Csak a Puffin

River Cottage burger

Ezzel ezer éve lógok már. Isteni burger grillszezonra (vagy házon belüli sütögetésre) a River Cottage-os Hugh könyvéből. Nem is én csináltam, hanem Laci, de szerencsére attól még nem lett olyan randa, mint a szerző:)

A húspogácsához:
1 kg darált marhahús (eredetileg báránylapocka, de itt 100 km-es körzetben nincs olyan, úgyhogy nem pálya.)
1 gerezd fokhagyma
1 tk. egész római kömény
1 tk. koriandermag
1 tk. egész fekete bors
fél rúd fahéj darabokra törve
csipetnyi chilipor
3 tk. pirospaprika
2 tk. só

A fűszeres joghurthoz:
200 g natúr joghurt
fél tk egész római kömény
fél tk koriandermag
1 gerezd fokhagyma
1 csipet só
10-12 db mentalevél (elhagyható)

8 db laposkenyér (naan)
4-8 nagyobb salátalevél
néhány szelet uborka
1 fej lilahagyma vékony szeletekre vágva

Száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a húspogácsához való római köményt, koriandert, borsot és fahéjat, majd mozsárban porrá őröljük, hozzáadjuk a chiliport, a paprikát, a szétzúzott fokhagymát és a sót, és a darált húshoz adjuk. Kézzel összegyúrjuk, és állni hagyjuk 1 órán át.

Közben elkészítjük a fűszeres joghurtot: a római köményt és a koriandert száraz serpenyőben megpirítjuk, mozsárban porrá törjük és a joghurthoz adjuk, a fokhagymával, a sóval és a felaprított mentalevelekkel együtt.

A húsból 8 db húspogácsát formázunk és vékonyan kiolajozott serpenyőben közepesnél kicsit nagyobb lángon megsütjük.

A naan kenyér elkészítése:
250 g liszt
1 tk. só
1 tk. olívaolaj
1,5 dl langyos víz

A lisztet tálba szitáljuk és hozzáadjuk a sót. Az olajat 150 ml langyos vízhez adjuk és a liszthez öntjük, amit közben jól összekeverünk, hogy kissé ragacsos tésztát kapjunk. Enyhén lisztezett felületen kb. 5 percig gyúrjuk, amíg sima nem lesz (ha kell, adhatunk még hozzá lisztet, hogy ne ragadjon annyira). Ha kész, letakarva 15 percig pihentetjük.
Tálalás előtt nem sokkal nyolc részre vágjuk a tésztát, és mindegyik darabot lisztezett gyúrólapon 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk. Közben alaposan lisztezzük, hogy ne ragadjon oda a tészta.
Magas lángon felforrósítunk egy vastag aljú teflonserpenyőt, majd ha már jó forró, kicsit alacsonyabbra vesszük a lángot. Előkészítünk egy tányért és letakarjuk konyharuhával – így tartjuk majd melegen a kész laposkenyereket.
Lerázzuk a felesleges lisztet a kinyújtott laposkenyérről és óvatosan a forró serpenyőbe rakjuk. 1-2 percig hagyjuk sülni (közben kezd megkeményedni és emelkedni). Ha alánézünk és kezd az alja foltosodni, akkor spatulával megfordítjuk és a másik oldalát is sütjük – kb. 1 percig.

Ha minden kész van, összeállítjuk a burgert: laposkenyérre terítjük a salátaleveleket, uborkát és hagymát helyezünk rá, meglocsoljuk a fűszeres joghurttal és a húspogácsát a közepére rakjuk és összehajtjuk.

Marokkói gyros - kefta

Legalábbis nekem minden gyros, ami pitába kerül. Jamie Oliver Jamie belevág című könyvéből jött a recept, ő mondja, hogy marokkói, én meg hiszek neki, mer’ olyan vagyok.  Nem voltam még Marokkóban és nem is tervezem egy ideig a látogatást, a top50-es listámon nem szerepel úticélként, de attól ez még finom. Újabb fasírtvariáció, ami majdnem olyan jó, vagy jobb, mint a citromos verzió, pedig az is elég jófajta. Ha kicsit bátrabb lettem volna, Brúnónak is adtam volna belőle, ő is tutira megette volna. A kis beles:)

Hozzávalók:
500 g darált sertés hús (de inkább marha)
1 db lilahagyma
1 kiskanál őrölt koriander
1 kk őrölt római kömény
1 kk fűszerpaprika
1 cm gyömbér
só, bors

1 db lilahagyma
1 db paradicsom
fél citrom leve
olívaolaj

pita
natúr joghurt
chililekvár/chiliszósz

1. A gyömbért megpucoljuk, a lilahagymát szintén és mindent beledobálunk a hiperszuper aprítógépbe (hús, lilahagyma, fűszerek, gyömbér). Jól felaprítjuk a géppel – ha ez nincs, akkor kézzel apróra vágjuk a lilahagymát és belereszeljük a gyömbért és úgy gyúrjuk össze mindennel. Ha megvan, kicsit lefedjük és félretesszük.
2. A másik lilahagymát felkarikázzuk, a paradicsomot kockázzuk és egy tálba rakjuk. Ráfacsarjuk fél citrom levét és meglocsoljuk pár evőkanál olívaolajjal és átforgatjuk az egészet.
3. Olívaolajat hevítünk serpenyőben, a húsmasszából gombócokat formázunk és közepesnél kicsit nagyobb lángon mindkét oldalukat átsütjük.
4. Vagy ügyesek vagyunk és készítünk saját pitát, vagy lusták vagyunk és veszünk boltit, ebben az esetben 220 fokos sütőben sütjük úgy 5 percig, közben egyszer megfordítjuk őket.
5. Ha minden kész, akkor összerakjuk a gyrosunkat: a pita tetejét levágjuk, szétnyitjuk a zsebet. Rakunk bele egy kis joghurtot, egy kis chiliszószt, egy kis lilahagymás-paradicsomos cuccot és egy-két húsgombócot is.

Hathis csirke és a kajaszag problematikája

Ez most hosszú lesz, de mondanivalóm, témám van. Mégpedig a konyha/kajaszag. Ez az étel ugyanis nem kímél, ez az indiai mandulás csirke nyomot hagy. Olyan szagod lesz tőle minimum fél napig, hogy emberek közé nem mersz menni, de mi még egymás közelébe sem, nehogy véletlenül a fizika csodájaként valamiféle szinergikus hatások eredményeként együtt még büdösebbek legyünk… És ahogy ma ebéd után indiai szagban pöffeszkedve tudományos igényességgel a témát kutattam, leginkább saját merevlemezemen kutatva az empírikus eredmények után, arra jutottam, e probléma kezelésében is van némi generációs különbség. Valahányszor hazamegyünk ugyanis a szülői házba, hangunk felemelésével járó vitába szoktunk beleszaladni amiatt, hogy készül a pörkölt, rántott hús, rakott káposzta, vagy akármi, és minden ajtó tárva nyitva és így a kabátok, a frissen mosott ruhák és gyakorlatilag minden átveszi a szagokat, ami szörnyű és azonnali intézkedéseket kíván – mondjuk mi, háborgó fiatalok. Ehhez képest a szülők “jaj, de finnyásak vagytok”, “hát majd kiszellőztetünk a végén”, “miért, nálatok sosincs kajaszag? talán nem főztök?” fordulatokkal érvelve, már-már azbeszttestre utaló jeleket mutatva vígan elvannak a masszív kajagőzben. Hogy a probléma mennyire nem egyedi, azt számos fasírt, kolbász és kitudjamilyen szagban végigutazott 3 órás út bizonyítja Debrecen és Budapest között vasárnap este, vagy hétfőn reggel egyetemi éveink alatt. Ha belegondolok, hányszor párolódtunk ott a vonaton az ételgőzben…szerintem képződött rajtam egy fasírtréteg az 5 év alatt, de komolyan… Most is ez volt, elkészült az ebéd, vidáman indultunk a partra sétálni, de mire leértünk már hányni tudtam volna a saját kajaszagomtól.  Pedig maga az étel egészen príma, még Mamma írta meg nekem egyszer ezt a receptet, miután jóízűen betermeltem egy hasonló ételt 2-3 éve a Hathi nevű indiai kifőzdében Budapesten.

Hozzávalók:
Fűszerpaszta:
1 ek olaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 cm gyömbér reszelve (vagy őrölt gyömbér 2 mk)
2 tk egész római kömény
2 tk egész koriander
1 tk őrölt kardamom
1 tk só

Maga az étel:
2 ek olaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
65 dkg csirkemell felkockázva
2 nagyobb paradicsom felkockázva
3 ek sűrített paradicsom
3 dl natur joghurt
2 dl csirkealaplé
1/4 mk őrölt chili
2 db babérlevél
45 g darált mandula
2-3 marék egész mandula vagy mogyoró
1 mk só
feketebors

Rádobunk nagyjából félórát az előkészületekre, feltéve persze, hogy előtte már egyszer átnéztük a kamrát, konstatáltuk, hogy a tavalyi molypara idején tartott nagytakarítás áldozata lett a ritkán használt fűszerek oszlop is, ergo nulla római kömény, nulla koriander és nulla kardamom van itthon. N+1 perc múlva azt is konstatáljuk, hogy ezek közül a többséget lakhelyemen feltehetően nem lehet kapni, tehát vagy bemegyünk a “nagyvárosba”, vagy ejtjük az indiai projektet. N+2 hét múlva, minden szükséges fűszer rendelkezésre állása esetén, elkezdjük a munkálatokat. Komótosan, egy kellemes vasárnap délelőtt, a fentiekre való tekintettel elkezdjük bezárni az összes ajtót a lakásban, zárt ajtó mögé rejtjük az összes ruhát, ami egylégterű nappali-konyhás plusz ráadásul előszobanélküli ház esetében nonszensz, így kerül szopóágra az összes kabát, de sebaj, ezzel a problémával majd foglalkozunk később. Tehát, ha mindent bezártunk, eldugtunk, minden ablakot kinyitottunk, hozzákezdhetünk a munkához.

Fűnyíró, visítozó kiskrampók és VH1 Album chart hallgatása közben, néha 1-1 dallamosabb szám esetén apró csípőmozdulatokat is beiktatva a tevékenységbe, pucoljuk amit pucolni kell, felaprítjuk, amit aprítani kell – hagymát, fokhagymát, paradicsomot (kockázzuk), elővesszük az alaplevet a mélyhűtőből, vagy mondieu, leveskockához vizet forralunk, csirkét mossuk, kockázzuk, fűszereket a mozsárban szétdríboljuk, és így tovább, mindent jól előkészítünk.

Aztán eljutunk a t=0 ponthoz és elkezdhetjük a főzést. A fűszerpasztához a hagymát, a fokhagymát és az olajat egy mélyebb serpenyőbe/lábasba (ha van, wokba) tesszük és közepes lángon elkezdjük fonnyasztani, aztán 2-4 perc, tehát 3 perc múlva kb rászórjuk a fűszereket és együtt pirítjuk őket néhány percig, ahogy Mamma-mester mondja – “szinte füstölésig”. Itt vethetünk keresztet a kabátok aznapi viselésére, miközben a  fejbentáncolás Cheryl Cole Fight for this love című számára tovább folytatódik. Ha megvan, kivesszük a serpenyőből a szótárunk immáron aktív tagjává avanzsáló FŰSZERPASZTÁT és félretesszük. Löttyintünk kb 2 eknyi olajat ugyanebbe a serpenyőbe/lábasba, rádobjuk a hagymát és a csirkét és továbbra is közepes lángon nagyjából 8-10 perc alatt mindkét oldalukat megpirítjuk (vagyis a csirke inkább kifehéredik, pirulni még nem pirul, tehát maradjunk annyiban, hogy fehéredésig) és akkor szépen hozzáadunk mindent, amit gondosan előkészítettünk, kivéve az egész mogyorót/mandulát. 25-30 percig főzzük, nagyrészt fedő alatt, néha megkevergetve. Ha úgy érezzük, mert miért is ne érezhetnénk úgy, adunk még hozzá joghurtot, vagy esetleg sűrített paradicsomot. A végén hozzákeverjük a mogyorót/mandulát és kész is.

Most látom, hogy ezt flancolósan Mungh cormának is nevezik, nekem meg akkor munghcormaszagom volt ma egész nap, de szerintem megérte, én imádom ezt a kaját. Pont ugyanannyira, mint a chili con carnet. Ebből a kettőből bármennyit megbírok enni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!