Csak a Puffin

Pisztáciás macaron - vendégposzt

Még a blogszülinapi vendégposztok idején kértem meg Alizt, a nagyszerű, szuperkedves Londonban élő cyberbarátnőmet, hogy ha van kedve, írjon valamit, és hát lett kedve. Íme Henry-ruhatesó anyukájának macaronvallomása.

“Sssssh, kisfiam. Halkan, ne zavarjuk anyát a konyhában. Éppen macaront süt… “-  és ez valóban így hangzott el Phil szájából. Nem viccelek. (na, jó így: ssssh Henry. Be quiet, don’t disturb mummy in the kitchen. She is making macarons)

Tartozok egy vallomással: Nem tudok macaront sütni!
Elég sok terápiába került, hogy ezt egyáltalán le tudjam most írni. Nem megy…
De! Mielőtt felhívnál, hogy hallottam-e azt a receptet ami tuti működik vagy olvastam-e azt a praktikát, akkor a válaszom, Igen, ne fáradj!
Mindent kipróbáltam, utánaolvastam, analizáltam a recepteket, befogadtam a jó ötleteket és gyakoroltam szorgalmasan.
Elolvastam magyarul, franciául, angolul, és még hollandul is a recepteket, tippeket, de egyik sem vált be nekem. A végén bevetettem én már fekete mágiát is (nem, egyik fekete macska se sérült meg a környéken, nincsenek áldozatok, csak a saját egóm), de nem sikerült macaront sütni. Eleinte nagyon elvette a kedvemet. Gyakorlatilag a  gyász összes fázisán végig mentem mire béke lett a lelkemben. Aztán megbarátkoztam a gondolattal, hogy mi ’csak’ bolti macaront fogunk örökké enni. Oh my!
Majd egy álmos tavaszi délutánon arra gondoltam, hogy megvan a megoldás: a  pisztácia (!). Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tudtam, hogy ez a válasz! Pisztácia kell nekem. Sok pisztácia kell, és lesz itt macaron. És ecce, lett macaron.
Mérföldekkel jobb lett a pisztáciás macaron, mint eddigi összes elődje. Lehet, hogy nem autentikus, nem követi a szigorú protokollt, és messze nincs köze a mandulalisztes verzióhoz, de nekem működik, finom és bizony gyerekek: C’est macaron! és nekem ez a fontos.

A recept a következő:

2 tojás fehérje
250 g porcukor
140 g pisztácia

Töltelék:

100 g krémsajt (Philadelphia, vagy szupermárket sajátmárkás stb.)
Kb. 30-40 g étcsokoládé

A pisztáciát késes robotgépben megőröljük. Nagyobb darabok ne maradjanak benne, de vigyázzunk nehogy ’túl’ őröljük, mert akkor az olaj elkezd a pisztáciából kicsapódni, és pesztó (vagy pisztácia ’vaj’) lesz belőle és nem őrölt pisztácia. Tényleg nem fontos, hogy liszt finomságú legyen.
A tojásfehérjét felverjük egy csipet sóval vagy egy pár csepp citromlével (kettőt ne kombináljuk). Addig verjük, míg meg nem tartja a csúcsát a gép karján (nem tudom ezt szebben mondani, mindenki tudja mire gondolok). Majd elkezdjük a porcukrot adagolni bele. Én szitán keresztül, kanalanként szoktam adagolni a porcukrot, (kb. 50-60 g-t egyszerre beleszitálok, majd hagyom a gépet dolgozni egy kicsit) majd ha az összest hozzáadtuk, és fényes, majdhogynem kemény masszát kaptunk, akkor jöhet a pisztácia. A pisztáciát nem kell szitálni, csak szépen óvatosan beleforgatni a cukros tojásfehérjébe.
Majd sima csővel felszerelt nyomózsákból kiadagoljuk a masszát egy sütőpapírral (vagy szilikonos sütőpapírral) kibélelt tepsire. Tartsuk a távolságot a kb. 50 (vagy 20) forintos érme nagyságú macaronok között. Nekem ennyiből általában 30-32 jön ki.
Ha van egy kicsi szarva, csücske stb. a macaronnak akkor vizes ujjbeggyel óvatosan nyomjuk le, majd hagyjuk szobahőmérsékleten száradni egy fél órát a süteményeket, mielőtt sütőbe tesszük őket.
Az én sütőmben 140-150 fokon, légkeveréses sütőben, kb. 15 perc alatt megsülnek. (160° ez normál, nem légkeveréses sütőben)
Figyeljünk oda rájuk, inkább 10 perc után nyissuk ki a sütőt, és forgassuk el (180°-al) a tepsit, hogy egyenletesen süljenek, mint hogy odabarnuljanak (aha) Ilyen alacsony hőfokon nem fognak megégni, de nincs is rosszabb a megbarnult macaronnál.

Hagyjuk kihűlni őket, majd töltsük meg a csokoládés sajtkrémmel (gőz fölött olvasztott csokoládé és szobahőmérsékletű krémsajt keveréke) lekvárral, vajkrémmel (vagy ezek keverékével…) vagy csak magában együk meg fagyival. Jó lesz, megígérem. Foolproof ez a verzió, higgyetek nekem.

Üdv mindenkinek: Aliz, Lándön”

Vendégposzt - Mariann

Íme itt a harmadik vendégposzt, Marianntól, a szuperkedves Californiában élő cyberbarátnőmtől. Nem tudom már pontosan, hogy és mikor kezdődött a liaison köztünk, de vicces, hogy tök ismeretlenül levelezni kezdtünk és hamar kiderült, hogy egy iskolába jártunk Debrecenben (Tóth Árpád rulez:), és aztán mindketten a Közgázra jártunk egyetemre, bár néhány év különbséggel – elárulom, nem én vagyok 6-8 évvel fiatalabb… Szóval Mariann írt Amerikáról, az ottani kajákról és rólam – ami  – zavarba ejtően kedves, úgyhogy én zavarban, Ti meg élvezettel olvassátok Mariann kis beszámolóját. (Annyit azért elárulok, hogy nem adtam ki a vendégszerzőknek semmi ukázt, hogy mit írjanak, pusztán a véletlen műve, hogy HR és Mariann is pont külföldön él(t) és pont arról írt, amiről. A szereplők valóságosak, a bejegyzés valós történeten alapul.:) Jár a nagy-nagy köszönet!!

“Éppen californiai epret majszoltam Californiaban (nem ér irigykedni, az otthoni eper szezonban egymilliószor finomabb), amikor megláttam Puffinkánk posztját a facebookon: Hát megnyitottam az oldalt, nicsak ez a California Strawberries weboldala! Huu de ínycsiklandozó kép, hát vizslassuk meg akkor a hozzátartozó “receptet” is! Micsoda? Csak két doboz cake mixet kell beletenni? Hát az nem létezik. Tuti elírták a szerkesztők. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a “hagyományos”, amerikai ételek szinte egytől egyig tartalmaznak valamilyen feldolgozott hozzávalót. Lehet tippelni kérem, hogy az amerikai Nosalty-n, az Allrecipes.com-on, hány olyan receptet dob ki a kereső“homey comfort food”-ra, amelyben a feldolgozott hozzávalók száma nem éri el az ötöt. Mert kérdem én, hogy lehet-e receptnek csúfolni valamit, ami a következőképpen szól: “végy egy konzerv ilyet, keverd össze egy konzerv olyannal, majd adj hozzá egy zacskós port ízesítőnek, végezetül öntsd nyakon egy kis készen kapható dresszinggel”?! Nyami, danke schön, akkor inkább összedobok egy parizeres kenyeret. Mar ha tudnék, mert itt igazi ropogós kérgű, foszlós belsejű fehér kenyeret aligha láttam, de rendes disznópárizsiba sem gyakran botlok a grocery-k hús-hentesárú osztályán. Na de a történet nem így kerek igazán, mert valójában soha sehol annyi újdonságot, érdekességet nem láttam még a gasztronómia és különféle alapanyagok terén, mint itt, Amerikában. Nem kell a legdrágább, felsőkategóriás üzletekbe menni, mint a Whole Foods vagy a Trader Joe’s, elég egy tök átlagos Ralphs-ba, vagy Albertsons-ba vagy Safeway-be ellátogatni. Állítólag egy országról legalább annyi lényegi információt közölnek az üzletek polcain található termékek, mint mondjuk a fontosabb nemzetgazdasági mutatók. Nos, ez mennyire igaz. Amerika bizony sok nép otthona, amely a boltok választékán maradéktalanul tükröződik. Mexikói, indiai, ázsiai, olasz, orosz, francia, spanyol stb. ételek hozzávalóival szinte bármelyik alapélelmiszert árusító üzletben találkozhatunk. Mondanom sem kell, gigantikus a választék mindenből.

Sajtpult

Salátaöntetek

Majonézválaszték

Van persze levesbár, salátabár, melegétel-bár, hidegételbár, seafood-szekció, pékség helyben készített süteményekkel, az olasz tiramisun a legutoljára a franciaországi Bordeaux-ban evett “pain au chocolate”-on keresztül, crepes-ig minden, ami szem-szájnak ingere. Rengeteg az organikus termék, a diétázók is tobzódhatnak a különféle finomságokban, mint pl. glutenfree chocolate chip cookie, paleo lemon-almond bar, ilyen-olyan proteinszeletek, egyéb érdekességek. Akik ebben a témában utaznak, a következő feliratokat keressék a csodatermékeken: organic, kosher, raw, vegan, dairy-free, sugar-free, soy-free, dairy-free, gluten-free, GMO-free, rich in omega, raw oil, no refined sugar, very high in fiber stb. Ezennel az amerikai lakosság elleni általános vádpontot, miszerint MINDENKI csak hamburgerrel és csupa egészségtelen dologgal tömi magát tele, el is vethetjük. Na de nem csak ezek a hipertrendi csemegék léteznek ám itt, idézzünk fel három régi klasszikust is.

–  Mogyoróvaj. Tehát a peanut butter – jelly szendvics az, amin az amerikai gyerkőc felnő. Mint mondjuk a kenőmájas vagy lekváros-margarinos kenyér az én koromból. A peanut butter felhasználásának vannak extrémebb változatai is persze. Peanut butter-jelly hotdog, peanut butter-jelly sült krumpli, peanut butter-jelly-bacon hamburger, csak hogy egy párat említsek elrettentésképpen. A sós-édes kombó amúgy is nagyon kedvelt errefelé. Van például csokiba mártott sós perec, mogyoróvajjal töltött sós “ropi”, csokiba mártott chips is.
 – Pop tarts. Két keksz-szerű édes lap között valamilyen lágy krém húzódik meg. Nevét onnan kapta, hogy kenyérpirítóban kell elkészíteni, és akkor jó a hőmérséklete, amikor kiugrik. Nem mai darab, kb. a 60-as évek elején kezdte a pályafutását.
–  Smore’s, azaz „do you want some more?”. Definitely! Az első amerikai esküvőn állítom, hogy az est megkoronázása volt, amikor a tábortűz körül álltunk a tengerparton, és önfeledten majszoltuk a két keksz közé rejtett forró marshmallow-t, ami lágyan megolvasztotta a csokoládét. Hmm, ez esküvőn? Definitely!

Na de hogy mit is keresek én itt, Puffin születésnapi vendégposztolójaként? Illett volna egy rövid bemutatkozást tennem még a bejegyzés elején, de jobbnak láttam Puffin epres sütikéjével indítani, és jobban látom vele is befejezni a posztot, hiszen: „ Puffin az örök, és egyedüli.” Puffinkát akkor kezdtem el olvasgatni, ami után kiköltöztem Amerikába (kb. 2 évvel ezelőtt), bár már előtte is érdeklődtem a gasztronómia, főleg a sütisütés iránt. Ha már az otthoni süteménykészítésnél tartunk, engedjétek meg Puffin-rajongók, hogy megosszak Veletek egy ehhez kapcsolódó élményemet, amely itt, Amerikában ért, nem sokkal ideköltözésemet követően. Szóval egy buliba voltunk hivatalosak, és hát mivel mással készülhettem volna, mint a nagymamai és cukrászdai klasszikussal, the best evor aprósüteménnyel. Igen, linzert sütöttem! No de nem én voltam ám az egyedüli versenyző, aki nem üres kézzel érkezett. Egy amerikai leányzó nagyon finom, illatos, frissen sütött HOME-MADE fahéjas csigákat hozott. Esküdni mertem volna, hogy házi vajas-leveles tésztából készült, és hogy a csaj tuti hajnalban kelt, hogy ezt a finomságot meg tudja velünk osztani a buliban. Igen, a sütő sütötte, és ennyiben ki is merült a házi kategória. Mint kiderült, a sütőbe való belehelyezésen kívül semmi dolga nem volt. Az úgynevezett cinnamon roll-t egy henger alakú dobozban lehet kapni az üzletek hűtőpult részlegén. Én csak bádogsütinek hívom szegénykét, ugyanis konzervdobozban árulják (lsd mellékelt kép). Szerintem még a felvágással sem kell fáradnia a lelkes háziasszonynak, mert ha kibontja, a csomagolásból valahogy darabokban esik szét a tészta. Már csak be kell terelni a tekercseket a sütőbe, és voila, készen van a HOME-MADE sütemény. A történetnek az a vége, hogy én 1, míg ő 1+X-szel több dicséretet zsebelt be, ahol X egy nagyon nagy szám:)

Fahéjas csiga – bádogsüti

Azt hiszem, itt tanultam meg egy életre, hogy az amerikai háziasszonyok bizony varázsolni is tudnak. És hogy ki tud meg varázsolni? Puffinkánk! Ennyi szuper recepttel, jobbnál-jobb ötlettel nem sok magyar vagy külföldi gasztroblogon találkoztam, mint az övén. Pedig két éve mondhatni full-time a gasztrooldalak böngészésével foglalkozom. Kár, hogy ezért nem állítanak ki diplomát. Haha. Na mindegy. Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig, Puffin! Hajrá kedves Puffin-rajongók! Le a cake-box mixekkel, elő a Puffin- receptekkel!

 Mariann, egy lelkes, de kétbalkezes Puffin-rajongó. “

Vendégposzt - HR

Újabb vendégposzt a blogszülinap alkalmából, ezúttal HR-tól, aki – akkor még – Ausztráliából küldte irományát, melyet egy ötösalával tudok értékelni, kóstolókkal (no nem a lentiből) és további szösszenetekkel azonban könnyen felturbózható akár csillagos ötösre is.:) Viccet félretéve, jár a nagy hála és köszönet.

“Az aussie-knál (vagy OZ-knál, tudja a vér) az étel kb. egyet jelent a barbecue-val (a.k.a barbie, mwuhaha). Ennyi. Viszont azt minden helyzetben, terepen, időben és mennyiségben képesek készíteni és fogyasztani. Minden egyes parkban, pihenőhelyen, strandon van legalább egy sütőplacc, ahová viheted a pácolt (vagy nem pácolt) húst, kolbászt, kengurut, emut, krokodilt, meg amit még meg akarsz grillezni, plusz papírtányér, plasztik eszcájg, sör, és nem kell otthon mosogatni. A kilátás közben azért nem kutya.

A vendégeskedés is pont így néz ki, azzal a felosztással, hogy a vendéglátó állja a barbie részét, az italt meg mindenki hozza magának (annyit és olyat, amennyit és milyet arra az estére szán, jó buli esetén üdvös, ha közel laksz). Így nem veszünk utált italt, és nem marad a nyakunkon az összes Corona (mert az nem sör). Esetleg vihetsz át salátát, hogy te is dolgoztál a buliért, vagy valami sütit. Ja, sütit. Azzal azért nagy bajok vannak. Léteznek az angolszász hagyatékból ismerős elemek (muffin, hot cross bun, donut), az angolszászok által importált nem angolszász egyedek (tart-ok, macaron, miegymás) semmi extra. Ami finom, az a pavlova, de az meg új-zélandi, tehát hivatalosan nem lehet jó. A legfinomabbat egy indiaiban ettem belőle. Úgy ötször. Közte buttered chickennel. Jó-jó, épp szülinapom volt, mindenkivel kellett ennem, na. Aztán van nekik a lamington, ami egy az egyben a mi kókuszkockánk, a szotyós fajtából (tegye fel a kezét, aki szárazon szereti), az azért boldogsághormon. Itt kb kifújt. Egyszer egy piknikre sütöttem egy bögrés mákost, az összes anyuka meg a boltban vett valamit a fentiek közül. Kivéve egyet, akinek receptjével hadd bővítem a repertoárodat:

Tehát: készítsünk be magunk mellé egy gémeskutat. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Tegyünk sütőpapírt egy sütőlapra, tepsibe, ami van és hőálló. Vegyünk egy lap leveles tésztát (puff pastry, hogy gyarapítsuk szókincsünket), egy üveg vegemite*-ot és egy kést. Igen, megkenjük a lapot a vegemite-tal (vékonyan, különben úgy fog kinézni, mint a képen). Ha gazdagok vagyunk, szórjuk meg reszelt sajttal (ebből értelemszerűen hiányzott). Tekerjük fel levegősen, és vágjuk kb. 2 centi vastag karikákra. A karikákat a sütőpapírra (elvileg vágott felével felfelé, de amelyiket mindkét oldalról megvágtam, annak melyik “A” vágott fele?), a tepsit be a sütőbe, 15 perc és/vagy a sajt megolvadása után ki lehet venni. Adjunk neki 5 percet hűlni. Kósti. Borzalmas. Sós, mint a Holt-tenger, “sárga, mint Csang Kaj-sek” (copyright by Efrájim Kishon), és itatja magát (ld. gémeskút). Jó étvágyat bármi máshoz!”

Itt van minden, amit a vegemite-ról tudni érdemes. Vagy nem érdemes.

Chicken balti, fűszeres csicseriborsó saláta és naan kenyér

Mrs.Moore írása, szeretem nagyon, szeressétek Ti is.

“Olyan a kapcsolatom a curryvel, mint az egyszeri frankhiteles boldogsága…vagyis rövid…Szóval ez egy rövid történet lesz, de azért nem tanulságos 🙂
Történt ugyanis, hogy a kisfiamat túlhordtam. Nagytudású orvosaim kiszámolták ugyan, hogy én idén május 27-én fogok életet adni első gyermekemnek, de valahogy erről elfelejtettek szólni neki. Csak néha egy-két jól elhelyezett bordarúgással adta tudomásomra, hogy ő még jól van odabent, de a jelét sem adta annak május vége felé, hogy kifelé kívánkozna.

Szóval én, mint türelmetlen kismama (imádom, mikor ezt lefordítják little mothernek 🙂 igyekeztem mindent bevetni a bizonyos dátum után a szent cél érdekében, így kerültem kapcsolatba a curryvel. Ugyanis úgy tartja a (városi) legenda, hogy a fűszeres ételtől és a szextől beindul a szülés. Így hát mély lélegzet, és akkor hadd menjen. Mármint, jöjjön a curry, amit én addig kifejezetten fújoltam és a világ minden kincséért (az angol úgy mondja, hogy Kína összes teájáért) sem ettem volna meg.


Nem mintha nem hallottam volna még róla eleget, sőt angol úriember feleségeként már főztem is curryt, de tény, hogy én magam nem szerettem.De mivel a muszáj nagy úr (közhely nr 1), így kénytelen voltam én is megenni azon a szombat estén a chicken Madras-t. Mit ne mondjak, másnapra nem született meg a kisfiam, de harmadnapra igen. Ki tudja, hogy a curry volt-e az oka, vagy más (irul-pirul), de a lényeg az, hogy május 30-án egészséges kisfiúnak adtam életet! Boldogság, béke, nagytaps! 
A receptek a currybibliából valók, amit tavaly karácsonyra kaptunk a drága sógornőmtől, Julie-tól.



Balti csirke curry*
Hozzávalók: (4-6 személy részére)
900 g csirkemellfilé

2 babérlevél

140 g ghee vagy 150 ml napraforgó olaj

2 nagy hagyma

½ ek. Só

150 ml víz

friss koriander a tálaláshoz

a páchoz:

½ ek. fokhagyma és gyömbérpaszta

1 friss zöld csilipaprika

1 tk. őrölt koriander

1 tk. őrölt kömény

1/4-1/2 tk csilipor

1 tk garam masala (opcionális)

1 ek. víz

1.      Először elkészítjük a pácot, amihez egy gerezd fokhagymát és egy ujjnyi gyömbért lereszelünk (tulajdonképpen az a fokhagyma és gyömbér paszta). A friss csilit kimagozzuk (ha szeretjük a csípőset, akkor maradhatnak a magok is) és felaprítjuk. Összekeverjük a fűszereket a csilipaprikával és a fokhagymás pasztával és a sóval, majd adunk hozzá egy ek. csapvizet és ebbe a masszába forgatjuk bele a 2-3 cm-es kockára vágott csirkemellfilét (aki le meri írni még egyszer, hogy pipi cici, azt el fogom fenekelni!). Legalább fél órára, de legjobb ha 4-5 órára a hűtőbe tesszük pácolódni.

2.      15 perccel főzés előtt kivesszük a bepácolt csirkét a hűtőből. Majd megolvasztjuk a ghee-t vagy felhevítjük az olajat egy serpenyőbe közepes lángon. Hozzáadjuk a felaprított hagymát, óvatosan sózzuk és hozzáadjuk a babérlevelet is. Kb. 5-8 perc alatt a hagymát megfonnyasztjuk, de vigyázzunk nehogy odaégjen.

3.      Óvatosan a hagymához adjuk a csirkét, pár percig pirítjuk majd felöntjük vízzel és felfőzzük. Amint rotyogni kezd, azonnal csökkentsük a hőmérsékletet. Fedő alatt pároljuk kb. 20 percig, majd ha sok a víz/lé alatta, akkor még kb. 8-10 percig főzzük fedő nélkül, hogy besűrüsödjön a szaftja. Ha viszont főzés közben elfő a víz, akkor pótoljuk, mert hamar leéghet a hús. Ha szeretjük, akkor frissen vágott korianderlevéllel és natur joghurttal tálaljuk.


*az eredeti recept halat ír, így azzal is bátran próbálkozzunk!

Csilis csicseriborsó saláta

Hozzávalók (4-6 személy részére):

4 ek. natur joghurt

½ lilahagyma

½ friss vörös csilipaprika kimagozva és vékonyan felszeletelve

400g csicseriborsó konzerv leszűrve és jó alaposan átmosva

2 ek. növényi olaj

2 tk. köménymag

2 tk. mustármag

a csipet asafoetida** (opcionális)

½ citrom leve

só, bors

friss menta a tálaláshoz

1.      Összekeverjük a joghurtot, a lilahagymát és a csilipaprikát egy tálban. Hozzáadjuk a csicseriborsót és félretesszük.

2.      Felhevítjük az olajat egy wokban vagy egy nagy serpenyőben közepes lángon. Belerakjuk az olajba a köményt, az asafoetidát és a mustármagot és 1-2 percig kevergetjük (vigyázzunk vele, mert gyorsan odaég). Addig keverjük, amíg ki nem pattogzik az összes mag.

3.      Amint ez megvan, még forrón a joghurtos csicseriborsóhoz adjuk a magokat. Sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a citrom levét. A saláta kész, de akár egy napig lehet a hűtőben érlelni és csak utána fogyasztani. Friss mentalevéllel tálaljuk.


Tipp: természetesen szárított csicseriborsóból is el lehet készíteni ezt a salátát. 200 g borsót elegendő vízbe beáztatjuk egy éjszakára. Leszűrjük és friss vízbe (amennyi ellepi) felrakjuk főni. 10 perccel azután, hogy felfőtt a borsó, leszedjük a habot a tetejéről és kb 1-1,5 órán át főzzük még, addig ameddig megpuhul. Ne sózzuk a borsót addig amíg nem puhult meg! Jól leszűrjük és a fent leírtak szerint készítjük a salátát.

** az asafoetida nem más mint őrölt gyanta (vagy becenevén ördögtrágya) és csak főzve fogyasztható. Erős kénes szaga van nyersen, amitől csak hőkezelés során tudunk megszabadulni. Az indiai konyha zöldségek, hüvelyesek és savanyúságokhoz használja emésztést elősegítő tulajdonsága miatt. Általában az asafoetidát csak nagyon kicsi mennyiségben kell használni és indiai vagy más ‘egzotikus’ fűszereket árusító boltokban lehet kapni.

Naan kenyér


Hozzávalók (4 személyre):
500g liszt
1 csomag szárított élesztő
1 tk. só
1tk. cukor
2 ek. joghurt
2 ek. növényi olaj
250 ml langyos víz
  1. Szitáljuk a lisztet és a sót egy nagy tálba és csináljunk a kezünkkel egy nagy mélyedést a közepébe. Öntsük a vizet és a cukrot és az élesztőt a mélyedésbe és várjunk egy kicsit, amíg az élesztő el kezd felfutni. 
  2. Dolgozzuk bele az élesztőt a lisztbe kézzel vagy gépi alkalmatossággal és adjuk hozzá a joghurtot. Ha túl száraz lenne, akkor adjunk még hozzá egy kicsi vizet, de inkább álljunk ellen a kísértésnek. Kezdjük el gyúrni és vékony sugárban adjuk a tésztához az olajat. Addig kell dolgozni vele, amíg a tészta el nem válik a tál falától.
  3. Hagyjuk a tésztát pihenni legalább 30 percig és addig melegítsük fel a sütőt a lehető legmagasabb hőmérsékletre (nálam ez 250 °C). Lisztes kézzel tépjünk teniszlabda nagyságú darabokat a tésztából. A tésztát lehet kézzel vagy nyújtófával is a kívánt formára és vastagságra alakítani (ha jól tudom az eredeti indiai naant általában könnycsepp alakúra nyújtják- lehet próbálkozni, nekem még eddig nem ment)
  4. Rakjuk a kinyújtott naant egy sütöpapírral bélelt tepsire és hagyjunk köztük legalább 2.5 cm távolságot. Rakjuk a sütőbe a legmagasabb rácsra és kapcsoljuk a sütőt grill fokozatra (ha nincs ilyenünk akkor felső sütés, ha az sincs, akkor hagyjuk úgy ahogy van:) Oldalanként 2,5 percig sütjük a kenyereket. Amint kivesszük még forrón olvasztott gheevel megkenjük és még forrón tálaljuk a curryvel.

Megjegyzés: találkoztam már olyan recepttel, ami 1 tk. sütőport ír és nem használ élesztőt. Ki lehet próbálni, aki nem szereti esetleg az élesztő ízét.”

Turbó pilóta

Az első vendégmunkás:), Zita pályaműve.

“Nem, az ufók (kivételesen) még mindig nem szálltak le, a konyhámban egyelőre csupán a beazonosíthatatlan objektumoknak tetsző pilóták köröznek meglehetősen alacsonyan…

Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, mostanság mindenütt heveny oreo láz dívik, de akkor is! Abba, összehasonlítási alap híján nem is igen mernék belecsapni. Ha mindenáron házi keksz, akkor már sokkal inkább pilóta. A pilóta, hiszen az egészen más. Teljesen…

Egy falatjában benne szunnyad az egész gyerekkorom, aminek sarokköveit nyugodtan kijelölhetnénk a „győri-vonalon”. Megmaradva a csokis perec, a vaníliás karika és persze a címszereplő szentháromságánál. A jeles triumvirátus meg is húzza azt a vonalat/kirajzolja azt a karikát, melybe nagyi révén időnként azért a zselés piskótatallér is bezavarhatott, szinténgyőri, no meg apu révén az olyan békebeli, szinténnosztalgikus retro finomságok, roppanós csemegék, mint a kimért csokis/kakaós parány szigorúan papírzacsiból, szigorúan reggeli gyanánt elfalatozva.

De maradjunk csak a pilótánál, probléma az van, bőven akad ezzel a kiváló klasszikussal is. A námbörván mindjárt: a kultikus keksz szabatos definíciója.

Emlékeztek még az oroginál, a régi papírdobozos pilótára? Zöldes szélű volt, melyen egy dédi hímezte terítőn ezüst (alpakka?) desszertes tálban kínálták magukat a gusztusos, azonnalbeleharapni kakaósipkás kekszek… Megeshet, valaki csak fényképen látott ilyet, ha ugyan. De szempontunkból mindez kevésbé érdekes. Figyelem, figyelem a lényeg, a csavar a farba most következik. A doboz szerint a pilóta ugyanis Nugátos töltésű omlós keksz.

Nugátos töltésű, figyelitek? És mit állít ma a Győri? Lényegesen kevesebbet. Pilóta = Kakaós krémmel töltött omlós keksz.

A Szamos cukrászda egyik mestercukrásza szerint – ha mindenáron szakértőnek, miért is ne hihetnénk éppen neki -, a nugát olyan delikát cukrászalapanyag, mely kivált, ha jó minőségű, képes kenterbe verni a legfinomabb csokoládét is.

Szóval, tehát kérdés az akad itt bőven. Hogy és mikor került a nugát helyére kakaó? Mennyire lehetett a zátkosban hochminőségű az a bizonyos kekszek közé rejtett nugátos krémecske, amit a jelen reklám szerint úgy kell előre kiharapni az omlós tésztakorongok közül? (És itt most hadd vitatkozzam egy picit kenyéradó gazdámmal, Puffinnal/Doctor Pepperrel is… Szerintem az omlós krémet előre kiharapni legalább akkora, olyan jellegű szentségtörés, mintha mindjárt, hanyatt-homlok a kakaóscsiga kakaós-porcukros közepének esünk neki. A nyamvadt, kakaót legföljebb hírből látott, jobb esetben ropogós szélére azok után kinek lenne gusztusa? Nekem nem igazán.)

További puffogás helyett, gondoltam egy merészet, és innen ered a címben szereplő turbó kifejezés is, márpedig az én pilótám, ha a Győri kft. kakaókrémet eszik is, beéri annyival, nugátos lesz, mert én nugátos pilótánál már csak nem adhatom alább.

Az ominózus házi nugát receptjére, mely egyébként nem máshonnan, a Nagy csokoládé könyvből származik Csokoládéimádók klubjában bukkantam rá, és mivel kezdő/középhaladó konyhatündér létemre sem tűnt kivitelezhetetlenül bonyolultnak az ügymenet, nosza, nekem sem hiányzott több.

A kekszreceptet meg némi részben kényszer szülte módosításokkal nemes egyszerűséggel elkölcsönöztem Puffintól és máris összeállt az ügyetlenkedésem folytán duplán vaníliássá (ennyit a hagyományokról, tradíciókról) avanzsált retro Pilóta.

Kellékek és mennyiségek egy szükségből ráadásul még mérsékelten reform, 3,5 darabos kísérleti adaghoz tehát:

Keksz:
4 dkg (nyírfa)cukor
4 dkg szobahőmérsékletű vaj
A garantált omlósság érdekében féldiónyi jóféle házi zsír
1 tojás helyett, mert hiánycikknek mutatkozott, 1 ek vízben elkevert fél ek őrölt lenmag (na ettől lett mérsékelten reform, használjunk csak bátran tojást, ha akad…)
vanília kivonat, vagy bourbon vanília magok (persze akkor jócskán túlszárnyaljuk gyári pilótáinkat… repülni ugyebár, hála az energiaitaloknak, manapság valóban nem nagy kunszt…)
csipet sütőpor
csipet szódabikarbóna
8 dkg liszt (updateseknek felesben master mix)
tej/tejszín/tejföl, amennyit felvesz

És a kakaós kekszhez pluszban egy jó evőkanál extrémen fekete, cukrozatlan kakaópor
(sznoboknak holland)

A nugátos krémhez (én most mandula helyett, győzött a lustaságom, őrölt diót használtam, az legalább elő volt darálva):

egy bő ek. őrült dió (de legalább annyira szédült legyen, mint a szakácsné)
ugyanennyi porcukor (porédesítő)
olvasztott csoki (updateseknek nem lézengő, cukormentes ritter)
(én most a takarékosság jegyében kakaóporból, vízből és nyírfacukorból készítettem „csokiszószt” és azt javítottam fel egy-két kocka valódi csokival)
tejszín, amennyivel az egész cucc kellően krémes lesz
2 dkg olvasztott vaj
egy jó bő fél ek-nyi sötét kakaópor
és egy bő ek (nyírfa)porcukor

Ügymenet: A keksz magáért beszél. A sütőporos, szódabikaros, csipet sóval is fűszerezett lisztben elmorzsoljuk a vajat, zsírt, hozzátesszük a tojást, a vanília kivonatot, majd tejjel, vagy opcionálisan a fenti összetevők egyikével lazítjuk a tésztát. Kétfelé vesszük, az egyikhez megy a kakaópor, én későn tettem bele, így nem kakaós, csupán enyhén zebrafoltos lett a tésztám, a fotón meg duplán vaníliás…

A tésztát hűtőbe száműzzük, legalább addig, míg el nem készítjük a nugát krémet. A diót, a cukrot összekeverjük, minthamarcipán, majd hozzátesszük az olvasztott csokit, hűtőbe tesszük. Közben az olvasztott vajat kikeverjük a cukorral és a kakaóval. Ezt a „csoki”krémet a nugáthoz adjuk, és néhány csepp tejszínnel lazítjuk, egészen addig adagolva a nemes lazítószert, míg ízlésüknek megfelelően kellemesen krémessé nem lesz. Hűtő.

A kekszalapot jó fél centi vastagra hengereljük, kávéspohárral kikarikázzuk. Nálam előmelegített sütőben 180 fokon 11 percig szaunáztak a csinos korongocskák. Bő tíz perc alatt ki is hűltek, majd azon sebtében összeragasztódtak, hála a házi nugátnak.

Felülre került volna a kakaós korong, ha ugye nem duplán vaníliás. Nálam elég gyakran előfordulnak ilyen konyhai balesetek, de a pilóta ízén ez nem, na jó, csak minimális mértékben ront, felismerhetőségén persze annál inkább…

(Habverővel és fakanállal tiltakoztam az oreo ellen, és a végén a nagy hazafiságban sikerült volna megalkotnom azt a bizonyos német, turbó kakaós szendvicskekszet, mely a rendszerváltás után hozzánk is rohamos sebességgel tört be újabbnál-újabb áldozatokat, függőket szedve, és ami egyébként a vallásos meggyőződésről – ha valakinek még mindig nem tiszta, h-val kezdődik és it-re végződik -, kapta a nevét?)

[Lehet, hogy készítés közben a Győri titkát is megfejtettem? A takarékosság mellett talán a konkurencia túlszárnyalásának vágya is ott munkált azon kísérletekben, miszerint nugát helyett maradjunk csak meg az egyszerű, de nagyszerű, „olcsó(bb)” kakaókrémnél???]

Összefoglalás: ínycsiklandó, omlós házi keksz, finom nugátos-kakaós krémmel töltve, de a hamisíthatatlan pilóta-feeling jegyében, azért lesz még mit dolgoznom… A reprodukciótól ez persze ne tántorítson el senkit! Pilóta vagy sem (azért van benne, van benne valami), két nass elfogyasztása után a maradékra így is igen nehezemre esett rácsukni a kekszes doboz fedelét. Értsd, határozottan ízlett!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!