Csak a Puffin

Henry-torta (Málnás-mandulás torta)

Ha jól tudom, van olyan fogalom, hogy tejtestvér, na az Brúnónak nincs, viszont van neki 4 ruhatestvére. Van bizony. Sőt, egész nemzetközi ruhatestvériség. Egyrészt van a kétéves nagylány, P., tesómék kislánya, tehát Brúnó (egyik) vérszerinti unokatestvérkéje, aki Svájcban él, aztán van Dani és Máté, a cuki testvérek, egyik legjobb barátaink kisfiai Dunakesziről, és van a négy ruhatesó közül a legkisebb, Henry. Henry, Big H, ma egy éves, és ő olyan ruhatesó, akivel még nem találkoztunk. Nemhogy Brúnó, de még mi, nagyok sem. Sőt, légyerős, a szüleivel sem. És nem, nem a képzeletem szüleménye:) Alizt, a kis Henry anyukáját a blogon keresztül ismerem, vagyis nem ismerem, vagyis ismerem, na jól van, hagyjatok már. Személyesen nem ismerem, de amúgy igen. Szóval csak leveleket váltunk, meg néha csomagokat, de még nem találkoztunk – sajnos. Csuda dolog ez az internet, nekem ne mondd, hogy nem az. A lényeg az, hogy rém hálásak vagyunk mind a négy ruhatesónak és most, hogy már kezdem visszafoglalni a konyhát, jönnek a hálasütik. Mivel a kis Henry ma egy éves, neki küldjük szeretettel ezt a tortát. Éljenek a ruhatesók!

Hozzávalók:
1 db tojás
50 g cukor
65 g vaj
50 g natur joghurt
60 g étcsoki
100 g mandulaliszt (darált mandula)
1,5 kk sütőpor

100 g tejszín
1 lapos ek porcukor
1 ek mascarpone
pár kocka étcsoki
1 maroknyi málna

1. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a tojást, a cukrot és a joghurtot és habverővel habosra keverjük. Az étcsokit megolvasztjuk és a tojásos keverékhez adjuk, végül hozzáadjuk a mandulalisztet és a sütőport és elkeverjük.
2. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a masszát egy 18 cm átmérőjű tortaformába egyengetjük és kb. 20 perc alatt készre sütjük. Ha kész, kivesszük és megvárjuk, míg teljesen kihűl.
3. Közben a málnát egy kis lábasba tesszük és pár perc alatt összerottyantjuk, a kanál hátlapjával szét is nyomkodjuk a málnákat, hogy levet is eresszenek. Ezt is félretesszük hűlni. Az étcsokit apróra vágjuk.
4. Ha minden kihűlt, akkor a tejszínt a porcukorral habbá verjük, majd hozzákeverjük a mascarponét, az apróra vágott csokit és a málna felét. Ezt a krémet a süti tetejére kenjük, majd a tetejére kanalazzuk a maradék málnát (a levével együtt), és egy kiskanállal össze-vissza húzogatjuk, márványozzuk a fehér krémet.

Epres joghurtkrém

Na ez igazán üdítő kis desszerthuncutság. Hasonlít a tiramisukhoz, de sokkal sokkal könnyedebb az egész. Érdemes adni neki egy esélyt. Működik málnával is, szederrel is, de szerintem még barackkal is.

Hozzávalók 2 adaghoz:
10 dkg natur joghurt
1 dl hideg tejszín
1 ek porcukor

pár darab babapiskóta
pár szem eper

1. Az epret feldaraboljuk és tűzhelyen pár perc alatt “összerottyantjuk”, vagyis kanállal szétnyomkodjuk a darabokat és hagyjuk, hogy picit levet engedjen. Ha kész, lehúzzuk a tűzről.
2. A tejszínt a porcukorral felverjük és ha kész, hozzákeverjük a joghurtot.
3. Összeállítjuk a krémet: egy pohár aljára kanalazunk az eperből pár darabot és egy kevéskét a levéből is, rákanalazunk a joghurtos krémből egy picit, aztán beledobálunk pár szem piskótadarabkát, rá megint krém, eper, krém, piskóta, egészen addig, míg tele nem lesz a pohár. Hűtőbe tesszük tálalásig.

Almás-körtés crumble

No, mielőtt még ránk zúdul a sok finom gyümölcs, az elfekvő alma és körtedarabokat ilyen módon lehet például elpusztítani. 10 perc előkészítés 30-40 perc sütés. Gyors siker és ahhoz képest, hogy édesség, nem is olyan vészes a kalória, szénhidrát és egyéb tartalma.

 

Hozzávalók:
2 db körte
1 db alma
2 ek citromlé
1,5 ek porcukor
2 löttyintésnyi narancslikőr (elhagyható)

50 g liszt
40 g hideg vaj
40 g zabpehely
30 g mandulaforgács
40 g cukor

1. A körtéket és az almát meghámozzuk és felkockázzuk és egy kb. 18-20 cm átmérőjű sütőformába tesszük. Meglocsoljuk citromlével és meghintjük a porcukorral (plusz a likőrrel, ha van).
2. A hideg vajat felkockázzuk, a liszttel és cukorral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a zabpelyhet és mandulaforgácsot és kicsit még összegyúrjuk. A gyümölcsök tetejére szórjuk, hogy mindet beterítse.
3. 190 fokra előmelegítjük a sütőt és kb. 30 percig sütjük (míg a teteje pirulni kezd).

Forrás: Gordon Ramsay-Baráti lakomák

Gombás-baconös pite diós-sajtos tésztában

A’la Gordon Ramsay. Quiche-szerű lepénység. Külön ajánlom mentésre az alaptésztát. A diós-sajtos omlós tészta ugyanis igen jó.

Hozzávalók:
200 g liszt
100 g darált dió
20 g reszelt parmezán (nálam most gouda)
100 g hideg vaj kockákra vágva
1 db tojás

10 dkg bacon
2 fej vöröshagyma
25 dkg gomba (recept szerint vegyes erdei gombák, nálam csiperke)
1 dl fehérbor

1 dl tejszín
2-3 ek reszelt sajt
2 db tojás
só, bors

1. A lisztet, a diót és a vajat egy tálba mérjük és elmorzsoljuk, gyúrjuk, majd hozzáadjuk a parmezánt és a tojást és összegyúrjuk. Folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük fél órára.
2. A bacont felkockázzuk, a hagymát apróra vágjuk, a gombát felszeleteljük. A bacont egy serpenyőben közepes lángon megpirítjuk. Ha kész, kiszedjük egy tálba és a visszamaradó zsiradékon üvegesre pirítjuk a hagymát (ha kevés a zsiradék, kevés olajat még adhatunk hozzá). Rádobjuk a gombaszeleteket, meglocsoljuk a fehérborral és addig pirítjuk, míg a gomba összeesik és illatos lesz. Ha kész, belekeverjük a bacont és félretesszük. A 2 tojást enyhén felverjük, hozzákeverjük a tejszínt, a sajtot, sózzuk-borsozzuk.
3. A tésztát elővesszük, kinyújtjuk és kibélelünk vele egy kb. 26 cm átmérőjű sütőformát. A hagymás-baconös-gombás keveréket rákanalazzuk, elegyengetjük és ráöntjük a tojásos keveréket.
30-40 percig sütjük 180 fokon.

A recept Gordon Ramsay Baráti lakomák című könyvéből származik. A legújabb magyar nyelvű Gordon könyvből. Na nem Gordon írta tört magyarsággal, dehogy. Jól néznénk ki. Szerintem – a magyarul megjelent könyvek közül – ez az egyik legpopulárisabb recepteket tartalmazó könyve. Nyilván a háromcsillagos óriás kötet nem a casual főzés barátainak készült, a karácsonyos sok ünnepi recepttel szintén nem a hétköznapok étkeivel szórja meg a világot, ebben viszont egészen sok egyszerű, bárki által elkövethető recept van, ami viszonylag kevés fejtörést, pénzmagot és időt igényel. Na ne képzeljük, hogy tele van rántottával és héjában sült krumpli variációkkal a könyv, mert ne felejtsük, hogy Gordon szűk baráti körébe tartozik például a Beckham-klán és az öreg Posh Spice biztos hanyatt homlok menekülne, ha ilyesmivel fogadná őt a híres séf. Szóval szó nincs pronyó ételekről, de ha jól emlékszem, nem hangzik el a könyvben egyszer sem a konfitált almamag, sem a szárított endívia, fafürtökön párolt cinegehússal tálalva.

Természetesen itt is a szokásos rendszerben jönnek a receptek, levesek, tészták, halak, húsok, saláták, desszertek, alapdolgok. Bár azzal kezdi a mondandóját, hogy szakácsénjét az étteremben hagyja és otthon mindent másképp csinál, nyilván nem úgy érti, hogy életlen késsel, mirelit áruból dobja össze félkómáson a haveroknak a vacsorát. Az alaptétel egyszerű: jó minőségű alapanyagokból spontán, örömből főzni jó. (Aztán a recepteket spontán lefotózni és pontosan leírni és könyvet kiadni is jó:) De a lényeg tényleg a spontaneitás. Ahogy könyvében írja, nem kell a recepteket szó szerint követni – bár az éttermeiben ilyesfajta nagyvonalúságért nyilván agyoncsapna valakit – nyugodtan vegyünk el és adjunk hozzá, legyünk kreatívak és nagy hibát nem követhetünk el. Van sok jó és egyszerű étel benne, de tényleg: hideg uborkaleves, sült gesztenyés (pasztinák)-alma leves, lasagne grillezett zöldségekkel, citromos linguine vagy spagetti fetával és bazsalikommal, zöld fűszeres piláf pisztáciával és mandulával, és még hol vagyunk a húsoktól, ugye? Tényleg, most hogy újra alaposan átlapozom, igazán “főzhető” könyv. Ha van is valami spéci hozzávaló a receptekben, simán lehet cserélni vagy kihagyni. Elvégre Gordon is erre bátorít. Mondjuk a bundázott osztriga gribiche-mártással nehezen variálható:), de a többség nem ilyen. Talán csak a halas szekcióban vannak olyan receptek, amelyek nem annyira magyar-friendly-k, de hát nem ez az első külföldi könyv a kezünkben, ugye?

Húsos fronton is sok simán elkészíthető recept van: tanyasi csirkecomb hagymás zöldborsóval, sertéskaraj almaszósszal, kacsamell portóis cseresznyemártással. Ki ne enne ilyeneket, ha ott szaladgál az asztal körül a kis Romeo Beckham?:) Ha csak ez kell, én is legyártom őket, akár minden héten. És jöhet a kis Romeo, jó barátja lenne Brúnónak:) De ne kanyarodjunk el, ha már brit receptek, nyilván nem maradnak ki a különféle tésztában sült pie-féle dolgok sem. Erre egyszer kell rákapni és onnantól szinte mindent tésztában akarsz sütni, de komolyan. Természetesen van Shepherd’s pie, aztán halas, aztán fetás-spenótos, de citromos-póréhagymás is, meg ez a gombás is fent, hogy csak párat említsek. A szénhidrátfalók után aztán a nyusziknak kedvez Gordon, jönnek a saláták is, és végül a desszertek: trifle, crumble, bakewell, az angol desszertalapok, és ezen felül is egytől egyig olyan receptek, amit szinte kezdők is simán el tudnak készíteni. Tényleg, azt adja Gordon, amit ígér. Nem kompliziert, nem nagyzolós, viszont jól variálható receptek. Mondaná a régi reklám, “nekem tetszik”.

Gordon Ramsay: Baráti lakomák
Alexandra Kiadó
2012
272 oldal
5800 Ft

Csokis kalács

Van két futó projektem, az egyik egy frankó kakaós kalács megtalálása, vagy hogy gasztrosznob kifejezést használjak, “KIFEJLESZTÉSE”:), a másik projekt meg a nem frankó kakaós kalácsok megtalálása:) Na nem, viccelek csak. A másik projekt az nem ez, hanem más. Érted, a másik az más.:) Asszem ezzel az utóbbi két mondattal elértem az írás csúcsát:) Tehát rögös és kakaós kencékkel kikövezett az út a kívánt kakaós kalács kitalálásához, kelesztéssel, káromkodásokkal és kelesztett kalácstól kiütött kosztosokkal:) Ez egy kis melléktermék, nem kakaós, hanem már-már csokis. Nem mintha lenne benne konkrétan csoki.. Na mindegy, az a lényeg, hogy szólok majd, ha meglesz az, amit keresek, de ez is nagyon príma volt. A fonás kicsit megbicsaklott a végén, ezért nem olyan formás, de elárulom, senkit nem érdekelt:)

Hozzávalók két kalácshoz:

4 dl tej
2 ek cukor
5 dkg friss élesztő

70-72 dkg liszt
1 mk só
1,5 dl olaj
1 tojás
50 g cukor

A töltelékhez:
8 dkg vaj
1 cs. vaníliáscukor
50 g porcukor
3 kk kakaópor

A lekenéshez:
1 tojás

1. A tejet kicsit megmelegítjük, a 2 ek cukrot hozzáadjuk és megfuttatjuk benne az élesztőt. Ha az élesztő eleget futott, haha. akkor hozzáadjuk a tészta többi alapanyagát és dagasztjuk, míg össze nem áll. Lehet, hogy kell még hozzá pici liszt, az a lényeg, hogy ne legyen ragacsos a tészta. Ha kész, megpaskoljuk, mert egy valamirevaló pék mindig paskolgat, és meleg helyen kb fél óráig kelesztjük.
2. Közben elkészítjük a tölteléket: a vajat megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a cukrokat és a kakaóport és simára keverjük. Ha kész, hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
3. Ha megkelt a tészta, gyúródeszkán két részre szedjük, az egyiket visszatesszük még hadd keljen. Azt, amelyikkel dolgozunk, 6 részre szedjük, és minden részt hosszúkás téglalappá nyújtunk (15×30 cm kb). Megkenjük vékonyan a csokis cuccal, majd a hosszú oldalánál fogva feltekerjük. Ugyanígy járunk el a másik 5 résszel is. Mindet kinyújtjuk, megkenjük, feltekerjük. Egymás mellé sorakoztatjuk őket és befonjuk és ha kész, tepsire helyezzük. Ugyanezt megcsináljuk a másik darabbal is, amit félretettünk. Így a végén van két nyers kalácsunk.
4. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a kalácsokat lekenjük egy enyhén felvert tojással, és sütőbe toljuk 20-25 percre.

Fetás-olivás spagetti

Három hónapnyi masszív magyar konyha után, ami olyan óriási segítség volt, hogy ha nem lenne a szupercuki unoka, akkor nem is tudom, mivel hálálnánk meg a szüleinknek. Szóval a három hónap ellátás után ezzel tértem vissza a konyhába. Persze, nem egy nagy etwas, de volt előtte leves is, utána desszert is, úgyhogy végeredményben örültem magamnak:) És jól is esett, nyilván.

Hozzávalók:
spagetti
feta sajt
olívabogyó
(ha van, koktélparadicsom)
klasszik pesto

A spagettit megfőzzük. Ha kész, leszűrjük, hozzákanalazunk pár evőkanál pestót és megforgatjuk benne, majd tálaláskor olívabogyót és morzsolt fetasajtot szórunk rá. Komoly recept, ugye?:)

Narancsos mascarponegolyók karamellizált mandulaforgácsban hempergetve, eperpürével tálalva

Na, megkockáztatom ezt a hosszú címet, de csak most az egyszer, okés? Egy kedves olvasóm küldte a receptet a facebookon és milyen jól tette. Nagyon tetszik az egész, ezután legszívesebben mindent karamellizált mandulaforgácsban hempergetnék meg. És fogok is. Íme a recept, köszönöm Andrea.

Hozzávalók 6-8 darabhoz:
250 g mascarpone
50-60 g darált keksz
1 narancs reszelt héja
fél citrom leve
30 g porcukor

A beforgatáshoz;
50 g mandulaforgács
1-2 ek porcukor

Az öntethez;
1 nagypohár tejföl
50-100 g málna/eper
1-2 ek méz vagy porcukor

1. A mascarpone-t kikeverjük a cukorral, citromlével, narancshéjjal, hozzáadjuk a kekszet és jól elkeverjük. Hűtőben pihentetjük legalább fél órát.
2. A mandulát száraz serpenyőben megpirítjuk, mikor már kezd pirulni, rászitáljuk a porcukrot és összerázzuk (a cukor karamelizálódik). Ha kész, félretesszük hűlni.
3. Az epret/málnát turmixgéppel pürésítjük, hozzáadjuk a tejfölt és a porcukrot és jól elkeverjük. Kistányérokra adagolunk 1-2 evőkanálnyit.
4. A mascarponés masszából nagy gombócokat golyózunk, meghempergetjük a karamellizált madulaforgácsban és az eperszószos kistányérokra helyezzük.

Fordított epres cheesecake

Na jó, nincs sütve, de ugyanazok az alapanyagok vannak benne, mint egy sima sajttortában, úgyhogy bátorkodtam így nevezni. A krémmennyiség jó nagy adag, az eprekbe meg csak kevéskét lehet adagolni, úgyhogy ehhez a krémhez jó sok eper kell, de sose legyen nagyobb bajunk, ugye? A legbonyolultabb dolog az egészben a kész töltött eprek elhelyezése. Fektetve nem túl jó, mert lehullik róla a morzsa, én szalvétagyűrűkbe ültettem, de biztos van sok más lehetőség is, csak nekem ez jutott eszembe momentán. Az ötlet a csudálatos Pinterestről van, ott láttam egy ilyen fotót. A megvalósítás saját.

Hozzávalók:

sok eper (lehetőleg nagyobb szemeket válasszunk, azt könnyebb lesz megtölteni).
kekszmorzsa

A krémhez:
1 dl tejföl
10 dkg krémsajt
4 dkg porcukor
1 cs. vaníilás cukor

A krém hozzávalóit jól elkeverjük, a kekszmorzsát is előkészítjük (ha kell, kekszet darálunk, aprítunk). Az  epreket kicsumázzuk és egy kis késsel/karalábévájóval mélyedést vájunk bele. Megtöltjük a krémmel és kekszmorzsával szórjuk meg a tetejét.

Csokis epernyalóka

Nincs turpisság, csak gondoltam, megosztom Veletek ezt a kis ötletkémet, mert szerintem jó, aztán hátha van, akinek tetszik. Szóval annyi csak a dolog, hogy az epret megmossuk, kicsumázzuk, beleszúrunk egy jégkrém pálcikát vagy hurkapálcát és olvasztott étcsokiba mártjuk. Valamibe beleszúrjuk a nyalókákat és hűtőbe tesszük, hogy a csoki megdermedjen. Hát ennyi. Remélem, van legalább 1 ember, akinek tetszett, mert akkor megérte feltenni. A fotóért külön elnézést kérek..

Almás pite minitorták

A hagyományos almás pite egyszemélyes, na jó, ultranagy étvágyú egyénekre tervezett formában. Szerintem jól néz ki, az íze nyilván ugyanolyan, úgyhogy gond egy szál se.  A forma lehetne méregdrága desszertgyűrű is, de nem az, hanem mezei csatornacsőből készült “desszertgyűrű”. Na nem félreérteni a dolgot, originál cső, nem a tetőről szedtem le a cél érdekében. Ügyes kezű apukák, apósok, nagypapák simán felszeletelik a csatornacsövet, úgyhogy nyugodtan kérjetek csatornacsövet karácsonyra:)

És mert mondjátok, hogy meséljek Brúnóról, hát elmesélem, hogy akkor született, amikor a legnagyobb hóhelyzet volt idén. Talán emlékeztek, világvégét jósoltak országszerte, minden időjós csak mondta, mondta, hogy húú meg háá, itt 20 éve nem volt akkora hó, mint ami várható arra a februári hétvégére, amikorra vártuk a születését. Így is lett, hóember született. Nem mintha a szabad ég alatt hoztam volna a világra a kicsit, de az ablakon át láttam, hogy zuhog. Na jó, mondták is. Úgy zuhogott a hó azon a szombat reggelen, hogy csoda, hogy az orvos, meg az apuka odaért időben. És a hó tényleg esett még pár napig, a családtagok is mindig úgy jöttek látogatni, mint akiket a hó alól kotortak ki éppen. Aztán persze alig vártuk már, hogy hazajöjjünk a kórházból, de olyan hóátfúvás volt aznap, hogy nem mertek elindulni értünk, nehogy aztán a pici babával robbanjunk le félúton. A kórházi szobából meg már kicsekkoltunk, úgyhogy majdhogynem a lépcsőn ülve vártuk a fuvart… (na jó, ez így túlzás, de tényleg egy kis sarokban, a csomagjaimon üldögélve vártam az indulást). Szóval elmondanám, hogy az alig pár héttel idősebb amerikai uncsitesó, Beyonce gyerekét, a kis Blue Ivy-t (nekünk, így családon belül csak Bivy:):) hazacsempészni a paparazzok elől bújkálva kutyafüle volt ahhoz képest, ahogy a mi kicsi BB-nket hazatranszportáltuk végül Veszprémből Balatonfüredre. Se előtte, se utána nem volt olyan havazás. Hát ilyen egy rövid történet. Cserébe szeressétek ezt az almás pite transzformációt. Én meg majd lehet, hogy még mesélek máskor is.

Hozzávalók:
Tészta:
60 dkg liszt
fél csomag sütőpor
csipet só
5 dkg cukor
1 egész tojás
15 dkg zsír
3 dl tejföl

Töltelék:
1 kg alma reszelve (lehetőleg savanykás alma)
1 csomag vaníliás cukor
2-3 evőkanál fahéj
2 evőkanál cukor

(kevés zsemlemorzsa)

1. A tészta hozzávalóiból rugalmas tésztát gyúrunk, majd pihentetjük, amíg a tölteléket elkészítjük.
2. Lereszeljük az almát és összekeverjük a kétféle cukorral és a fahéjjal.
3. A formákat kizsírozzuk, liszttel meghintjük és egy tepsire helyezzük.
4. A tésztát kinyújtjuk pár mm vastagságúra és a sütőformánál kicsit nagyobb átmérőjű köröket vágunk belőle. A formába egyengetjük úgy, hogy kis pereme is legyen, megszórjuk zsemlemorzsával, aztán rákanalazunk egy adagot az almás töltelékből, jön megint egy tésztalap, rá zsemlemorzsa, rá megint alma, és a tetejére megint egy tésztalap. A tetejét alaposan megszúrkáljuk villával. Ugyanígy járunk el a többi formával is.
5.  A sütőt 180 fokra melegítjük és ha minden minitorta kész, akkor sütőbe toljuk a tepsit és kb 25 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, ha rózsaszínűre pirul a teteje.
6. Ha kihűlt, porcukorral hintjük meg.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!