Csak a Puffin

Marcipános-mandulás kuglóf

Újabb recept Hegyi Barbarától A forralt bor tette igazán vonzóvá, reggel 8-kor vörösbort forralni meglehetősen jó érzés ugyanis. Seszínű zsebkuglófok. Gyönyörű fényviszonyokat választottam, ugye?:)

Hozzávalók:
2 dl forralt bor – vörösbor forralva:)
4 db tojás
200 g cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 dl olaj
300 g liszt
100 g darált mandula/dió/mogyoró
50 g marcipán
1 csomag sütőpor
1 citrom vagy narancs reszelt héja

vaj és zsemlemorzsa a formához

1. A vörösbort felforraljuk, majd megvárjuk míg kihűl.
2. A tojásokat összekeverjük a cukrokkal, az olajjal és a kihűlt forralt borral, majd hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, a mandulát/diót/mogyorót és belereszeljük a marcipánt és jól elkeverjük.
3. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy jó nagy kuglófformát, vagy egy kisebbet és még más sütőformákat (nálam most egy közepes csillag alakú kuglófsütő forma és ez a szupermini-kuglófsütő játszott), ha szükséges, kivajazzuk és zsemlemorzsával megszórjuk a formát.
4. A masszát beleöntjük a formába (kb. 2/3-ig legyen), és 40-45 percig sütjük.

Tea mellé is príma, de fagyival, vagy akár összerottyantott savanykás gyümölcsökkel is kiváló.

Citromos-gyömbéres csokipöfeteg

Klassz kis kekszike, és nem nehéz belátni, hogy igen fotogén a kicsike. Karácsonykor is el lehet sütni.

Hozzávalók:
150 g liszt
60 g kakaópor
fél tasak sütőpor
200 g cukor
1 cm gyömbér reszelve
1 citrom reszelt héja
60 g hideg vaj
2 db tojás

3 ek porcukor

1. A hozzávalókat egy tálba mérjük és összegyúrjuk. Folpackba vagy lefedve hűtőbe tesszük kb. 1 órára.
2. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra és előkészítünk 1-2 tepsit és sütőpapírral béleljük ki őket.
3. A masszából diónyi gombócokat golyózunk, meghempergetjük a porcukorban és úgy, gombóc formában a tepsire tesszük őket. Legyen a gombócok között hely, mert nőni fognak.
4. 10-12 percig sütjük. Kicsit várjunk az első falatokkal, hogy hűlni tudjon, ne cuppanjunk rá egyből, ahol lejárt a sütés.

Innen jött a recept, Zazaleán keresztül. Köszi mindkettőtöknek.

Mogyorós trüffel

A gombócláz nálam 2008-9 körül tetőzött, azóta átnyargaltam a töltött bonbonok és csokik terepére, de most kipróbáltam ezt a trüffelt és rájöttem, hogy jól kitoltam magammal, amikor leálltam ezekről. Annyival egyszerűbb így “bonbonozni”, hogy kár volt ejteni ezt a témát. Sokkal egyszerűbb.

Hozzávalók:
150 g étcsoki
2 dl tejszín
100 g marcipán
1 kk vaníliaesszencia
400 g mogyoró
200 g porcukor

1. A mogyorót ledaráljuk, száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd rászórjuk a porcukrot és sűrűn kevergetve pirítjuk, hogy picit a cukor karamellizálódjon. Ha megvan, lehúzzuk a tűzről és hűlni hagyjuk. (Legközelebb fordítva fogom csinálni, darálás előtt pirítom és karamellizálom majd a mogyorót, és csak aztán darálom majd le, ha kihűlt.)
2. Ha kihűlt, kettéosztjuk ezt az adagot.
3. A marcipánt kis darabokra tördeljük és a tejszínnel együtt egy lábasba tesszük, közepes lángon összeolvasztjuk. Ha már krémes, hozzáadjuk a vaníliát és a kockákra tört étcsokit. Ha teljesen megolvadt a csoki is, akkor hozzákeverjük az egyik adag porcukros mogyorót, jól elkeverjük, majd hűtőbe tesszük.
4. Ha teljesen megdermedt, akkor gombócokat formázunk a masszából és a félretett maradék cukros mogyoróban meghempergetjük.

A recept Hegyi Barbara Abraka babra – Monológok a konyhámból című könyvéből készült, amihez – ha engem kérdeztek volna előtte, márpedig, nem kérdeztek:), minimum adhattak volna egy hangoskönyv verziót is, elvégre ha valakinek ennyire spéci hangja van, mint Hegyi Barbarának, akkor az minimálisan járna a könyvhöz:) Na jó, csak viccelek, ez szakácskönyv, nem hangminta. Pedig akár meg is kérdezhettek volna, elvégre Hegyi Barbarával komoly nexusunk van, jobb, ha tudjátok. Egyrészt Laci már görkorizott vele – vagyis életében egyszer volt kb. a Margitsziget környékén görkorizni és pont ott volt Hegyi Barbara is, egy padon ültek (wowh:) de ez elég volt ahhoz, hogy azóta akárhányszor látjuk a TV-ben, nagy egyetértésben bólintunk, hogy hát igen, a görkoris spori. Másrészt meg Brúnó, mikor meglátta a könyvet a kezemben, majdhogynem talpra ugrott, ami a maga 8,75 hónapjával meglehetősen bátor húzás volt. Úgyhogy egy fél napig azt hittem, hogy a borítón lévő kép, és így inkluzíve Hegyi Barbara indította be a mozdulatsort, gondoltam, akkor örökbe fogadjuk a művésznőt és 1 éves korára Usain Boltot csinálunk a kis cseppből, de aztán 2 nap múlva kiderült, hogy egy sima füzettől is ilyen lendületbe jött, úgyhogy az örökbefogadás el a könyv épsége pedig megmarad.

A könyv egyébként nagyon kellemes, azt hiszem, ez a legjobb szó rá. A történetek is azok, az ételek is, és a fotók, hangulatok is. Nincs tele nehéz húsokkal, bonyolult tortakölteményekkel, hanem inkább az otthoni receptarchívum kedvenc darabjaival. Nincs az az érzésem, hogy a könyv miatt lettek kitalálva az ételek, hanem inkább az itt-ott felirkált jól bevált, sokszor elkészített receptek kerültek bele. Vannak benne klasszikusabb dolgok is (tojásos nokedli, mami féle zöldborsóleves, túrós csusza és csirkepaprikás is), és olyan receptek is, melyek egyszerűek, de mégis mások, mint amik a hétköznapi magyar háziasszonyok menüötletei között szerepelnek (kókusztejes csirke, kesudiós, kelbimbós rétes, chilis-lime-os lazac narancsos édesköménnyel, stb.).

Úgy képzelem kb., hogy a Vígszínház és 1-2 szinkronstúdió stábja jól lakott már párszor ezekkel az ételekkel és nem mintha a Hegyi Barbara greatest hits-cel kelnénk és feküdnénk, de valahogy az ismertsége és a könyv stílusa miatt az eddigi szakácskönyveim közül ennél érezhető leginkább, hogy olyan, mintha ismernénk egymást. Komolyan. Nem tudom jobban megfogalmazni, így van na. A barátokat, ismerősöket is úgy emlegeti, mintha én is ismerném őket, fogalmam sincs, mitől van ez az összkép, de ez van, kész. A receptek közül eddig a sütőtökkrémleves próbáltam ki, ezt a bonbont és ma jön a kuglóf, aztán áthívom Eszenyi Enikőt és Presser Gábort, hátha rólam is mondanak olyan szépeket.

Hegyi Barbara: Abraka babra – Monológok a konyhámból
Park Kiadó
2011
287 oldal
5500 Ft

(Bounty) tejberizshab

Mindent Bounty-nak hívok, ami kókuszos és csokis, jólvan, én is észrevettem. Szóval ha szerényebben fogalmazok, akkor simán kókuszos tejberizshab csokival. De a lényegen nem változtat a név. Elég jó cucc ugyanis, akárhogy is hívjuk.

Hozzávalók:
fél liter tej
50 g Xukor (nyírfacukor)
125 g rizs
50 g kókuszreszelék

3-4 dl tejszín
étcsoki

1. A tejet a megmosott rizssel és a cukorral egy lábasba öntjük és közepes lángon főzzük, néha megkeverjük. Tényleg csak néha. 10 perc elteltével hozzákeverjük a kókuszreszeléket és addig főzzük, míg jó puha nem lesz a rizs is.
2. Ha kész, félretesszük, és megvárjuk, míg teljesen kihűl. Ha kihűlt, felverjük a tejszínt, a tejberizshez keverjük és kis pohárkákba kanalazzuk, úgy, hogy a felénél megcsorgatjuk étcsokival.
3. Tálalásig hűtőben tároljuk, és a tetejét is olvasztott étcsokival locsoljuk meg, vagy diszkrétebben kakaóporral szórjuk meg.

Csokis-narancsos tiramisu

Be sem merem vallani, hogy ezt kb 35 fokban ettük, pedig de. Akkor gondolj bele, mit fogunk enni ha hideg lesz:) Hát nem csírasalátát, azt most megígérem.:) Nem lehet megunni a csoki-narancs kombót.

Hozzávalók:

25 dkg mascarpone
1-2 narancs reszelt héja
3 ek narancslikőr/narancslé
150 ml facsart narancslé
150 ml tejszín
4 ek cukor
16 db babapiskóta

5-10 dkg étcsoki

0. Az étcsokit egy kis lábasban alacsony lángon megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és félretesszük.
1. A mascarponét elkeverjük a narancslikőrrel, a reszelt narancshéjjal és 50 ml narancslével.
2. A tejszínt a cukorral felverjük, ha kész, hozzákeverjük a mascarponés kutyulékhoz. A felét áttesszük egy másik tálba és hozzákeverjük az étcsokit.
3. Fogunk egy mélyebb tálat (vagy poharakat, ha egyesével akarjuk tálalni a tiramisut). A maradék 1 dl narancslében egyesével megforgatjuk a babapiskótát, a pohár/tál aljára helyezzük, szorosan egymás mellé őket, rákanalazunk egy adag fehér krémet és egy adag csokis krémet, aztán megint jöhet egy sor narancslében áztatott babapiskóta, megint krémek és ígytovább, egészen a tál tetejéig. A lényeg, hogy a tetején krém legyen. Hűtőbe tesszük tálalásig.

Puffin-logó

Gondolom, aki rendszeresen jár ide, észrevette, hogy megváltozott a fejléc, aki meg a Facebookon is követ, az talán látta a kis csini logós cuccaimat, konkrétan egyelőre ezt a kettőt itt (vigyázz, csúcsminőségű fotók!!:), úgyhogy ideje, hogy elmondjam, kinek köszönhetem, mert nyilván nem én tákoltam össze, jobb a békesség na.

Az Otthonka blog szerzője, Dorka volt a grafikus, aki megrajzolta nekem ezt a csudi kis logót. Nem mintha ismertem volna korábban őt, sőt, tulajdonképpen az “utcán szólítottam le”, hogy  “hé figyelj, úgy tudom, Te grafikus vagy, rajzolsz nekem egy logót”? Hát kb így volt, csak virtuálisan. És belenyúltam a tutiba, hogy ilyen közhelyesen fejezzem ki magam, Dorka ugyanis pont olyan stílust kedvel, mint én, így gyakorlatilag minimális egyeztetést követően megrajzolta, sőt még egy másik fejlécet is, csak az aztán elveszett, de sebaj, mert ez annyira tetszett nekem, hogy maradtam ennél a verziónál.

Jelenleg az ész nélküli logózás (not legózás, haha:) stádiumában járok, raknám mindenre, majdhogynem Brúnóra is, de azt mondják nálam rutinosabbak, hogy idővel elmúlik:) Mindenesetre  ha nem ismernétek még az Ottkonkát, és/vagy a jövőben grafikust kerestek, akkor tudom ajánlani Dorkát. Logós cuccokért meg engem lehet keresni. De logós Brúnót nem adok:)

Almaleves

Almaleves almából. Klasszik, habarásos. Finom. Szeretem. Ha alma lennék, szívesen végezném így. De ha nem, akkor mindenképpen ilyen almás piteként

(Milyen egy sumák ez az almagyerek azér’?! Kívülről szép kis pirospozsgás, belül meg ilyen seszínű. Szemben például a pisztáciával, ami kívül seszínű és belül szép. Mondanám erre, hogy “csak kívül vagyok szőke, de belül sötét vagyok”:) De nem is vagyok szőke, szóval ezt csak úgy mondom.:) Ja és sötét se.

Hozzávalók: (6-8 személyre):
3-4 nagyobb savanykás alma (mondjuk idared)
1 db citrom
1 púpozott ek liszt
2 dl tejföl
1 cs. vaníliás cukor
só, cukor, ízlés szerint

1. Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk és felkockázzuk. A citromokat megmossuk és félbevágjuk.
2. 1liter vizet felforralunk pici cukorral, beletesszük a félbevágott citromokat, aztán az almát és közepes lángon főzzük.
3. A liszthez hozzáadunk egy kevés cukrot, a vaníliás cukrot, és két-három csipet sót és egy kevés tejföllel simára keverjük. Ezután hozzáadjuk a többi tejfölt és tovább keverjük.
4. Amikor az alma már megfőtt, a forró levéből egy merőkanállal a tejfölös habaráshoz adunk, elkeverjük, majd hozzáadunk még 3 merőkanálnyi levest, azt is elkeverjük és az egészet visszaöntjük a levesbe.
5. Állandó kavargatás mellett felforraljuk a levest, ha túl sűrű lenne, adunk hozzá még egy kis vizet, és ha úgy érezzük, esetleg még egy pici cukrot.
6. A citrom darabokat a végén kivesszük. Hidegen, vagy melegen esszük. No nem a citromot, hanem a levest.

Túrótorta karamellizált cukorral

Mikor először találkoztam a Demerara cukorral, Mojitót akartam csinálni. Mikor másodszor találkoztam vele, akkor is. Most harmadszor találkozok vele, és most is Mojitót akarok csinálni, csak most nem fogok, mert nem lehet. Viszont sütit sütni lehet, ezért nagyon örültem, mikor a Koronás Cukortól kapott kis pakkocskában találtam ilyen csudacukrot is. Rávetettem magam és megsütöttem ezt a franyó kis túrótortát és jól megszórtam a tetejét a barnás, aromás cukorral, hogy jól megpiruljon, és tessék, jól meg is pirult, karamellizálódott, úgyhogy azt hiszem, Mauritiuson kiválóan dolgoztak a cukornádültetvényeken a jómunkásemberek, nálam legalábbis prímán vizsgázott a végtermék.

Legközelebb tutira cobblerhez fogom használni, abban lesz még jó.

Hozzávalók 18 cm átmérőjű tortaformához:
20 dkg darált háztartási keksz
10 dkg olvasztott vaj

15 dkg túró
10 dkg mascarpone
10 dkg tejföl
5 dkg porcukor
1 lapos ek liszt
1 kk vaníliakivonat (aroma)
1 citrom reszelt héja
2 db tojás

A tetejére Koronás Demerara cukor

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A darált kekszet és az olvasztott vajat összekeverjük, ezt a morzsát egy 18 cm átmérőjű tortaforma aljára nyomkodjuk és 10 percig sütjük.
2. Közben elkészítjük a túrós masszát: Minden hozzávalót egy tálba mérünk, robotgéppel pár perc alatt homogénné keverjük.
3. Ha lejárt a 10 perc elősütés, akkor ezt a túrós masszát az alapra öntjük és visszatoljuk a sütőbe kb 30-35 percre. Kb. 25 perc elteltével megszórjuk a Demerara cukorral, hogy aztán szépen rákaramellizálódjon. Tűpróbával teszteljük, ha nagyon pirulna, de még ragad a tűre a massza, lefedjük egy alufóliadarabbal és úgy sütjük még pár percig.

A bejegyzést a Koronás Cukor szponzorálta.

Vörösboros-marcipános bonbon

A bonbonszezon hivatalosan is beindult. Nem süt a nap, prímán lehet temperálni a csokit és egyébként sincs jobb dolgunk ilyen hideg estéken, mint bonbonozni, ugye? Forraltborízű bonbonnak képzeltem, de megszaladt egy picit a rum, ezért inkább rumos lett, úgyhogy óvatosan a mililiterekkel.

Hozzávalók:
50 g étcsoki
60 g fehércsoki
25 ml tejszín
25 ml vörösbor
csipet fahéj, gyömbér és őrölt szegfűszeg
20 ml rum
100 g marcipán

étcsoki a bevonáshoz

1. A tejszínt és a vörösbort egy kislábasban felforraljuk, lehúzzuk a tűzről és beletördeljük az ét és fehércsokit és addig kevergetjük, míg teljesen fel nem olvadnak benne. Hozzákeverjük a fűszereket és a rumot és elkeverjük, majd hűvös helyre tesszük jó pár órára.
2. Közben előkészítjük a csokiburkot. Az étcsoki 2/3-át kis lábasban kicsi lángon, folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a maradék csokit és addig kevergetjük, míg az is teljesen megolvad. Kikenjük vele a bonbonformát és hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
4. Ha megdermedt a csoki, és eltelt pár óra és a vörösboros krém is megdermedt, akkor elővesszük a hűtőből a kikent bonbon formát, beleegyengetjük a krémet, pici marcipándarabokat helyezünk a tetejére, és végül a maradék olvasztott csokit rácsorgatjuk és ezzel befedjük a bonbonokat. Hűtőbe tesszük, majd kb fél óra múlva kipattintjuk a formából a kész bonbonokat.

A recept az Alexandra Kiadó egyik 2012-es újdonságából, a Saját készítésű pralinék és bonbonok című opuszból származik, melyet jó érzékkel a magyarországi bonbon-boom (BBB) idején jelentetett meg a fineszes kiadó:) Mert ugye hol van már a 90-es évek konyakmeggy-monopóliuma, meg a rémes, egyízű nugátos bonbonok ideje. Megmondom hol van, hát lejárt. Az idejük. A rossz bonbonoknak. Cserébe viszont trendi dolog lett a kézművesbonbonok készítése és értelemszerűen fogyasztása is, elvégre minek indulna el minden második héten új bonbonos vállalkozás, ha nem azért, mert van rá kereslet. Én már csak tudom, a kereslet, meg a kínálat kéz a kézben jár. Megtanultam a leckét, nyugi, nyugi.

Szóval a bonbonozás menő, ráadásul olyan dolog, amivel otthon is el lehet szórakozgatni. Már nem az evéssel, hanem a készítéssel. Erre a rollerre szállt fel az Alexandra Kiadó is, amikor úgy döntött, hogy magyar nyelven is megjelenteti ezt az eredetileg német nyelven megjelent könyvet. Rövidke bevezető van az elején, pralinésztori, temperálási kisokos, tárolás, csomagolás, tényleg nagyon röviden, lényegre törően, aztán sok, kb. 40 db recept. A receptek csokoládés, diós,mandulás, kávés, gyümölcsös, és trendi fejezetekbe tömörülnek, és bár nem számoltam pontosan össze, az összes bonbon elkészítéséhez hozzávetőlegesen 10 kg csokoládéra lenne szükség, legalább 5 kg marcipánra, szóval van benne matéria bőven, de a megadott mennyiségből lesz is több száz bonbon, úgyhogy ha csak kistételben próbálkoznánk, akkor érdemes egy számológéppel felszerelkezni és vadul osztani a mennyiségeket. A jó hír az, hogy vannak benne egyszerűbb receptek is, sima, gömbölygetős trüffelek és golyók is, szaggatós pralinék, illetve szeletelhető kiskockák is, úgyhogy nem kell megijedni, nem csak töltött, “bonyolult” receptek vannak. Szóval ha valaki fél a kikenés, dermesztés, újabb kikenés, töltelékkel megtöltés, dermesztés, csokitalpazás folyamatától, akkor sem kell aggódni, talál jó pár receptet az egyszerűbb megoldásokra is.

Ami az ízeket illeti, főleg az ismertebb ízekre épít a könyv: mandulás, fehér csokis, diós, mogyorós, rumos receptből akad jópár, meglepően sok kávés recept van benne, és csak néhány különleges ízkombináció, de azok sem vadak. Nincs szarvasgomba, se tölgyfakéregízű bonbon, az itt szereplő receptek alapján elkészíthető bonbonokat nyugodtan lehet nagymamának is ajándékba adni, nem fogja ráncolni a homlokát a fura ízek miatt. Ja, mert hát ugye a legjobb a saját készítésű bonbonozásban, hogy örömet lehet vele szerezni. Szépen prezentálható, be lehet csomagolni, ajándékba lehet adni, (aminél csak kapni jobb:) és lehet dicséreteket bezsebelni. Ilyenkor télen nyilván akad rá alkalom bőven, Mikulás-csomagba, kollégáknak, osztálytársaknak ajándékba simán lehet bonbont adni. Pláne, hogy a könyvhöz adnak 6 összehajtogatható csillivilli dobozkát is, amiben szépen lehet tálalni a kész kis golyókat. Hát ilyen ez a könyv.

Saját készítésű pralinék és bonbonok – Pralinékészlet – Receptkönyv hat stílusos ajándékdobozzal
Alexandra Kiadó
2012
96 oldal
2999 Ft 

Bounty-brownie

Régóta lógok ezzel a recepttel, de jobb később, mint még később, úgyhogy íme. Nem ajánlom azoknak, akik nem szeretik a csokit, és/vagy a kókuszt:)

Hozzávalók 18 cm-es tortához:
2 db tojás
1 dl olaj
fél dl tej
10 dkg cukor
6 g vaníliás cukor (csomagos esetén fél csomag)
10 dkg étcsoki
6 dkg liszt
fél tk sütőpor
2 ek kakaópor

A kókuszos részhez:
1 tojás
5 dkg cukor
6 g vaníliás cukor (csomagos esetén kb fél csomag)
4 ek tejföl
10 dkg kókuszreszelék

1. Előkészítünk egy 18 cm átmérőjű tortaformát és előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Az étcsokit apróra vágjuk és félretesszük.
2. A kókuszos részhez a tojást kikeverjük a cukrokkal, majd a tejföllel is és végül hozzáadjuk a kókuszreszeléket és azzal is alaposan átkeverjük. Ha megvagyunk, félretesszük.
3. A csokis részhez a tojásokat, az olajat, a cukrokat és a tejet tálba mérjük és kikeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, sütőport és kakaóport és a legvégén az apróra vágott étcsokit is.
4. A tortaformába kanalazzuk a csokis keverék felét, majd ráadagoljuk a kókuszos masszát. Kanállal rápotyogtatjuk – ez nem lesz olyan híg, mint a csokis, úgyhogy ügyesen kell, hogy nagyjából mindenhova jusson a kókuszosból. Kanál hátlapjával elegyengetjük a masszát, majd ráöntjük a maradék csokis részt lehetőleg úgy, hogy az egészet befedje.
5. 25-30 percig sütjük.

Innen jött a recept, csak kicsit változtattam rajta.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!