Csak a Puffin

Gasztroblogok a hőskorból - Ahogy eszik úgy puffad /Fakanál Éva

Ahogy ígértem bevezető posztomban, jönnek a régi kedvenc bloggerek és a körkérdések, melyeket mindenkinek feltettem. Kicsi Vú után máris itt van “Fakanál Éva”, az Ahogy eszik, úgy puffad bloggere, aki éppen ma ünnepli blogjának 10. szülinapját. Igen, bizony, 2006!!!! szeptember 1-jén indult a blog, aminek majdnem olyan “fura”neve van, mint az enyémnek – és az a legdurvább, hogy erre ma már mindketten büszkék is vagyunk:) Éva is roppant szorgos blogger volt klassz kis házias receptekkel, és akkoriban különösen üdítő saját stílussal. Nyilván most is jó, ha valakinek van saját “hangja”, de ma már annyira sok a blogger, hogy a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb találsz jópofa, jó stílusú bloggereket, régen viszont a kevés blogger között nehezebb volt ilyet találni és ha valakinek volt egy kis humora, stílusa, egyénisége, akkor azt megjegyezted. Na Éva blogja számomra ilyen volt, szívesen olvastam akár recept nélkül is, és olvasom még ma is. Ha tehát szépen végigolvastátok ezt a miniinterjút, akkor irány a blog!!

Mesélj a blogodról (Mikor indult, hogy indult, mi volt a célod a bloggal, milyen sűrűn posztoltál/posztolsz? Milyen típusú receptek vannak a blogon?)

2006. szeptember 1-jén kelt az első bejegyzés, amelyben szeretettel köszöntöttem magam a gasztroblogok között. A blog egyetlen célja akkor az volt, hogy egy helyen legyenek a régi, kipróbált családi receptek, amiket majd jól megtalál a lányom, aki akkor 19 éves volt, és akkortájt semmiféle érdeklődést nem mutatott a főzés iránt, de reménykedtem benne, hogy ez idővel meg fog változni. Tehát egyszerűen egy receptgyűjtemény volt a blog, csak nem kockás füzetbe írtam kézzel, hanem klaviatúrán, és a neten tároltam. Nemigen csaptam neki hírverést, csak néhány közeli barátnak mondtam el, hogy létezik a blog. Eleinte volt olyan, hogy egy nap akár két posztot is írtam, de ez a felfokozott állapot aztán persze idővel lecsendesedett. Nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a blogot nemcsak az ismerősök olvassák, hanem idegenek is. A blog fénykorában gyakran előfordult olyan, hogy a látogatók száma elérte egy nap az 1500-1700-at, ami akkoriban óriási szám volt. Aztán a szolgáltató, ahol a blogot üzemeltettem, egyik napról a másikra gyakorlatilag lehúzta a rolót, a blogban szereplő fotók az enyészeté lettek, de a szöveg azért lementhető volt, így megmaradt. Nem vagyok technikai zseni (sem), így nem volt egyszerű a megmentett tartalmat másik blogba átimportálni, sőt, nemhogy nem volt egyszerű, nem is sikerült. Így aztán 6 évi blogolás után 2012-ben a blogger.com-nál kezdtem új életet.

beignet

Akkoriban, amikor mi kezdtük, még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók? Volt velük közvetlen kapcsolatod?

Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, honnan jöttek az olvasók. De mivel nem volt túl sok gasztroblog, mindenki, aki magyar nyelven keresett receptet a neten, előbb-utóbb beesett valamelyik blogba. Közvetlen kapcsolatom nem volt az olvasókkal, érdekes módon leveleket se nagyon kaptam főzés ügyben, ami csak egyet jelenthet, hogy irtó jó posztokat írtam, amikből a nagyérdemű mindent megtudott, nem kellett külön leveleznie velem 😉

Milyen szép emléked van, ami a bloghoz köthető? Már ha van persze:)

A legkedvesebb élményem az első tévészereplés volt, amit a blognak köszönhettem. Kicsi Vú keresett meg, hogy lenne valamilyen szereplés, ha vállalom. Aztán nem sokkal később megkerestek a Kultúrház című műsortól, ha jól emlékszem, másnap kellett kimenni a Kunigunda utcába, ahol az egész aznapi Kultúrház a gasztroblogokról szólt. Azt nagyon élveztem, a mai napig őrzöm a felvételt, és ha nem mondod el senkinek, elárulom, hogy időnként meg is szoktam nézni.

Mit adott neked a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott az életed a blognak köszönhetően?

Sok mindent köszönhetek a blognak. Ismeretségeket is persze, de leginkább mégis azt emelném ki, hogy jó néhány újságban jelentek meg receptjeim, büszke vagyok arra például, hogy az induló Stahl magazinba jó néhány anyagot írhattam, de jelentek meg írásaim és receptjeim a Ridikül Magazinban, írtam az izeselet.hu website-ra, újabban a gastroguide.hu-n is olvasható vagyok.

csirkepaprikas

Mi újság veled most? Maradt valamilyen gasztro kötődésed?

Olyan sok a gasztro kötődésem, hogy néha már soknak is érzem, hogy nem telik el nap főzős műsor, gasztronómiai témájú cikk írása nélkül.  A legfontosabbnak azt tartom, hogy a TV Paprika – az egyetlen tematikus főzős csatorna – felkérésére szakmai lektorként dolgozom náluk. Ez azért nagyon fontos az életemben, mert abszolút elismerésnek érzem egyfelől, másfelől pedig borzasztóan sokat tanulok azokból a sorozatokból, amiket a gondjaimra bíznak. És a tanulás, a fejlődés nekem nagyon fontos. Nagyon büszke vagyok arra a 40 részes vetélkedőre, amit 2016 tavaszán forgattunk az RTL Klubnak Hagyjál főzni! címmel, és amelyben gasztronómiai szakértőként vehettem részt. A sorozat nagy sikert aratott, és remélem, lesznek még újabb évadok belőle.

pavlova_allo_k

Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?

Követni egyetlen blogot sem követek már úgy, mint régen, amikor napi x óra azzal telt, hogy végiglapoztam az engem érdeklő oldalakat. Néha sajnos a saját blogomat is képtelen vagyok követni, nagyon sokat dolgozom, ezért a blogra kimondottan kevés energiám jut már, amit nagyon fájlalok. Mivel lassan 40 éve, hogy különböző tévécsatornák különböző műsoraiban dolgozom, számomra fontosak a „nézettségi”, esetünkben olvasottsági adatok. Nos, ezen a téren nem dicsekedhetek, mert ma már olyan sok gasztroblog van, amelyek között az olvasók figyelme megoszlik, hogy szinte a lehetetlennel érzem egyenlőnek felfuttatni az ahogyesziket arra a szintre, amiről 2012-ben lezuhant. Egyszerűen erre már nem futja sem az időmből, sem az energiámból, ez szomorúsággal tölt el.

Mit gondolsz a mai gasztroblogokról?

Keveset követek figyelemmel ahhoz, hogy erről megalapozott véleményt tudjak mondani, de úgy látom, hogy a fiatalos hangvétel, a trendi megjelenés ma már sokkal fontosabb az olvasottság szempontjából, mint a megbízható tartalom.

kisrolad

Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással, mint régen – akkor milyen lenne most?

Nem, a főzési szokásaim alapvetően nem változtak – ne felejtsük el, hogy a blog indításának időpontjában már 25 éve vezettem háztartást, tehát eléggé bebetonozott szokásaink voltak úgy a főzés, mint az evés terén -, de bármikor boldogan próbálok ki szokatlan, vagy számunkra újdonságnak számító recepteket.

Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?

A kedvenc receptem vitathatatlanul az olasz húsgombóc volt, amit még a török hódoltság idején olvastam egy internetes fórumon, konkrétan az internettón. Nagyon bonyolultan volt leírva, emlékszem, kinyomtattam, és a következő néhány évben mindig a kinyomtatott receptet elővéve főztem. Semmit nem változtattam rajta, lassan húsz éve, hogy állandóan repertoáron van, viszem vendégségbe, ha úgy adódik, főzöm vendégeimnek, ha jönnek, és még az Amerikában élő barátaimnál is fergeteges sikert arattam vele.

olaszhusgomboc

Gasztroblogok a hőskorból - Kicsi Vú

Nyár elején írtam a magyar gasztroblogok hőskoráról, és ígértem, hogy lesznek miniinterjúk régi kedvenc bloggereimmel, azokkal, akiket nap mint nap követtem, személyesen is megismertem, megkedveltem. Kördés-sorozatnak is nevezhetném, akkoriban ugyanis még ilyen is volt: egy blogger feltett egy kérdést (pl. hány szakácskönyved van, honnan inspirálódsz, stb.), ő maga meg is válaszolta, és egyúttal továbbadta más bloggereknek a kérdést, ők is válaszoltak, ők is továbbadták, így a kérdésből körkérdés lett, amit viccesen kördésnek hívtunk:) Hát én most összeírtam néhány kérdést, és megjárattam régi kedvenceim között, kíváncsi voltam, ki mire és hogy emlékszik a régi szép időkből és kivel mi lett 8-10 évvel az indulás után.10_resize

Kicsi Vúval kezdjük, akinek nagy szerepe volt abban, hogy én is blogolni kezdtem. Ő volt ugyanis az egyik blogger, aki annak idején, 2007!!! márciusában szerepelt a Kultúrház című műsorban, és arról mesélt, hogy mi is az a gasztroblog. Sokszor írtam már, hogy én ott és akkor hallottam először a gasztroblogokról, és Viki blogja volt az egyik, amit még aznap este megnéztem, és ami aztán az egyik kedvenc blogom lett. Fogadjátok szeretettel Kicsi Vú történetét, aztán menjetek és nézzétek meg a blogját! Pörgessétek csak vissza 2007-8 környékére az archívumot, szinte minden napra jutott egy új poszt, Viki főzött, a férje fotózott, a kommentek csak jöttek és jöttek – tényleg inspiráló volt egy magamfajta kis kezdő bloggerecskének:)

Mesélj a blogodról egy kicsit! (Hogy indult, milyen recepteket posztoltál, ki fotózott?)

2007 januárjában indult a blogom minden előzetes tervezés és szándék nélkül. Véletlenül rábukkantam Mautner Zsófi blogjára, az első magyar gasztroblogra és miután beazonosítottam, hogy mi az, nagyot dobbant a szívem: ez kell nekem is. Apósom akkoriban Kínában dolgozott, kaptam tőle sok fűszert ajándékba, ez is a konyhai kísérletek felé terelt. Volt, akit a Kicsi Vú név meg is tévesztett: azt hitték, kínai vagyok. 🙂

Kezdetben nagyon lelkes voltam, szinte naponta posztoltam, a férjem fotózott és ő vágta meg a képeket. Akkor még hagyományosabb ételeket is megosztottam, a családi kedvenceket (juhtúrós puliszka, tepsis krumpli), de már ébredezett az ázsiai konyha iránti vonzalmam is. Ez a lelkesedés egyébként hosszan kitartott, 6 éven keresztül rendszeresen frissítettem a blogot.

Milyen szép emléked van a blogolással kapcsolatban? 

Sok szép emlékem fűződik a bloghoz: ma is nosztalgiával gondolok erre a hőskorra (az ágyam mellett kupacokban álltak a szakácskönyvek, ezzel feküdtem, ezzel keltem). Sok bloggert megismertem személyesen, akkor indult például Vrábel Kriszta, Ízbolygó, Wichmann Anna, Gabojsza is. Rendszeresen szerveztünk bloggertalálkozókat, ahova mindenki hozott valami finomat – nagy közös evészetek voltak ezek. Volt karácsonyi süticserebere meg egy virtuális játék, a VKF – Vigyázz, kész, főzz!, melynek én voltam a második házigazdája. Annak kapcsán aztán egy tévéadásba is bekerültem, ami akkor hihetetlen fordulatnak tűnt. Sok felkérés, munka is megtalált a blogolás kapcsán, például zsűriztem a Tesco Tiniséf receptversenyen Sárközi Ákossal és Tillával együtt, majd a versenyt követően országos roadshowra mentünk a Kuktanodával és együtt sütöttünk egy mobil konyhában sok-sok általános iskolai osztállyal. Kemény munka volt, de nagyon élveztem.

mezescsirke

Mit adott az életedhez a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott valamit az életed a blognak köszönhetően?

A blognak köszönhetően az életem lassan, de biztosan teljesen megváltozott. Szép organikus fejlődés volt ez, kis lépésekkel. Először otthagytam a fix tanári állásomat és magántanár lettem és mellette elkezdtem építgetni egy gasztrovállalkozást (Veled:)). Aztán kiderült, hogy nem ez az én utam, és elkezdtem megkeresni azt, ami szenvedélyesen érdekel a gasztronómián belül…

Akkoriban még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók?  Volt közvetlen kapcsolatod az olvasókkal?

Akkoriban még nem volt ennyi gasztroblog, mint most, ezért könnyebb volt olvasókat szerezni. Voltak gyűjtőoldalak, melyek szemlézték az összes gasztroblogot, az akkori szolgáltatómnak, a freeblognak is volt egy főoldala – innen jöttek a látogatók. Az ismertebb gasztroblogok között voltam és ez elég olvasót biztosított. Még élénk élet folyt a blogokon, a bloggerek és az olvasók is kommenteltek egymásnak, volt egy fix olvasótáborom, akiket a nicknevükről ismertem.

sutotokos_csicseriborsocurry

Megvan még a blog, de már ritkábban posztolsz. Mi újság veled mostanában gasztro téren?

Az évek múlásával a gasztroszenvedélyem megmaradt, csak szelídült, finomodott. Már nem érzek kényszert, hogy megvegyek minden egzotikus alapanyagot, különlegességet, nem vagyok igazi gasztrosznob (bár a szakácskönyvek még mindig a gyengéim). Az ázsiai konyha iránti szeretetem viszont nem múlik: rátaláltam a kínai táplálkozásterápiára, az 5 elem konyhára, ami egy olyan érdekes világ, ami az egészségtudatos és az ínyenc énemet is folyamatos izgalomban tartja. Az „ősblog” mellett elindítottam a Kicsi Vú 5 elem konyháját, ahol receptek mellett sok elméleti posztot is közlök: népszerűsítem a kínaiak energetikai szemléletét. 1,5 évig volt egy kis főzőiskolám, ahol a kínai gyógyító konyhát tanítottam, aztán mikor felmondták a bérleti szerződésemet, az online tanfolyamok felé vettem az irányt. Tavaly októberben indítottam az első online főzőtanfolyamomat az őszi táplálkozásról és azóta minden évszakban tartok egy 4 hetes online kurzust.

Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?

A mai napig fél szemmel követem a gasztroblogokat és néhány életmódblogot is. A facebooknak köszönhetően képben vagyok, ki mit csinál. Néha rámegyek régi blogokra is, és olvasgatom a régi posztokat. Még most is tudom, mit kinek az oldalán kell keresni.

Mit gondolsz a mai blogokról?

Úgy látom, mindig vannak ötletesek, egyéniek az új blogok között is, még mindig ki lehet tűnni egy jó megközelítéssel. Szeretem, ha egy blognak van egy fókusza, mint például a reggelik vagy a főzelékek.

Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással mint régen – akkor milyen lenne most?

Érdekes, hogy a főzési stílusom nem sokat változott szerintem, csak bizonyos alapanyagok háttérbe szorultak (sokkal kevesebb cukrot és tejterméket használok például). Az 5 elem konyha inkább keretbe foglalta azt, amihez ösztönösen vonzódtam.

Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?

Az első sikerrecept a könnyű citromos sütemény volt, ami egy citromos piskóta tulajdonképpen és nem is értettem, miért lett ikonikus. 🙂 Az első posztjaim között volt a kínai szezámmagos csirke is, annak is jó volt a fogadtatása (ez mondjuk nem annyira meglepő). Személyes kedvencem minden, amiben csicseriborsó van és a sült sárgarépás kencém, amit már sokakkal megszerettettem. A visszajelzéseket egyébként most már inkább a valós életben kapom, előfordul, hogy Wekerlén, ahol lakom, megállítanak az utcán és elmesélik, melyik receptemet próbálták ki és milyen eredménnyel. 🙂

citromsuti_3

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!