Csak a Puffin

Szőlős réteskosár

Ólomléptekkel haladok a trendek mögött.. Hihetetlen, hogy folyik ki a kezeim közül az idő. A blogokról kimásolgatott receptek végtelen tengerében gyakorlatilag megfulladok, néha feljövök egy kis oxigénért, akkor csinálok valami mást, aztán megint lemerülök. Márciusban mentettem el magamnak Ízbolygó sonkamousse-os réteskosarát, annyira forradalmi megoldásnak gondoltam, hogy azt hittem, onnantól állandóan mindent csak réteskosárban fogok tálalni – erre tessék, azóta nem fogtam hozzá. Lehet, hogy mocsár az a tenger, ez lehet a baj…




Node van réteskosár, csak most vaníliakrémmel és szőlővel.

Hozzávalók:


réteslapok
4-5 dkg olvasztott vaj
muffinsütőforma (vagy szufléforma))
szőlő

Krém:
1 csomag vanília ízű pudingpor (gyarló vagyok, tudom)
2 dl tejszín
3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
2 dl tej

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

2. A réteslapokat kiterítjük, kevés olvasztott vajjal megkenjük, négybe hajtjuk, és a muffinsütő mélyedéseibe helyezzük, úgy, hogy “a szélük fodrosan túllógjon a peremen”. Ráhelyezünk egy kisdarab sütőpapírt, arra rádobunk egy marék szárazbabot és így sütjük kb 8-10 percig. (Ha nem szilikonos formában sütjük, akkor alaposan ki kell vajazni a sütőformát.)

3. Ha kész, kivesszük a babot és a sütőpapírt, óvatosan tányérra helyezzük és hagyjuk hűlni a kosárkákat. Míg kihűl, elkészítjük a krémet.

4. Egy tálban simára keverjük a pudingport 1 dl tejszínnel és a kétféle cukorral. Egy kislábosban felforraljuk a tejet a másik 1 dl tejszínnel, majd a pudingporos keveréket beleöntjük és kevergetve pár perc alatt sűrű krémmé főzzük. Ha langyos – de még nem hűlt ki teljesen! – a kosárkákba kanalazzuk, a tetejére félbevágott szőlőszemeket helyezünk és kész is.


Megjegyzés: Én a kosárka aljára is helyeztem pár szőlőszemet, rá a krémet, és a tetejére megint szőlőszemek.
Forrás: Príma Konyha 2008 /augusztus, szeptember, vagy október

Almás rétes

Sokakkal ellentétben nekem nincs rétes-múltam. Kiskoromban nem volt nálunk sosem, csak Apukám mondogatta mindig, hogy ő a káposztás rétest, azt úgy, de úgy szereti, hogy csak na. Én sok mindent elhittem/hiszek Apukámnak, de ezt, hát ezt azért mégsem. Aztán elkerültem otthonról, és most, hogy már nincsenek ilyen furcsa gyerekek a háznál, Anyukám ráállt – többek között – a káposztás rétes készítésére, és bár továbbra is következetesen elhatárolódtam a rétesvilágtól, annyiszor mondta Anyukám, milyen egyszerű ezekkel az új, jófajta rétestésztákkal, hogy végül a biztonság kedvéért én is betáraztam párat itthonra és vártam, hogy megszálljon a rétesihlet. Természetesen az idő mindig mindent megold. Na persze, főleg, ha nincs. Mert hogy időm nem volt, valami finomságot viszont akartam készíteni, ezért kikaptam a hűtőből a réteslapokat és feltettem a kérdést a Főnöknek, hogy mégis milyen rétest enne meg szívesen? Mire Ő: hát milyet-milyet, micsoda kérdés, hát almásat. Mert hogy neki az a kedvence… Nahallod?! 10 év alatt azt se tudtam, hogy szereti a rétest, nemhogy azt, hogy még kedvence is van!:):) És akkor lett neki almás rétes, már nem is egyszer, többször, többféleképpen is, de ez az alap.

Hozzávalók:
6 db réteslap
1,5 kg alma
1-2 tk őrölt fahéj
Kevéske cukor (kb. 5 dkg)

1. Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzákeverjük a fahéjat és a cukrot és állni hagyjuk 10-15 percre, addigra jó sok levet ereszt, na ezt kinyomkodjuk. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

2. Nedves konyharuhára terítünk egy réteslapot, olvasztott vajjal megkenjük, ráhelyezünk még egy réteslapot, rákanalazzuk az alma egy részét, egyenletesen eloszlatva. A konyharuha segítségével (vagy anélkül) a hosszabbik oldal felől szorosan feltekerjük. Így járunk el a maradék réteslapokkal és almával is, majd átemeljük a rudakat a sütőlapra, a tetejüket is megkenjük olvasztott vajjal és 180-190 fokon sütjük, míg a teteje szép pirosas árnyalatot kap (kb. 20-25 perc)
Megjegyzés: Ennél természetesen jóval vaskosabb rudakat is lehet készíteni, csak az almamennyiséget kell növelni.
Megjegyzés 2.: Hozzá lehet keverni darált diót, mazsolát, a tetejét pedig megszórhatjuk porcukorral.

Én persze olyan okos vagyok, hogy azt hiszem, egyszerre több dologgal is tudok szimultán foglalkozni, így amikor a képen látható adagot készítettem, akkor annyira néztem egy filmet, hogy nem egyenletesen terítettem szét az almát, hanem a réteslap egyik végére halmoztam és úgy tekertem fel…:):), gyakorlatilag oda sem figyeltem, mit művelek… De persze így is elfogyott, hisz ez a kedvenc rétese!:)
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!