Csak a Puffin

Gasztroblogok a hőskorból - Kicsi Vú

Nyár elején írtam a magyar gasztroblogok hőskoráról, és ígértem, hogy lesznek miniinterjúk régi kedvenc bloggereimmel, azokkal, akiket nap mint nap követtem, személyesen is megismertem, megkedveltem. Kördés-sorozatnak is nevezhetném, akkoriban ugyanis még ilyen is volt: egy blogger feltett egy kérdést (pl. hány szakácskönyved van, honnan inspirálódsz, stb.), ő maga meg is válaszolta, és egyúttal továbbadta más bloggereknek a kérdést, ők is válaszoltak, ők is továbbadták, így a kérdésből körkérdés lett, amit viccesen kördésnek hívtunk:) Hát én most összeírtam néhány kérdést, és megjárattam régi kedvenceim között, kíváncsi voltam, ki mire és hogy emlékszik a régi szép időkből és kivel mi lett 8-10 évvel az indulás után.10_resize

Kicsi Vúval kezdjük, akinek nagy szerepe volt abban, hogy én is blogolni kezdtem. Ő volt ugyanis az egyik blogger, aki annak idején, 2007!!! márciusában szerepelt a Kultúrház című műsorban, és arról mesélt, hogy mi is az a gasztroblog. Sokszor írtam már, hogy én ott és akkor hallottam először a gasztroblogokról, és Viki blogja volt az egyik, amit még aznap este megnéztem, és ami aztán az egyik kedvenc blogom lett. Fogadjátok szeretettel Kicsi Vú történetét, aztán menjetek és nézzétek meg a blogját! Pörgessétek csak vissza 2007-8 környékére az archívumot, szinte minden napra jutott egy új poszt, Viki főzött, a férje fotózott, a kommentek csak jöttek és jöttek – tényleg inspiráló volt egy magamfajta kis kezdő bloggerecskének:)

Mesélj a blogodról egy kicsit! (Hogy indult, milyen recepteket posztoltál, ki fotózott?)

2007 januárjában indult a blogom minden előzetes tervezés és szándék nélkül. Véletlenül rábukkantam Mautner Zsófi blogjára, az első magyar gasztroblogra és miután beazonosítottam, hogy mi az, nagyot dobbant a szívem: ez kell nekem is. Apósom akkoriban Kínában dolgozott, kaptam tőle sok fűszert ajándékba, ez is a konyhai kísérletek felé terelt. Volt, akit a Kicsi Vú név meg is tévesztett: azt hitték, kínai vagyok. 🙂

Kezdetben nagyon lelkes voltam, szinte naponta posztoltam, a férjem fotózott és ő vágta meg a képeket. Akkor még hagyományosabb ételeket is megosztottam, a családi kedvenceket (juhtúrós puliszka, tepsis krumpli), de már ébredezett az ázsiai konyha iránti vonzalmam is. Ez a lelkesedés egyébként hosszan kitartott, 6 éven keresztül rendszeresen frissítettem a blogot.

Milyen szép emléked van a blogolással kapcsolatban? 

Sok szép emlékem fűződik a bloghoz: ma is nosztalgiával gondolok erre a hőskorra (az ágyam mellett kupacokban álltak a szakácskönyvek, ezzel feküdtem, ezzel keltem). Sok bloggert megismertem személyesen, akkor indult például Vrábel Kriszta, Ízbolygó, Wichmann Anna, Gabojsza is. Rendszeresen szerveztünk bloggertalálkozókat, ahova mindenki hozott valami finomat – nagy közös evészetek voltak ezek. Volt karácsonyi süticserebere meg egy virtuális játék, a VKF – Vigyázz, kész, főzz!, melynek én voltam a második házigazdája. Annak kapcsán aztán egy tévéadásba is bekerültem, ami akkor hihetetlen fordulatnak tűnt. Sok felkérés, munka is megtalált a blogolás kapcsán, például zsűriztem a Tesco Tiniséf receptversenyen Sárközi Ákossal és Tillával együtt, majd a versenyt követően országos roadshowra mentünk a Kuktanodával és együtt sütöttünk egy mobil konyhában sok-sok általános iskolai osztállyal. Kemény munka volt, de nagyon élveztem.

mezescsirke

Mit adott az életedhez a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott valamit az életed a blognak köszönhetően?

A blognak köszönhetően az életem lassan, de biztosan teljesen megváltozott. Szép organikus fejlődés volt ez, kis lépésekkel. Először otthagytam a fix tanári állásomat és magántanár lettem és mellette elkezdtem építgetni egy gasztrovállalkozást (Veled:)). Aztán kiderült, hogy nem ez az én utam, és elkezdtem megkeresni azt, ami szenvedélyesen érdekel a gasztronómián belül…

Akkoriban még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók?  Volt közvetlen kapcsolatod az olvasókkal?

Akkoriban még nem volt ennyi gasztroblog, mint most, ezért könnyebb volt olvasókat szerezni. Voltak gyűjtőoldalak, melyek szemlézték az összes gasztroblogot, az akkori szolgáltatómnak, a freeblognak is volt egy főoldala – innen jöttek a látogatók. Az ismertebb gasztroblogok között voltam és ez elég olvasót biztosított. Még élénk élet folyt a blogokon, a bloggerek és az olvasók is kommenteltek egymásnak, volt egy fix olvasótáborom, akiket a nicknevükről ismertem.

sutotokos_csicseriborsocurry

Megvan még a blog, de már ritkábban posztolsz. Mi újság veled mostanában gasztro téren?

Az évek múlásával a gasztroszenvedélyem megmaradt, csak szelídült, finomodott. Már nem érzek kényszert, hogy megvegyek minden egzotikus alapanyagot, különlegességet, nem vagyok igazi gasztrosznob (bár a szakácskönyvek még mindig a gyengéim). Az ázsiai konyha iránti szeretetem viszont nem múlik: rátaláltam a kínai táplálkozásterápiára, az 5 elem konyhára, ami egy olyan érdekes világ, ami az egészségtudatos és az ínyenc énemet is folyamatos izgalomban tartja. Az „ősblog” mellett elindítottam a Kicsi Vú 5 elem konyháját, ahol receptek mellett sok elméleti posztot is közlök: népszerűsítem a kínaiak energetikai szemléletét. 1,5 évig volt egy kis főzőiskolám, ahol a kínai gyógyító konyhát tanítottam, aztán mikor felmondták a bérleti szerződésemet, az online tanfolyamok felé vettem az irányt. Tavaly októberben indítottam az első online főzőtanfolyamomat az őszi táplálkozásról és azóta minden évszakban tartok egy 4 hetes online kurzust.

Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?

A mai napig fél szemmel követem a gasztroblogokat és néhány életmódblogot is. A facebooknak köszönhetően képben vagyok, ki mit csinál. Néha rámegyek régi blogokra is, és olvasgatom a régi posztokat. Még most is tudom, mit kinek az oldalán kell keresni.

Mit gondolsz a mai blogokról?

Úgy látom, mindig vannak ötletesek, egyéniek az új blogok között is, még mindig ki lehet tűnni egy jó megközelítéssel. Szeretem, ha egy blognak van egy fókusza, mint például a reggelik vagy a főzelékek.

Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással mint régen – akkor milyen lenne most?

Érdekes, hogy a főzési stílusom nem sokat változott szerintem, csak bizonyos alapanyagok háttérbe szorultak (sokkal kevesebb cukrot és tejterméket használok például). Az 5 elem konyha inkább keretbe foglalta azt, amihez ösztönösen vonzódtam.

Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?

Az első sikerrecept a könnyű citromos sütemény volt, ami egy citromos piskóta tulajdonképpen és nem is értettem, miért lett ikonikus. 🙂 Az első posztjaim között volt a kínai szezámmagos csirke is, annak is jó volt a fogadtatása (ez mondjuk nem annyira meglepő). Személyes kedvencem minden, amiben csicseriborsó van és a sült sárgarépás kencém, amit már sokakkal megszerettettem. A visszajelzéseket egyébként most már inkább a valós életben kapom, előfordul, hogy Wekerlén, ahol lakom, megállítanak az utcán és elmesélik, melyik receptemet próbálták ki és milyen eredménnyel. 🙂

citromsuti_3

Szuper finom gyümölcsös pite

Vannak piték, vannak jó piték, és van a legjobb pite. Ez az. Finom tészta, szép rácsos minta, rengeteg gyümölcs = A tökéletes gyümölcsös pite. A tölteléket lehet variálni, szilva, barack, alma, körte kombináció is jó lehet, de meggy, vagy szezonjában az eper-rebarbara páros is tökéletesen passzol ehhez a pitéhez (is).

pite

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg cukor
2 csipet só
20 dkg hideg vaj
1 tojás

1 tojás a lekenéshez

A töltelék (a piteforma méretétől és mélységétől függően)
80-100 dkg gyümölcs: nálam most áfonya, málna, szeder és alma volt
8-10 dkg cukor
3 evőkanál liszt

  1. A hideg vajat felkockázzuk, és minden egyébbel együtt kimérjük egy gyúródeszkán. Kézzel gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, az a jó, ha nem ragad, szépen összeáll. Kettéosztjuk, folpackba csomagoljuk, és hűtőbe tesszük 30 percre.
  2. Az egyik tésztadarabot kinyújtjuk és egy kb. 20-22 cm átmérőjű tapadásmentes pitetálba/tortaformába simítjuk, úgy, hogy pereme is legyen, sőt, azon kicsit túl is érjen. Megszurkáljuk az alját villával, és hűtőbe tesszük.
  3. A gyümölcsöt előkészítjük: megmossuk, lecsepegtetjük, az almát meghámozva, kicsumázva kis kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a cukorral és a liszttel, és a hűtőből elővett tésztára kanalazzuk.
  4. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és elővesszük a másik darab tésztát is a hűtőből.
  5. A tésztát kettéosztjuk, és mindkét darabot kör alakúra nyújtjuk – akkorára, mint amekkora a pitetálunk – majd csíkokra vágjuk, és a csíkokból rácsos mintát formázunk. Át kell bújtatni a tésztacsíkokat egymás alatt – nem olyan bonyolult, már elsőre sikerülni fog:)
  6. Ha kész, lekenjük a tésztát egy tojással, és sütőbe toljuk. 180 fokon sütjük kb. 60-65 percig, közben kb. félidőnél érdemes ráteríteni egy alufólia darabot – nem szorosan – hogy ne piruljon meg túlságosan a tészta.

pite02

Ilyen pizzát még nem ettél: itt a brownie-pizza

Milyen az a pizza, amiben a tészta egy csupa csoki (de ezúttal lapos) brownie, amin a paradicsomszósz szerepét málnahab tölti be, és melynek tetejére sajt helyett friss gyümölcsök kerülnek? Megmondom: isteni finom!! Csak éppen desszert kategóriában indul.

Természetesen – az igazi pizzához hasonlóan – itt is lehet variálni a feltéteket: a tejszínhabba kerülhet áfonya, lekvár, vagy akár csoki darabkák is, és a tetejére is szórhatunk bármit: gyümölcsökön kívül mandulát, mogyorót, de meglocsolhatjuk akár csoki vagy karamellszósszal is. Mondom, hogy olyan ez, mint a pizza- csak jobb:)

brownie 030

Hozzávalók 26 cm átmérőjű pizzához:

2 db tojás
15 dkg étcsokoládé
15 dkg puha vaj
8 dkg cukor
8 dkg liszt

A feltéthez:
2 dl hideg habtejszín
1-2 evőkanál porcukor
5 dkg málna

A tetejére:
friss gyümölcs

  1. Először elkészítjük az alapot: Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és előkészítünk egy 26 cm átmérőjű tortaformát (ha nem szilikon, sütőpapírral béleljük ki).
  2. Az étcsokoládét vízgőz felett / mikróban megolvasztjuk. A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, kikeverjük, majd jöhet az olvasztott csoki és a liszt, és alaposan összekeverjük.
  3. A csokis masszát az előkészített tortaformába simítjuk és sütőbe toljuk. Kb. 20 percig sütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
  4. Ha teljesen kihűlt, tálcára/tányérra tesszük a brownie-alapot, és jöhetnek a feltétek: a habtejszínt a porcukorral felverjük, közben hozzáadjuk a megmosott, lecsepegtetett málnát, és habbá verjük.
  5. A málnahabot a csokis alapra kenjük, és friss gyümölcsökkel megszórva tálaljuk. Díszítésként menta vagy citromfű leveleket is szórhatunk rá.

browniepizza2

Sajtburesz Kenderesi Tamás olimpikonnak

“Elfáradtam, rám férne pár sajtburesz.” – mondta Kenderesi Tamás, miután bronzérmes lett a riói olimpián 200 méter pillangóban. Úgyhogy ma nálunk sajtburESZ készült, amit ezennel a szuper olimpikonoknak, és különösen Kenderesi Tamásnak dedikálok:)

sajtburesz2

Hozzávalók:

A bucihoz (8-10 db-hoz):
80 dkg búzaliszt
50 dkg natúr joghurt
5 dkg puha vaj
1 db tojás
2 csomag porélesztő (vagy 1 kocka friss élesztő)
1 teáskanál só
6 dkg cukor

A húspogácsához:
1 kg darált marhahús
só, bors
olaj – a sütéshez

A sajtszószhoz:
10 dkg cheddar sajt
1 dl tej
1 teáskanál liszt

Zöldségek:
salátalevelek
paradicsom
lilahagyma

  1. Először elkészítjük a bucikat: az alapanyagokat egy nagy tálba mérjük és összegyúrjuk, majd sima tésztává dagasztjuk. Meghintjük liszttel, és letakarva meleg helyen kb. 45 perc alatt duplájára kelesztjük. Ha letelt az idő, 8-10 db gombócot formázunk belőle, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket és további kb. 20 percig pihentetjük, kelesztjük.
  2. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, a tésztagombócokat lekenjük tojással és kb. 20 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni őket.
  3. A húspogácsához a darált húst sózzuk, borsozzuk, összegyúrjuk, majd húspogácsákat formázunk belőlük és kevés olajon kisütjük.
  4. A sajtszószhoz egy kis lábasba öntjük a tejet, belereszeljük a cheddart, és közepes lángon kevergetve összeolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, habverővel elkeverjük és kész is.
  5. A kihűlt bucikat félbevágjuk, és összeállítjuk a sajtburgert, akarom mondani SAJTBURESZT:) Az alsó zsemledarabra jön egy kis sajtszósz, rá egy salátalevél, rá paradicsom, rá egy húspogácsa, majd ismét sajtszósz, egy kis lilahagyma és végül a zsemle teteje.

 

sajtburesz

 

Császármorzsa és (majdnem) lila tehenek: ebéd Marcel Hirscherrel

Mi egy olyan család vagyunk, ahol kb. októbertől márciusig tart a síszezon, na nem azért mert egyfolytában síelünk – jó is lenne – hanem mert szinte minden hétvégére jut egy síverseny a TV-ben, ami nálunk a téli hétvégéknek legalább annyira része, mint egy jó forró kakaó. Nem ülünk a TV előtt egész délelőtt, de ha jönnek a “nagyok”, akkor nézzük, drukkolunk, és hitetlenkedünk, hogy hogy bírják ezt a tempót. Van annak egy hangulata, aki szereti a síelést, biztosan tudja, miről beszélek. Ismerjük a legjobbakat, az utóbbi 10-15 év nagyágyúinak nevét bármikor felismerném egy vetélkedőben: Aksel Lund Svindal, Bode Miller, Ted Ligety vagy épp Hermann Maier része a téli hétvégéinknek. Nem tudok időeredményeket és világkupa győzelmeket felsorolni, de ismerem őket, tudom, mit csinálnak:)

photo-collage (12)

Így amikor nemrég találkozhattam Marcel Hirscherrel, a világ jelenlegi egyik legjobb, ha nem A legjobb alpesi síelőjével, akkor azért eléggé boldog voltam. Egy Salzburg melletti kis alpesi faluból, Annaberg-Lungötz-ből származik, és ott szervezett egy túrát július végén, amire én is meghívást kaptam egy salzburgi hétvégével kiegészítve. Salzburg az egyik kedvenc városom, úgyhogy már jól indult a dolog, ráadásul gyönyörű idő is volt aznap, így nagy lelkesedéssel indultam útnak.

 

photo-collage (14)

A Stuhlalm nevű házikóhoz másztunk fel, ahol Hirscher is rengeteg időt töltött gyerekkorában (is) – akkor ugyanis a szüleié volt ez a kis alpesi kuckó. A túra után várt minket a Brettljause, amit magyarul azt hiszem, paraszttálnak nevezhetünk. Sajtok, sonkák, kolbász, zöldségek és hozzá egy kis köménymagos kenyér volt a nagy tálon. Leöblítettük egy kis almdudlerrel, majd pedig következett a császármorzsa, ami gyakorlatilag életem legjobb császármorzsája volt. Fahéjas almakompóttal kínálták, és hát egyszerűen hibátlan volt.

Így készült:

Közben persze beszélgethettünk is Marcel Hirscherrel, aki egy nagyon barátságos, szerény, kedves ember, olyan, mint a “szomszéd fiú”, csak éppen ő nem a szomszéd fiú, hanem az egyik legjobb síelő a világon. Itt nőtt fel egyébként Annabergben, ahol a szülei egy sísuliban oktatók. Mint az alpesi gyerekek többsége, ő is a sípályákon töltötte a téli délutánokat, és ha már olyan jól ment neki a síelés, elindult versenyeken is. És ha már elindult a versenyeken, akkor többségüket meg is nyerte, így egyre intenzívebben és többet edzett és versenyzett, míg végül 2012-ben megnyerte az összetett világkupát.

mh05

Ahogy mondta, már az a győzelem messze meghaladta mindazt, amiről valaha álmodozott, de a sikerszériája tovább folytatódott: még négyszer sikerült győznie, ami még soha senki másnak nem sikerült: ő az első férfi alpesi síelő, aki zsinórban 5 összetett világkupa győzelmet szerzett. És még mindig csak 27 éves. A szezon utáni pihenésnek vége, most kezdi a felkészülést a szezonra, szeptember vége felé már hó is lesz, így élesben is megkezdődhet az edzés. Azt mondja, ha most abbahagyná, akkor is maximálisan elégedett lenne, de persze még nem hagyja abba, szeret síelni, jól érzi magát, szereti azt a közeget, úgyhogy amíg jól esik neki, folytatja.

photo-collage (15)

Hogy milyen jó fej volt Marcel Hirscher, arról még fogok mesélni, és arról, hogy mi-mindent láttam Salzburgban szintén, de most azzal zárnám a kis beszámolómat, hogy elmondjam: ha tehetitek, menjetek el egyszer (vagy többször) Ausztriába nyáron (is). Annyira szép, olyan gyönyörűek a hegyek, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele. Ezek a kis alpesi falvak tényleg olyanok, mint a képeslapok. Csodás hegyek, egy hütte, fantasztikus panoráma és tehenek, tehenek és tehenek. Mintha direkt rakták volna őket oda, hogy tényleg olyan legyen, ahogy azt a lila tehenes képekről, videókból elképzeljük, pedig nem díszlet, higgyétek el. Menjetek el, nézzétek meg a saját szemetekkel is!

csaszarmorzsa

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!