Csak a Puffin

Karácsony előtt

Hát itt van végre a karácsony, az év legjobb része. Imádom: tömeggel, last christmassal, zserbóval, töltött káposztával és mindennel együtt, pláne ha fehér és pláne most, hogy a kis Brúnónak ez lesz az első karácsonya. Visszakerestem a régi írásomat, amit a Szent Estéről írtam, gondoltam, elég, ha bekopizom, hogy akit érdekel, olvassa el, hogy telik nálunk az év legjobb napja, de meg is torpantam, mert egyrészt kiderült 2 megdöbbentő dolog: 1. voltam 27 éves is, 2. már nem vagyok annyi. És hogy akkor még ezt írtam: “bár már összeházasodtunk, tekintettel arra, hogy szülővárosunkban a szüleink kertszomszédok, a Szent Este nálunk speciálisan zajlik, sem nem együtt, sem nem külön. Ha majd lesz saját gyerekünk, vagy akár egy olyan házunk, ahol normálisan elfér egy karácsonyfa, terített asztal és nem mellesleg mindez nem Budapesten lesz, akkor majd mi is tartunk külön szentestét, de eddig ez így nagyon jól működik.”

Most nemhogy 27 nem vagyok, de már nem is úgy töltjük a Szent Estét. 1. lett egy “saját gyerekünk”, 2. lett egy házunk ahol normálisan elfér egy karácsonyfa, terített asztal, és 3. nem mellesleg mindez nem Budapesten van – úgyhogy kicsit más a karácsony most, de még mindig nagyon jó. Tavaly például akkora fánk volt, amit egy községi művház is megirigyelhetne, de dísz meg kevés volt, meg amúgy is Laci díszítette, mert én akkor valami mást csináltam – probably a nagy hasamat nézegettem és 120adszor is átnéztem a kórházi csomagomat, ha neadjisten indulni kellene a szülödébe – szóval a főnök nagyvonalú volt a díszítéskor és türelme sem volt sok, így végül olyan volt a fa, mint a város fája. Bazi nagy, de nagyon kevés dísszel. Ezen a sok égő még csak-csak segített volna, de 2 nap alatt elpörkölődött az egyik, így végül egy erősen hiányos fával nyitottuk a balatonfüredi karácsonyok sorozatát. Gondolom, meg is sértődött egy picit a fa, mert szent este utáni éjjel elegánsan el is dőlt… Pedig amúgy nem vagyunk egy lúzerfamília, de valahogy ez mind összejött tavaly..Így viszont legalább van miről írni most, ha?

(A kisfiú eredeti, saját, a ruha ruhatesóktól, a kistakaró a saját archívumomból, a járóka a Brendonból, a zászlófüzér Ágitól, a Szívből Boltból származik:)

A program azért more or less ugyanaz maradt, mint régen, de a “problémák” újak. Momentán az alábbi kérdések foglalkoztatnak:

1. Brúnót szobafogságra és egyúttal éhezésre ítéljük-e egész napra, mert ha épp etetni akarnánk, akkor sajnos pont meglátná a fát is? Vagy éhen marad és keserves emlék lesz az első karácsony, vagy megetetjük a szobájában és titkoljuk a fát? Very big probléma, tudom.
2. Mikor jöjjön a Jézuska, hogy még Brúnó is tudjon játszani az új ajándékaival? Vagy legalább mi játszhassunk az ő ajándékaival. Vagy legalább mi játszhassunk Brúnóval.
3. A gyerekecske legyen a babakarámban, vagy a fa? A fa sanszosabb, Brúnó meg száguldozhat.
4. Hova lett a karácsonyi CD-nk? Nem tudjuk. Van 24 óránk, hogy felénekeljük a tracklistet, vagy marad a youtube. Az utóbbi sanszosabb, bár az előbbi mókásabb lenne.
5. Miért csomagolt be Laci apukája 4 db öklömnyi kődarabot ajándékcsomagolóba az előbb? Válasz: Az lesz a súly a böhöm nagy karácsonyfa talpán, és hogy ne látszódjon a csúnya kő, becsomagolta. Mert ilyen fifikás. Én meg azt hittem, a madarakat akarja meglepni, vagy egy kültéri fához visz ajándékokat, mit lehet tudni, na.
6. Hogy lehet az, hogy több mint 14 együtt töltött év alatt még soha nem csomagoltunk semmit együtt Lacival, és csak most, mikor a kicsi ajándékait csomagoltuk, most derült ki, hogy a csomagolástechnika 2, egymástól igen távol álló iskoláját követjük, ami a szofisztikált megfogalmazása a “ne úgy ragaszd már”, “hát akkor hogy ragasszam nagyokos?” “hát keresztbe” “de akkor elszakad” ” így meg nem fog odaragadni” “jól van, Te tudod” “tudom is”” adok-kapoknak.

Mindenesetre soha ilyen géparzenállal nem készültünk, kamera, fényképező, állvány, miegymás feltöltve és élesítve, és megkezdődik a 3+4 napig tartó összcsaládi banzáj és forgatás, nehogy egy momentumról is lemaradjunk, elvégre ez a kismaki első karácsonya. (Gyanítom, hogy többgyerekesek itt mosolyognak egyet és azt mondják magukban, hogy “jaj igen, az első gyereknél még így van, a másodiknál már a kamerát se kapcsoltuk be”, igen, tudom. a másodiknál már az ólajtót is becsapjuk, ha alszik, akkor is.:) De nekünk ez az egyszem Brúnókánk van, úgyhogy jár neki az első gyerekek minden privilégiuma).

A facebookon még leszek, de itt most 1-2 napig nem. Egyetek jókat, fotózzatok sokat és küldjétek el a legszebb ételfotóitokat, vagy töltsétek fel ide, a falamra.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Narancsos-túrós brownie

A karácsonyi ajánló folytatása elmaradt sajnos, de cserébe hozok még receptet. Egyből itt ez a narancsos-túrós-csokis tétel sötét, hűvös estékre például.

Hozzávalók 18-as tortaformához:
A csokis részhez:
80 g vaj
150 g étcsoki
80 g cukor
2 db tojás
40 g liszt

A túrós részhez:
300 g túró
130 g tejföl
40 g porcukor
1 narancs reszelt héja és leve ( vagy akár 2-nek a héja is mehet bele)
1 tojás
40 g liszt

1. A brownie alaphoz a vajat egy kis lábasban megolvasztjuk, majd hozzáadjuk az étcsokit és a cukrot és folyamatos kevergetés mellett összeolvasztjuk. Ha kész, lehúzzuk a tűzről és picit hűlni hagyjuk.
2. Előkészítünk egy 18 cm átmérőjű tortaformát és előmelegítjük a sütőt 170 fokra.
3. A túrós részhez mindent egy tálba mérünk: túró, tejföl, porcukor, narancs héja és leve, tojás és végül a liszt és jól elkeverjük.
4. Az olvasztott vajas-cukros csokihoz hozzáadjuk a két enyhén felvert tojást és a lisztet és jól elkeverjük.
5. A tortaformába kanalazzuk a csokis massza 2/3 részét, ráöntjük a túrós keveréket (ez elég híg, de nem kell megijedni, majd megsül). Ha túl sok, akkor ne öntsük rá az egészet, a maradékot muffinformákba önthetjük és magában is kisüthetjük. A maradék csokis masszát rákanalazzuk a túrós rész tetejére. Nem lesz elég, hogy az egészet beterítse, de nem baj. Kicsit kanállal belenyomogatjuk a túróba, de nem muszáj.
6. Sütőbe toljuk és 35-40 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával teszteljük.

A recept, amiből kiindultam Sandrától származik, a kicsi és nagy zászlógirlandok pedig ismételten a csodaügyes Ágitól, a Szívből boltból.

Poharas zserbó

Zserbóka, I love you. Van ugye a basic zserbó, mindenki ismeri, ohne question. Aztán van a csudálatos zserbógombóc, szintén imádjuk. Csináltam már zserbós csigát, azt sem bánta senki, és volt már reggelire zserbós “nutella”, ami szintén kellemes kis kalóriabomba reggeli kalács mellé. És akkor itt van most a legújabb, talán a legelegánsabb, ez a poharas zserbó. Szép boros pohárba adagoltam, megvártam, míg az összes létező fény eltűnik a világról és akkor gyorsan fotóztam. Vegyes a recept, az a nagy igazság, hogy a tészta több, mint feléből (úgy kb 2/3-ából) hagyományos zserbó készült, és csak a maradék 1/3-ból lett ez a krém, úgyhogy kalkuláljatok vele, hogy a tészta mennyiség tetemes, de eláll jópár napig, és az sem baj, ha kicsit szárazabb lesz napokkal később – majd úgyis megpuhul a krémben.

Hozzávalók:
A tésztához:

65 dkg liszt
15 dkg zsír
3 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 dl tejföl
fél zacskó sütőpor
15 dkg cukor
1 tojás
pici só

Kb 4-5 fehérboros pohárnyi adaghoz (de ez elég nagy, legközelebb inkább 1 dl-es pohárban fogom készíteni és akkor kijön ebből a mennyiségből 8 adag is simán)

150 g baracklekvár
1-2 ek rum
fél citrom reszelt héja

100 g darált dió
100 g mascarpone
2 dl habtejszín
40 g porcukor

100 g étcsoki

1. Az élesztőt a szokásos módon felfuttatjuk (1 dl langyos tejbe beleteszünk 1 kiskanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és meghintjük pici liszttel a tetejét). Ha kész, a lisztet elmorzsoljuk a zsírral, majd hozzáadjuk a többi anyagot. Jó alaposan meggyúrjuk a tésztát és pihentetjük fél órát.
2. Míg a tészta pihen, a tepsit kizsírozzuk, kilisztezzük és előmelegítjük a sütőt 200 fokra.
3. A tésztát kinyújtjuk (több részletben) és tepsi nagyságúra kinyújtjuk.
4. Az első tésztalapot a tepsire helyezzük és 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük. Így járunk el az összes tésztával, ha minden kész van, akkor megvárjuk, míg teljesen kihűl. Ha teljesen kihűlt, apró pici kockákra tépkedjük/vágjuk.

5. A lekvárt egy kis lábasban megmelegítjük, hozzáadjuk a rumot és a citromhéjat és jól elkeverjük.
6. A darált diót elkeverjük a porcukorral és a mascarponéval, a tejszínt kemény habbá verjük és a diós masszával elegyítjük.
7. Az étcsokit apróra vágjuk vagy lereszeljük.

Ha minden kész és a tészta is kihűlt, akkor előkészítjük a poharakat és jöhet a rétegezés. Alulra kerül egy kis diós tejszínhab, rá egy kanálnyi tésztamorzsa, aztán egy kis lekvár – trükk: úgy érdemes, hogy a pohár oldalához kerüljön a lekvár, mert úgy kívülről is szebb lesz), pici csoki, aztán megint előlről: krém, morzsa,lekvár csoki és a tetején a krémre kerüljön csokireszelék és vagy lekvár.

Hűtőben tároljuk tálalásig.

Az ötlet Zsófitól jött, de kicsit mégis más.

Narancsos-áfonyás karácsonyízű keksz

Rákóczi Feri facebook oldalán láttam ezt a receptet. Igen ott. Máshogy nézett ki, de nálam keksz lett belőle. Abból is az igen jók egyike. Ajánlom nagyon az ünnepekre. Ja és ha még nem láttad volna a karácsonyi puffinajánlót, akkor itt az ideje. Ne mondjam még egyszer:)

 

Hozzávalók 2 tepsire való adaghoz:
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 narancs reszelt héja és leve
25 dkg liszt
2 kiskanál sütőpor
10 dkg aszalt áfonya
10 dkg étcsoki

kekszenként 1 darabka dió – esetleges, nálam lemaradt.

1. Előkészítünk két tepsit, sütőpapírral béleljük ki. Az étcsokit kis kockákra vágjuk. A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
2. A vajat, a cukrot, a narancshéjjal, narancslével, liszttel és sütőporral kézzel összegyúrjuk, majd hozzáadjuk a csokikockákat és az aszalt áfonyát és elkeverjük/gyúrjuk.
3. Kis gombócokat formázunk a masszából és a tepsire helyezzük, nedves tenyérrel ellapítjuk és sütőbe toljuk 12-15 percre.

Mozart csoki

Ezt most nem sajátítottam ki, csak egy picit Doki-csoki, mert én csináltam, de ízében Mozart. Szuper az íze, ne higgyétek, hogy nem az.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki

A töltelékhez:
50 g marcipán
5 g darált sótlan pisztácia
50 g nugát (Aldiban lehet venni például)

1. A sótlan pisztáciát ledaráljuk és összegyúrjuk a marcipánnal.
2.  Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a csokitábla formát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
3. Ha megdermedt a csoki, kivesszük a hűtőből, a nugátból vékony szeleteket vágunk és a formába lapogatjuk. Nekem kézmelegre kb. meg is puhult annyira, hogy tudtam lapogatni. Nem kell vastagon, csak vékony rétegben. Erre aztán ráegyengetjük a pisztáciás marcipánt. (De lehetne úgyis, hogy folpackon sodrófával kinyújtjuk a pisztáciás marcipánt és szépen áthelyezzük a csokitáblába – ez nyilván elegánsabb megoldás, kérdés, hogy sikerül-e kinyújtani..). Kicsit hűtőbe tesszük megint.
4. Kb. fél óra elteltével újra megolvasztjuk a maradék étcsokit, és ezzel “felöntjük” a csokitáblát, úgy, hogy csoki fedje a tölteléket mindenhol és a széleken is mindenhol kitöltse a csoki a réseket. Hűtőben megdermesztjük, majd kipattintjuk a formából és kész is.

A csokitáblához formákat továbbra is itt lehet kapni. De persze mindez működik bonbonként is.

Puffin-karácsony

Hamarosan jön a kis hesus, jön és ajándékokat hoz, meg szeretetet, meg stille nachtot és sok-sok szuper finomságot az asztalokra. Mivel Brúnó úgy gondolta tegnap este, hogy szilveszter van és miért ne legyünk fent minél tovább, ezért megragadtam az alkalmat és amíg ő a saját laptopját püfölte, addig én összeszedtem egy kis kollekciót, amit most le is írok gyorsan. Mondjuk elvártam volna, hogy ezek után reggelre minimum 16 foga kibújjon, de nem lett semmi, csak a nyüszi volt, dehát ilyen ez a showbusiness.

Úgyhogy itt a big fat puffin gasztroajándék-kollekció, lehet mazsolázni, ártatlanul otthagyni a képernyőn ezt a lapot, mikor pont jönne a férjed/anyukád/kisfiad, stb. megnézni az emailjeit, és hopp, pont észreveszi, hogy miután ácsingózol. Nyugi, Kitchen Aid nem lesz benne. Az nem egy olyan kategória, hogy ha jól viselkedek, talán megkapom, mert csak egy kicsit drágább, mint amit amúgy is megengedhetnénk magunknak és ha már karácsony van, akkor vegyünk egyet, mert belefér. Vagy van rá sok gempa, és akkor van, vagy nincs, és akkor hiába nézegetjük, nem lesz úgyse.

Hangsúlyozom, ez teljesen szubjektív lista, azokat írtam össze, amiknek én örülnék, örültem, vagy örülni fogok és véletlenül sem szponzorcikk. Jó is lenne, ha ezzel mindegyikkel kistafíroznának, de nem:)

Könyvek:
Magyar fronton amit ajánlok: River Cottage, a Hugh-Fearnley Whittingstal rajongóknak, vagy azoknak, akik le tudják helyesen írni a nevét. A két falánk olasz az öreg olasz rajongóknak, Desszertőrült a csudasütik rajongóinak, Desszert szerelem a nem annyira csodaszínes, de sütirajongóknak és Jamie belevág a Jamie-rajongóknak.

 

 

Angolul egyértelműen ajánlom Rachel Allentől a legújabbat, a Cake-et, de jöhet még szintén tőle a Bake is, ha az eddig nem volt meg. Aztán ott van kicsit régebbről a La Tartine Gourmande blog szerzője és sok-sok blogger fotóspéldaképe Beatrice Peltre első szakácskönyve, a La Tartine Gourmande: Recipes for an Inspired Life című darab, de érdemes megnézni Angelo Sosa könyvét is – bár fogalmam sincs, milyen a tartalma, elég korrektül néz ki a szerzőúr..:).

Magazinok
Nem könyv, de szerintem simán lehet vele örömet szerezni azoknak, akik szeretik az ilyesmit: a gasztromagazin előfizetés. Good Food már van magyarul is, angolul szerintem még a Delicious az, ami nagyon jó, illetve Jamie rajongóknak a Jamie magazin. Franciául, vagy csak egyszerűen a képek nyelvén beszélőknek a Saveurs és az Elle a Table magazint ajánlom. Le kell zsírozni az előfizetést, aztán csinálni egy szép kinyomtatott papírt, amire ráírod, hogy ez az ajándék és kész is.

Konyhai izémizék
Természetesen hazabeszélek, mindent a Gasztroshopból érdemes beszerezni, úgyhogy most onnan ajánlok pár cuccot, aminek én is örülnék:) Bagett sütő (plusz kérném hozzá ajándékba Limarát is:), gyönyörű kerámia pitesütőformák, Microplane-reszelő – vagy ha ez nem, akkor 1 évre elegendő reszelt citrom és narancshéj, I love you- feliratú sütipecsét, vagy ha mást is tudsz/akarsz mondani, mint hogy I love you, akkor betűnyomdás sütipecsét – ez konkrétan van nekem és iszonyú jó cucc, higgyétek el (ld. a Henry-Bruno kekszeket). Ami szintén van nekem az a csokitábla forma, amit már sokszor mutattam, de nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire jó, tök olcsó és óriási élmény – szerintem – saját csokitáblát készíteni, pláne ilyen egyszerűen. Na és van a képen két kakukktojás, ami nem Gasztroshopos. A szupercuki IKEA-s bögre, amit minden bizonnyal nekem találtak ki, a színe, a mintája, minden szuper, csókoltatom a svéd felebarátokat érte. És a másik kakukktojás a Becake-es tortatál, ami szintén szuper és fenem rá a fogam, de már lehet, hogy csak jövőre lesz belőle valami.







Gasztroajándék
Menő dolog mostanában a gasztroajándék is, mármint a sajátkészítésű is. Ezek lehetnek kekszek, bonbonok, forró csoki pálcikák, lekvárok, chutney-k, home made likőrök, sütinyalókák és szinte bámi, amit szépen lehet csomagolni és kisebb porciókban is adagolható. Tortát nem érdemes, mert az béna ilyenkor, inkább ezek a kisebb dolgok jönnek szóba, kell hozzá egy celofántasak, bonbonos vagy kekszes doboz, szép szalag, esetleg ajándékkísérő címke és kész is. Nálunk nem szokás a fa alatt a közvetlen családnak ilyet prezentálni, de munkatársaknak, barátoknak simán lehet.

Lehet az ilyesmit venni is: csokiszalámit például a Keserédestől, lekvárt például a Csikos lekvártól, chutney-t  Axitól, hogy csak néhányat említsek a kedvenceim közül. Bonbont meg már szinte minden pesti utcasarkon:)

De a legjobb otthon elkészíteni a bonbont, mert elég jó a befektetett munka -siker faktor: Bonbonozáshoz egyébként rengeteg cuccot lehet venni és Jézuskától kérni: Formáktól kezdve, temperálást segítő eszközökig, mártóvillát, kapszlikat, díszdobozokat és még sok-sok cuccot. De ha ilyesmivel nem bíbelődnél, akkor is simán lehet tenyérrel gömbölygetős trüffeleket is gyártani, amivel szintén nehéz melléfogni, általában szeretni szokták a megajándékozottak.

És akkor néhány nem annyira gasztrós dolog, de nekem nagyon tetszik: Macika Meilinger Zitától – kézműves és szupercuki, klassz nagyon. Táska, pénztárca, miegymás Zazaleától, személyre szabott színekben és mintával. Papírírószer mániásoknak, mint pl én, oldschool hangulatú füzetek a Deco Majorelle-től, meg onnan még sok jópofa country cucc, mint például nagy kedvenceim, a cupcake-es öröknaptárak. Naplónak, vagy csak simán elegánsabb receptgyűjtőnek – én pl. arra használom – Bomo Artos gyönyörű naplókat választanék. Szintén személyre szabottan lehet megrendelni a zászlófüzéreket Ágitól, a Szívből boltból. Hogy aztán azt iratod rá, hogy Boldog karácsonyt, vagy épp a kislányod, kisfiad nevét, amit aztán kifüggeszthetsz az ágya fölé – hátha esetleg nem jutna eszedbe a neve:):), – szép kis gyerekszoba dekorációként, vagy akár azt, hogy Hajrá Fradi, az már csak rajtad múlik. Ja, és hát itt van még a Lencsi Művek, akitől a cuki karácsonyi zoknikat rendeltem magunknak.

Aztán ott vannak még a kreatív megoldások, a kuponok. Bármikor bevethető bundás kenyér kupon, éves Mese-keksz bérlet, túró rudi utalvány, és még sok-sok hasonló ötlettel elő lehet állni, nyilván olyasmit érdemes, amit a célszemély 1. nagyon szeret, 2. nem kap meg minden nap.

Ja, ha már itt tartunk, akkor nyilván lehet alapanyagkollekciót is összeszedni: jófajta vaníliarúd, natúr pisztácia, nugát, tonkabab, különleges fűszerek, mustárok, olajak, liofilizált gyümölcsök, paszták, kakaóvaj, különleges csokoládék és hát gyakorlatilag bármi, ami nem kapható minden közértben, de a megajándékozott személy mondjuk szívesen használná. Ez persze mókás lehet a budapestieknek, mert ott sok üzlet van, ahol ezeket megvehetik, de vagyunk egy páran vidéken, akiknek talán jól jön ez az ötlet. Nyilván ne legyen romlandó, tehát bármennyire is csábító, ne Kobe-marhát, és ne is különleges kecskesajtot válassz, hanem tartósabb dolgokat, amiket akár több hétig is lehet tartalékolni. És hát ne is a dobozos lasagne, porleves tengelyen mozogjunk, remélem, értitek, mit akarok mondani na.

Végezetül néhány tipp, hogy mit érdemes lapozgatni, ha kreatív, DIY-ötleteket kerestek, vagy csak szimplán szerettek szép dolgokat nézegetni. Néhány online magazin:

Homemade holiday
Hilda (német)
Funkytime magazin ünnepi száma
Tickle the imagination – handmade christmas
We love handmade (német)
Maché winter

Maché 2011
A Tearoom Karácsonyi magazinja – szerintem a legjobb magyarnyelvű.
A Spoon karácsonyi száma
Pink magazin
Sweet Paul magazin
Reni tavalyi karácsonyi magazinja, de elvileg lesz idén is.
Panyi Zsuzsi magazin
Mezze (nemtudommilyenyelvdeszép)
Nézegetnivaló:) 

Update:
Meilinger Zita karácsonyi magazinja
Mowiekay Magazin tavalyi karácsonyi száma

Ha mindez tetszett, akkor kaptok még jövő pénteken, 21-én egy jó kis gyűjteményt karácsony témakörben. Az már nem ajándékos lesz, annyit elárulok.

River Cottage magyarul

Hugh Fearnley Whittingstall esetében nem sértődnék meg, ha minden műsorát azzal kezdené, hogy “csak a kezemet figyeljék”, engem ugyanis egyenesen idegesít a fizimiskája. Ennek persze semmi köze nincs a főzéshez, sütéshez, de nyilván van egy léc, amit át kell ugrani ahhoz, hogy valaki TV-séf legyen. Hát nálam Hugh nem ugrotta át, de egy idő után mégis elkezdtem nézni a műsorait, akár tetszik, akár nem. Mármint a fickó. Mert amit csinál, az viszont tök jó, a műsorai igényesek, dinamikusak, hangulatosak, nem fellengzősek, szóval kellemes kis műsorok ezek, csak meg kellett hozzá szoknom a figurát. Persze a műsoraiban nem az árokparti gazból főzött leveskészítés izgat, vagy amikor valamelyik pajeszos hippi haverjával kutyulják a lencsepasztát, hanem a “normális” ételek készítése, amikor kimegy a kertbe és pikkpakk összedob egy klassz kis vacsorát a termésből. Meg a sütik, meg a péksütemények, meg a műsorok hangulata – mondjuk nem csoda, kilóra meg lehet engem venni a vidéki Angliával, ő meg ebben menő, úgyhogy ha őt magát, mint loncsos hajú Hugh-t nem is, a ténykedéseit határozottan kedvelem. Csodálkozom is, hogy eddig nem jelent meg egy könyve sem magyarul, mert már sok éve lehet őt látni a TV-ben itthon is, dehát biztos most jött el az ideje, úgyhogy meg is jelent az első, a River Cottage minden napra című darab az Alexandra Kiadó jóvoltából.

Jó kis vaskos könyv, meló lehetett lefordítani, de hálistennek nagyobb bakik nélkül sikerült abszolválni a feladatot, pedig  – hálistennek – nem portréfotókkal van telenyomva a könyv, hanem sok-sok, hangsúlyozom, sok-sok recepttel. Különösebben sokat nem is írogat mellé, lényegre törő, támpontokat ad, hogy milyen alapanyagokat érdemes használni, de nem “oktat”, ahogy a műsoraiban sem. Inkább amolyan haveri alapon megtámogatós hangvétele van, hogy te csak figyelj jól, én meg megmutatom, hogy milyen egyszerű értelmes ételeket készíteni, és hidd el, nem akarsz majd gyorsétterembe menni, vagy mirelit kajákat enni állandóan, hanem rá fogsz jönni, hogy akár minden nap ehetsz saját készítésű finom ételeket. Ennek megfelelően a receptek többsége különösebb konyhai rutin nélkül is elkészíthetőek és a felhasznált alapanyagok sem elérhetetlenek. A klassz az benne, hogy sokszor még a legegyszerűbb hozzávalókból is olyan ételt kerekít, ami magamtól nem jutna eszembe. Nem állítom, hogy egy üres kamra-hűtő helyzetben is varázsolni lehet a könyvből, de ha mondjuk a hétvégén a következő heti menüt tervezzük, akkor simán találunk benne jónéhány ötletet, akár reggeliről, masszívabb húsos ételről, könnyedebb köretekről, vagy akár desszertekről van szó.

Hugh-Fearnley Whittingstal: River Cottage minden napra
Alexandra Kiadó
2012
416 oldal
6500 Ft

Két falánk olasz

Aki látott egynél több Jamie Oliver műsort, vagy olvasta már a könyveit, biztos ismeri Gennaro Contaldo nevét, de ha nem, akkor majd most megismeri. Gennaro Contaldot szokta mestereként emlegetni, akitől rengeteget tanult, és aki amúgy rendszeresen vissza-visszatér a műsoraiban is. Na ő az egyik falánk olasz ebben az Alexandrás könyvben. A másik pedig Antonio Carluccio, az én legnagyobb olasz kedvencem. 4 éve fogadtam örökbe az öreget, mikor volt egy sorozata a TV-ben, amiben sorra járta az olasz régiókat és azok gasztronómiáját mutatta be. Hát az annyira jó kis sorozat volt, hogy aki addig nem szerette az olaszokat, ettől garantáltan szerelembe esett. A mai napig Carluccio bácsit emlegetjük, akárhányszor szárított paradicsomot eszünk. Volt egy adás, amiben elment egy szárított paradicsom”telepre”, ahol több 10 méteren volt kiterítve eszméletlen mennyiségű paradicsom száradási célból, hát én azt sose felejtem el, ha egyszer megtalálom, megmutatom Nektek. A szinkronhangja is olyan nagyapás volt, a hangulata az adásoknak fantasztikus, úgyhogy az első angol nyelvű szakácskönyvem is tőle van, Carluccio’s Italia, ha jól emlékszem.

No ennyit a két fickóról, azóta aztán kiderült, hogy ők jóbarátok, így a két Angliába szakadt olasz (kérdem én, pedig kevesebb helyet szeretek jobban Londonnál, mi a túrónak megy valaki Toszkánából Londonba élni?:), na mindegy is, a két öreg készített egy könyvet, az Alexandra kiadó meg volt olyan okos, hogy kiadta magyarul. A képekkel is vígan megelégednék, hamisítatlan olasz hangulat, nyálcsorgató ételfotók, de azért vannak benne receptek is bőven. Úgy 100 kb. A koncepció az volt, hogy visszatértek Olaszországba és felelevenítették régi élményeiket, ízeket, illatokat és ezt aztán könyvbe öntötték, úgy, hogy közben kénytelenek voltak fel és elismerni az újdonságokat is. A szokásos olasz fogásokat veszik végig, sok-sok tipikus és kevésbé tipikus olasz recepttel, közben felváltva kommentálják a recepteket, történeteket, sztoriznak és jól bevonzanak a csodás olasz világba. Van szó a család, a vallás szerepének változásáról, észak és dél különbségeiről, szóval sok mindenről, ami más szakácskönyvekben nincs, de pont ezért klassz ez a könyv, imádom lapozgatni és olvasgatni ezeket a történeteket na. Ha szeretitek az olaszokat, az olasz konyhát, Nektek is biztos tetszene/tetszeni fog. Akkor is, ha már van a polcon 3 másik olasz szakácskönyvetek.

Antonio Carluccio – Gennaro Contalto: A két falánk olasz
Alexandra Kiadó
2012
208 oldal
5999 Ft

A véletlen úgy hozta, hogy két példányom lett ebből a könyvből, és mert Ti meg szerettek játszani, most meg lehet nyerni az egyik példányt.

Két kérdésre kell válaszolni:
1. Sorolj fel legalább 3 Gordon Ramsay könyvet, ami magyarul is megjelent. Mármint a magyar címeket írd meg, ne az angolt. Itt lehet nézelődni, de fejből is nyomhatod.
2. Írd meg, mi a 3 kedvenc süteményed – aki legalább 1 kedvencének a receptjét is elküldi, duplán ér:)

A válaszokat a puffinjatek(kukac)gmail(pont)com címre várom 2012.12.15. éjfélig.

A nyertes még karácsony előtt megkapja a könyvet.

A nyertes itt lett kihirdetve, nem más, mint Vandai Mária. Gratulálok!

Almás lapkák

Ki sem néztem ebből a receptből sem, hogy ilyen jó kis reggelire való lesz belőle. Nem keksz, nem is muffin, de puha, és almás is, és nagyon kellemes rágcsálnivaló reggeli/esti tea mellé. Mielőtt megkérdeznétek, a nagyon cuki kekszes dobozok ismét a Deco Majorelle-ből vannak, Mézikés, tortás, csudi kis mintákkal, hármas szett, sütibolondoknak melegen ajánlott. Mondom, hogy az az üzlet egy aranybánya. Karácsony előtt meg pláne.

Hozzávalók:
12 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
20 dkg liszt
1/4 tasak sütőpor
4-6 db alma
fél citrom leve

1. A vajat megolvasztjuk és a tojásokkal meg a cukorral alaposan kikeverjük.
2. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport és így is jól átkeverjük.
3. Az almát meghámozzuk és kis kockákra vágjuk, pici citromlével meglocsoljuk és ezt is a masszába keverjük.
4. A sütőt előmelegítjük 200 fokra és sütőpapírral bélelünk ki egy tepsit.
5. A masszából kanállal kupacokat adagolunk a tepsire és ha tele van, betoljuk a sütőbe a tepsit és kb 20 perc alatt készre sütjük. A végefele már figyelünk, nehogy nagyon megpirkanjon az alja.

Mandulás-rumos torta - BB-torta 10.

Végre sikerült valami szépet és jót készíteni, így Brúnó 10. miniszülinapját méltóképpen sikerült megünnepelni – bár a komplett torta 2 nap csúszással lett kész, de istenbizony az alapot megsütöttem még 4-én. Kicsit megszaladt a rum, még szép, hogy megszaladt.. 19 hónap után, szerintem konkrétan lejtése van az üvegnek a sütitál irányába. Tudom, tudom, hogy 1 pohárral simán lehetne inni ilyenkor is, de mindig mondom, hogy 1 pohárral sehol nem lennénk, akkor meg minek.

Hozzávalók 4 db minitortához (vagy 1 db 18 cm átmérőjű tortához)
75 g étcsoki
2 db tojás
50 g cukor
50 g olvasztott vaj
4 ek rum – de lehet kevesebb
100 g darált mandula – vagy (Nature cookta mandulaliszt)

A krémhez (ez saját fejlesztés és nem egészen egzakt, kicsit ízre és sűrűségre mentem és valahol elveszett a pontos adagok rögzítése, de valami ilyesmi kb reális lehet:)
150 g krémsajt
2 dl tejszín kemény habbá verve
2-3 evőkanál porcukor
2-3 darált mandula
2-3 evőkanál kakaópor

1. A csokit megolvasztjuk és félretesszük.
2. A vajat megolvasztjuk és a cukorral, plusz a tojással meg egy géppel habosra keverjük.
3. Hozzákeverjük a csokit, a rumot, jól kikeverjük és a végén hozzáadjuk a darált mandulát is.
4. 180 fokra előmelegítjük a sütőt, elővesszük a desszertgyűrűket. Mivel mindig félek, hogy esetleg kifolyik a massza a desszertgyűrűből alul, ezért úgy szoktam ügyeskedni, hogy alufóliával becsomagolom alulról, aztán fogom a desszertgyűrűt, külső kerületét sütőpapíron körberajzolom, azt aztán kivágom, az alufóliára helyezem belülről, és arra adagolom a masszát.
5. Kb 20-25 percig sütöm a kisadagokat – ha tortaformában sütöd, lehet, hogy picit tovább kell sütni. Megvárjuk, míg kihűl.
6. Ha kihűlt, akkor jön az improvizatív rész (magyarul az, ahol az eredményorientált cselekvéssorozat a precizitás rovására ment, vagyis kevertem, amíg olyan nem lett, amit akartam és nem írtam le na). a tejszínt kemény habbá verjük, előveszünk két tálat. Az egyikbe belemérjük a krémsajt felét, a másikba a másikat. A porcukrot is megfelezzük és hozzáadjuk a krémsajtokhoz fele-fele arányban, aztán jön a tejszín felezve, és végül az egyikhez darált mandulát, a másikhoz kakaóport keverünk. Aztán ha már nem folyós, és úgy érezzük, hogy lenne tartása, ha nyomózsákból kinyomnánk, akkor gyorsan félbevágjuk a minitortákat és telenyomkodjuk ezzel a két krémmel, ráhelyezzük a másik lapot és a tetejét is feldíszítjük, profi cukrászokat megszégyenítő tökéletes mintával, haha.

Hát így.

 

A recept egyébként Rachel Allen: Cake című könyvéből származik, amiről már korábban kifejtettem a véleményemet, miszerint a Bake után most itt a Cake és mi van, ha csak 1 betűt tud mindig cserélni, akkor jön a Lake, nagy brit tóhatározóval, aztán neadjisten a Fake – lopott Nigella receptekkel, or what? El kell mondanom amúgy, hogy feltehetően a legszerencsésebbek egyike vagyok. Amikor erről értekeztem a facebookon, és hogy egyébként milyen jó lenne ez a könyv, akkor egy drága jó cyberbarátnőm titokban megrendelte nekem ezt a könyvet és pár nap múlva már itt is volt. Hát elég jó, nem? A könyv egyébként az ilyen magamfajta sütirajongóknak maga a kánaán, dugig van sütireceptekkel. Szemben a Bake-kel, amibe azért be lehetett szuszakolni a sütés cím alá sósakat, péksüteményeket is, ide most tényleg szigorúan csak sütemények kerültek, semmi mellébeszélés.

Maga a könyv amúgy gyönyörű, masszív, jó vastag, csodálatos képekkel, szuper receptekkel, bár a Barbie-babás tortát talán ki tudtam volna hagyni az utolsó lektorálásnál, de mivel tudom, hogy van egy egész szubkultúra, aki odavan a formatortákért és hasonló díszes tortákért, megbocsátom ezt a fejezetet Rérének:) Egyébként könnyű, gyors, egészséges (hehe:), gyerekeknek szóló, ünnepi sütik, cake popok, cupcake-ek no meg persze sütési alapvetés is van a végén. Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy nehéz letenni és nem a habverőhöz rohanni egyből, és a korábbi Rachel-tapasztalatok birtokában most mondom, hogy tutira jók is a receptek, ezt borítékolhatom már most. Ez itt alant például az “egészséges” fejezetből származik. Mármint az alaptészta, a krémes rész, meg a felépítés az saját fejlesztés, ő simán csokival fedte le az egészet, de én a nagy arcommal 19-re még lapot kértem és igazam is lett. Így szerintem még 100x jobb. Remélem, egyszer magyarul is megjelenik majd ez a könyv. Addig is Rachel Allen: Cake – így keressétek, Harper Collins kiadó, 2012-es kiadás, 352 oldal.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!