Csak a Puffin

Végre

Hosszas előkészületek után holnap megkezdődik életünk hátralévő része, Doctor Pepper maga mögött hagyja első saját konyháját, és új fejezetet nyit egy egészen új konyhában. A fantasztikus projekt nagy tanulságát szeretném csak megosztani gyorsan a kedves olvasókkal, de elsősorban gasztroblogger társaimmal: A költözés a legnagyobb szívás a főzés+fotózás+írás bermuda háromszögében élő blogger számára. Nincs annyi csomagolásra felhasználható papír, biztonságosan kibélelt doboz és legfőképpen idő és türelem, ami elegendő ahhoz, hogy a mérhetetlen mennyiségű konyhai kütyüt szállításra alkalmas formába hozzuk. Ha valaki még nem vásárolta halomra ezeket az aprócseprő izéket, évente max egyszer használt gépeket, vagy bármilyen konyhai mütyűrt, és mondjuk az elkövetkezendő 3-5 évben költözködni akar, hát a legnagyobb jóindulattal mondom, hogy NE VEGYEN SEMMIT!!!! És akkor még finom voltam, a csomagolás bizonyos pillanataiban tudtam ennél cifrábbakat is mondani, higgyétek el, a legjobb szándékkal mondom ezt:):)
(Nem tagadom, fizetett hirdetést olvashattatok – A szponzor a csomagolóbajnok és velem együtt sokkot kapott Anyukám)
24 órán belül kiderül, hány áldozata lesz az utazásnak, ha tartósan nem jelentkeznék, akkor vegyétek úgy, hogy jelentős a kár:)
Szóval öveket becsatolni, DP búcsúzik az első konyhájából, visszatérés a fantasztikus új birodalomból!!!
Addig pedig hallgassátok Ti is Jason Mraztól a Build me up Buttercup című Foundations számot, amelyet holnap délután üvöltve fogok énekelni a kocsiban, pont miután elhagyjuk a Budapest táblát, becsszó!!

GasztroSüni:-)

Mindenekelőtt köszönöm a kedves érdeklődöknek az emaileket, minden rendben továbbra is, ez már csak egy ilyen év, sok minden történik, fordulatos, izgalmas, és a java még hátravan. Alig két hét és megkezdődik az életreszóló nyaralás:):) na persze igaziból nem, de a helyszínt tekintve mindenképp. Új terep, új konyha, új minden, L szerencsére a régi, lelkesedés a régi, reméljük az írási képesség is a régi lesz, remélem nem tör rám valami új csend, vagy zen vagy ilyesmi:) És mert még éppen itt vagyunk a nemzet fővárosában, ezen a héten teljesítem egy kb fél éve tett ígéretemet. Történt ugyanis, hogy a VVV-s közösség tagjaival – feltehetően “tintásan”, ahogy a barinőm mondja – arról társalogtunk, hogy mit és mennyiért ebédelnek a munkás hétköznapokon, én azt a bátor kijelentést tettem, hogy “óóóó, hát annyiért én sokkal jobbat csinálok nektek egy hétig”, mely könnyelmű kijelentés következménye az lett, hogy ezen a héten én látom el a közösség 4 tagját ebéddel.

A menü eddig:
Amaretti – kávé mellé
Lasagne
(Leveseket a nagy hőségre való tekintettel kiiktattuk, az eredeti terv szerint hétfőn, szerdán és pénteken leves+főétel lett volna, terv szerint sárgabarack krémleves, valamint borsókrémleves pirított bacondarabokkal).
Citromos kókuszos habcsók
A szállítmányokat ügyfeleim személyesen veszik át minden reggel, nem kell sehova mennem, csak ön pö korábban kelni, de ennyit megér. Csengetnek a kispajtások és már szaladok is az egységcsomagokkal, este pedig visszahozzák a dobozokat. Mellesleg roppantul élvezem az egészet, a tervezgetést, számolgatást, kombinálást, porciózást, dobozolást, szóval az egészet. De a legviccesebb az, hogy ezáltal minden kisbaráttal tudok minden nap egyesével dumcsizni, csacsogni, aztán a következővel szintén, vele persze már azt is megbeszéljük, mi újság a harmadikkal, szóval én mindent tudok:) és így 28 évesen tudom csak átérezni, milyen lehetett a Familia Kft-ben “bótot” vezetni, meg Komlós Jucinak a Szomszédokban, egy ilyen forgalmas helyen, ahol mindenki megfordul, tényleg áramlik az információ:):) Ha nem vigyázok, még a végén pletykás öreglány leszek… 🙂
Hát így vagyok most. Még szerencse, hogy alig van meleg a héten:):)
Zene pedig: Tyler Hilton – The Letter Song

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!