Csak a Puffin

Nagymamás meggyes piskóta

Így lettem 34 évesen kisgyerekes anyukából hirtelen nagymama. De tényleg. Brúnókának névnapja volt és akartam az oviba sütit küldeni, de milyen sütit küldj az oviba 3-4 éves gyerekeknek, akik nem nálam szocializálódtak…. Érted…:) Tudom, hogy sok anyuka süt, na de ennyit?!!! Szóval fel volt adva a lecke. (Persze-persze, felvállalhatnám, hogy küldök én valami “puffinosat”, na de csak nem képzelitek, hogy az egóm elviselné, hogy esetleg úgy jöjjön haza Brúnó, hogy “anya, nem szerették a sütidet az oviban”.  Na azt már nem. Hogy miért ne szeretnék a sütimet? Mert mondjuk nem szeretik annyira az étcsokis dolgokat (viszlát brownie-k), vagy mert nem szeretik a savanykás dolgokat (pápá fantasztikus aszalt áfonyás keksz és citromos sütik) – ezek nem kitalált érvek, volt már olyan gyerek a környezetemben, aki csak a piskótát volt hajlandó megenni, még a túró rudi tortából sem kért a csokis talpa miatt, de persze olyannal is találkoztam, aki megevett mindent, amit tortának hívtak és csak utólag vallotta be, hogy a fele nem is ízlett neki… Szóval tudom én, hogy sokszor a gyerekeknek mindegy, csak édesség legyen, de én biztonsági játékos vagyok, most is a legkisebb rizikóra hajtottam.  Folytatva a sort, krémes, nagyon mázgás cuccokat nem ajánlottak az óvónénik, azzal is sok minden kiesik, és a mogyorós, diós, darabkás cuccok is kiesnek – nehogy pont az én sütim akadjon valakinek a torkán.

A sok kizáró tényező miatt végül valami gyereklekenyerező és valami hagyományos volt a cél. Csináltam – volna – banános csokis cake popot és sütöttem egy ilyen meggyes sütit*. Azért csak volna, mert végül Brúnóka nem gyógyult meg teljesen az előző betegségből és nem ment oviba, így a sütik itthon maradtak és kénytelenek voltunk mi megenni.

Legalábbis egy részét. Mert hogy mennyiségileg is nagymama lettem hirtelen. Olyan nagy adagokat sütöttem, mint máskor soha. Én kérem 2 max 3 főre sütök, nem 25-30-ra. Szóval eleve nagy adagokkal operáltam, ezért a 3 generációra sütögető nagymamastátusz, meg azért is, mert ez a meggyes süti tényleg olyan, mint a nagymamáké szokott lenni. Nincs benne semmi 21. századi extra: se citrom, se csoki, se fahéj, se semmi. A tészta van és a meggy és a tészta jó vastag és puha, ahogy az ilyen hagyományos sütikben megszokhattuk. Szóval elő az otthonkát, fel a mamiszettet és süssetek klasszik meggyes sütit. Én meg jövőre lehet, hogy inkább csak egy tál gyümölccsel készülök, hogy ne maradjon rajtunk a nagy tepsi süti:)

*A meggyes sütit is csak úgy mertem bevállalni, hogy előtte egyesével átnéztük az összes meggyet kétszer, hogy biztosan ne legyen benne mag. Persze pont ebben a befőttben egy darab mag sem volt, “bezzeg máskor egy tál levesben kifogok kettőt”:) – ahogy Laci mondta, és tényleg igaza is van. (Kivételesen, haha:)

meggyes piskota

Hozzávalók:

4 db tojás
25 dkg cukor
15 dkg puha vaj
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
4 dl tejföl
1 nagy üveg magozott meggybefőtt lecsepegtetve

  1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és sütőpapírral bélelünk ki egy közepes méretű magasabb falú tepsit, pecsenyesütőt. (az enyémnél lehetett volna nagyobb tepsit is használni, mert így elég magas lett, jobb lett volna egy picit nagyobb, de laposabb sütit kapni)
  2. A tojásokat kikeverjük a cukorral, aztán hozzáadjuk a vajat, a tejfölt és a vaníliás cukrot, alaposan elkeverjük, majd jöhet a liszt és a sütőpor. Jól összekeverjük és kész is a massza.
  3. A sütőpapíros tepsibe öntjük és beleszórjuk a meggyet.
  4. (ha minden igaz) 25-30 percig sütjük. Most nem néztem meg pontosan, mert akcióban voltam épp a banánossal. De az a lényeg, hogy kicsit piruljon a teteje és tűpróbával tesztelve is jó legyen.

meggyes piskota 2

Innen jött a recept.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!