasztott étcsokival és tejszínhabbal. Ha olyasvalakivel élünk, aki így szereti. Én mondom nektek, van ilyen!:)

És milyen zene passzol a romantikus vacsorához? Szerintem egy ilyen klasszikus remek például:
Grover Washington: Just the two of us

VKF - Határidő? Semmi gond

Tekintettel a holnapi határidő körüli aggodalmakra, ezúton szeretném megnyugtatni a pályaművel készülő kollegákat és kolleginákat, hogy a XIX. VKF forduló határidejét kitolom vasárnap estig (szeptember 28.), ezennel hétvégi programmá nyilvánítva a romantikus vacsorát. Ráment 20 percem, de végignéztem a korábbi VKF kiírásokat és megállapítottam, hogy a pénteki határidő mellett a vasárnapi is igen gyakori, és Gabojszánál precedens jelleggel már megjelent a nem konkrét nap, hanem egész hétvége, mint leadási határidő. Azt hiszem, a téma jellegéből adódóan azoknak az érdeke sem sérül, akik már holnap közzéteszik a romantikus vacsora menüjét, dokumentációját és minden publikus részletét, mert itt viszonylag kicsi az esélye, hogy valaki pont ugyanazzal a menüvel tudja lehengerelni a vacsorapartnerét. Vagy ha igen, akkor az illető kettősjátékot játszik, és csúnya lebukás áldozata lesz. Szóval csak nyugodtan!
Csak egy kérésem van: Ne felejtsétek elküldeni a linket a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com címre!

VKF - Emlékeztető

Bloggertársak és nem bloggerek!

Egy hét múlva, szeptember 26-án, pénteken várom a XIX. VKF pályaműveit! Téma: Romantikus vacsora. Itt bővebben olvashattok róla.

Elő a romantikus vénával, hódítsatok, hódítsatok, vagy teszteljétek a menüt a családotokban, barátokkal, esetleg egy képzeletbeli vacsorát az álompartnerrel!

Többen mondtátok, hogy a célszemély nagyjából a rántott hús, lekváros piskóta kombóval is beérné, hát most még egyszer mondom, sem a fogások száma, sem az ételek típusa nem számít. Az sem baj, ha zsíroskenyereztek pizsamában a lépcsőházban, vagy finomfőzeléket esztek fasírttal, netán tejberizset cukrozott kakaóporral, én azt sem bánom. Csak mondjátok el, mutassátok be, mi az, amivel le tudjátok venni a lábáról! Ha csülök, hát istenem, akkor csülök a varázsszó! Fotózzatok, írjátok le a recepteket, és közben meséljetek emlékezetes vacsorákról!

Várom szeretettel a pályaműveket a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com emailcímre. Fogyókúrás, kollégista, páratlan páros és minden kreatív megoldást kíváncsian várok!

A kép innen származik.

Vigyázz, Kész, Főzz! XIX. - Témahirdetés

Ahogy azt elutazásom előtt már jeleztem, Ízbolygó kollegina engem kért fel a XIX. VKF forduló megrendezésére, amelynek témahirdetését mára ígértem. Elöljáróban csak annyit, hogy tanakodás közben, ahogy nézegettem a korábbi VKF-eket, rájöttem, hogy számomra azok a VKF-ek igazán hasznosak, amelyek egy bizonyos fogást, alapanyagot adtak meg témaként, mert olyan jó, hogy a végén egy helyen össze van gyűjtve egy csomó túrós, halas, saláta, vendégváró és egyéb recept. Csakhogy, ahogy ezen gondolkodtam, arra is rájöttem, hogy a legemlékezetesebb VKF-ek viszont azok, amelyeknél semmilyen ételre vonatkozó előírás nem volt megadva, csak a kerettörténet. A piknik, a „Ki, miért kezdett főzni”, és „A nyaralás ízei” fordulók pályaművei mindig olyan sok mindent elárultak a szerzőkről, hogy a mai napig szívesen olvasom azokat az írásokat, ha egy-egy recept kapcsán beléjük botlom. Ilyen előzmények után természetesen nehéz volt okosnak lennem, mert szerettem volna olyan témát találni, amely mindkét szempontnak megfelel. Hogy sikerült e? Nem, bevallom én egyelőre nem találtam rá erre a multifunkciós témakörre és végül olyan témát választottam, ami inkább az utóbbi kategóriába tartozik, mesélős, nem túlságosan kötött, de mégis érdekes és cselekvésre késztet.

A téma nem más, mint a

Romantikus Vacsora

A kép innen származik

A forduló keretében arra kérlek Titeket, kedves főzni szerető bloggerek és nem bloggerek, hogy írjátok meg, mivel vennétek le a lábáról a párotokat egy romantikus vacsorán. Ha éppen nincs célszemély, akkor tételezzük fel, hogy – a korábbi példával élve – Mark Darcyt, vagy férfi kollegák esetében mondjuk Courtney Coxot, esetleg Jennifer Anistont (férjem választásai..:) várjátok vacsorára, Bridget Jones-nál kicsit profibb módszerekkel. Arra már nem is merek gondolni, hogy valaki esetleg felbátorodik és vacsorára invitál egy kipécézett személyt, és aztán majd boldogan számol be a vacsora sikeréről, de hátha. Ha van célszemély, hát mi sem egyszerűbb, legyen egy szép estétek szeptemberben, lepjétek meg a párotokat egy romantikus vacsorával és aztán írjátok meg, mi volt a menü, hogy készült és hogyan tálaltátok a finomságokat.

Volt már úgy, hogy nem jött el a várt személy? Eljött, de kiderült, hogy vega, Te meg csak húst készítettél? Odaégett a vacsora és rendelned kellett valamit? Ha vannak megható, vicces, vagy nem megható és nem vicces, csak érdekes történetetek hasonló vacsorákról, meséljétek el azt is a receptek mellett! Éttermi vacsorát beküldeni nem ér, csak saját, otthon elkészített remekműveket fogadok el, és kérem, hogy kivételesen az ételek mellett lehetőség szerint a terítékről is tegyetek fel képet. Hogy hány fogásos a vacsora, csak rajtatok múlik!

A pályaműveket 2008. szeptember 26-án, pénteken tegyétek közzé, a bejegyzés adatait pedig küldjétek el a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com címre. Bloghontalanok pályaműveiket szintén emailben juttathatják el hozzám, az összefoglalóban ezeket örömmel közzéteszem. Nem vehet részt fizetett, kereskedelmi célú honlap/cég.

Jó főzést és szép estét mindenkinek!

VKF! XIX. - Stafétát kaptam

Az a megtiszteltetés ért, hogy Ízbolygó nekem adta át a stafétát, így én szervezhetem meg a XIX. Vigyázz, Kész, Főzz! fordulót. A stafétát ezennel köszönettel átveszem, becsomagolom a bőröndbe, elutazok pár napra, majd szeptember elsején, hétfőn témát hirdetek. Addig is mazsolázgassatok a túrós receptek között, szórakozzatok Ízbolygó “felkonfjain” és készüljetek az újabb kihívásra! Mindenkinek kellemes hétvégét!


A kép innen származik

VKF - Őszibarackos túródesszert és túró rudi

Még két recept a VKF jegyében, még úgy sem jelentkeztem soha egynél több pályaművel.

Őszibarackos túródesszert
Hozzávalók:
1 dl joghurt
12 dkg túró
fél cs vaníliás cukor
1 ek porcukor
fél ek citromlé
2-3 db őszibarack
1 dl fehérbor

1. A barackokat meghámozzuk és apró kockákra vágjuk, meglocsoljuk a fehérborral és félretesszük.
2. A túrót áttörjük és az összes többi hozzávalóval (joghurt, kétféle cukor, citromlé) simává keverjük.
3. A célpoharakban alulra barackokat szedünk, aztán túrós cuccot, aztán megint őszibarackot és végül túrós maszit. A tetejére tehetünk aprított mandulát, de anélkül is teljesen jó. Mint a képen látható, én még egy kis olvasztott csokit is nyomtam rá, de az már túl sok volt, felesleges.

Túró rudi recept

Egyszer télen, még a gombócmániám idején kísérletezgettem a házi túró rudi készítésével, de akkor nem sikerült túl jól az eredmény, így most ismét belevágtam. Annyira szeretném itthon gyártani, hogy meg kell találnom a tökéletes megoldást.

Hozzávalók:
25 dkg túró
2,5 ek cukor
0,25 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
3-4 ek darált keksz

1. A túrót áttörjük és minden egyébbel jól összekeverjük/gyúrjuk.
2. Gombócokat formázunk belőle (kb feleakkorákat, mint az igazi rudi), tálcára helyezzük és mélyhűtőbe rakjuk legalább egy órára.
3. Ha kellően megdermedt, akkor csokit olvasztunk egy kislábasban, hozzáadunk egy kevéske olajat és aztán jön a nagy művelet, a csokizás. A mélyhűtőből kivett túrógombócokat belemártjuk a csokiba, két villával egyensúlyozva, aztán gyorsan tálcára tesszük őket és megvárjuk, míg megdermednek.

Na és akkor a tapasztalat: Az íze: istenkirályság. Tényleg, überszuper. Olyan mint az igazi, sőt még jobb. Már csak egy bökkenő van, hogy ez a csokizási technika nem túl jó. Egyrészt, mert még a kekszmorzsával együtt sem elég szilárd a massza, eléggé le kell hűteni/fagyasztani, hogy ne essen szét a csokibamártás során. Így viszont túlságosan megfagy, és a csoki ugyan gyorsan rádermed, a nagy hőmérséklet változás miatt kicsapódik a nedvesség a csokin és ráadásul nem is ehető azonnal, mert a belseje ugyebár kőkemény, fagyott. Szóval ezen a csokizási technikán még erősen dolgoznom kell, de meglesz, meglesz… Ha a fiúknak sikerült a harmadik arany, és Kozmannéknak a fantasztikus bronz, akkor nekem sem okozhat gondot ez a kis probléma. Majd referálok.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!