Csak a Puffin

Tarcal, bor, wellness - 24 órába zárva

Aki Debrecenben (és környékén) nőtt fel és járt iskolába, iskolás évei végére legalább kétszer járt Tokaj környékén. A 80-as-90-es évek “hova menjünk osztálykirándulásra” kérdésére ugyanis (kis túlzással) három lehetséges válasz volt: 1, Egerbe, 2, Sárospatakra, 3, Nyíregyházára. Nagyjából ezeket rotáltuk aztán gimnáziumban is, így érettségire tényleg legalább kétszer jártunk már minden említett helyen, és valahogy akárhova is mentünk, mindig útba ejtettük Tokajt, ahol az osztályfőnök elmondhatta, hogy “Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél” – ugye tudjátok, gyerekek?:)

Na én pont ilyen debreceni iskolás voltam, így kb. 25 éve járhattam először a tokaji borvidéken, majd aztán évekkel később (na jó, legalább 15 évvel később) újra rákerült a kirándulási listáinkra, mivel a régi gimis barátok közül többen is pont úgy döntöttek, hogy Tokaj környékén fognak borászkodni, mi meg pont úgy gondoltuk, hogy jó lenne kóstolgatni 1-2 finom bort náluk. Naná, hát hol máshol?!:) Akkor aztán már felnőtt fejjel újra rájöttünk, hogy Tokaj szép, Tokaj jó, és Tokajt szeretjük, így amikor két hete elmehettem egy klassz tarcali “tanulmányútnak” álcázott kirándulásra, hát hogy is mondjam, eléggé örültem.

0101eee

Péntek délben érkeztünk meg a csúcsszuper Andrássy Rezidenciára (Andrássy Rezidencia Wine & Spa*****), az ötcsillagos gyönyörű hotelbe Tarcal központjában. Egyből körbevezetett minket a szállodában a nagyon kedves szállodaigazgató és csapata, így villámgyorsan el is húzták előttünk a mézesmadzagot a klassz wellness-részleggel, a hangulatos szivarszobával, na és nagy kedvencemmel, az átriumos télikerttel. Nagyjából itt jött el az a pillanat, amikor éreztem, hogy túl rövid lesz ez a kirándulás, és igazán nem bánnám, ha maradhatnánk 4-5 napot. Pedig akkor még nem is láttam a szobát! Szép, elegáns és kényelmes, ahol még kb. unatkozni is jó lehet:) Na nem mintha ismerném az unatkozás intézményét, de tényleg jó lehet itt pihengetni, feltöltődni. A két kis welcome-macaronra én most épphogy csak ránéztem, de már indulnom is kellett ebédelni.      

0101 aaaa

A szállodában lévő Eszencia étteremben egy remek ebédet kaptunk: vargánya cappuccino tejhabbal, borjúszűz vajas tésztában sütve mustármártással és fokhagymás répával, és a végére máktorta szilvaöntettel és vaníliafagyival. Pont ideális mennyiség ahhoz, hogy jól is lakj, de maradjon hely a borozgatásnak, vacsorának, wellnessnek és mindennek, amit aznapra még terveztél. A mi programunkban konkrétan épp a wellness rész következett. VinoSense Vörös szőlő masszázs, medencézés és barlangfürdő – nem gyenge program egy péntek délutánra:)

És még nem volt vége a napnak! Irány a Kikelet-pince, Berecz Stéphanie borászata, ami kb. 5 perc sétára van a szállodától (ahogy valószínűleg minden csak kb. 5 perc sétára van a szállodától – erre mondják angolosan, hogy “good location” és már repül is a 10 pont a bookingon:) Szóval ott tartottunk, hogy Kikelet és Berecz Stéphanie. Nem először hallottam már a borászatról beszélni Stéphanie-t, de minden alkalommal megállapítom, hogy imádom hallgatni a történetét:) A nagyon kis helyes francia akcentus, a lelkesedés, és úgy általában ez az egész történet olyan inspiráló, hogy te is úgy érzed, hogy talán mégsem olyan lehetetlen ötlet azon gondolkodni, tudnál-e boldogulni egy kis osztrák alpesi faluban, vagy egy spanyol szigeten, ha épp ott akarnád megvalósítani világmegváltó terveidet.

0101ddd

Stéphanie lelkes, tele van ötletekkel, szereti Tarcalt, szereti Tokajt és láthatóan nagyon jól érzi itt magát, és akkor a borokról még nem is beszéltünk:) Pedig kóstoltunk, naná, hogy kóstoltunk. Pezsgővel startoltunk, aztán jöttek szépen sorban a borászat büszkeségei, furmint, hárslevelű, szamorodni, és sok-sok klassz történet – már tényleg csak azt várod közben, hogy betoppan kicsit kopott, kicsit szakadt kék kertésznadrágban és szalmakalapban Depardieu, és letesz az asztalra egy nagy tál olívabogyót, amit épp most szedett a kertben a fáról. Depardieu nem jött, mi viszont mentünk, vissza a szállodába, ahol várt ránk a vacsora.

  • Mangalica rilette lilahagyma lekvárral – Chateau Dereszla Tokaji Dry 2014
  • Fácánleves húsos raviolival és zöldségekkel
  • Fogas filé grillezett királyrákkal, medvehagyma mártással, tagliatellével – Hétszőlő Bistro Furmint 2012
  • Rosé kacsamell fügeraguval és gombás rizottóval – Erzsébet Muscat Lunée 2013
  • Sajttorta eperöntettel – Royal Tokaji Cuvée 20140101 bbb

Nagy kedvencem volt a rilette  (balzsamecetes) lilahagyma lekvárral, és a rosé kacsamell fügeraguval, de egyébként minden fogással teljesen elégedettek voltunk. A ravioli pont tökéletes volt, a zöldségek szuper roppanósak a levesben, a medvehagymamártás jól passzolt a tagliatelléhez és a fogashoz, a sajttorta pici volt, de pont ideális zárás.

Az estét aztán a télikert teraszán töltöttük, mi kint a levegőn, de a vendégek többsége bent, a fedett részen. Kártyázgattak, iszogattak, beszélgettek – ha több napig maradtunk volna, legszívesebben én is ott pihegtem volna minden szabadidőmben.

Másnap délelőtt a bőséges reggeli után “piacoztunk” egy kicsit. Tokaj-Hegyalján ugyanis évek óta hagyomány, hogy havonta egyszer rendeznek egy piacnapot, ahol a környék kézműves termelői kínálják termékeiket. Mi most egy kis ízelítőt kaptunk a piacból, néhány termelő ugyanis házhoz jött, és a szálloda egyik termében minipiacot tartott nekünk. Itt volt az Ízes Örömest lekvár 15-20 féle különleges lekvárral, a bodrogkeresztúri Tokaji Borecet manufaktúra, többek között nagy kedvencemmel, a málnás borecettel. A szörpöket, lekvárokat készítő Csicsőrke manufaktúra, a Zempléni Sajt manufaktúra, és a Vizsolyi Mézmúzeum is.

Zárásként felsétáltunk a Tarcal felett magasodó Áldó Krisztus szoborhoz, ahonnan szép a kilátás a környékre, és a domb túloldalán lévő bányatóra. A kirándulást az Első mádi Borház éttermében zártuk.

0101ccc

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!