Csak a Puffin

Ausztria - Felkészülés

8 nap van az utazásig, 21-én szerdán indulunk és 25-én vasárnap térünk vissza. Annyit tudok egyelőre, hogy 12-en leszünk, busszal megyünk majd Budapestről a célállomásra, én konkrétan 5 másik pajtásommal egyenesen Zell am See Kaprunba. Kis pihi és másnap már indul is a síelés: lesz 1,5 nap síelés itt, Kaprunban, aztán átmegyünk Raurisba és ott is lesz még 1,5 napi síelés, vasárnap délután pedig indulunk haza. Ennyi amit tudok, hogy pontosan hol szállunk meg, az nemsokára kiderül, addig pedig készülök a síelésre és az evésre:)  Most maradjunk a síelésnél, legközelebb beszélünk az evésről.

rauris 01

Mivel lehet egy sítáborra készülni? Hát megnézzük a pályákat és elkezdünk fizikailag is rákészülni. Én nem vagyok egy nagy nyújtó-melegítő típus és hálistennek még nem is volt soha baj, de azt mondják, 30 felett már kár kockáztatni, úgyhogy most rákészülök és egy kicsit elkezdek naponta edzeni, nehogy pont most kapjak majd izomgörcsöt egy roppant kemény kék pályán:) (Apropó, írtátok páran, hogy szívesen olvastok, de nem síeltek, írjak arról is, mi micsoda, mert nem biztos, hogy tudjátok): a pályákat nehézségi fok szerint színek jelölik, a legkönnyebb a zöld, aztán a kék, a piros és a legdurvább a fekete.) Én maximum pirosig megyek, egyszer, kb. a 2. síelős évemben véletlenül elkeveredtünk egy fekete pályára, na azt a hisztit nem kívánom senkinek, szóval szigorúan kék és piros a színem, feketéről inkább visszamászok a hegy tetejére a felvonóhoz és leliftezek…. (ilyen is volt..:)

Na jó, akkor mondom hogy volt. 15-20 év kihagyás után elmentünk síelni – ahogy a múltkor írtam – és hát nem ment túl jól. Többen voltunk, nagy család, a síelők közül én voltam a legbénább. Tény ez na. Eltelt 1 nap, eltelt 2 nap, gyakorolgattam, de csak nem éreztem rá az ízére, gyakorlatilag minden nap volt valami sírás, kiborulás – pedig akkor már 26 voltam és nem szoktam ám minden nehézségen kiborulni, de itt sikerült…Nekem nem ment túl jól, de a többiek szépen “besíelték” a pályákat és úgy gondolták, hogy van egy olyan klassz pálya fentebb, amin már én is biztos le tudnék jönni, meg hát milyen jó lenne együtt, közösen, stb, stb. Biztattak nagyon, hogy menjek át a gyerekpályáról velük erre a nagyobb pályára, mondták szinte kórusban, hogy: “tuti, hogy le tudsz jönni Judit”. Ki tudott volna ennek ellenállni?:) Végül beleegyeztem. Felmentem velük és kedélyesen elindultunk lefele, örültem magamnak, hogy hagytam magam rábeszélni, gondoltam is, milyen kis hülye voltam, hogy csak most jöttem fel, menni fog ez, kezdődhet a közös örömsí. Csakhogy, az első 2-3 kanyar után jött egy olyan “letörés” (meredekebb szakaszocska), amit megláttam és elszállt minden bátorságom. (Azóta tudom, hogy a síelés legalább 40%-ban bátorság kérdése. Gyengébb síelők is lejönnek nehezebb pályákon, ha nem tojnak be és fordítva: közepesen jól síelők nem jönnek le nehezebb pályákon, pedig le tudnának, csak foxosak. (jelen!:)

Szóval inamba szállt a bátorságom, megálltam és mondtam magamban, hogy én itt le nem megyek, mert annak nem lesz jó vége. Közben a többiek már épp lecsúsztak a “letörésen” és az alján vártak engem, hogy menjünk tovább, én meg próbáltam kiabálni, inteni, elmutogatni, hogy “szevasztok, én nem megyek le”, ami alatt azt értettem, hogy “elmentek a fenébe, hogy idehoztatok, miért nem lehetett engem a gyerekpályán hagyni?:)”.

Két választásom volt. Vagy le, vagy fel. A “le “az ugye kiesett, maradt hát a “fel”. Mivel akkor még nem távolodtunk el nagyon a sílifttől, a pálya vége viszont még rém messze volt, úgy döntöttem, hogy még az is jobb és biztonságosabb, ha visszamászok, minthogy én itt továbbmenjek. Lecsatoltam a lécet és elkezdtem hegynek felfele mászni. Gondolhatod, milyen jó érzés volt. Még tinglitangli nyári ruhában és kényelmes túracipőben sem szívesen másztam volna ott fel, nemhogy így! A bazi nehéz síbakancsban, nyakig beöltözve cipeltem hegynek fel a sílécet és botokat és közben nagyon, de nagyon dühös voltam. Ők meg próbáltak engem hívni mobilon, hogy na akkor mi van, hova is megyek most pontosan és hol találkozunk majd, de én olyan mérges voltam, hogy  csak mondogattam a zsebemben csörgő, fel nem vett telefonnak a magamét (“Most bezzeg hívogattok, azt hiszitek felveszem? Biztos nekiállok lecuccolni, kesztyűt le, aztán vissza mindent. Még mit nem!:):)  Nem kellett volna felhozni ide. Most mászhatok fel, nézzétek meg….” és ezt kellemesen cifráztam is persze, míg egyszer csak már nem hívtak többet:) Cserébe tesóm gyorsan lecsúszott a pálya végére és feljött a felvonóval, így mire én visszabandukoltam, addigra már ott várt, hogy megbeszéljük, hány forralt borral fogjuk ezt az esetet túlélni:)

kaprun 07

Na ezért is kell jól felkészülni a térképekkel. Szerencsére minden pályarendszerhez van letölthető térkép, így már itthon, fotelből fel lehet mérni, hogy milyen pályákra számíthatunk, szuperlelkesek a síelés előtti napokban még a webkamerákat is nézegethetik, hogy sokan vannak-e, van-e hó, milyen a pálya – legalábbis gondolom, hogy nem az idei síruha divatot csekkolják…:) Szóval igen, a nagy hegyekben, így Ausztriában is elég komoly pályarendszerek vannak, tehát, ha azt mondom, hogy Kaprunba megyek síelni, akkor az nem azt jelenti, hogy ott van egy pálya és kész. Az azt jelenti, hogy ott van egy komplett pályarendszer, sok-sok pályával, amik aztán érintik is egymást, összekapcsolódnak, elágaznak, megint összekapcsolódnak, stb, stb. Minden pályarendszerhez van egy térkép, amit persze viszünk is magunkkal síeléskor és folyamatosan nézegetjük, hogy mikor, merre, hogyan tovább. Mindig van a csapatban egy-két okoska, aki már 2. nap csak úgy dobálja a pályaszámokat és diktálja az irányt, de hát őket ezért szeretjük:) Most viszont nem lesz velem se rokonom, se barátom, úgyhogy kénytelen vagyok én felkészülni a pályákból, nehogy  úgy járjak, mint annak idején és hegymászással üssem el ezt a 3 napot.

Szóval edzés, térképek nézegetése indul! Innen folytatjuk hamarosan.

Az utazásra a SalzburgerLand Tourismus Gmbh hívott meg és a képeket is tőlük kaptam.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!