Csak a Puffin

A legegyszerűbb zserbógolyó (10 perc munkával)

Mert az egyszerűnél is van egyszerűbb, pont az ilyen esős nyári napokra, amikor otthon ragadtunk, ennénk valami édeset, de sütni nincs igazán kedvünk/időnk. Adva van ugye a remek zserbógombóc még 2007-ből, na az ugyebár príma, ebben egyetértünk. Hogy mégis mit lehet ezen még egyszerűsíteni? Hát azt, hogy nem aszalt barackot darabolgatunk, aprítgatunk hozzá, hanem simán sárgabarack lekvárt adunk hozzá. Íme a végeredmény, szerintem megér egy próbát. A munka kb. 5+5 perc, csak dermedni kell hagyni, azalatt viszont összeüthetünk akár egy másik édességet is:)

Egy megjegyzés: itt aztán tényleg nagyon fontos, hogy jó alapanyagokat használjunk. Dió kell bele (nem dejó) és finom, savanykásabb baracklekvár. De tényleg. Ne a legédesebbet rakjátok bele, hanem a savanykásabbat, úgy lesz az igazi!

zserbogolyo_allo

 

Hozzávalók:
15 dkg darált dió
10 dkg darált háztartási keksz
15 dkg sárgabarack lekvár (lehet kevesebb, vagy több, a lekvár sűrűségétől függően)

étcsokoládé

1. A darált kekszet és a diót egy tálba mérjük és hozzáadunk kb. 12 kdg sárgabarack lekvárt. Kézzel összegyúrjuk, majd fokozatosan adunk még hozzá lekvárt – annyit, amennyivel szépen összeáll. Az a lényeg, hogy formázni tudjuk és ne ragadjon a massza.

2. A kész masszából kisebb golyókat formázunk – de ne túl picit, szerintem minimum 2,5-3 cm átmérőjűek legyenek. Ha túl pici, akkor a csokibevonat el fogja nyomni az ízét.  A golyókat sütőpapíros tálcára tesszük és hűtőbe rakjuk.

3. Kb. 15 perc elteltével rákészülünk a csokibevonásra. Az étcsoki 2/3 részét egy kis lábasban alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzhelyről és hozzáadjuk a maradék csokit és kevergetve felolvasztjuk benne.

4. Elővesszük a hűtőből a golyókat és két kiskanál segítségével megmártjuk őket az olvasztott csokiban és visszatesszük a sütőpapíros tálcára. Hagyjuk megdermedni a csokit és kész is vagyunk.

Ha tetszett ez a recept, akkor gyere a facebookra is, jó lesz:) 

zserbogolyo_fekvo

Gasztroajándék: Álmarcipán / "Mandulaszem" - Önök kérték:)

Tényleg Önök, vagyis Ti, vagyis Ti jó néhányan ezt kértétek (“tudod Doki, az, ami kívül barna, belül meg zöld és olyan, mint a marcipán”:). De mekkora az esélye annak, hogy pont olyan receptet kértek, amit minden előzetes egyeztetés nélkül Anyósom hozott meglepetés gyanánt pont azon a héten, amikor a receptkérés felmerült. Na mennyi? Megmondom: semmi esélye. De ha már így alakult, akkor tessék, itt a recept. A keserű mandulaaromától olyan zöld a színe belül, hogy csak na. Eddig életemben mindössze egyszer használtam ilyen aromát, de akkor úgy megijedtem a színétől, hogy azóta sem bátorkodtam. Na ebben cserébe van bőven. Ettől aztán tök jól néz ki, ha félbeharapod, és jó mesterségesnek tűnik (nyilván az is:), de úgy látszik sokan szeretitek és mindjárt itt a karácsony, úgyhogy voila, kérés teljesítve. Marcipánrajongóknak kötelező. Gasztroajándéknak is ideális egyébként, bonbontasakba rakod, rá szép kis masni, címke és kész is.

mandulaszem_02

 

Hozzávalók (kb. 50-60 db-hoz):
10 dkg vaj
30 dkg porcukor
30 dkg búzadara
30 ml keserű mandulaaroma
4 evőkanál víz

1. A vajat megolvasztjuk és kikeverjük a porcukorral. Addig keverjük, míg a cukor el nem olvad teljesen.

2. Beleborítjuk a (rengeteg) keserűmandularomát és a vizet és hozzákeverjük a búzadarát is.

3. A jól összekevert masszát egy éjszakán át állni hagyjuk.

4. Másnap aztán kézzel, vagy két kiskanállal kiszaggatjuk és a kis szemeket kakaóporban meghempergetjük.

mandulaszem_003

mandulaszem03

Sós karamellás trüffel

Mert ezt álmodtam. Komolyan. Ahhoz képest, milyen menő a sós karamell-téma (vigyázni az önkitöltő okosalkalmazásokkal, mert könnyen sóskát csinálnak a sós karamellből), én még nem próbáltam eddig. Aztán egy este sós karamellás sütiket nézegettem a neten – ja, igen, tudok élni..:) és hogyhogynem sós karamellás bonbonnal álmodtam. Nem volt olyan vad, mint amit a Csokoládé című filmben az öreg a kirakatban csinál, de arra emlékszem, hogy egy kisfiú jött és elkezdte lesöpörni az asztalról a bonbonokat, úgy igazán, izomból, én meg sikítoztam, hogy ne, csak azt ne, az sós karamellás… Hát így szólt ez a rendkívül magasröptű álom. Nem volt nehéz bepasszintani a kis játékba, amibe a Falusi Libák blog Juliaja hívott meg Limarát és engem. Az volt a lényeg, hogy az álom szóra asszociálva kellett valamit alkotni. Hát én ezt alkottam. Ilyen fs időben ér is trüffelezni. Éljen a nyár. Mindig azt hittem, hogy június elsejei gyerekként a nyár szülötte vagyok, de 3-4 éve folyamatosan télikabátban ünnepelünk, úgyhogy ilyen ez a c’est la vie.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
8 dkg cukor
1 dl habtejszín
2 dkg vaj
1 mokkáskanálnyi só
kakaópor a hempergetéshez. már a golyók hempergetéséhez:) 
1. A cukrot egy kis lábasba öntjük és közepes lángon – állandó felügyelet mellett – megvárjuk, míg elkezd karamellizálódni. Ha szép karamellszíne lett – mi más -, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és hozzáadjuk a tejszínt és kevergessük addig alacsony lángra visszatéve, amíg a karamell teljesen felolvad.
2. Ha volt türelmünk kivárni, akkor hozzáadjuk a vajat, a sót, elkeverjük, majd beletördeljük az étcsokit és összekeverjük. 
3. Megvárjuk, míg kihűl, aztán hűtőbe tesszük egy éjszakára.
4. Másnap golyókat söndörgetünk belőle és kakaóporban hempergetjük meg a golyókat.
Innen jött a receptötlet.

After eight házilag

A mentolos csoki, tudod. Vagy szereted, vagy nem. Ha igen, akkor hajrá, elég hasonló a végeredmény. És légyszi, ne mondd, hogy csak 8 után szereted, jó?:)

Hozzávalók 8-10 db-hoz:
2 evőkanál sűrített tej
1 evőkanál puha vaj (fontos, hogy jóminőségű, sótlan vaj legyen)
mokkáskanálnyi borsmentakivonat (Dr Oetker, pici üvegecske)

10-15 dkg étcsokoládé

1. Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a csokiformát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
2. Míg dermed a csoki, elkészítjük a tölteléket, ami annyiból áll, hogy a hozzávalóit egy kis tálkában kikeverjük. Kóstoljuk meg, lehet, hogy kevesebb/több borsmentakivonat kell bele. Ha jó az íze, hűtőbe tesszük.
3. Ha megdermedt a csoki, kivesszük a hűtőből, egyenletesen megtöltjük a töltelékkel, majd újraolvasztjuk a maradék étcsokit és befedjük vele, lehetőleg precízen, hogy mindenhova jusson.  Hűtőben megdermesztjük, majd kipattintjuk a formából és kész is.

Sajnos klasszik, négyzet alakú after eightet nem tudtam csinálni,de ez a szíves forma kb pont jó méret. Itt kapható egyébként.

(Többféle recept is van a neten, van, aki fehér csokival operál, van, aki ezt a sűrített tejes verziót variálja. Én ezt próbáltam kapásból, jó lett, úgyhogy nagyon nem bonyolítanám. Picit talán lehetne sűrűbb a töltelék, de így is tökéletes volt.)

Earl grey bonbon/trüffel

Lehet bonbont tölteni ezzel a masszával, de most nem volt pepecselés, egyszerűen kockákra lett vágva. Tömény csokikockaboldogság, végre teás ízesítéssel.

Hozzávalók:

1 dl tejszín
5 dkg vaj
3 filter Earl Grey tea
15 dkg étcsoki
5 dkg fehér csoki
3-4 ek. darált keksz
1/4 citrom reszelt héja

1. A tejszínt felforraljuk és a teafilterekből beleszórjuk a teát (szétvágjuk a filtert, igen úgy), majd ázni hagyjuk kb 10 percig.  Átszűrjük egy másik lábasba (jól kinyomkodjuk a szűrőn keresztül a levet), és a vajjal újra felforraljuk.
2. Beletördeljük a csokikat és addig kevergetjük, míg teljesen felolvadnak. Belereszeljük a 1/4 citrom héját, majd a keksszel jól elkeverjük.
3. Egy kisebb fémdobozt kibélelünk folpackkal és beleöntjük a masszát és hűtőbe tesszük pár órára.
4. Ha teljesen megdermedt, akkor kockákra vágjuk és kapszliba “ültetve” tálaljuk. Meg lehet hempergetni kakaóporban is, lehet díszítgetni is, de így a legjobb, pucin.

Innen van a recept.

Ha tetszett, de ha nem, akkor is, gyere a facebookra, mert ott jó. Ha nem szereted a facebookot, akkor ne gyere, maradj itt és nézz szét jobban. 

Mogyorós trüffel

A gombócláz nálam 2008-9 körül tetőzött, azóta átnyargaltam a töltött bonbonok és csokik terepére, de most kipróbáltam ezt a trüffelt és rájöttem, hogy jól kitoltam magammal, amikor leálltam ezekről. Annyival egyszerűbb így “bonbonozni”, hogy kár volt ejteni ezt a témát. Sokkal egyszerűbb.

Hozzávalók:
150 g étcsoki
2 dl tejszín
100 g marcipán
1 kk vaníliaesszencia
400 g mogyoró
200 g porcukor

1. A mogyorót ledaráljuk, száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd rászórjuk a porcukrot és sűrűn kevergetve pirítjuk, hogy picit a cukor karamellizálódjon. Ha megvan, lehúzzuk a tűzről és hűlni hagyjuk. (Legközelebb fordítva fogom csinálni, darálás előtt pirítom és karamellizálom majd a mogyorót, és csak aztán darálom majd le, ha kihűlt.)
2. Ha kihűlt, kettéosztjuk ezt az adagot.
3. A marcipánt kis darabokra tördeljük és a tejszínnel együtt egy lábasba tesszük, közepes lángon összeolvasztjuk. Ha már krémes, hozzáadjuk a vaníliát és a kockákra tört étcsokit. Ha teljesen megolvadt a csoki is, akkor hozzákeverjük az egyik adag porcukros mogyorót, jól elkeverjük, majd hűtőbe tesszük.
4. Ha teljesen megdermedt, akkor gombócokat formázunk a masszából és a félretett maradék cukros mogyoróban meghempergetjük.

A recept Hegyi Barbara Abraka babra – Monológok a konyhámból című könyvéből készült, amihez – ha engem kérdeztek volna előtte, márpedig, nem kérdeztek:), minimum adhattak volna egy hangoskönyv verziót is, elvégre ha valakinek ennyire spéci hangja van, mint Hegyi Barbarának, akkor az minimálisan járna a könyvhöz:) Na jó, csak viccelek, ez szakácskönyv, nem hangminta. Pedig akár meg is kérdezhettek volna, elvégre Hegyi Barbarával komoly nexusunk van, jobb, ha tudjátok. Egyrészt Laci már görkorizott vele – vagyis életében egyszer volt kb. a Margitsziget környékén görkorizni és pont ott volt Hegyi Barbara is, egy padon ültek (wowh:) de ez elég volt ahhoz, hogy azóta akárhányszor látjuk a TV-ben, nagy egyetértésben bólintunk, hogy hát igen, a görkoris spori. Másrészt meg Brúnó, mikor meglátta a könyvet a kezemben, majdhogynem talpra ugrott, ami a maga 8,75 hónapjával meglehetősen bátor húzás volt. Úgyhogy egy fél napig azt hittem, hogy a borítón lévő kép, és így inkluzíve Hegyi Barbara indította be a mozdulatsort, gondoltam, akkor örökbe fogadjuk a művésznőt és 1 éves korára Usain Boltot csinálunk a kis cseppből, de aztán 2 nap múlva kiderült, hogy egy sima füzettől is ilyen lendületbe jött, úgyhogy az örökbefogadás el a könyv épsége pedig megmarad.

A könyv egyébként nagyon kellemes, azt hiszem, ez a legjobb szó rá. A történetek is azok, az ételek is, és a fotók, hangulatok is. Nincs tele nehéz húsokkal, bonyolult tortakölteményekkel, hanem inkább az otthoni receptarchívum kedvenc darabjaival. Nincs az az érzésem, hogy a könyv miatt lettek kitalálva az ételek, hanem inkább az itt-ott felirkált jól bevált, sokszor elkészített receptek kerültek bele. Vannak benne klasszikusabb dolgok is (tojásos nokedli, mami féle zöldborsóleves, túrós csusza és csirkepaprikás is), és olyan receptek is, melyek egyszerűek, de mégis mások, mint amik a hétköznapi magyar háziasszonyok menüötletei között szerepelnek (kókusztejes csirke, kesudiós, kelbimbós rétes, chilis-lime-os lazac narancsos édesköménnyel, stb.).

Úgy képzelem kb., hogy a Vígszínház és 1-2 szinkronstúdió stábja jól lakott már párszor ezekkel az ételekkel és nem mintha a Hegyi Barbara greatest hits-cel kelnénk és feküdnénk, de valahogy az ismertsége és a könyv stílusa miatt az eddigi szakácskönyveim közül ennél érezhető leginkább, hogy olyan, mintha ismernénk egymást. Komolyan. Nem tudom jobban megfogalmazni, így van na. A barátokat, ismerősöket is úgy emlegeti, mintha én is ismerném őket, fogalmam sincs, mitől van ez az összkép, de ez van, kész. A receptek közül eddig a sütőtökkrémleves próbáltam ki, ezt a bonbont és ma jön a kuglóf, aztán áthívom Eszenyi Enikőt és Presser Gábort, hátha rólam is mondanak olyan szépeket.

Hegyi Barbara: Abraka babra – Monológok a konyhámból
Park Kiadó
2011
287 oldal
5500 Ft

Vörösboros-marcipános bonbon

A bonbonszezon hivatalosan is beindult. Nem süt a nap, prímán lehet temperálni a csokit és egyébként sincs jobb dolgunk ilyen hideg estéken, mint bonbonozni, ugye? Forraltborízű bonbonnak képzeltem, de megszaladt egy picit a rum, ezért inkább rumos lett, úgyhogy óvatosan a mililiterekkel.

Hozzávalók:
50 g étcsoki
60 g fehércsoki
25 ml tejszín
25 ml vörösbor
csipet fahéj, gyömbér és őrölt szegfűszeg
20 ml rum
100 g marcipán

étcsoki a bevonáshoz

1. A tejszínt és a vörösbort egy kislábasban felforraljuk, lehúzzuk a tűzről és beletördeljük az ét és fehércsokit és addig kevergetjük, míg teljesen fel nem olvadnak benne. Hozzákeverjük a fűszereket és a rumot és elkeverjük, majd hűvös helyre tesszük jó pár órára.
2. Közben előkészítjük a csokiburkot. Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a bonbonformát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
4. Ha megdermedt a csoki, és eltelt pár óra és a vörösboros krém is megdermedt, akkor elővesszük a hűtőből a kikent bonbon formát, beleegyengetjük a krémet, pici marcipándarabokat helyezünk a tetejére, és végül a maradék olvasztott csokit rácsorgatjuk és ezzel befedjük a bonbonokat. Hűtőbe tesszük, majd kb fél óra múlva kipattintjuk a formából a kész bonbonokat.

A recept az Alexandra Kiadó egyik 2012-es újdonságából, a Saját készítésű pralinék és bonbonok című opuszból származik, melyet jó érzékkel a magyarországi bonbon-boom (BBB) idején jelentetett meg a fineszes kiadó:) Mert ugye hol van már a 90-es évek konyakmeggy-monopóliuma, meg a rémes, egyízű nugátos bonbonok ideje. Megmondom hol van, hát lejárt. Az idejük. A rossz bonbonoknak. Cserébe viszont trendi dolog lett a kézművesbonbonok készítése és értelemszerűen fogyasztása is, elvégre minek indulna el minden második héten új bonbonos vállalkozás, ha nem azért, mert van rá kereslet. Én már csak tudom, a kereslet, meg a kínálat kéz a kézben jár. Megtanultam a leckét, nyugi, nyugi.

Szóval a bonbonozás menő, ráadásul olyan dolog, amivel otthon is el lehet szórakozgatni. Már nem az evéssel, hanem a készítéssel. Erre a rollerre szállt fel az Alexandra Kiadó is, amikor úgy döntött, hogy magyar nyelven is megjelenteti ezt az eredetileg német nyelven megjelent könyvet. Rövidke bevezető van az elején, pralinésztori, temperálási kisokos, tárolás, csomagolás, tényleg nagyon röviden, lényegre törően, aztán sok, kb. 40 db recept. A receptek csokoládés, diós,mandulás, kávés, gyümölcsös, és trendi fejezetekbe tömörülnek, és bár nem számoltam pontosan össze, az összes bonbon elkészítéséhez hozzávetőlegesen 10 kg csokoládéra lenne szükség, legalább 5 kg marcipánra, szóval van benne matéria bőven, de a megadott mennyiségből lesz is több száz bonbon, úgyhogy ha csak kistételben próbálkoznánk, akkor érdemes egy számológéppel felszerelkezni és vadul osztani a mennyiségeket. A jó hír az, hogy vannak benne egyszerűbb receptek is, sima, gömbölygetős trüffelek és golyók is, szaggatós pralinék, illetve szeletelhető kiskockák is, úgyhogy nem kell megijedni, nem csak töltött, “bonyolult” receptek vannak. Szóval ha valaki fél a kikenés, dermesztés, újabb kikenés, töltelékkel megtöltés, dermesztés, csokitalpazás folyamatától, akkor sem kell aggódni, talál jó pár receptet az egyszerűbb megoldásokra is.

Ami az ízeket illeti, főleg az ismertebb ízekre épít a könyv: mandulás, fehér csokis, diós, mogyorós, rumos receptből akad jópár, meglepően sok kávés recept van benne, és csak néhány különleges ízkombináció, de azok sem vadak. Nincs szarvasgomba, se tölgyfakéregízű bonbon, az itt szereplő receptek alapján elkészíthető bonbonokat nyugodtan lehet nagymamának is ajándékba adni, nem fogja ráncolni a homlokát a fura ízek miatt. Ja, mert hát ugye a legjobb a saját készítésű bonbonozásban, hogy örömet lehet vele szerezni. Szépen prezentálható, be lehet csomagolni, ajándékba lehet adni, (aminél csak kapni jobb:) és lehet dicséreteket bezsebelni. Ilyenkor télen nyilván akad rá alkalom bőven, Mikulás-csomagba, kollégáknak, osztálytársaknak ajándékba simán lehet bonbont adni. Pláne, hogy a könyvhöz adnak 6 összehajtogatható csillivilli dobozkát is, amiben szépen lehet tálalni a kész kis golyókat. Hát ilyen ez a könyv.

Saját készítésű pralinék és bonbonok – Pralinékészlet – Receptkönyv hat stílusos ajándékdobozzal
Alexandra Kiadó
2012
96 oldal
2999 Ft 

Citromos-joghurtos bonbon

No, ilyen egy félkezes bonbon. Ahhoz képest egész bonbonszerű. Leszámítva, hogy a kipattintásnál csöppet megtörtek.. Hehe. Nem baj, hazudnék, ha azt mondanám, hogy Brúnóval a kezemben szebb bonbont és fotót tudok csinálni. De még mindig jobb, mint az a valami, amit pár napja macaron néven produkálni bírtam. Ez van. Ja, de amúgy nagyon finom, ha az nem derült volna ki.

Hozzávalók a töltelékhez:
2 ek tejszín
5 dkg fehér csoki
2 kk natur joghurt
1 citrom reszelt héja

étcsoki

1. A tejszínt és a fehércsokit egy kislábasba mérjük és közepes lángon, folyamatosan kevergetve összeolvasztjuk. Jó sok időbe telik, de türelem! Ha kész, félretesszük hűlni.
2. Ha a tejszínes fehér csoki kihűlt, hozzákeverjük a joghurtot és belereszeljük a citrom héját és simára keverjük. Kicsit hűtőbe rakjuk.
3. Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a bonbonformát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
4. Ha megdermedt a csoki, kivesszük a hűtőből, beleegyengetjük a citromos krémet és ismét hűtőbe tesszük.
5. Kb. fél óra elteltével újra megolvasztjuk a maradék csokit, és ezzel befedjük a bonbonokat. Hűtőben megdermesztjük, majd kipattintjuk a formából és kész is.

(A töltelék kb. 10-12 bonbonhoz elég.)

Répatortás cake pop (sütinyalóka)

Ha a kicsi répát eszik, eszünk mi is. Csak nem pont úgy. De például répatortaként bármikor. Na és akkor itt jön be a cake pop projekt. A múltkor már elmondtam, mi a lényeg benne: süti, bonbon, nyalóka egyben. De a legjobb benne, hogy maradék sütiket is újraéleszthetünk ezzel a technikával. Így járt nálunk a répatorta utolsó 2 szelete is.

1. A sütimorzsához hozzáadjuk a krémet és összegyúrjuk: tömör, formázható, nem folyós masszát kapunk. Ha kész, hűtőbe tesszük.

2. Előkészítünk mindent, ami még kell: hurkapálcikát, vagy nyalókapálcikát, ha kell, a hurkapálcikát daraboljuk. Felkutatjuk a lakásban található elektronikai cuccok dobozait, hogy előhalásszunk belőlük egy darabka hungarocellt. Ebbe fogjuk majd szúrni a pálcikákat. Szórócukrot is kikészítünk, már ha van. Ja és helyet csinálunk a hűtőben, hogy a hungarocell a beleszúrt pálcikákkal együtt beférjen. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik ez a sok részlet, de jól fog jönni, hidd el.

3. Kivesszük a sütimasszát a hűtőből és kis gombócokat söndörgetünk belőle, beleszúrunk minden gombócba 1-1 pálcikát, a pálcikát pedig beleszúrjuk a hungarocellbe. Ha kész, berakjuk a hűtőbe a teleszurkált hungarocellt.

4. Ha mindez megvan, akkor előveszünk jó sok tej vagy étcsokit és annak a 2/3 részét elkezdjük közepes lángon olvasztani, a lehető legkisebb alapterületű lábaskában. Vagy bádogbögrében. Lényeg, hogy ne legyen nagy az átmérője, mert az a jó, minél magasabb a csokiszint benne. Nyilván ha nagy a lábas átmérője, akkor ugyanannyi csoki sokkal alacsonyabb szinten lesz, amibe nagyon nehéz lesz belemártani a golyszikat. Folyamatosan kevergetjük, nehogy odaégjen. Pici étolajat hozzáadunk, majd ha megolvadt a csoki, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és hozzáadjuk a maradék 1/3-nyi csokit és addig kevergetjük, míg teljesen felolvad.

5. És akkor gyorsan elővesszük a hűtőből a hungarocellt a golyókkal, szépen sorban mindegyiket
belemártjuk a csokiba, igyekszünk egy kiskanállal lehúzni a csokifelesleget és úgy igazgatni a csokit, hogy mindenhol érje, és ha nagyjából elégedettek vagyunk, visszaszúrjuk a hungarocellbe. Megszórjuk cukorkával, ha akarjuk, és ha minden megvan, visszarakjuk a hűtőbe, hogy a csoki megdermedjen.

Kókuszos-citromos sütinyalóka (cake pop)

No, akkor most, hogy tisztáztuk, mi az a cake pop, jön a legújabb recept. Pepecselős, de ezt már mondtam. Mondjuk talán kevésbé pepecselős, mint a bonbonozás, úgyhogy akinek az meg se kottyan, és még sütni is szeret, nyugodtan vágjon bele. Mert egyébként a végeredmény az tök jó. Direkt úgy csináltam, hogy nem olvastam el semmi praktikát, se okosságot, hanem emlékeimből és csokizós tapasztalataimból építkeztem. Hát így sikerült, majd most még utánaolvasok:)

Hozzávalók:
75 g vaj
1 tojás
50 g cukor
1 citrom reszelt héja (vagy akár 2)
1tk vaníliaaroma
120 ml tej
175 g liszt
3/4 cs sütőpor
65 g kókuszreszelék

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy 24 cm átmérőjű tortaformát (ha kell, kivajazzuk, kilisztezzük).
2. A vajat megolvasztjuk és a tojással, cukorral, citromhéjjal és vaníliaaromával kikeverjük (robotgéppel). Hozzáadjuk a tejet, majd a lisztet, sütőport és kókuszreszeléket és jól elkeverjük.
3. A masszát a tortaformába egyengetjük és kb. 25 percig sütjük. Ha kész, kivesszük a sütőből és félretesszük, míg teljesen kihűl.

Elvégezzük egyéb ügyes-bajos dolgainkat, majd ha kihűlt a süti, akkor folytatjuk a munkálkodást.

4. A kihűlt sütit kézzel szétmorzsolgatjuk.
5. Egy másik tálban kikeverjük robotgéppel a krémet az alábbi hozzávalókból:

100 g olvasztott vaj
200 g krémsajt (pl. Philadelphia)
50 g porcukor
pár csepp vaníliaaroma

6. Ha ez a krém megvan, akkor fokozatosan hozzáadagoljuk a sütimorzsát, tömör, formázható, nem folyós masszát kapunk. Nekem egy kicsi morzsa kimaradt, megmértem, összesen 350 grammnyi sütimorzsát adtam a krémhez, így lett kb. jó az állaga. De lehet, hogy a krémsajt, vaj függvényében ez lehet picit kevesebb, vagy több. Mindenesetre ha kész van, akkor berakjuk a hűtőbe az összegyúrt masszát.
7. Előkészítünk mindent, ami még kell: hurkapálcikát, vagy nyalókapálcikát, ha kell, a hurkapálcikát daraboljuk. Nem konyhai késsel, mert úgy nem megy, ollóval sem, mert úgy sem megy. Hanem valahogy máshogy. Én ezen a ponton feladtam, mert Brúnó sem tolerálta a kínlódást, úgyhogy elővettem a nyalókapálcikákat. Felkutatjuk a lakásban található elektronikai cuccok dobozait, hogy előhalásszunk belőlük egy darabka hungarocellt. Ebbe fogjuk majd szúrni a pálcikákat. Szórócukrot is kikészítünk, már ha van. Ja és helyet csinálunk a hűtőben, hogy a hungarocell a beleszúrt pálcikákkal együtt beférjen. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik ez a sok részlet, de jól fog jönni, hidd el.

8. Kivesszük a sütimasszát a hűtőből és kis gombócokat söndörgetünk belőle, beleszúrunk minden gombócba 1-1 pálcikát, a pálcikát pedig beleszúrjuk a hungarocellbe. Ha kész, berakjuk a hűtőbe a teleszurkált hungarocellt.
9. Ha mindez megvan, akkor előveszünk jó sok étcsokit és annak a 2/3 részét elkezdjük közepes lángon olvasztani, a lehető legkisebb alapterületű lábaskában. Vagy bádogbögrében. Lényeg, hogy ne legyen nagy az átmérője, mert az a jó, minél magasabb a csokiszint benne. Nyilván ha nagy a lábas átmérője, akkor ugyanannyi csoki sokkal alacsonyabb szinten lesz, amibe nagyon nehéz lesz belemártani a golyszikat. Folyamatosan kevergetjük, nehogy odaégjen. Pici étolajat hozzáadunk, majd ha megolvadt a csoki, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és hozzáadjuk a maradék 1/3-nyi csokit és addig kevergetjük, míg teljesen felolvad.
10. És akkor gyorsan elővesszük a hűtőből a hungarocellt a golyókkal, szépen sorban mindegyiket belemártjuk a csokiba, igyekszünk egy kiskanállal lehúzni a csokifelesleget és úgy igazgatni a csokit, hogy mindenhol érje, és ha nagyjából elégedettek vagyunk, visszaszúrjuk a hungarocellbe. Megszórjuk cukorkával, ha akarjuk, és ha minden megvan, visszarakjuk a hűtőbe, hogy a csoki megdermedjen.

(ez egy régi kép, ott az alapmassza más volt, azért olyan világos a színe. de a technika most is ugyanez)

Nyilván kell a rutin, elsőre nem biztos, hogy minden frankón fog sikerülni, sőt. Masszívakat lehet káromkodni, ha nincs minden előkészítve, ezért írtam le ilyen részletesen. És még akkor is megeshet, hogy a golyót rászúrjuk a pálcikára és az okosan lecsúszik, vagy a csoki nem vonja be az egészet, mert bátortalanul mártottuk bele és aztán kanállal meg lelökjük véletlenül a gombócot a pálcikáról. Ja és persze az is lehet, hogy közben a csoki kezd megdermedni, és akkor kicsit újra kell olvasztani. És persze az is könnyen megeshet, hogy úgy ügyeskedünk a csokizással, hogy az egész pálcika csokis lesz (ld. a képen). Dehát tortát sütni sem sikerül mindenkinek elsőre. Türelemjáték és rutin. Gondolom legalábbis. Meg remélem is:) De az eredmény kárpótol.

Hogy mennyi lesz a megadott mennyiségből? Sok, nagyon sok (30-40-re tippelem). És igen, ahhoz jó sok csoki kell. Ez van. A bonbonhoz is sok csoki kell. Még majd kisakkozom pontosan, hány darab jön ki belőle, de bevallom, egyelőre nem értem a végére. Nincs annyi hungarocell és hely a hűtőben, hogy ezt egy szuszra végigcsináljam. (Update: 40-45 darab jött ki belőle.)

Ha pedig azt kérdezitek, honnan tudom, hogy finom ez, elvégre én nem ehetek ilyet most, mivel tele van tejtermékekkel. Hát onnan tudom, hogy már jól bevált recept, csináltam már korábban is, simán, pl. itt, aztán később citrommal is. De hogy ebből én most sajnos egy darabot nem ehetek, az elég tragikus.

Itt a vége. Nem volt rövid.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!