Csak a Puffin

Vendégposzt - HR

Újabb vendégposzt a blogszülinap alkalmából, ezúttal HR-tól, aki – akkor még – Ausztráliából küldte irományát, melyet egy ötösalával tudok értékelni, kóstolókkal (no nem a lentiből) és további szösszenetekkel azonban könnyen felturbózható akár csillagos ötösre is.:) Viccet félretéve, jár a nagy hála és köszönet.

“Az aussie-knál (vagy OZ-knál, tudja a vér) az étel kb. egyet jelent a barbecue-val (a.k.a barbie, mwuhaha). Ennyi. Viszont azt minden helyzetben, terepen, időben és mennyiségben képesek készíteni és fogyasztani. Minden egyes parkban, pihenőhelyen, strandon van legalább egy sütőplacc, ahová viheted a pácolt (vagy nem pácolt) húst, kolbászt, kengurut, emut, krokodilt, meg amit még meg akarsz grillezni, plusz papírtányér, plasztik eszcájg, sör, és nem kell otthon mosogatni. A kilátás közben azért nem kutya.

A vendégeskedés is pont így néz ki, azzal a felosztással, hogy a vendéglátó állja a barbie részét, az italt meg mindenki hozza magának (annyit és olyat, amennyit és milyet arra az estére szán, jó buli esetén üdvös, ha közel laksz). Így nem veszünk utált italt, és nem marad a nyakunkon az összes Corona (mert az nem sör). Esetleg vihetsz át salátát, hogy te is dolgoztál a buliért, vagy valami sütit. Ja, sütit. Azzal azért nagy bajok vannak. Léteznek az angolszász hagyatékból ismerős elemek (muffin, hot cross bun, donut), az angolszászok által importált nem angolszász egyedek (tart-ok, macaron, miegymás) semmi extra. Ami finom, az a pavlova, de az meg új-zélandi, tehát hivatalosan nem lehet jó. A legfinomabbat egy indiaiban ettem belőle. Úgy ötször. Közte buttered chickennel. Jó-jó, épp szülinapom volt, mindenkivel kellett ennem, na. Aztán van nekik a lamington, ami egy az egyben a mi kókuszkockánk, a szotyós fajtából (tegye fel a kezét, aki szárazon szereti), az azért boldogsághormon. Itt kb kifújt. Egyszer egy piknikre sütöttem egy bögrés mákost, az összes anyuka meg a boltban vett valamit a fentiek közül. Kivéve egyet, akinek receptjével hadd bővítem a repertoárodat:

Tehát: készítsünk be magunk mellé egy gémeskutat. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Tegyünk sütőpapírt egy sütőlapra, tepsibe, ami van és hőálló. Vegyünk egy lap leveles tésztát (puff pastry, hogy gyarapítsuk szókincsünket), egy üveg vegemite*-ot és egy kést. Igen, megkenjük a lapot a vegemite-tal (vékonyan, különben úgy fog kinézni, mint a képen). Ha gazdagok vagyunk, szórjuk meg reszelt sajttal (ebből értelemszerűen hiányzott). Tekerjük fel levegősen, és vágjuk kb. 2 centi vastag karikákra. A karikákat a sütőpapírra (elvileg vágott felével felfelé, de amelyiket mindkét oldalról megvágtam, annak melyik “A” vágott fele?), a tepsit be a sütőbe, 15 perc és/vagy a sajt megolvadása után ki lehet venni. Adjunk neki 5 percet hűlni. Kósti. Borzalmas. Sós, mint a Holt-tenger, “sárga, mint Csang Kaj-sek” (copyright by Efrájim Kishon), és itatja magát (ld. gémeskút). Jó étvágyat bármi máshoz!”

Itt van minden, amit a vegemite-ról tudni érdemes. Vagy nem érdemes.

Kókuszos túró rudi torta - Petra-torta

Az már régen kiderült, hogy ha másért nem, a szerényen tökéletesnek becézett (dehát istenem, tényleg az:) túró rudi tortáért már megérte a blognak léteznie, de hogy mindig itt kössünk ki, az azért minden alkalommal meglep:) Na jó, nálam most nem ez volt a terv, de 5 szakácskönyvben néztem túrós recepteket és egyik sem tetszett, így végül visszakanyarodtam a bázisra és összekombináltam egy kis kókusszal. Ahogy a barátnőm szokta mondani, “hát, ezt sem sikerült elszúrni”. Tényleg finom és nagyon egyszerű. Még annyi meló sincs vele, mint a klasszikus verzióval, mivel a kókusz miatt tömörebb a túrós rész, semmi spéci nem kell bele,, úgyhogy nyugodtan próbáljátok ki, magas a sikerfaktor benne.

(Ráadásul ez most cukor és lisztmentes is – ha van nyírfaporcukrotok, akkor a túrós részben is lehet azt használni méz helyett.(tudom, hogy itt ritkán vannak ilyesmik, de haladok a korral és ennyi édesség mellett már kezdek barátkozni a gondolattal, hogy a liszt és a cukor helyett valami kevésbé ártalmassal tömjem tele az édességeket. Azért ne aggódjatok, a hagyományos cuccok is maradnak:) 

És hát akkor jöjjön a lényeg, amiért ez a torta ma készült: ma 3 éves a kis Petra, tesómék kislánya, Brúnó ruha- és egyben uncsitesója, a nemzetközi ruhatestvériség egyik alapítótagja. Mára már inkább uncsitesó, mint ruhatesó, a hercegnős farsangi jelmezt várhatóan nem fogjuk már megörökölni, de a csepp-Brúnó indulóruhatárának szerves részét szolgáltatta, melyért nem tudunk elég hálásnak lenni. Távtorta, mert pár száz kilométer elválaszt minket tőlük, de azért jár a torta és a kislányos színek. Boldog szülinapot Petra!

Hozzávalók:
A brownie-alaphoz:
65 g vaj
65 g étcsoki
1 db tojás
40 g nyírfacukor (vagy cukor)
35 g kókuszreszelék

A túrós részhez:
500 g túró
40 g méz (nyírfaporcukor vagy porcukor)
1 citrom reszelt héja
1,5 dl habtejszín
50 g kókuszreszelék

10 dkg étcsoki

1.Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy 18 cm átmérőjű tortaformát. Ha nem szilikon, akkor sütőpapírral béleljük ki, ha szilikon, akkor nincs más tennivalónk.
2. A vajat megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a csokit és a cukrot és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Ha kész, hozzáadjuk a tojást, elkeverjük, és a legvégén jöhet a kókuszreszelék is, azzal is átkeverjük. A tortaformába öntjük és kb. 20 percig sütjük. Ha kész, félretesszük hűlni.

Ha a brownie teljesen kihűlt, akkor elkészítjük a túrós szintet:

3. Egy tálba adagoljuk a hozzávalókat (a tejszínt nem felverve, csak simán, folyékony állapotban) és jól elkeverjük – a túró minél kevésbé maradjon darabos.
4. Egy kis lábasban megolvasztjuk az étcsokit (esetleg adunk hozzá 1-2 csepp étolajat),  majd lehúzzuk a tűzről és összeállítjuk a tortát.
5. A brownie-alapot a tortaformában hagyjuk, rákanalazzuk a túrós massza felét, elegyengetjük, meglocsoljuk a csokival, össze-vissza kalimpálva a kanállal:), majd betesszük néhány percre a hűtőbe, hogy a csoki picit megdermedjen, majd elővesszük a tortát, rákanalazzuk a túró másik felét, és a tetejét is meglocsoljuk a csokival, az előző szinthez hasonlóan szakszerű módon:) Ennél rondább képződményeket simán kortárs művészetnek hívnak, úgyhogy csak bátran a csokizással.

6 éves a blog

Ma 6 éve, 2007. április 22-én indult a blog. Pöti idő eltelt. De még kitartok. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy van-e Anyukámon kívül még valaki, aki a kezdetek óta folyamatosan olvas. Ja én. Na jó, de még valaki.

Továbbra sincsenek nagy szavak, csak kicsike szavak: köszi szépen, hogy olvastok, használjátok a recepteket és visszaírtok, képeket küldözgettek, kommenteltek. Nagyon-nagyon örülök Nektek itt is és a facebookon is. Maradjatok továbbra is!

A szülinap aprópopóján a következő napokban lesznek vendégposztok és lesz játék is. Sőt, nem lesz, hanem van játék. Azok között, akik nem írják azt, hogy boldog blogszülinapot, hanem írnak valami más kedveset, vagy vicceset, vagy érdekeset vagy finomat itt komnmentben, a facebookon kommentben, vagy emailben a doctorpepper7(kukac)gmail(pont) com emailcímre küldve április 28. éjfélig, szóval azok között kisorsolok 3 vagy 4 ajándékcsomagot. Lesznek benne magazinok, szakácskönyvek, süti és 1-2 konyhai eszköz is. Úgyhogy hajrá!

Torta is van, pont most ne lenne?

Kávés torta - BB-torta 14.

Megint egy BB-torta, amiből mindenki ehet, csak az ünnepelt nem, jófej anyuka vagyok, na. Pedig jófej vagyok, csak pár dologban vagyok szigorú, becsszó. Sőt, igazából versenyjófejek vagyunk Brúnóval. Álmomban nem gondoltam volna például, hogy tud 3,5 órát aludni egyhuzamban, fényes nappal, pedig ő csak olyan okos volt, hogy ezt élete eddigi leghosszabb, 4,5 órás (Balatonfüred-Debrecen) autókázására időzítette, így csak viszonylag rövid ideig kellett az “A csitári hegyek alatt” című opuszt és társait freestyle-ban nyomnom, de cserébe az a rövid idő éveknek tűnt… A legszebb pillanat egyértelműen az volt, amikor már önmagában semmilyen trükk nem volt elég, így egyszerre üvöltött a zeneovi cd (plusz Brúnó), Lacival ketten próbáltuk kísérni a dalokat minimum négy szólamban, olyan hangokon, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek, mellette én a sesame street könyvön dobolva adtam a ritmust, másik kezemmel meg kukucsost játszottam a baseballsapkájával, tudomást sem véve arról, hogy az összes létező telefonunkat elhajította már valahova, vagy, hogy a gyomrom is felfordult, mert az elmúlt 10 percet azzal töltöttem, hogy becsatolva próbáltam az anyós ülés alá bekúszni, hogy megtaláljak egy kupakot, amit 10+1 perccel ezelőtt hajított el és most nem érti, miért nincs mit rárakni a kis üvegére. És mindezt hiába, mert rappelhetünk mi hopp juliskát alsó-newyorki akcentussal, vagy dobolhatok, mondókázhatok búgó hangon órákig, ha egyszer a nyugalom kulcsa a H&M katalógus, azon belül is a fehérneműs csajok (no nem egyévesek, hanem felnőtt bulák) fotóinak nézegetése… De legalább megvan a megoldás:)

A legutóbbi miniszülinap alkalmából készült ez a süti, az ötlet a csudálatos Rachel Allen Cake című könyvéből jött, a cappuccino squares nevű tételt szerveztem át egy picit. Elég jó lett.

Hozzávalók 18 cm átmérőjű tortaformához:
100 g puha vaj
50 g cukor
2 db tojás
160 g liszt
1,5 kiskanál sütőpor
50 ml tej és 1 kiskanál nescafepor

A krémhez:
50 g puha vaj
50 g krémsajt
50 g cukor
1 teáskanál vaníliakivonat
1,5 evőkanál tej
1 kiskanál nescafepor

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra és előkészítjük a sütőformát. Ha nem szilikon, akkor kivajazzuk és kilisztezzük.
2. A tészta hozzávalóit előkészítjük. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, kikeverjük, majd az összes többi hozzávalóval összeöntjük és alaposan kikeverjük  – ha van, gépi habverővel.
3. A tortaformába öntjük a masszát és kb. 30 percig sütjük. (tűpróbával teszteljük) Ha kész, félretesszük hűlni.
4. Közben elkészítjük a krémet: a hozzávalókat habverővel kikeverjük és hűtőbe tesszük.
5. Ha a süti kihűlt, a tetejét megkenjük a krémmel és tálalásig hűvös helyen tároljuk.

Bumba-saláta

Még a végén rákapok a salátákra. Ezt például úgy ettem, mintha valami isteni csoki lett volna. Alig vártam a következő falatot. Ki látott már ilyet?!:) Persze nyilvánvalóan a kesudió tehet róla. Na jó, a körte és a csirke sem volt rossz, de azért a kesudió volt benne a húzónév. A keresztségben pedig a Bumba nevet kapta.

Hozzávalók:
körte
csirkemell
kesudió (sótlan)
só, bors
fetasajt

1. A csirkemellet megmossuk, sózzuk, borsozzuk és nagyon kevés olajon serpenyőben, közepes lángon lefedve (ha nincs fedő, akkor alufóliával) pároljuk. Ha megpárolódott, akkor levesszük a fedőt, a felesleges folyadékot kikanalazzuk és mindkét oldalát megpirítjuk. Ha kész, vékony szeletekre vágjuk.
2. A körtét meghámozzuk és kis cikkekre vágjuk.
3. Egy tálba adagoljuk a csirkemellcsíkokat, a körtedarabkákat, rászórjuk a kesudiót és rámorzsoljuk a fetasajtot.

Bazsalikomos fehércsokihab

Ha nem lenne Anyukám meg a kincsei, ez a blog sehol nem lenne. De tényleg. Annyi mindent kaptam tőle az elmúlt 6 év alatt – mármint konyhai cuccot, fotózási alapanyagot, stb. – hogy az hihetetlen. A legjobb dolgok a sutyiban megőrzött csetreszek, amelyekért mások a bolhapiacot járják hétvégenként. Mindent, ami oldschool, tőle csakliztam el, az esetek 95%-ában az engedélyével:) A habszifont is. Szerintem majdnem öregebb, mint én. Mármint a habszifon is, mert Anyukám nyilván öregebb, mint én. Haha. De kiválóan működik – a habszifon is és Anyukám is:), úgyhogy újabb nagy piros pont a good Maman-nak:)

Hozzávalók 4 adaghoz:
10 dkg fehér csoki
2 dl tejszín
10 levél bazsalikom
1 kk cukor

A csokit egy kis lábasban a tejszínnel együtt kis lángon, folyamatos kevergetés mellett összeolvasztjuk. Ha kész, lehúzzuk a tűzhelyről.
A cukrot a bazsalikomlevelekkel mozsárban szétdörzsöljük, a fehér csokis tejszínhez adjuk és állni hagyjuk fél-1 órán át. Ha teljesen kihűlt, habszifonba töltjük és patronnal felhabosítjuk. Hűtőben hűtjük 1-2 órán át.

Innen jött a recept:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!