Csak a Puffin

Epres-pisztáciás túrótorta

Jaaaj gyerekek ez annyira, de annyira finom!! Mondjuk egy túrótorta eleve finom, de hozzá még itt van az idei első finom eper, és a ráadás, a pisztáciás-macaronos extra íz. Jaja, nem tévedés, a Fütyülős új ízével, a pisztáciás macaronnal van felturbózva az alap is, a túrós réteg is, és a készítő is:) Haha. De komolyan. Az illata is olyan, mintha egy macaron-üzemben szaglásznál körbe, az íze meg nemhogy macaronos, de még pisztáciás is. Eszméletlen, hogy miket ki nem találnak. Kíváncsi vagyok, mit szóltak volna a szüleink/nagyszüleink, mikor a 80-as években egy „Szevasztok”-kal kísért koccintás után pisztáciás-macaron likőrt kaptak volna a kis kupica kerítésszaggató házi etwas helyett…

Nemcsak magában jó egyébként, hanem koktélozáskor is szuperül bevethető, és hát a legjobb: gyömbérrel kísérve/keverve. Ha meg már itt ez a finom likőr, miért ne kerüljön sütibe?! Naná, hogy ki kellett próbálnom! És bár az itóka szép zöld, a túrótorta színe marad fehér, az ízében pedig szépen visszaköszön a jó kis pisztáciás-macaronos buké. Ja, és kb. 15 perc összerakni a tortát. És ebben már benne van a „gyere csak ide, szagold meg, milyen jó illata van” „uuu, nem iszunk egy kortyot?” „de hát délelőtt van” „na és?” diskurzus is 🙂

futyulos 3

Hozzávalók:

Az alaphoz:
20 dkg zabkeksz
7 dkg vaj
3 dkg étcsokoládé
2 teáskanál Fütyülős pisztáciás macaron

A túrós réteghez:
500 g túró
50 g tejföl
80 g porcukor
4 teáskanál Fütyülős pisztáciás macaron
1 csomag zselatinfix

A tetejére:
10-20 dkg friss eper
2 evőkanál sótlan pisztácia

  1. Az alaphoz a zabkekszet késes aprítóban ledaráljuk, a vajat és a csokoládét megolvasztjuk. Az olvasztott csokit és vajat a zabkekszre öntjük, meglocsoljuk a   likőrrel, alaposan összekeverjük, és az egészet egy 18 cm átmérőjű (kapcsos) tortaforma aljába nyomkodjuk.
  2. A túrós réteghez a túrót áttörjük, majd hozzáadjuk a tejfölt, a porcukrot, a likőrt, és a zselatinfixet és krémesre keverjük.
  3. A túrós masszát a kekszalapra kanalazzuk, elegyengetjük, és hűtőbe tesszük kb. 30-60 percre.
  4. Tálalás előtt óvatosan lecsatoljuk a tortaforma keretét, a tortát szép tányérra, tálcára tesszük, és friss eperszeletekkel és felaprított sótlan pisztáciával tálaljuk.

Hogy milyen lett a torta? Hát isteni!! Túró+pisztácia+eper = boldogság:) A legjobb benne, hogy egyszerűen elkészíthető, – szerintem – elég szép is:), így bevethető akár szülinapi tortaként is, de simán el tudom képzelni, hogy egy grillpartira állítasz be ezzel a tortával. De most, hogy így belegondolok, akár Anyák napjára is elkészíthető.

futyulos turotorta

 

Bongó-krém

Node, mielőtt még rátérnénk erre a meggyes-pisztáciás brownie-morzsás pohárkrémre, ezt nézzétek meg:

Melinger Zita, a hipertehetséges, fantasztikus Meilinger Zita rajzolta. A blognak. Nekem, rólam, értem, stb. Jó, mi? Zita minden, ami én nem vagyok. Szuperül rajzol, míg én egy egyenes vonalon is pár percig gondolkodok, Zita szupercuki babákat varr, míg én – sajnos – a mai napig nem villantottam meg nem létező varrótudásomat, és úgy egyébként, egy nagyon tehetséges művész, ami én abszolút nem vagyok. Még az év elején kezdtük a liaisont, amikor Brúnó első szülinapjára egy macit rendeltem tőle, ő az itt ni:

A maci a Walter nevet kapta, ami arról is híres, hogy – bár nem hurcolja magával Brúnó sehova és egyelőre nem kötődik hozzá különösebben, – amikor azt mondtuk, hogy “hol van Walter”, akkor egyenesen odaspriccelt és megfogta Waltert – és ez volt az első ilyen jelenség a kis életében. Ezen egészen addig örvendeztünk, míg egy másik alkalommal a “hol van a kamion”-ra is Waltert fogta meg, és akkor leesett, hogy ő lehet, hogy a “hol van-t” köti össze a macival, de mindegy, túléltük. Walter törzstag azóta is, én meg “összebarátkoztam” Zitával és lerohantam az ötleteimmel…és addig meddig diskuráltunk, míg végül kikerekedett belőle például Zitának ez a nagyszerű ötlete, hogy néha küld nekem 1-1 posztomhoz rajzot. Mint például most. Ahogy morzsázom a brownie-t és előkészítem a meggyet. Hát mennyire cuki már, nem?

Nézzétek meg Zita lapját feltétlenül, nagyon aranyos állatkákat varr, (nálam a maci, az oroszlán és a bárányka a top3:) gyönyörű táskákat is készít és hát rajzol sokat és szépet. Van ez az új dolog, aminek az a lényege, hogy beküldhetsz egy fényképet és ő “megrajzolja” azt, hát ez szerintem olyan jópofa, hogy ha tehetném, minden fontosabb momentumról csináltatnék ilyet és ezekkel dekorálnám pl. Brúnó szobáját is.

No és akkor a kitérő után a recept:

Hozzávalók:
A brownie-hoz:
65 g vaj
65 g étcsoki
35 g darált pisztácia
1 db tojás
50 g cukor

2-3 dl hideg habtejszín (esetleg pici porcukorral édesítve)
meggy
pisztácia darálva
(pisztáciapaszta, mint ez itt) – elhagyható

1. A brownie-t elkészítjük: A csokit megolvasztjuk és félretesszük. A vajat megolvasztjuk és a cukorral és tojással kikeverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott csokit és a végén a darált pisztáciát is. 18 cm átmérőjű tortaformában 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. Ha kész, hűlni hagyjuk.

A brownie-t magában, vaníliafagyival, vagy akár málnahabbal is megehetjük, de beáldozhatjuk egy ilyen pohárkrémben is.

2. A tejszínt felverjük, ha nagyon édesszájúak vagyunk, akkor a vége felé adunk hozzá 1-2 evőkanál porcukrot. A meggyet megmossuk, kimagozzuk.

3. Összerakjuk a pohárkrémet: teljesen tetszőleges sorrendben egymásra adagoljuk a hozzávalókat. A legjobb a tejszín, (pisztáciapaszta), browniemorzsa, meggy, darált pisztácia sorrend volt. Ezt addig halmozzuk, amíg fér a pohárba.

A pisztácia továbbra is a Noosti Kft szuper pisztáciája, amiről már korábban is írtam.

Pisztáciás-citromos keksz

Ha sorba kellene rendeznem egy fura feladványban a rágcsálós magféléket- remélem, azért az élet nem állít ilyen komoly kihívások elé:)  – megosztott első helyen állna a pisztácia és a kesudió, aztán a mandula, mogyoró, stb. Így jobbat nem is kívánhattam volna, mint hogy megkeressen egy olyan cég, aki echte szicíliai pisztáciát forgalmaz. Na jó, egy Kitchen Aidnek is tudnék örülni, de mindegy, ne tereljük el a szót. Tehát a Noosti Kft-ről van szó, akik a pisztácia mellett mandula és mogyoró forgalmazásával is foglalkoznak, nem csak szemes, hanem paszta formátumban is. Azt még nem kóstoltam, de legközelebb az jön, addig meg vígan használom a szemes pisztáciát. Persze csak okosan beosztva, jó kisdobos módjára.

Nem is tudom egyébként, mi lehet a legjobb egy ilyen cégben. Hogy korlátlanul ömlik a pisztácia/mandula/mogyoró, vagy hogy Szicíliába lehet utazgatni munka ürügyén:)

Itt vannak a termékek, a facebook-oldaluk és hamarosan nyílik a webáruház is, ahol nem cnc-marót fognak árulni, hanem, légy erős, pisztáciát, addig pedig emailben lehet érdeklődni és rendelni.

Hozzávalók:
60 g puha vaj
35 g cukor
1 evőkanál méz
fél citrom reszelt héja
1 evőkanál víz
125 g liszt
fél kiskanál szódabikarbóna
20 g pisztácia

1. A pisztáciát apróra vágjuk, a sütőt előmelegítjük 180 fokra és előkészítünk egy tepsit, amit sütőpapírral bélelünk ki.
2. A hozzávalókat egy tálba mérjük és összegyúrjuk. Ha kell, adunk még hozzá egy pici vizet.
3. Kis darabokat tépünk a masszából – lehet, hogy picit morzsálódik, de az a lényeg, hogy gombócot tudjunk belőle söndörgetni, amit aztán tenyérrel kilapítunk és a sütőpapírra helyezzük.
4. 12-15 percig sütjük, figyeljük, az a jó, ha épphogy elkezd barnulni a szélein.

Pisztáciás macaron - vendégposzt

Még a blogszülinapi vendégposztok idején kértem meg Alizt, a nagyszerű, szuperkedves Londonban élő cyberbarátnőmet, hogy ha van kedve, írjon valamit, és hát lett kedve. Íme Henry-ruhatesó anyukájának macaronvallomása.

“Sssssh, kisfiam. Halkan, ne zavarjuk anyát a konyhában. Éppen macaront süt… “-  és ez valóban így hangzott el Phil szájából. Nem viccelek. (na, jó így: ssssh Henry. Be quiet, don’t disturb mummy in the kitchen. She is making macarons)

Tartozok egy vallomással: Nem tudok macaront sütni!
Elég sok terápiába került, hogy ezt egyáltalán le tudjam most írni. Nem megy…
De! Mielőtt felhívnál, hogy hallottam-e azt a receptet ami tuti működik vagy olvastam-e azt a praktikát, akkor a válaszom, Igen, ne fáradj!
Mindent kipróbáltam, utánaolvastam, analizáltam a recepteket, befogadtam a jó ötleteket és gyakoroltam szorgalmasan.
Elolvastam magyarul, franciául, angolul, és még hollandul is a recepteket, tippeket, de egyik sem vált be nekem. A végén bevetettem én már fekete mágiát is (nem, egyik fekete macska se sérült meg a környéken, nincsenek áldozatok, csak a saját egóm), de nem sikerült macaront sütni. Eleinte nagyon elvette a kedvemet. Gyakorlatilag a  gyász összes fázisán végig mentem mire béke lett a lelkemben. Aztán megbarátkoztam a gondolattal, hogy mi ’csak’ bolti macaront fogunk örökké enni. Oh my!
Majd egy álmos tavaszi délutánon arra gondoltam, hogy megvan a megoldás: a  pisztácia (!). Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tudtam, hogy ez a válasz! Pisztácia kell nekem. Sok pisztácia kell, és lesz itt macaron. És ecce, lett macaron.
Mérföldekkel jobb lett a pisztáciás macaron, mint eddigi összes elődje. Lehet, hogy nem autentikus, nem követi a szigorú protokollt, és messze nincs köze a mandulalisztes verzióhoz, de nekem működik, finom és bizony gyerekek: C’est macaron! és nekem ez a fontos.

A recept a következő:

2 tojás fehérje
250 g porcukor
140 g pisztácia

Töltelék:

100 g krémsajt (Philadelphia, vagy szupermárket sajátmárkás stb.)
Kb. 30-40 g étcsokoládé

A pisztáciát késes robotgépben megőröljük. Nagyobb darabok ne maradjanak benne, de vigyázzunk nehogy ’túl’ őröljük, mert akkor az olaj elkezd a pisztáciából kicsapódni, és pesztó (vagy pisztácia ’vaj’) lesz belőle és nem őrölt pisztácia. Tényleg nem fontos, hogy liszt finomságú legyen.
A tojásfehérjét felverjük egy csipet sóval vagy egy pár csepp citromlével (kettőt ne kombináljuk). Addig verjük, míg meg nem tartja a csúcsát a gép karján (nem tudom ezt szebben mondani, mindenki tudja mire gondolok). Majd elkezdjük a porcukrot adagolni bele. Én szitán keresztül, kanalanként szoktam adagolni a porcukrot, (kb. 50-60 g-t egyszerre beleszitálok, majd hagyom a gépet dolgozni egy kicsit) majd ha az összest hozzáadtuk, és fényes, majdhogynem kemény masszát kaptunk, akkor jöhet a pisztácia. A pisztáciát nem kell szitálni, csak szépen óvatosan beleforgatni a cukros tojásfehérjébe.
Majd sima csővel felszerelt nyomózsákból kiadagoljuk a masszát egy sütőpapírral (vagy szilikonos sütőpapírral) kibélelt tepsire. Tartsuk a távolságot a kb. 50 (vagy 20) forintos érme nagyságú macaronok között. Nekem ennyiből általában 30-32 jön ki.
Ha van egy kicsi szarva, csücske stb. a macaronnak akkor vizes ujjbeggyel óvatosan nyomjuk le, majd hagyjuk szobahőmérsékleten száradni egy fél órát a süteményeket, mielőtt sütőbe tesszük őket.
Az én sütőmben 140-150 fokon, légkeveréses sütőben, kb. 15 perc alatt megsülnek. (160° ez normál, nem légkeveréses sütőben)
Figyeljünk oda rájuk, inkább 10 perc után nyissuk ki a sütőt, és forgassuk el (180°-al) a tepsit, hogy egyenletesen süljenek, mint hogy odabarnuljanak (aha) Ilyen alacsony hőfokon nem fognak megégni, de nincs is rosszabb a megbarnult macaronnál.

Hagyjuk kihűlni őket, majd töltsük meg a csokoládés sajtkrémmel (gőz fölött olvasztott csokoládé és szobahőmérsékletű krémsajt keveréke) lekvárral, vajkrémmel (vagy ezek keverékével…) vagy csak magában együk meg fagyival. Jó lesz, megígérem. Foolproof ez a verzió, higgyetek nekem.

Üdv mindenkinek: Aliz, Lándön”

Pisztáciás brownie

Elmaradt idén a síelés, legalábbis nekem. Ok, tavaly is, de az más, síszezonban született Brúnó, előtte enyhén risky lett volna a projekt, utána meg még csepp volt, gondolom, azért sem osztott volna “legjobb anyuka” díjat a védőnő, ha 1 hónaposan elvisszük síelni. Na nem őt, hanem a kisbabát. Aztán ősszel kitaláltam, hogy szerintem idén el kellene mennünk, visszük Brúnót is meg pár nagyszülőt, vagy valahogy csak lesz, de menjünk, mert az milyen jó lesz. Ennek aztán az lett a vége, hogy mi Brúnóval maradtunk itthon a nagyszülőkkel, Laci meg elment a barátainkkal egy hétre. Win-win, ha? Fenét:) Mondanom sem kell, hogy most volt eddig talán a legjobb csapat, úgyhogy nem kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk ott. Nem maradt más választásom, minthogy reméltem, hogy most pont nem lesz jó a hangulat: semmi röhögés, semmi jókedv:) és így nem maradunk ki semmi jóból. Javasoltam is Lacinak, hogy esetleg olvasson fel kortárs verseket a hangulat “fokozása” érdekében, vagy beszélgessenek az optimumszámításról, de sajnos nem jött be a terv..:) A síelés klassz volt, mint mindig, itthon meg legalább készült egy-két finomság, mint például ez a brownie, amit a szuperjófej anyukám fordított nekem a Marie Claire magazin honlapjáról. Karamellszósz járt volna mellé, az csorog ott a kanálról, de nem írom le, mert nem lett jó az állaga. Tejszínhabbal is kiváló lesz.

Hozzávalók 18 cm-es formához:
130 g étcsoki
100 g vaj
2 db tojás
80 g cukor
35 g őrölt pisztácia (sótlan)
30 g liszt
50 g pisztácia (sótlan)

+ karamellszósz/tejszínhab a tálaláshoz

1. A sütőt előmelegítjük 200 fokra és előkészítünk egy 18 cm átmérőjű tortaformát.
2. A pisztáciát száraz serpenyőben megpirítjuk, majd felaprítjuk (nem túl apróra).
3. A vajat egy lábasban közepes lángon megolvasztjuk, majd beletördeljük az étcsokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen elolvad.
4.. A cukrot a tojással gépi habverővel kikeverjük, majd a csokis lábas tartalmához adjuk és átkeverjük. Beleszórjuk a lisztet és a darált pisztáciát és elkeverjük, majd hozzákeverjük a pisztáciadarabokat is és a tortaformába öntjük és kb. 15 percig sütjük.

(Eredetileg nincs benne őrölt pisztácia, de szerintem úgy sokkal jobb lesz az íze.)

Mozart csoki

Ezt most nem sajátítottam ki, csak egy picit Doki-csoki, mert én csináltam, de ízében Mozart. Szuper az íze, ne higgyétek, hogy nem az.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki

A töltelékhez:
50 g marcipán
5 g darált sótlan pisztácia
50 g nugát (Aldiban lehet venni például)

1. A sótlan pisztáciát ledaráljuk és összegyúrjuk a marcipánnal.
2.  Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a csokitábla formát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
3. Ha megdermedt a csoki, kivesszük a hűtőből, a nugátból vékony szeleteket vágunk és a formába lapogatjuk. Nekem kézmelegre kb. meg is puhult annyira, hogy tudtam lapogatni. Nem kell vastagon, csak vékony rétegben. Erre aztán ráegyengetjük a pisztáciás marcipánt. (De lehetne úgyis, hogy folpackon sodrófával kinyújtjuk a pisztáciás marcipánt és szépen áthelyezzük a csokitáblába – ez nyilván elegánsabb megoldás, kérdés, hogy sikerül-e kinyújtani..). Kicsit hűtőbe tesszük megint.
4. Kb. fél óra elteltével újra megolvasztjuk a maradék étcsokit, és ezzel “felöntjük” a csokitáblát, úgy, hogy csoki fedje a tölteléket mindenhol és a széleken is mindenhol kitöltse a csoki a réseket. Hűtőben megdermesztjük, majd kipattintjuk a formából és kész is.

A csokitáblához formákat továbbra is itt lehet kapni. De persze mindez működik bonbonként is.

Pisztáciás pavlova - BB-torta 7.

Rohan az idő, ugye-ugye? Már 7 hónapos a kis töppencs, úgyhogy tegnap járt neki a 7. torta. Ez a kis pisztáciás pavlova vállalta a BB-torta szerepet most. Mondjuk finoman úgy, hogy gyakorolnom kell még a sütést, ha azt akarom, hogy Brúnó büszke legyen majd rám.. Mert amilyen kis szemfüles, ezen tutira kiszúrná, mennyire nem nőtt meg szép magasra, mert elbénáztam a tojásfehérje felverését.. de mentségemre szóljon, hogy legalább finom. És a tejmentes felét én is ehettem. Éljen Brúnó és az ő 7 hónapja.

Hozzávalók egy 18-20 cm átmérőjű tortához:
2 tojásfehérje
50-60 g porcukor
40 g sótlan pisztácia (Aldiból)
pár csepp almaecet/fehérborecet – vagy elhagyható
1. A sütőt előmelegítjük 150 fokra és előkészítünk egy tepsit, amire sütőpapírt terítünk.
2. A pisztáciát ledaráljuk diódarálón. A kemény héját nyilván nem. haha:)
3. A tojásfehérjéket géppel kemény habbá verjük, a legvégén hozzáadjuk a porcukrot.Ha megvan, hozzákeverjük a pisztáciát és az almaecetet – lehetőleg úgy, hogy ne nagyon törjön össze a hab.
4. A sütőpapírra öntjük a masszát, kör alakot egyengetünk belőle és sütőbe toljuk kb. 30-40 percre. 
Ha kész, megvárjuk, míg teljesen kihűl.
Szerencsésebb alkatúak, allergiamentesek, vagy csak szimplán hedonisták megküldik jó sok tejszínhabbal (nyilván amit véres verítékkel előtte hideg tejszínből mi magunk vertünk fel), aztán tetszés szerint díszítgetjük. Nálunk barack és aprított pisztácia került még rá. De majdnem nyomtam rá egy kis olvasztott csokit is. 
(A kép csalóka, azok ott őszibarack darabok, pedig simán lehetne aszalt sárgabarack is így ránézésre.)
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!