Csak a Puffin

Én és a Kitchen Aid

Nagyon szellemes, ugye? (Már ha ismeritek a régi dalt, az én és a kisöcsémet – szerintem rímel:) Szóval én és a Kitchen Aid. Hát igen. Plátói szerelem volt sokáig, ami most legnagyobb meglepetésemre egyszer csak beteljesedett.

Kezdjük ott, hogy fiatalon, egyetem után a kis induló háztartásunkban kevés kütyü volt a konyhában, de robotgép az majdnem kezdettől fogva volt. Az valahogy alapnak számított, sokkal inkább, mint mondjuk egy botmixer vagy egy kenyérpirító. Na persze az nem Kitchen Aid volt, azt gondolom, sejtitek. A legolcsóbb kis elektromos habverő volt, amivel (előbb-utóbb) habot lehetett verni. De az is csak azután lett, hogy egyszer egy very serious piskótát akartam sütni és fél órán át kellett kézi habverővel habot verni a tojásfehérjéből. Szóval egy ilyen eset után lett egy szuperprimitiv kis kütyüm, ami dolgozott is pár évig, míg meg nem adta magát. Szerencsére ő hamarabb adta meg magát, mint én, pedig egyszer szerintem egy picit meg is rázott az áram – hála neki:) De hát mindent a blogért, ugye?:)

Úgy emlékszem, hogy egy elég kritikus pillanatban ment tönkre, amikor nagy szükség volt a gyors pótlásra, így egy másik egyszerű kis gépet vettünk a túlélésért, nem volt idő nagyon hezitálni, hogy nem lenne-e érdemesebb egy komolyabb gépet venni. Szóval maradtam a legkisebb, legegyszerűbb kisgépnél, – amit aztán bátran oda tudtam adni Brúnónak (a kisfiamnak) is, hogy végighúzza maga mögött – a madzagját pórázként használva….:) – míg egy szép májusi napon kaptam egy szép kis Kitchen Aidet. Kitchen Aidet, ami után kb. 7 éve, a blog indulása óta ácsingóztam.

A blog előtt nem is hallottam róla, de aztán egyszer csak, úgy 2007 karácsonya körül megláttam és onnantól kezdve olyan volt, mintha élesítették volna a szememet rá. Korábban fel sem tűnt, de onnantól szinte minden amerikai filmben kiszúrtam a konyhapulton, láttam Julia Child kezei alatt dolgozni és úgy egyébként is, mindenhol szembejött. Annyira jellegzetes, hogy lehetetlen nem észrevenni. És tényleg. Láttam már sokszor élőben is, de most, hogy lett egy az én konyhámban is, most látszik igazán milyen masszív, hatalmas gépezet ez. De komolyan. Ezt aztán nehéz lenne pórázon húzni – nemhogy Brúnónak, de még nekem is…:) Szóval most egy új szakasz kezdődik, ismerkedünk, barátkozunk és majd jól beszámolok róla, hogy mit tapasztalok. Úgyis olyan sokat kérdezgettek a gépekről is, meg hogy én ismerem e a Kitchen Aidet, milyennek találom, szeretem-e, stb. Hát eddig erre kénytelen voltam kitérő választ adni, de majd most jól elmondom, milyennek találom:)

Addig pedig gyönyörködjetek sok-sok Kitchen Aid kütyüben, amit a 95. születésnapi rendezvényen fotóztam. Ezt úgy mindet elfogadnám… Az enyémet pedig itt tudjátok megnézni.

Itthon egyébként a Duisberg Kft. forgalmazza, itt találjátok a webshopot a komplett Kichen Aid választékkal együtt.

aa01

aa02

aa03

aa04

aa05

aa06

aa07

aa08

aa09

aa10

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!