Csak a Puffin

Tükörkérdés

Pár nappal ezelőtt valami régebbi receptet kerestem itt a blogomon és ahogy a történelem előtti idők bejegyzéseit olvasgattam, hát kezdetben röhögtem némelyik régi bejegyzésen, aztán már csak mosolyogtam, aztán már egyre kínosabban mosolyogtam, aztán meg már nem mosolyogtam, hanem csak néztem, néztem, hogy milyen gázosak a szövegek, képek. Legalábbis így innen, utólag visszanézve nagyon fura olvasni. Persze mindenki túlesik ezeken, nade kérem… azért mégis. De színt vallok, bemutatom az egyik  (hangsúlyozom, mostani szemmel nézve) leggázabb szövegemet és képemet, és hogy legyen egy kis balansz, a legjobbnak vélt képemet is (szöveget nem, nem arcoskodunk). És ezzel a lendülettel el is indítanék egy körkérdést és megkérném a kedves bajtársakat, hogy ők is nézzenek szét a régi cuccok között, hadd röhögjünk magunkon. Tükörkérdés továbbadva Kicsi Vúnak, Ízbolygónak, Grenadinenak és Sajtkukacéknak, ZsuzsinakReninek és Csibének és remélem, hogy ők is továbbadják, mindazoknak, akiknek még én is továbbadnám:)! Bevállalod, brádör?

“Rajta vagyok a gasztro.blog.hu oldalon! Ez gyorsan ment. Meg is torpantam hirtelen, nem is írtam néhány napig:) Hát igen, ez már felelősség. Aztán hirtelen a gasztro.miner.hu is felvett soraiba és azon kaptam magam, hogy már ott vannak a sajtos csigák képpel, szöveggel. Ez már nem semmi! Közkinccsé vált a blogom. Így aztán elővettem a – kb. 10 éves korom óta gyűjtögetett, de a használatra mindig túl szépnek talált – füzetek közül az egyik legszebbet és a gasztroblogom tervezőfüzetévé avattam. Gyorsan papírra vetettem az ötleteimet, terveimet, mert bár nagy öröm, hogy elindult ez a blog, azért be kell látnom, hogy még sok tanulnivalóm van technikailag. Mindent gondosan összeírtam, hogy szépen lassan elsajátítsam a blogszerkesztés minden fortélyát. Még egy ideig a biztonság kedvéért csak a háttérben próbálkozom, de majd ha már szuperprofi blogszerkesztő leszek, akkor szépen kicicomázom a hátteret, meg mindenféle okossággal látom el a blogot. De addig csak ilyen egyszerű keretben írogatom a recepteket. Képeket is igyekszem mellékelni, de még azt sem garantálhatom minden étel mellé. Hogy a VKF. aktuális fordulóján elindulok-e, na még ezt sem tudom megígérni, de már töröm a fejem.”


Leggázabb képem – több is van, de ezt választom: 

Haah:):) Gyönyörű darab…
Cserébe szerintem a legjobb képem:


Körkérdés - A gasztrobloggerek eyecandy listája

Eyecandy – azaz a szemünknek kedves, jól néz ki. Csak így szimplán. Függetlenül a belső tartalomtól. És most nem ételekről beszélek. Hanem? Hát figyelj! Az egész ott kezdődött, hogy a hétvégi GBT-n volt szerencsém Sajtkukac Orsival és Kicsi Vúval mély beszélgetést folytatni a hazai és nemzetközi celebvilágról és azok említésre érdemes, jóvágású (hímtagjairól):-) egyedeiről. Amikor aztán felmerült a kérdés, hogy mégis ki van benne a top3-ban, – amit minimum top5-re bővítenék a biztonság kedvéért -, akkor találtuk ki, hogy kellene erre vonatkozóan egy körkérdést indítani, gondolkozzon el az asszony (és férfi)nép, mégis ki az az 5-10 emberarcú fickó/nő, aki egy ilyen képzeletbeli toplistán szerepelne? Node, ez azért mégiscsak egy gasztroblog, és bár távol áll tőlem a gasztrobloggerség szigorú kereteinek betartása, tudom, hogy sokak számára fura ezt így explicite megfogalmazni, meghát ugye tudjuk, hogy a Férjek/Feleségek/Barátok/Barátnők is olvassák a blogjainkat – márakiét:):):) máramilyen rendszerességgel..:) és akkor eszünkbe is jutott a megoldás, hogy úgy kell ezt a kérdést PC módon feltenni, hogy ki az a 10 híres ember, akit szívesen elhívnál vacsorára. Haha, mekkora kamuduma, hm? :):) Na de komolyan, kell egy fedősztori!!:):) Na persze ha te Sir Isaac Newton egyenesági leszármazottját hívnád meg, az is egy érdekes elképzelés, de a lényeget azt hiszem, értitek, kivételesen nem az intellektus a lényeg, hanem a külső!! (bár ha nem tudjátok különválasztani a kettőt egymástól, nyugodtan válasszatok olyanokat, akik minden kritériumnak megfelelnek, és természetesen a híres is relatív fogalom, de szerintem ezek kezelhető kategóriák). Szóval, ki az a 10? Elő a farbával lányok fiúk!! Ne mondjátok, hogy nincs olyan színész, sportoló, énekes, közéleti akárki, akit látva azt gondoljátok, innye:):) Persze fiúktól csajoslistát kérünk, illetve mindenki a saját ízlésének megfelelően értelmezze a kérdést, akár vegyes is lehet. Jaaa, és aki nem szívesen teszi közzé ezt a blogján, az nyugodtan küldje el emailben nekem a listáját, a diszkréciónk garantált, végeredményt majd valamikor, mondjuk két-négy hét múlva hirdetünk.
És akkor itt az én listám. Nos. A montázson szereplő emberkék egymás tökéletes helyettesítői, csereszabatosak, ha így jobban tetszik, így csak többszöri nekifutásra sikerült leszűkítenem 10 főre, sorrend nincs, a számozás csak az azonosítást szolgálja, pillanatnyi állapotot tükröz.

1. Fenyő Iván (mondom, nem sorrend!!!) – magyar színész, SOS Szerelem, Made in Hungaria, 9 és fél randi..
2. Paul Walker, színész, pl Noel, Fast and the Furious, mondtam, csak a külső számít:):)
3. Raoul Bova, olasz színész, említésre nem méltó filmek:):)
4. Clive Owen, brit színész, pl: A belső ember (szuper film!), Közelebb (szintén jó), majdnem James Bond
5. Michael Vartan, francia származású színész, ebben a Zs-kategóriás filmben láttam először, és szerepel az Alias című sorozatban, de azt nem láttam még soha…
6. Kucsera Gábor, világbajnok kajakozó
7. Jude Law, brit színész, Alfie, My blueberry nights, Mesterdetektív, A tehetséges Mr Ripley, Hideghegy, stb, stb.
8. Aaron Eckhart, óó, totál hottie amerikai színész, Ízlések és pofonok, Batman – A sötét lovag
9. Milo Ventimiglia, amerikai színész, a Gilmore Girlsből ismerem, de állítólag főszereplő a Heroes című sorozatban is, mondtam már, hogy nem a teljesítményt néztem?:)
10.Eddie Cibrian, a változatosság kedvéért ő is egy amerikai színész, tűzoltócuccban szoktam látni a tv-ben…:)
Tovább is adom a kérdést fentebb említett ötletgazdatársaimnak, Kicsi Vúnak, Sajtkukac Orsinak és Nikinek, továbbá Ízbolygónak, Brad Pittet nem annyira, de Hugh Jackmant szerető Cserkének, Jason Statham rajongó Piszkének, Mammának (legalább emailben, plíz), Gabojszának, Gourmandulának és Vestának, és most hogy Grenadine új perspektívát nyit egy másik korosztállyal, az ő listájára is nagyon-nagyon kíváncsi lettem!!. Na és persze mindenkinek, aki szívesen megosztaná velünk a saját toplistáját!!!
Ha ez segít az otthoni tálalásban, kérjétek meg a házastársatokat, barátot, barátnőt, szóval azt, akinek esetleg problémája lenne a coming outtal kapcsolatban, hogy állítsa össze ő is a listáját és írjátok meg azt is..:) Játékra fel!!
*(el kell mondanom, hogy mikor ezt meséltem itthon L-nak, és nagyjából a történet közepén jártam, éppen azt ecsetelve, hogy Fenyő Iván pl rajta lesz a listán, akkor rémülten a fejéhez kapott, hogy “ugye nem azt akarod mondani, hogy te fogsz közönségtalálkozót szervezni xy-nal?!”:):) Na azt azért nem, de a kérdésfeltevéssel nem volt problémája:) Még lehet, hogy ő is készít egy listát… Courteney Cox tuti, hogy rajta lesz:)

Lélekmelegítő

Jó pár napja, hogy Gabojsza továbbpasszolta ezt a körkérdést nekem, de mert ilyen lusta egy dög vagyok, eddig nem válaszoltam. A kérdés: Mi az az egyszemélyes finomság, amivel gyorsan rendbe tudom rakni a lelkem, ha épp gonosz a világ? Hát ott kell kezdenem, hogy én alapvetően igen ritkán vagyok rosszkedvű, ezért ritkán van/lenne szükségem ilyesmire, cserébe viszont nem vetem meg az élet apró és nagyobb örömeit, és ha jó kedvem van, akkor is boldogan melegítem a testem-lelkem valamivel. Szóval én nem a világ gonoszságaival kötném össze, hanem mondjuk a kuckózással, amikor még a csúcsszuper mamusz sem segít, átjár a hideg, (szigorúan orr-ról indul a fázás) és beletekerem magam a legfrankóbb csini pokrócunkba, de még az sem melegít át kellően.

Szóval olyankor én legszívesebben sült gesztenyét eszek és bort iszok. És mivel egy kellemesen erős ikrek személyiség vagyok, gőzömnincsmilyenésnemisértemmiajelentősége aszcendenssel, a szélsőségeken mozgok, tehát vagy nem eszem-iszom, vagy ha igen, akkor sokat. Például forraltborból nagyjából nincs az a mennyiség, amit ne bírnék meginni és így vagyok a gesztenyével is. Ja és néha, ünnepnapokon szoktam inni narancsos capuccino-t, azért csak ünnepnapokon, mert ad1: alapvetően nem iszom kávét, se capuccinot, ad2: ezt innám szívesen, de kivonták a forgalomból, ezért az aranytartalékkal nagyon óvatosan bánok, pedig én ezeket az ízesített típusokat nagyon csípem. Epres, narancsos, marcipános, nagyon bejönnek. (Ha valaki tud házilag előállítható ízekről, ne kíméljen! ) És természetesen zenét hallgatok, vagy filmet nézek kuckózás esetén. Például ilyen zenét: Paolo Nutini – These streets (most abszolut ez az übergigafavorit szám)

Nem követtem nyomon, de határozottan érdekelne, hogyan melegíti a lelkét Zsófi, Millie, Sajtkukacok és Piszke.

Nyári tervek

Naszóval, válasz a Pirikenagyitól induló kördésre, amit Rió dobott át nekem hógolyó formájában.

Tehát, gasztro és kevésbé gasztroterveim a nyárra:

– Málna és eper ipari mennyiségű fagyasztása és fogyasztása.
– Eddig nem sűrűn használt fagyigépem erőteljesebb igénybevételére is készülök, ehhez a blogtársak receptjein kívül a Nagy Fagylaltoskönyv receptjeit is használni szeretném, amit már meg is találtam itt. Ha már Bud Spencertől vettem a blogom nevét, akkor természetesen ki kell fejlesztenem a legjobb pisztáciafagylaltot is, ez tuti.
– Nyaralásügyileg remélhetőleg lesz egy nagy túránk Franciaországban – gasztronómiailag ez lesz a csúcspont – majd Belgiumon át Hollandiába megyünk – ezt már megtapasztaltuk, hogy ez a mélypont (rántott májkrém, pfuuj) – és aztán még pár napot Németországban is eltöltünk. Ezen kívül biztos elmegyünk párszor a Balatonhoz és még néhány munkaút is becsúszhat, úgyhogy lesz miből meríteni a beszámolókhoz.
– Befőzni, na azt azért még nem.. Ahogy az aranyékszerre szoktam mondani, ehhez is fiatal vagyok még… (vagy ez csak kifogás, de akkor sem, nem is tudnám hova tenni..)
– Viszont szeretnék idén először szárított paradicsomot készíteni, ennek a legjobb módját még keresem.
– Néhány gasztrofesztiválra is szeretnék elmenni. Első lehetőség az Eperfesztivál lesz, aztán majd még talán összejön 1-2.
– Szeretnék piacjáróvá válni. Így meg is hirdetem a „teherhordói’ állást szűk családom körében (remélem L., hogy olvasod).
– Istenbizony megtanulom, hogy mi a csuda az az RSS és a feed, na meg audio és video fájlok elhelyezését a blogon, ha egyáltalán lehetséges.
– Kicsinosítom a blogomat, és szeretnék szép tányérokat és kelyheket a fotózáshoz.
– (nem gasztro, de terv) Blogom indulásának körülményeire való tekintettel (lásd az áprilisi bokaszalagszakadást) igen nagy kihívásnak tűnik, hogy nyár végére le tudjam futni a Sziget-kört és hogy körbebringázzuk a Balatont (ehhez még fejenként egy bringa is szükségeltetik).

Hát ennyi jutott így hirtelen eszembe, talán Lilafüge és Bundásalma még nem nyilatkozott, repül a hógolyó nekik.

Kördés

Remélve, hogy külföldi túrám alatt nem olvadt el teljesen a két hógolyó, amit Ecet és Olajtól, Húsosfazéktól és Kaisermühlentől kaptam, íme az én válaszaim a kördésekre.

Inspiráció

Tulajdonképpen bármi lehet inspiráló számomra, csak kép legyen mellette. A legtöbb esetben név és kép alapján választok, ettől azonban még nincs megoldva az éhség tompítása, ezért nem állok meg a kép nézegetésénél, de mindenesetre nagyon sokat segít. Szakácskönyveim és rengeteg internetes – egyelőre sajnos még rendezetlen – receptjeim mellett főzős magazinokból és természetesen a tvpaprikáról gyűjtök. Ha egyszer bekerülnénk egy nézettségi felmérésbe, biztos, hogy nagy-nagy kilengést mutatna a kütyü a tematikus csatornák javára. A Travel channel és a Tvpaprika – na meg újabban a tetőtéri lakásunk apró teraszán kertészkedésbe fogó Férjem jóvoltából a Deko – már-már alapzajként funkcionál nálunk. Így viszonylag sokszor előfordul, hogy egy-egy műsort a paprikán már harmadszor hallok/látok és már tudom, mi következik, de azért türelmesen végignézem… (A legnagyobb favorit Carluccio-bácsi!)

Pontosan a recept szerint járok-e el?

Első készítéskor mindenképpen. Anyukámmal régen a konyhában töltött kevés időm jelentős részét azzal töltöttük, hogy megvitattuk, miért nem segít az nekem semmit a fejlődésben, hogy azt mondja „annyi kell, amennyit felvesz” vagy „az úgy adja magát”. Arról már nem is beszélve, milyen roppantul tudott bosszantani a „tetszés szerint fűszerezzük” fordulat. Én precíz emberke vagyok, számomra az ilyen megragadhatatlan kategóriák sokáig használhatatlanok voltak. Azért mára már bizonyos lazaság van bennem főzéstechnikailag, nem ragaszkodok mindenben a pontos receptkövetéshez, de ha valamit elsőre próbálok, akkor legtöbbször pontosan követem az utasításokat. Amikor elkészült az étel, egyből fogom a receptet és melléírom a megjegyzéseimet, hogy miből kellene több vagy kevesebb, stb. Aztán van úgy, hogy a recept tökéletes, és úgy jó az étel, ahogy van, máskor meg nem. De legalább tudom, hogy mi sül (vagy fő) ki az eredeti alapján.

Tervezés

Hú, hát én a rendszerek és listák nagy barátja vagyok. Néha már a listákról is listát kell írnom, ebben verhetetlen vagyok:) Mivel hét közben nem szoktam főzni, csak sütni, de azt meg általában a rendelkezésre álló alapanyagok ismeretében este, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ezért a tervezés nálunk elsősorban a hétvégékre korlátozódik. Már kedd magasságában el szoktam kezdeni ötletelni, hogy miket szeretnék a közeljövőben elkészíteni, így amikor csütörtök körül eljön a bevásárlás ideje, akkor ezeket az ötleteket szoktam megszűrni és kiválasztani a megfelelő menüt. Általában úgy állítom össze a hétvégi választékot, hogy legyen közte újdonság, “régiség”, és valami “rapid” étel is. Nagy álmom, hogy egyszer legyen annyi időm, hogy akár minden nap tudjak valamit főzni/sütni, de ez sajnos még nem most van. Pedig akkor biztos lenne egy jó rendszerem….

(Ecet és Olajnak tartozom egy negyedik válasszal is. A „Csak a Puffin….” idézet a Kincs, ami nincs című szuperjó filmből származik. Bud Spencer mondja ezt a mondatot, mégpedig azért, mert ő reklámozza a Puffin lekvárt, és ez a márkanévhez társított jelmondat. Ha egyszer képes leszek feltölteni a fájlt, akkor majd meg is lehet hallgatni, addig pedig javaslom a film megtekintését:)

Nehéz célpontot találni, talán Lila Füge és Dibbuk még nem kapott hógolyót, vagy legalábbis nem kapta el… hátha most!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!