Csak a Puffin

Álom alpesi kivitelben - péksuli a hegyek között

Ígértem, hogy írok Nektek az egyik legjobb extra programról, amit a síelés alatt szerveztek nekünk, így hát eljött az idő és tényleg írok róla. Egyik este beültünk a kisbuszunkba Raurisban és szakadó hóesésben mentünk-mentünk és mentünk, főleg hegynek fel, kanyargós utakon, olyan helyeken, ahol kb. ember nem járt, míg végül eljutottunk a célállomásra. A hó még mindig szakadt és ahogy kiszálltunk, ott volt előttünk egy olyan igazi régi nagy alpesi ház. Mint a képeslapokon, tudod. Láttam én már ilyet Svájcban, már akkor is nagyon tetszett, de azért itt, esti fények között a szakadó hóesésben, ha lehet még cukibb volt az egész. Ott fogadott minket Roswitha Huber, aki gyorsan elmondta, hogy ő bizony itt péksulit üzemeltet és ha már így kint voltunk, gyorsan meg is mutatta a kinti kemencéjét, ami pont elég volt ahhoz, hogy átfázzunk, így még 100x jobban esett, mikor bementünk és leterített minket a nagy kályhahőség és a hihetetlenül hangulatos étkező. Pont olyan, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ilyet utánozni, szerkeszteni nem lehet, ez úgy autentikus, hogy tényleg az. Nem azért, mert öszevásárolta a vaterán az összes “vintage” jelzőjű tárgyat, hanem mert tényleg így van berendezve és nincs agyon designolva:)

roswitha

Kalchkendl2

A kis indító pálesz után már totyogtunk is át a konyhába, ami meg aztán tényleg a kánaán volt az ilyen magamfajta gasztrománoknak. Roswitha, a 60-as házigazda már kutyulta is a kutyulnivalót és közben elmesélte a történetét. A ház maga 400(!!) éves, kb. 60 éve a családjáé és 20 éve kezdte a péksulit. Tanárnő volt – amire 10 perc ismeretség után nagy tétben mertem volna fogadni, annyira jó kis tanárnéni típus:) – szóval, tanárnő volt és egyszer csak gondolt egyet, hogy mi lenne, ha kenyérsütést tanítana. Gyerekeknek, felnőtteknek, aki szeretne, annak. Évekig a tanítás mellett csinálta, majd kb. 8-9 évvel az indulás után hagyta abba az iskolai munkát és csinálja azóta “főállásban” ezt a sütőiskolát. Közben filmet forgattak róla, bejárta a fél világot és a helyi kenyérsütési szokásokat, recepteket “kutatta”, amiből aztán egy szép kis könyv is kikerekedett.

roswitha41

A neve is az egyébként, hogy “Iskola a hegyen”, és tényleg: a fotókon láttuk, hogy néz ki a házikó fényes nappal, tavaszi/nyári fényekben… Hát az ilyen helyeken szoktak filmet forgatni na. Fogadok, hogy, ha nagyon koncentrálunk, itt-ott egy kis Heidit is felfedezhetünk.

481295_10151341449688786_1291619970_n

 

Mi protekciósok voltunk, így télen is bemehettünk, de egyébként ilyenkor nincsenek tanfolyamok: tavasztól őszig tart a szezon, akkor viszont van bőven lehetőség a kenyérsütésre. Az egy napos tanfolyamok 80 euróba kerülnek, ez azt jelenti, hogy ilyenkor 10-től 4-ig megy a sütés, pékügyi okosodás, közben meg is ebédel a nép, és így kompletten kb. a magyar főzőiskolák áraihoz hasonló az ár.  Vannak több napos kurzusok is, ilyenkor aztán ott is lehet akár aludni, mert van néhány egyszerű vendégszoba is, mert miért ne lenne egy ilyen tökéletes kis alpesi házban, ugye?:) Szóval, ha épp Salzburgban, vagy a környéken nyaraltok, túráztok, bicikliztek, pancsoltok a tóban, akkor érdemes beiktatni egy ilyen napot, biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz.

(Itt találjátok egyébként az iskola honlapját.)

 

resizedimage367281-auenwinterweb

(A képek forrása: saját “archívum”:), Roswitha honlapja és hivatalos kép Raurisertal turista irodájától.

Az útra a SalzburgerLand Tourismus Gmbh hívott meg.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!