Csak a Puffin

Ha január, akkor Ausztria

London és New York után újabb Puffin-utazás indul, ezúttal Ausztriába, egész pontosan Salzburg tartományba (SalzburgerLand, ahogy ott hívják:). Hogyhogy? Hát úgy, hogy meghívtak egy kis utazásra, így 21-én”hivatalból” síelni megyek Zell am See – Kaprunba. Jó, mi?:) Szerintem is. Még szerencse, hogy nem pókertáborba vagy íjásztalálkozóra hívtak, mert ott csúnyán leszerepelnék, de síelni történetesen tudok. Ha nem is vagyok Bode Miller, azért elcsúszkálgatok kisebb-nagyobb hegyeken.

Szóval hamarosan síelés, megnézzük, hogy milyen ez a környék és – reményeim szerint – jókat eszünk-iszunk is és én mindenről szépen beszámolok majd, mint ahogy azt a korábbi utaknál is tettem.

esr-gesamt.jgp

Addig is, nézzük csak, mi az alapfelállás. Adva van Salzburg, ami hosszú éveken keresztül a kedvenc városom volt. 2001-ben még azt is mondtam, hogy legszívesebben ott tartanám az esküvőmet. Hát nem ott tartottuk, hanem Debrecenben:), de mindig mondom, hogy dream big, abból baj még nem volt. Szóval Salzburg egy örök kedvenc, ha soha nem jártam volna ott, akkor is imádnám, elvégre a Muzsika hangján nőttem fel. (Olyannyira, hogy kiskoromban úgy gondoltam, hogy én vagyok Gréti magyar reinkarnációja, mert ő annyira cuki volt…Hát nem én voltam, ma meg már jóindulattal is max az anyuka szerepet vállalhatnám és epekedhetnék von Trapp kapitány után, de hálistennek ilyen ambícióim nincsenek:)  Szóval Muzsika hangja, Amadeus – gyerekkorom alappillérei = Salzburg.

Nem is csalódtam, imádtam, akárhányszor jártam ott. Ha csak 1 órát töltöttünk ott, akkor is, ha 4 napot, akkor is. A legjobb szilveszterem is Salzburghoz (és Saalbachoz) kötődik egyébként, 7-8 éve kitaláltuk ugyanis, hogy a szülőket meglepjük egy újévi Strauss-koncertjeggyel. No nem a bécsire fizettünk be, mert ahhoz valószínűleg az autónkat is el kellett volna adni, ahelyett inkább egy olcsóbb verziót találtunk Salzburgban. Így aztán karácsony után kirötyögtünk 8-an Salzburgba és eltöltöttünk ott 3-4 olyan napot, amit szerintem soha nem felejtek el. Szilveszter a Kék Duna keringővel, forralt bor, újévi koncert másnap, egy kis síelés… Hogy is mondjam, kicsit jobb volt, mint Sas kabarét nézni félálomban, csak hogy kibírjuk éjfélig:) Nem is értem, miért nem ismételtük meg azóta ezt. Iszonyú jó volt, egyszer érdemes kipróbálni.

Szóval a Salzburg rajongás megvan gyerekkorom óta és ehhez jön még az, hogy ott, Salzburgtól nem messze, Saalbachban kötöttem újra sílécet a lábamra 20 év után. Kiskorunkban ugyanis síeltünk mi, vagy legalábbis próbáltunk síelni, Apukám pici korunktól kezdve tanítgatott minket és jártunk is párszor a Magas-Tátrában, de aztán úgy alakult, hogy egy idő után nem mentünk és évek maradtak ki, míg végül már nem is voltam se gyerek, se gimis, se egyetemista, hanem hipp-hopp felnőttem, a síelés meg kikerült az életünkből. Aztán a tesómék elkezdtek újra síelgetni és az egyik évben elhívtak minket is, mi meg gondoltuk, miért is ne, hát síeltünk még a 80-as években, fog az menni most is. Na ja.. Apukám és én mentünk velük és eltöltöttünk 1 hetet Saalbachban, ami egyébként az egyik legjobb síterep ahol eddig jártam. Szóval profi síterep pipa, sífelszerelés pipa, lelkesedés pipa, csak épp a tudás nem volt meg… Ha láttatok már bohózatba illő jelenetet sípályán, hát az semmi ahhoz képest, amit mi – és főleg én – akkor ott, cirka 26 évesen műveltem… Még hóekében sem bírtam lecsúszni egy babapályán, annyira béna voltam. Volt aztán hiszti meg minden, amit el tudtok képzelni – de valahogy mégsem ment el a kedvem az egésztől, mert azóta már többször voltunk síelni és egészen kikupálódtam ahhoz képest, hol vettem fel a fonalat 7 évvel ezelőtt ott, a saalbachi gyerekpályán.

Szóval adva van ez a terepismeret és a pöti sítudás, így gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor meghívtak erre a túrára. 4 éjszaka, síelés Zell am See Kaprunban és Raurisban. Majd mesélek róluk legközelebb, addig meg szórjatok meg ötletekkel, mit egyek, mit ne egyek, mit igyak, mit ne igyak, jártatok-e már ott, stb.

Én pedig ezennel januárt Ausztria hónapjává választottam, úgyhogy jönnek majd osztrák receptek és egyéb huncutságok a live blog mellett is.

Az utazásra egyébként a SalzburgerLand Tourismus Gmbh hívott meg.

 

(Ha egy vagy azon pár ember közül, aki ezt a posztot már olvasta decemberben, akkor jól emlékszel, valóban olvashattad, pár óráig itt volt már, mert eredetileg decemberben lett volna az út, de végül hóhiány miatt átkerült januárra.)

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Dokika says:

    óó, szuper. köszi szépen!! fel is írtam!

  2. Haluska Judit says:

    Szia!
    Mi a Vötter’s Sportkristallban voltunk 2 éve, ott reggeliztünk és vacsiztunk is, nagyon jól főztek.
    És életem legjobb cordon bleu-t ott ettem a szállodától nem messze lévő étteremben. Sajnos a nevére már nem emlékszem, de a Schlobstrabe nevű utcában van (ez még nem a belvárosi rész).
    Jó sílelést! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!