Csak a Puffin

Live blog 01

Első bejelentkezés élőben.

Kezdjük ott, hogy ideértünk. Ez önmagában is nagy teljesitmény, tekintve, hogy több, mint 10 óra volt az út, de hát ha egyszer szegény buszocska csak 90nel hajthat az autópályán, akkor a 6 órás út 10 órás lesz és kész. Szerencsére jó utitársakkal gyorsan telik az idő. Ahhoz képest, hogy induláskor senkit nem ismertem, még nem értük el a határt, de már többet tudtam a kis ülőtársamról és ő is rólam, mint sok ismerősöm összesen… Na az a lényeg, hogy még a 100 foot journeyt is meg tudtam nézni, ami jó kis film, nézzétek meg Ti is, ha még nem láttátok. Valószinüleg az élmény nagyobb, ha nem egy sonkás szendvicset majszolsz 7 óra ücsörgés után, mig a filmben csodás dolgokat főznek és fantasztikus francia piacokon mászkálnak és vidáman bicikliznek a nyári időben, szóval adjátok meg a módját és még jobb lesz.

Az érkezés tehát pipa, szuper szálloda pipa. Gyönyörű, kb. frissen felújitott szálloda Zell am See közepén, Hotel Stadt Wien, amit egy fiatal házaspár üzemeltet és annak rendje-módja szerint klassz osztrák népviseletben fogadják a vendéget, amiben az az érdekes, hogy itt szinte cuki, de mondjuk Magyarországon egy 4 csillagos szállodában magyar népviseletes 30-as tulajok inkább furák lennének, mint cukik, de hát ez van. A szoba óriási, szép, és ahhoz képest, hogy mondjuk Franciaországban milyen szálláson voltunk egyszer sieléskor ez kb. a királyi lakosztály.  Ott egy ekkora szobában elszállásolnának legalább 10 főt…

image

 

Sokat mondjuk nem dőzsölünk a szobában, elég sűrű a program. Kb. 5 perc pakolás után már indult is a vacsora. Önkiszolgáló étterem a szállodában, jó nagy választékkal. Kb. 15-20 féle saláta, amelyek receptjében valószínűleg hangsúlyosan szerepel az ecet, vagy csak megszaladt épp egy kicsit. Főételből is volt bőven, nagyon kis korrekt választék, vegák, húsevők és kb. mindenki találhat magának valamit, fogadok, hogy még a paleosok is:) Szerencsére desszert is volt, fánkocska vanília sodóval, na meg fagyi. Ez elsőre fura volt, csak néztem, hogy miért esznek a gyerekek fagyit a tél közepén, de aztán csak rábuktunk mi is és utolsó erőnkkel még azt is leszuszakoltuk valahogy. Nem is ártott, mert a szálloda maga egyébként nagyon meleg. Reggel úgy ébredtem, mintha a sivatagban túráztam volna… Ez persze nem rossz, mert annál nincs kellemetlenebb, mint egy egész napos síelés után hideg szobába hazamenni, szóval piros pont a fűtésért, inkább csak szokatlan volt a nagy meleg.

Túl nem aludtuk magunkat, 8 órakor már teljes menetfelszerelésben útra készen álltunk, jöttek is értünk a szervezők, hogy kezdődjön a mai program. Elautóztunk a kapruni gleccserig (13 km kék, 25 km piros, 3 km fekete pálya), pontosabban a felvonóig, ami felvitt minket a hegyre. Fantasztikus felvonók, csodás, hibátlan rendszer, belegondolni is hihetetlen, mi munka lehetett ezeket kitalálni, felépiteni, működtetni. És nem egyet, százat. Bedrótozni a hegyeket, szuper kabinos, üléses felvonókat építeni… Mindig lenyűgöz, akárhányszor látom. Ausztria meg aztán pláne fantasztikus az én kis 80-as években a Magas Tátrán és Bánkúton begyűjtött kósza emlékeim után.

Ezután jött a síelés: szuperbiztos hóhelyzet – amiért a gleccsereket annyira lehet szeretni – klassz pályák, elviselhető embermennyiség és jópofa kiegészítő programok. Van funpark, kijelölt free ride pályák azoknak, akik szívesen síelnek kezeletlen pályákon, de azért mégsem akarják a nyakukat törni – én soha!:) – és vannak itt kis jégkunyhók is. Igen, jégkunyhók: én ilyet még csak tv-ben láttam valamelyik északi országban, ahol konkrétan jégszálloda is volt. Na itt most éppen aludni nem lehet, de van egy kis bár – “lounge”, hogy korrekt legyek – és el lehet ott tölteni egy kis időt, ha meguntad a síelést. Jópofa dolog, ha gyerek lennék, biztos imádnám:) Kár, hogy 2-3 hétig tart egy kunyhó felépítése, így ebbe inkább nem vágok bele, most nem érek rá:)

image

Az idő egyébként tökéletes volt, napsütés, kék ég, gyönyörű fények, pont, mint a képeslapokon, egészen addig, míg esni nem kezdett a hó, mert akkor viszont elég cudar volt..Nyilván pont olyankor megyünk csákányos felvonóval, mert miért is ne fagyjon szét az arcunk, de ez is csak addig zavart, míg nem tudtam, hogy a szívás nem ez, hanem amikor szembeszélben, hegynek fel kell mászni egy meredek emelkedőn, hogy feljuss egy másik felvonóhoz. 50-100 méter lehetett, de köpni-nyelni alig tudtunk utána pár percig.. De ez is megszépült, amikor kiderült, hogy van ennél nagyobb “szívás”:) A hegycsúcson, 3029 méteren van egy zárt folyosó, 300 méter, amin végigmehetsz – közben kiállítást is nézegethetsz – hogy eljuss egy kilátóteraszhoz. Bakancsban, léc nélkül végigbandukoltunk, hálistennek szép is volt épp a kilátás, tényleg gyönyörűen látszanak a hegyek, csak hát közben ez a folyosó marhára lejtett, így visszafele megint hegynek fel kellett másznunk 300 métert teljes sícuccban, ami hogyismondjam, nem volt olyan klassz, főleg, amikor megtudtuk, hogy majdnem olyan kilátás van egy másik kilátóból, ahova egy sima lift felvisz:) Lehetett is itt 1-2 rosszullét, mert több helyen is ki volt írva, hogy csak lassan menj, mert durva szívverésed lehet, ha nem vigyázol… Szóval ha itt jártok a kapruni gleccseren és nem szenvedtek súlyos kilóméterhiányban, akkor szerintem a liftes kilátóba menjetek:) Az én kis korábban fájós combom meg is adta magát ezen a szakaszon, nem lett volna rossz, ha ez nem első nap történik, de van ennek egy előnyös oldala is, majd később elmondom, mi.

Jött aztán az ebéd. Itt fent, 3000 méteren, csodás panorámával. Hát ez azért nagyon frankó volt, mit ne mondjak.  A Gipfel Restaurant ráadásul egy különösen jó étterem, persze milyen is lenne, ha már vették a fáradtságot=pénzt és felépítettek ide egy éttermet, akkor már csak nem fogják porból készíteni a krumplipürét. És nem is. Korrekt választék, nagy adagok és egészen finom ételek, és még kb. 8 féle desszert is volt.

Ezután már csak bekukkantottunk a szintén a hegycsúcson lévő minimoziba – mert az is van, ahol persze nem 2 órás filmeket adnak, csak rövid kis hegyi videókat, ami valószínűleg ebéd utáni ejtőzésre lett kitalálva, és arra pont jó is. Teli bendővel aztán lecsúsztunk és le is mentünk a hegyről, várt minket a következő program. Ekkor viszont a kis combom már eléggé fájdogált, így fájó szívvel, de a holnap délelőtti programról lemondtam. Akkor persze még nem tudtam, hogy miről mondok le pontosan. Sítúra lesz holnap délelőtt, amiről én azt hittem, hogy kis pici léccel, vagy bakancsban kell túrázni valami majdnem sík terepen, de nem, a sítúra nem ez. A sítúra kérlek szépen azt jelenti, hogy rendes, hosszú léccel, rendes síbakancsban – na jó, egy kicsit könnyebb, mint a klasszikus bazinehéz verzió – szóval így mész hegynek fel és túrázol, majd a végén lecsúszol. Hát ez milyen gyilkos dolog.. És ki találta vajon ki s minek:) Mintha háttal futni jó lenne… Persze tudom, hogy nem rólam fogják a túrázók szobrát mintázni, és becsülöm én nagyon az ilyen teljesítményeket, sőt, aki ezt megcsinálja, az kész hős, de akkor is….:) Iszonyú megterhelő lehet, mondták is a szervezők, hogy szakadni fog rólunk – róluk a víz, úgy készüljenek csereruhával. Így végül már annyira nem is sajnálom, hogy nem mertem bevállalni látatlanban sem, így, hogy tudom, mi ez pontosan, mar nem bánom. Valószínűleg kipurcannék:) A 6 fős csapatomból másik 2 ember sem megy, így mi elmegyünk addig síelni. Lefele, nem felfele:)

A program aztán egy óriási wellness központban folytatódott. Tauern Spa a neve és egy hatalmas nagy komplexum szaunával, kinti és benti medencékkel, masszázzsal. Innen aztán már csak a hazamenetel következett, ahol újabb kb. 10 percet töltöttünk az óriásszobában, mert már kezdődött is a vacsora, amit ma kis programocskával is szinesítettek: egy népviseletbe öltözött férfi és fia zenéltek nekünk pár percig, amit a gyerekek kb. tátott szájjal néztek. (mármint nem a mi gyerekeink, itt egyedül vagyok a családból – ha eddig nem derült volna ki.) Holnap újabb nap, innen folytatjuk.

Adatok, címek, fotók: 

Zell am See-Kaprun honlapja magyar nyelven itt.

Sípályák térképe itt, árak, síiskolák, síkölcsönzők és minden egyéb síelős téma itt.

Hotel Stadt Wien (4 csillagos) – Zell am See honlapja itt.

Gipfel Restaurant Kitzsteinhorn honlapja itt.

Tauern Spa honlapja itt.

csm_hotelstadtwien_aussenansicht_sommer01_f7ef15fa1e

stadtwien

stadtwien2

 

(Az első 3 kép a Hotel honlapjáról származik.)

011

008

009

010

 

001

És a gleccserről (Kitzsteinhorn):

007

005

004

003

 

(és egy hivatalos a végére, csak hogy lássátok, ez tényleg Salzburg teteje:)

kaprun 09

Az utazásra a SalzburgerLand Tourismus Gmbh hivott meg.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!