Csak a Puffin

Málnás zabkekszek

Amikor két nagy kedvenc találkozik: a keksz és a málna. Anélkül, hogy valami rémes rózsaszín tésztát kellene harapdálnunk:)

malnas_keksz_allo

Hozzávalók kb. 12-15 db-hoz:
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
5 dkg zabpehely (apróbbszemű)
17,5 dkg liszt
1 mokkáskanál sütőpor
1 db tojás

10 dkg málna

1. A vajat enyhén megolvasztjuk, kikeverjük a tojással és a porcukorral, majd hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és zabpelyhet és összekeverjük. Ha kész, hűtőbe tesszük 15-20 percre.

2. A málnát megmossuk, lecsepegtetjük.

3. A sütőt előmelegítjük 180 fokra és sütőpapírral bélelünk ki egy tepsit.

4. A hűtőből elővett tésztából kis gombócokat formázunk és a sütőpapírra helyezzük, majd tenyérrel ellapítjuk. Minden kekszbe belenyomkodunk 2-3 szem málnát, majd sütőbe toljuk és kb. 15 percig sütjük. (Az a jó, ha éppen kezd enyhén barnulni a keksz.)

 

Ha keresnél a facebookon, itt találsz.

malnas_keksz_fekvo

10 isteni málnás édesség, amit kár lenne kihagyni

De tényleg. Szerintem érdemes szépen sorban végigcsinálni őket. Ha valami, a málna igazán hálás alapanyag.

Kezdjük a tortáknál.

Duplán málnás csokitorta, recept itt.

duplamalnas-csokitorta-fekvo

Könnyű nyári citromos joghurttorta málnával, recept itt.

citromos-joghurttorta-fekvo

Málnás csokitorta, recept itt.

malnas-csokitorta-fekvo

Málnás cheesecake brownie, a legjobb süti a világon:) Recept itt.

brownie

Banános-málnás csokitorta, mert a banán és málna hihetetlenül finom együtt. Recept itt.

torta2

Málnakrémes nagyon rózsaszín torta, recept itt.

malnas-torta

Aztán van itt egy klassz kis reggeli is, egyenesen Gordon Ramsay-től. Recept itt.

malnas-reggeli-3

Egy isteni poharas édesség, a málnás cheesecake csokihab. Recept itt.

malnas-cheesecake-csokihab

Az egyik legjobb házi csoki, a málnás-marcipános csoki és bonbon. Recept itt.

malnas-marcipanos-csoki

És végül egy roppant egyszerű, de nagyon finom málnafagyi. Recept itt.

malnafagyi_recept_fekvo

Én és a Kitchen Aid

Nagyon szellemes, ugye? (Már ha ismeritek a régi dalt, az én és a kisöcsémet – szerintem rímel:) Szóval én és a Kitchen Aid. Hát igen. Plátói szerelem volt sokáig, ami most legnagyobb meglepetésemre egyszer csak beteljesedett.

Kezdjük ott, hogy fiatalon, egyetem után a kis induló háztartásunkban kevés kütyü volt a konyhában, de robotgép az majdnem kezdettől fogva volt. Az valahogy alapnak számított, sokkal inkább, mint mondjuk egy botmixer vagy egy kenyérpirító. Na persze az nem Kitchen Aid volt, azt gondolom, sejtitek. A legolcsóbb kis elektromos habverő volt, amivel (előbb-utóbb) habot lehetett verni. De az is csak azután lett, hogy egyszer egy very serious piskótát akartam sütni és fél órán át kellett kézi habverővel habot verni a tojásfehérjéből. Szóval egy ilyen eset után lett egy szuperprimitiv kis kütyüm, ami dolgozott is pár évig, míg meg nem adta magát. Szerencsére ő hamarabb adta meg magát, mint én, pedig egyszer szerintem egy picit meg is rázott az áram – hála neki:) De hát mindent a blogért, ugye?:)

Úgy emlékszem, hogy egy elég kritikus pillanatban ment tönkre, amikor nagy szükség volt a gyors pótlásra, így egy másik egyszerű kis gépet vettünk a túlélésért, nem volt idő nagyon hezitálni, hogy nem lenne-e érdemesebb egy komolyabb gépet venni. Szóval maradtam a legkisebb, legegyszerűbb kisgépnél, – amit aztán bátran oda tudtam adni Brúnónak (a kisfiamnak) is, hogy végighúzza maga mögött – a madzagját pórázként használva….:) – míg egy szép májusi napon kaptam egy szép kis Kitchen Aidet. Kitchen Aidet, ami után kb. 7 éve, a blog indulása óta ácsingóztam.

A blog előtt nem is hallottam róla, de aztán egyszer csak, úgy 2007 karácsonya körül megláttam és onnantól kezdve olyan volt, mintha élesítették volna a szememet rá. Korábban fel sem tűnt, de onnantól szinte minden amerikai filmben kiszúrtam a konyhapulton, láttam Julia Child kezei alatt dolgozni és úgy egyébként is, mindenhol szembejött. Annyira jellegzetes, hogy lehetetlen nem észrevenni. És tényleg. Láttam már sokszor élőben is, de most, hogy lett egy az én konyhámban is, most látszik igazán milyen masszív, hatalmas gépezet ez. De komolyan. Ezt aztán nehéz lenne pórázon húzni – nemhogy Brúnónak, de még nekem is…:) Szóval most egy új szakasz kezdődik, ismerkedünk, barátkozunk és majd jól beszámolok róla, hogy mit tapasztalok. Úgyis olyan sokat kérdezgettek a gépekről is, meg hogy én ismerem e a Kitchen Aidet, milyennek találom, szeretem-e, stb. Hát eddig erre kénytelen voltam kitérő választ adni, de majd most jól elmondom, milyennek találom:)

Addig pedig gyönyörködjetek sok-sok Kitchen Aid kütyüben, amit a 95. születésnapi rendezvényen fotóztam. Ezt úgy mindet elfogadnám… Az enyémet pedig itt tudjátok megnézni.

Itthon egyébként a Duisberg Kft. forgalmazza, itt találjátok a webshopot a komplett Kichen Aid választékkal együtt.

aa01

aa02

aa03

aa04

aa05

aa06

aa07

aa08

aa09

aa10

Svájc 2.

(Köszönöm a sok érdeklődést, jövök a beszámolóval, haladunk tovább a svájci kirándulással.)

A viszontlátás örömére erős kezdéssel indítottuk a svájci hetet: egyből első nap megcéloztuk Montreux-t. (Eddig) ez a város volt az egyik legnagyobb kedvencem Svájcban. Mi itt vagyunk a Genfi-tó Franciaország felőli végében, Montreux pedig a másik csücsökben van, közvetlenül a tó partján, gyönyörű helyen.

Eleve már az út hihetetlen szép, Lausanne-tól kezdve olyan panoráma van, mint kb. a Cote d’Azur-ön, aminél nem sok szebb van szerintem. De komolyan. Olyan, amit kb. tátott szájjal nézel, akárhányszor is jártál már ott. Na jó, szakadó esőben nem lehet annyira szép, de szakadó esőben nem is mész Montreux-be kirándulni. Nekünk eddig még mindig szikrázó napsütéses időnk volt, hát most is. Mintha ez is az élménycsomag része lenne. Garantáltan:) Szóval Montreux volt a cél, de úgy döntött a család, hogy ne ott  kezdjük a kirándulást, hanem nézzünk be előbb Vevey-be, ami szintén ott van a parton, kb. össze van nőve Montreux-vel, de kevésbé híres. Hát jó, legyen. Mi Lacival már voltunk itt egyszer, bár az ő emlékei elég homályosak… de hát ezért is utazunk ketten (most már hárman), hogy legalább valaki emlékezzen:)

sc006

sc009

Vevey jó választás volt. Gyönyörű a sétány, nincs óriási tömeg, kellemesen el lehet sétálgatni a parton, van játszótér, lehet napozni, fürödni, grillezni és szinte bármit, amihez kedved van. Mi is szépen elvoltunk, andalogtunk, sétálgattunk egészen a főtérig, ahol a gyönyörű kilátás, a hegyek, a víz és minden együtt “smafu” volt ahhoz képest, hogy állt ott egy olyan igazi francia körhinta is, carousel, hogy egész pontos legyek. Szólt belőle a zene is és itt nagyjából Brúnónál meg is állt a világ. Először csak táncolt, táncolt és bámulta a képződményt, amit ő – valami furcsa képzettársítás nyomán – tortának hívott…. Aztán amikor be is fizettük a kicsiket 1 körre és felülhetett rá, nah, hát az aztán az év élménye volt szerintem. Fülig ért a szája, majd’ kicsattant a boldogságtól. Az első két körben még én is, de aztán amikor egyszer háttal ültem fel, hogy fotózni tudjam Brúnót, akkor azért egy kicsit összeszaladt a gyomromban minden:)  Nyilván nem a sebességtől, de ahogy forgott az a körhinta, én koncentráltan figyeltem Brúnókára és közben fotóztam is – na úgy már azért egy kicsit megszédültem, de a gyerekért mindent, úgyhogy letámolyogtam valahogy és eldöcögtünk:) Aztán persze még órák múlva is emlegette, hogy a “tota indul”, aztán, mikor tisztáztuk, hogy az egy körhinta, akkor meg csak mondta és mondta, hogy “kőhinta, kőhinta”.

sc014

Közben meg is ebédeltünk egy étteremben és aztán átmentünk Montreux-be, mert hát végül is Montreux (volt) a (korábbi) favorit, azt nem hagyhattuk ki most sem. Maga a város továbbra is gyönyörű, de a sétány, na az most nem hozta a szokásos élményt. Nyilván nem változott semmi a 4 év alatt, de most pont vasárnap volt és emiatt akkora tömeg tódult a sétányra, ami miatt nem volt olyan kis barátságos a hely, mint ahogy emlékeztünk rá. Nem is nagyon maradtunk sokáig, pedig pár éve emlékszem, hogy órákig ücsörögtünk a parton, olyan jó kis nyugalom volt ott. Van itt egyébként egy Freddy Mercury szobor, egy szép kis park, ahol jazz művészek szobrai láthatók és minden évben júliusban világhírű jazzfesztivált rendeznek a városban már vagy 40-50 éve. Ó és hát itt van Chillon vára, ami közvetlenül a víz partján áll és gyönyörű, úgy ahogy van.

sc030

sc031

Hát mi most ezeket kihagytuk, mert a kicsik is kezdtek fáradni, meg mondom, a hangulat sem nagyon kapott el a tömeg miatt, így végül hazamentünk szépen és egy isteni grillezéssel zártuk a napot.

Meccsnéző kekszek

Ehhez persze nem árt, ha barátságban vagytok a kéksajtokkal (és a meccsekkel), de ha a barátság megvan, akkor hajrá. Ez a keksz szuper lesz, szerintem nem akarsz majd mást sütni többet. Fehér borral egyenesen isteni, de gyanítom, hogy ciderrel, roséval, vagy akár sörrel is elég jól passzol.

gorgonzolas dios keksz

Hozzávalók kb. 20 db-hoz:
8 dkg puha vaj
10 dkg gorgonzola vagy bármilyen kék penészes sajt
10 dkg liszt
2 csipet só
10 dkg darált dió 

1. A keksz hozzávalóit egy tálba mérjük, és összegyúrjuk. Letakarjuk, és fél órára hűtőbe tesszük.

2. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és sütőpapírral bélelünk ki egy tepsit. A masszából kisebb golyókat formázunk, és tenyérrel ellapítva a tepsire helyezzük.

3. 10-12 percig sütjük, és a tepsin hagyjuk kihűlni. 

 

Ha érdekel, nézz be a facebook oldalamra is, itt találod.

gorgonzolas_kekszek

Bögrés meggyes kezdőknek (és haladóknak is:)

Újra itthon, újra a konyhában. Jönnek a receptek, kérések teljesítése, ötletek és miegymás. Itt van egyből egy bögrés meggyes, amit külön kérésre sütöttem egy olyan anyukának, aki azt kérte, hogy mutassak valami egyszerű sütit, amit egy gyerekzsúron a gyerekekkel együtt el tud készíteni. És ráadásul még finom is. Hát íme:

OFF: ha valaki ért a memóriakártyák adatmentéséhez, emailben jelentkezzen légyszi. Sokat segítene!!

bogres_meggyes_suti_recept

Hozzávalók: 2,5 dl-es bögre

1 bögre tej
1 db tojás
fél bögre étolaj
fél bögre cukor (145 g)
fél citrom reszelt héja
2 bögre liszt (300 g)
1 tasak sütőpor

1,5 bögre meggy (magozva) (350 g) + 2-3 evőkanál liszt

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy 26 cm átmérőjű tortaformát, vagy egy kisméretű tepsit. Ha nem szilikon, akkor sütőpapírral béleljük ki a formát.

2. A meggyet megmossuk, kimagozzuk és meghintjük 2-3 evőkanál liszttel, megrázogatjuk, hogy nagyjából mindenhol érje és félretesszük.

3. Az alapanyagokat a lisztezett meggy kivételével a fenti sorrendben egy nagy tálba mérjük és alaposan összekeverjük. Ha csomómentesre kevertük, akkor beleforgatjuk a lisztezett meggyet, óvatosan összekeverjük (lehetőleg ne nagyon nyomjuk szét a meggyszemeket).

4. A masszát a sütőformába kanalazzuk, elegyengetjük és kb. 30 perc alatt készre sütjük.

 

A facebook oldalamat itt találod

A legegyszerűbb málnafagyi

Ha csak egy fagyit akartok kipróbálni házilag elkészíteni, akkor ez legyen az. Nincs benne tojás, sem semmi spéci alapanyag, és fagyigép nélkül is príma lesz. Az íze pedig hihetetlenül finom..Persze csak akkor álljatok neki, ha alapvetően szeretitek a málnát:)

malnafagyi_recept_01Hozzávalók:

400 g málna
100 g cukor
200 g tejföl
200 g tejszín
fél kk citromlé

1. A málnát megmossuk és egy tálba öntjük. Hozzáadjuk a cukrot, kicsit átforgatjuk és állni hagyjuk fél órán át.
2. Ha letelt az idő, hozzáadjuk a többi alapanyagot és botmixerrel turmixoljuk. Dobozba rakjuk és fagyasztóba tesszük. Ha van fagyigépünk, akkor fél óra múlva fagyigépben átdolgozzuk a fagyit, majd fagyasztóban tároljuk. Ha nincs gépünk, akkor fagyasztóba tesszük és félóránként villával átkeverjük. Ezt 2-3 alkalommal megismételjük. A harmadik lehetőség az az, hogy a turmixolás után egyszerűen dobozba rakjuk és lefagyasztjuk és tálalás előtt kb. 15 perccel elővesszük, hogy kicsit kiolvadjon és fagyikanállal tálaljuk.

Ez pedig itt a facebook oldalam🙂

malnafagyi_recept_fekvo

Mini zabfalatok - a délutánok megmentője

Pont a múltkor írtam, hogy mennyire szeretem azt, amikor valamire gondolok, hogy de jó lenne, ha lenne, és aztán kiderül, hogy az a valami már van. Na pont így vagyok a zabkekszekkel is. Régóta favorit a Győri édes zabfalatok, simán és csokisan is, olyannyira, hogy mindig van itthon aranytartaléknak 1-1 csomag. Átlagos hétköznapokra a natúr, rosszabb napokra a csokis – na jó, néha átlagos napokon is előkapom a csokisat:) Először úgy emlékszem egy síeléskor ettem és mivel azóta sem találtam jobb nassolnivalót a boltok polcain, így megmaradt stabil pontnak. (Még New Yorkba is vittem magammal, pedig oda aztán tényleg csak válogatott csapat jöhetettJ

Szóval pont ezen gondolkodtam nemrég, hogy milyen jó lenne, ha lenne belőle kisebb, mert akkor még jobban kézre esne, be lehetne kapni egyben, nem kellene a morzsák miatt aggódni – és tessék, megcsinálták a mini verziót. Pont ideális arra, hogy az ebéd és vacsora közti időben tompítsuk egy kicsit a feltámadó nasi éhséget. Mert valahogy nincs nap, hogy ne jönne el a délutáni nasióra, amikor jól esne pár finom falat… Ezt a mini zabfalatot pont úgy találták ki, hogy simán vihetjük magunkkal bringázásra, Balaton partra, utazásra, strandra, görkorizáshoz, vagy csak úgy, a kertbe napozáshoz is, aztán amikor eljön az a huncut nasióra, akkor csak elővesszük, pár db-ot gyorsan bekapunk és hopp kész is, mehetünk tovább. Ráadásul olyan mini, hogy nem kell neki nagy hely, egy kis pici táskában is elfér, és kiránduláskor sem kell azzal számolni, hogy túl nehéz lesz tőle a táskánk.

zabfalatok_2

Ha pedig éppen egy klassz délutáni, koraesti grillezésre készülünk, akkor is nagyon jól fog jönni. Van az az 1-2 óra, amikor még éppen csak a húsokat készítitek elő, tűz még sehol, nemhogy parázs, már nagyokat nyelsz és kezdesz megéhezni pusztán az előkészített ételek láttán, de mégsem eshetsz neki a nyers húsnak, na akkor, pontosan akkor jönnek jól a jó házigazdaként előre kikészített kis zabfalatok. Egy-két kis tálkába kikészíted a tűzfelelős és az előkészítő népnek is és tuti, hogy imába foglalják a neved, mert nem hagytad őket éhen halni:)

A klasszikus zabfalatok mellett kókuszos ízűt is lehet kapni miniben, így még váltogatni is lehet, hogy melyik délutánt melyik ízzel fogjuk feldobni. A naptej és a víz mellett nyugodtan berakhatjuk a nyári táskánkba, jobb, ha mindig velünk van – az a délutáni nasióra úgyis mindig eljön:)

Live Svájc 1.

Újabb út, újabb szuper kaland, ráadásul most a családdal!!Mióta a bátyámék kint élnek, voltunk már párszor itt, de az elmúlt 4 évben a családot gyarapítottuk:), így az újabb svájci útra egészen mostanáig kellett várni. Ez azt is jelenti, hogy a legjobb helyeket bejártuk már legalább egyszer, a szuperjókat többször is, de mivel Brúnó még egyszer sem volt, most újra körülnézhetünk.

Úgy döntöttünk, hogy autóval jövünk, mert így rugalmasabbak tudunk lenni. Az indulás-hazautazást illetően is – mert mi van, ha valamelyik gyerek beteg lesz véletlenül – nem lett szerencsére, – meg egyébként is, nyilván egyszerűbb az autóba nem beszállni, mint 3 repjegyet veszni hagyni, ha bármi gubanc van. Az meg már kiderült korábban, hogy Brúnó egyszerűen utazásra született és nem kell aggódnunk amiatt, hogy nem bírja ki a hosszú autózást.

Azt azért el kell mondanom, hogy soha nem voltam egy pakolóbajnok, de mióta Brúnóval utazunk, ha lehet, még rosszabb lett a helyzet…:) Nincs az a ruhamennyiség, amit ne hoznék el legszívesebben, mert mi van, ha éppen pont egy másik rendkívül cuki pólóra lenne szükség, blablabla… Ehhez képest két napja ugyanabban a ruhában tolja a kirándulásokat, hiába a koffernyi felszerelés:) De lényeg a lényeg: a pakolás titka a mindenre, de mondom, MINDENRE kiterjedő lista. Ha valaki szeretné elkérni, szívesen elküldöm, sokszorosan finomított listáról van szó, ami alapján már talán elég egy fél nap a pakolásra, nem kell 3 napig kerülgetni a cuccokat. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jobb-e az, ha repülővel utazunk és akkor fix a maximális elhozható cuccmennyiség, vagy ez, hogy autóval utazunk és akkor viszonylag végtelen, de legalábbis rugalmas a dolog….Innen nézve konkrétan el sem hiszem, hogy New Yorkba 8 napra be tudtam úgy pakolni, hogy kevesebb cuccot vittem, mint máskor egy 2 napos útra…

De visszatérve az utazásra: elindultunk  péntek reggel, na jó, még éppen  dél előtt otthonról és kb. Győr magasságában már újra szóltunk is egymáshoz:) Simán átjöttünk Ausztrián, aztán még egy kicsit tovább, egészen München külvárosáig, ahol a szállásunk volt. Pöti, olcsó szálloda a külvárosban, – nyilván – magyar recepcióssal. Komolyan, mintha 40 milliós nép lennénk, amiből a nagy számok törvénye alapján minimum mindenhova jutna egy ember… Ott aztán – ahogy Laci fogalmazott – “anyagerős” estét töltöttünk el a kis kuckónkban: kipakoltunk, hajkurásztuk Brúnót, aki a folyosót rótta és a lámpákat kapcsolgatta, megettük a fenséges szendvicseinket és még egy elég jó spanyol-holland meccset is végignéztünk. Két dolog kiderült: Oliver Kahn – a valaha volt legkevésbé szimpatikus német kapus – egyrészt visszavonult, másrészt tud beszélni és egészen barátságon beszél, még véletlenül sem úgy, ahogy éveken keresztül gondoltam volna… Nem volt egy kedvenc na. És hogy az milyen hülyén hangzik németül, hogy “es ist die Tikitaka”, te jó ég… Csak a németek ne beszéljenek a spanyol fociról:):)  Még szerencse, hogy Brúnó tompította azzal, hogy ő ezt tititatának mondja…:)  Éljen a gyerekszáj.

No, másnap aztán indultunk is tovább. Az út a Bodeni-tó mellett haladt, amire nagyon szép kis kilátás volt az autópályáról és megint megvolt a “de jó lenne, ha lenne itt egy parkoló, ahonnan még akár fotózni is lehetne” és tényleg ott volt a parkoló 2 perc múlva – jelenség. Ha nem is ugyanaz a panoráma, de tök jó, hogy ők is gondoltak rá. Sokan amúgy piknikeznek is ott, szóval ha van egy téli szalámival és gyulai kolbásszal megrakott hűtőtáskátok, akkor érdemes kivárni ezt az útszakaszt, mert van ott sok pad, ahol kényelmesen lehet falatozni. Nekünk nem volt ilyen pakkunk, meg egyébként is csak nemrég indultunk, így pár szuperselfie után mentünk is tovább. Zürich-Bern-Lausanne az útvonal – feltéve, hogy Genf irányába tartasz, márpedig mi idejöttünk, tesómék ugyanis Genf mellett laknak pár kilométerre egy kisvárosban.

001

Egyszer már jöttünk autóval, de nekem nem rémlett, hogy a svájci szakasz ennyire eszméletlenül hosszú… Nem azért, mert a térképen látható távolság olyan óriási lenne, kb. 3-400 km-ről van szó, de érzésre annyira hosszú, hogy szinte soha nem akar véget érni. Eltelt már vagy 1,5 óra, mire rájöttem, hogy miért van ez. Hát azért, mert egészen sűrűn jönnek a táblák. Kiírják, hogy Lausanne még 120 km, aztán 5 perc múlva kiírják, hogy Lausanne 110 km, ahelyett, hogy hagynának időt, hogy egy kicsit haladjál…:) Komolyan. Iszonyú idegesítő. Olyan, mintha nem fogynának a kilométerek… Pedig mi még egy tökéletes gyerekkel jöttünk, aki az 1200 km-t egy nyikkanás nélkül végigülte. Hihetetlen, de tényleg.  Brúnó kb. jobban viselte a hosszú utat, mint mi. Pedig mi sem vagyunk ám nyűgösek.

1200 km és összesen kb. 18 óra autózás után aztán megérkeztünk végre. A két kis cuki gyerek boldogan rohant egymás felé és óriási ölelésekkel üdvözölték egymást…:) haha. na persze…:) De azért örültek egymásnak, csak a maguk módján. Mi egy jó kis vacsorával és borozgatással, ők egy adhoc jelmezbállal és hangversennyel zárták a napot. Hangversennyel… ?!A legjobb lakodalmas mulatós zenészeket megszégyenítő produkcióval… Gombasapkában, így ni:

002

George Clooney kedvence - a panna cotta

Hát igen, George már csak ilyen: a letisztult ízek és formák barátja. “What else”, ugyebár?:) Azt persze mindig is tudtam, hogy imádja az olaszokat, nyilván nem büntetésből tölti a Comói-tónál minden szabadidejét, de azt csak nemrég olvastam, hogy állítólag a sima vaníliás panna cotta a kedvenc édessége. Hát most már legalább ezt is tudjuk. Íme tehát az olasz klasszikus, ami kapott egy kis málnát is a tetejére, hogy még jobb legyen.

pannacotta_01

Hozzávalók:

6 dl habtejszín (30 %-os)
5 dkg cukor
3,5 lap zselatin
1 db vaníliarúd

15-20 dkg málna

1. A tejszínt egy kis lábasba mérjük, hozzáadjuk a cukrot, a vanília rúd kikapart belsejét és felforraljuk, majd közepesnél kisebb lángon 8-10 percig kevergetve főzzük.

2. Beletördeljük a zselatinlapokat, kevergetve feloldjuk benne, majd ha teljesen feloldódtak, lehúzzuk a tűzhelyről és pár percig állni hagyjuk.

3. Kis poharakba adagoljuk és ha langyosra hűlt, hűtőbe tesszük minimum 2 órára.

4. A málnát megmossuk és egy lábasba szórjuk. Egy kiskanál hátuljával szétnyomkodjuk a málnaszemeket és közepes lángon pár perc alatt enyhén sziruposra főzzük. Lehúzzuk a tűzhelyről és állni hagyjuk.

5. Közvetlenül tálalás előtt a panna cotta tetejére kanalazzuk a málnapürét és így tálaljuk.

 

Ha Clooney-t nem is tudom prezentálni, azért történik egysmás a facebook oldalamon is, ami itt található

pannacotta_02

(Úgy emlékszem, eredetileg innen jött az alaprecept.)
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!