Csak a Puffin

Karácsony

Minden kedves olvasómnak boldog, békés ünnepeket kívánok!

Szent Este nálunk

Csokiparány kérdezett a Szent Estékről, mely felkérést örömmel teljesítem, mert, mint mondottam volt, szeretem az ilyen kitárulkozós posztokat, engem határozottan érdekelnek mások, és mint ilyen, azt gondolom, hogy az én történeteim is érdekelnek másokat:-)

Gyerekkori történetekre nem nagyon emlékszem, nincs meg az a pillanat a merevlemezemen, amikor rájöttem, hogy a Jézuska meg a Télapó hogysmint van, de nem hinném, hogy különösebben sokkolt a dolog, mert a mai napig boldogan hitetem el magammal, hogy ez az egész nem csak kitaláció és tényleg létezik egy mesevilág, ami ezen a napon összeér a valósággal, és ha jól viselkedek, tényleg megkapom mindazt, amit szeretnék és valóra válnak az álmaim. Mondtam már korábban is, így csak ismételni tudom magam, örök gyerek vagyok… Minden tekintetben, plüssállatostul, karácsonyosig, cukiságokon keresztül az örülnitudásig, kivéve mondjuk azt, hogy egy gyerekénél lényegesen több alkoholt iszom, ami lássuk be, e két evolúciós állapot legjobb tulajdonságainak tökéletes párosítása. Szóval, huszonhét évemből nagyjából húsz éve írok levelet a Jézuskának, hosszan részletezve az adott év során felmutatott érdemeimet, sűrű elnézéseket kérve a kevésbé jó cselekedeteimért. A levél általában kimerítő listát tartalmaz a kívánságaimról is, mert személyiségemnek egy másik sajátossága, hogy nekem minden kell:):), így a Jézuska soha nem szenved hiányt ötletekben, erről gondoskodom. Tehát, 24-e, az év legjobb napja az alábbiak szerint zajlik nálunk. (ps: Bár már összeházasodtunk, tekintettel arra, hogy szülővárosunkban a szüleink kertszomszédok, a Szent Este nálunk speciálisan zajlik, sem nem együtt, sem nem külön. Ha majd lesz saját gyerekünk, vagy akár egy olyan házunk, ahol normálisan elfér egy karácsonyfa, terített asztal és nem mellesleg mindez nem Budapesten lesz, akkor majd mi is tartunk külön szentestét, de eddig ez így nagyon jól működik.) (ps2: Tesómék pár éve ráálltak a váltógazdálkodásra, egyik évben nálunk karácsonyoznak, másik évben a felesége szüleinél, de mivel a karácsony úgy az igazi, ha Z is otthon van, ezért egy olyan napot írok le, amikor ő(k) is itthon van(nak). Tehát:

Anyukám már korareggel a konyhában sündörög (persze már napok óta ott kel és fekszik, de azért a hajrá mégiscsak 24-én van), főz reggeltől estig, én nem segítek, maximum az édességfronton és a töltöttkáposztatöltelék tesztelésében, de semmi másban nem. Mert ilyen jófej vagyok:) Nem, hanem mert a konyhai együttműködés egy neuralgikus pont a kapcsolatunkban, és mert különben is, én a fát díszítem tesómmal. Igen. Mert méltóztatok felkelni 8-9 körül, levonulok a nappaliba, ahova addigra már Apukám, akit ha indián lenne, minden bizonnyal a Nagy Precíz névvel illetnének, szóval ő már gondosan előkészítette a teraszon a fát, már csak arra vár, hogy felébredjünk, és menjünk segíteni hórukkmunkásként, hogy közösen arrébbráncigáljuk különféle célszerszámokkal a kanapét, és aztán ő behelyezze rendeltetési helyére a fenyőfát. A fenyőfát, ami mindig nagy és terebélyes. Mert olyan nincs, hogy kicsi legyen a fa. Fa helyére kerül, elkezdjük díszíteni. Szisztematikusan, először a szaloncukrokat. Azt a rengeteget, amit szüleim hosszú hetek alatt bevásárolnak. Főcsapásként marcipános, konyakmeggyes, zselés akad, mondjuk fajtánként úgy 1-1 kg. Nem vicc. Ez a minimális mennyiség.

A díszítés nem egyszerű. Rá kell tekerni azt a drótizét (a cérnás módszert már 10 éve nem alkalmazzuk) a szaloncukorra, ami nagyjából az ötödik után úgy szétcseszi a kezeimet, hogy nagyon, és akkor hívom Apukámat, hogy segítsen be, vagy ha otthon van tesóm, akkor vele próbálok megalkudni az igazságos kölcsönös szenvedés tekintetében és végül a szaloncukor kb fele, harmada kerül fel a fára, komoly figyelmet szentelve a szaloncukrok fán történő egyenletes eloszlására valamint a közeli radiátor jelenlétére, amely által kibocsátott hő nyilvánvalóan nem kedvez a szaloncukroknak, ezért arra az oldalra csak keveset rakunk. Ekkor már nagyjából háromszor végighallgattuk a karácsonyi cd-t, Jingle Bells, Winter Wonderland, Rockin around the Xmas tree, stb stb ismerős dallamokkal és bár én akárhányszor végig tudnám hallgatni, kb ezen a ponton szokta közölni tesóm, hogy “jaaaj, ezek az amerikaiak…”, melyre Apukám bőszen bólogat, így ez a cd kikerül a lejátszóból és felváltja valami más. Jó esetben van valami aranyos karácsonyos film a tv-ben, ami innentől kezdve háttérzajként szolgál. Erre tökéletesen alkalmas például a Télapu, az Aludj csak, én álmodom, az Igazából szerelem, vagy ha éppen az Abigél, vagy a Sissy kétszázadik ismétlése megy a tv-ben, az is megfelel. Itt helyben fogadok egy vacsorában bárkivel, hogy a fenti filmek közül legalább egy, de inkább kettő lesz a tv-ben idén is.
Tehát a szaloncukrokat követik a díszek. Mindenfélék, évek óta azonos készlet. Voltak próbálkozások a csak piros és arany, vagy csak kék és ezüst, vagy egyéb egy-kétszínű variációkra, de aztán mindig felkerült minden, és ez így is van jól. Mi, tesómmal, már általában egész gyorsan késznek tekintenénk a díszítést, de Anyukám néha kiront a gőzölgő konyhából, vet egy pillantást a fára és közli, hogy “ez ferde”, vagy “ezen alig van dísz”, és akkor folytathatjuk tovább a díszítést, míg azt nem mondja, hogy “hááát, ha szerintetek ez eléééég…”:-):-). Akkor fújunk egyet, felkerül a végén a csúcsdísz és aztán jön a nagy projekt.
Igen, az égők. Van vagy 3-4 égősor, ami kifejezetten a benti fára van rendszeresítve, ezeket a Nagy Precíz már jó esetben az előző napokban teszteli, hogy minden égő ég e, mert most mondom nektek, hogy az égők sorosan/sorban/ba vannak kapcsolva (vagy hogy mondjam ezt helyesen, you know soros kapcsolás, fizika, 6. osztály), tehát vagy ég mind, vagy egy sem. Ha egy rossz, akkor buktuk az egészet. És ha ez így van, akkor az egy 100 db-os égősornál meló. Megtalálni azt az egyet, ami rossz… Hajajaj. Na de, tegyük fel, hogy már minden égősorunk tökéletes, akkor körbeállunk a nappaliban és kicsomagoljuk a feltekert égősorokat. Ez úgy zajlik, hogy elkezdjük letekerni, aztán a nyakunkba akasztjuk, hogy ne tekeredjen össze. Ha neadjisten a földön terítjük ki, akkor 1 maximum 3 percen belül elhangzik emelt hangon egy “vigyázz, ne lépj rá, széttöröd” felkiáltás, de ezen is hamar túltesszük magunkat, hogy minél előbb a fára kerüljenek az égők, majd meggyulladjanak a fények. Erre a pillanatra általában Anyukám újra kiszabadul a konyhai gőzfürdőből, és mind a négyen (öten) elégedetten konstatáljuk, hogy a fa gyönyörű.
Ezt követi az aljamunka, díszesdobozok elsüllyesztése akárhova, porszívózás, villámebédelés, a szaloncukortól már a hányingerszélérekerülés leküzdése, az első kupicák lehörpintése és annak eldöntése, hogy mégis hánykor jön a Jézuska. Természetesen minden évben szigorúan hat és hét között jön, de az alkudozást a biztonság kedvéért mindig lejátszuk. Ha kész a fa és a nappali is rendben van, akkor még elvonulunk csomagolni és én a magam részéről már készülődni kezdek, mert L-val az ajándékozást már 4 körül megkezdjük. Ez úgy zajlik általában, hogy én átmegyek először hozzájuk, ott átadom az ajándékokat neki, aztán koccintunk az ő szüleivel, megkapjuk a közös ajándékot tőlük, majd hazatotyogok 5 perc alatt, átjön L, lejátszuk ugyanezt, majd szépen hazamegy. Ezután jön a szenteste szentesterésze. Apukám van kész általában leghamarabb, ő csengeti a csengettyűt, mire mi mind levonulunk, bevonulunk szép ruhában a nappaliba, már szól lemezről a mennyből az angyal és a pásztorok, pásztorok, kicsit énekelünk, ami hol megható, hol röhögésbe fullad, közben persze már pásztázzuk az ajándékhalmot – mert nálunk karácsonykor mindig nagyon nagyon sok ajándék van, apró-nagy, mindenféle – és akkor puszi-puszi, és jön az ajándékbontás. Hosszas bontogatás és örömködés után Anyukám egyszercsak ismételten beveti magát a konyhába és tálalja a vacsorát és az este onnantól kezdve végtelen evés-ivás-hülyéskedés-röhögés lesz, ami általában további három-hat napig eltart. Ha Apukámnak peche van, akkor olyan ajándék is kerül a fa alá, ami összeszerelendő, és ebben az esetben szegénynek még aznap este neki kell állnia a barkácsolásnak, mert addig nem nyugszunk, míg nem látjuk egyben az adott eszközt.

Ha szép nagy hó van, akkor nagy néha elmegyünk sétálni a környéken, nézegetjük a fényeket, lopakodunk a csendes utcákon, de ennek nincs még igazán nagy hagyománya nálunk. Mivelhogy abszolutedenemvagyunk vallásosak, soha nem jártunk éjféli misén, de mindig meg szoktuk nézni éjfélkor a tévében a közvetítést, vagy legalábbis, hogy odakapcsolnak, és emiatt én pár évvel ezelőtt, kamaszkoromban, amikor még jelenlegi állapotomnál is lényegesen nyitottabb voltam, javasoltam, hogy ugyan menjünk már mi is el megnézni, milyen is az, amit – karácsony lévén – nem utasítottak el kapásból – de aztán mindig szépen csendben elfeledtettek velem, így erre még a mai napig nem került sor, és bevallom, ma már eszembe sem jutna egy ilyen kiruccanás. x Legszívesebben itthon vagyunk együtt. Mert úgy jó.

És hogy mit eszünk? Arról már meséltem korábban, de hogy idén mi lesz az újítás, arról majd csak jövő héten tudok írni.

Kedvenc jelenet a Love Actually-ben

Továbbadom a kérdést Kicsi Vúnak, Gabojszának, Mammának teoretikus a felkérés:-), és Ízbolygónak (megerősítve Csokiparány felkérését).

Lélekmelegítő

Jó pár napja, hogy Gabojsza továbbpasszolta ezt a körkérdést nekem, de mert ilyen lusta egy dög vagyok, eddig nem válaszoltam. A kérdés: Mi az az egyszemélyes finomság, amivel gyorsan rendbe tudom rakni a lelkem, ha épp gonosz a világ? Hát ott kell kezdenem, hogy én alapvetően igen ritkán vagyok rosszkedvű, ezért ritkán van/lenne szükségem ilyesmire, cserébe viszont nem vetem meg az élet apró és nagyobb örömeit, és ha jó kedvem van, akkor is boldogan melegítem a testem-lelkem valamivel. Szóval én nem a világ gonoszságaival kötném össze, hanem mondjuk a kuckózással, amikor még a csúcsszuper mamusz sem segít, átjár a hideg, (szigorúan orr-ról indul a fázás) és beletekerem magam a legfrankóbb csini pokrócunkba, de még az sem melegít át kellően.

Szóval olyankor én legszívesebben sült gesztenyét eszek és bort iszok. És mivel egy kellemesen erős ikrek személyiség vagyok, gőzömnincsmilyenésnemisértemmiajelentősége aszcendenssel, a szélsőségeken mozgok, tehát vagy nem eszem-iszom, vagy ha igen, akkor sokat. Például forraltborból nagyjából nincs az a mennyiség, amit ne bírnék meginni és így vagyok a gesztenyével is. Ja és néha, ünnepnapokon szoktam inni narancsos capuccino-t, azért csak ünnepnapokon, mert ad1: alapvetően nem iszom kávét, se capuccinot, ad2: ezt innám szívesen, de kivonták a forgalomból, ezért az aranytartalékkal nagyon óvatosan bánok, pedig én ezeket az ízesített típusokat nagyon csípem. Epres, narancsos, marcipános, nagyon bejönnek. (Ha valaki tud házilag előállítható ízekről, ne kíméljen! ) És természetesen zenét hallgatok, vagy filmet nézek kuckózás esetén. Például ilyen zenét: Paolo Nutini – These streets (most abszolut ez az übergigafavorit szám)

Nem követtem nyomon, de határozottan érdekelne, hogyan melegíti a lelkét Zsófi, Millie, Sajtkukacok és Piszke.

Cheesecake bonbon - helyett cake pop

Vagy ha még szára is van, akkor nyalóka, ahogy a forrás, Fanny, a foodbeam szerzője nevezte: vaníliás cheesecake nyalóka. Fanny nagy-nagy cheesecake rajongó, so do I, így elkészítettem ezt a remek bonbont, nekem úgysem kell karácsonyi menün törnöm a fejem, bibí!:) Azóta már rájöttünk, hogy ez nem is bonbon, hanem cake pop.:) Vagyis sütinyalóka.

Hozzávalók kb 30 darabhoz:

450 gr Philadelphia krémsajt
140 gr cukor
1 vaníliarúd kikapart belseje/fél kk vanílaaroma
12 gr liszt
25 gr tejszín
2 tojás
1 tojássárgája
20 dkg tejcsoki/étcsoki

1. A krémsajtot simára keverjük a cukorral és a vaníliával, hozzáadjuk a tojásokat és 1 tojássárgáját, a lisztet és a tejszínt és jól elkeverjük.
2. Egy kb. 18×18 as tűzálló tálba öntjük a masszát, elsimítjuk, vízfürdőbe állítjuk és 150 fokon sütjük kb 40 percig, míg a szélein enyhén aranyszínű lesz. Ha kész, hűlni hagyjuk, aztán szorosan lezárjuk folpackkal és egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. Másnap a tésztából nedves kézzel diónyi, vagy nagyobb gombócokat formázunk, beleszúrunk egy fogpiszkálót és kb 1 órára mélyhűtőbe tesszük. Ha megfagyott kissé, akkor kivesszük és olvasztott csokiba mártjuk. Az eljárást ld itt.

Szóljon mostantól minden, ami karácsonyi. Jason Mraz: Winter Wonderland

VVV - Vendégem Vagy Vacsorára 3/1 - Menü

Még csak az első évad 3. fordulójánál járunk, de szemmel láthatóan nő az igyekezet, a lelkesedés a játék résztvevői között. Van akit rémálmok gyötörnek, van, aki már az egyhónap múlva esedékes vacsora menüjén agyal és e hétvégi séfünk D sem hagyott már semmit az utolsó pillanatra, a menü kész:

Angyalka GBT

Nem tudom, ki-merre járt tegnap koraeste, de aki Budapest környékén nézelődött, bizonyára látta, hogy gasztroblogger angyalok lepték el a várost sok-sok ajándékkal és még annál is több étellel. Már nem az első GBT volt, amin jelen voltam, de ezen az angyalos találkán annyira döbbenetesen sok étel volt, hogy feltehetően egy nagyobb afrikai város lakossága simán jól lakna vele. Bizonyos angyalok külföldön teljesítenek szolgálatot, mások vidéken, megint mások pedig egyszerűen nem tudtak eljönni, így a 34 résztvevőből végülis 19-en voltunk jelen.

Piszke, Gabojsza, Ízbolygó, Gourmandula, Grenadine, Cukroskata, My little vegan Anett, Okostojás, Moes, Kakaóscsiga Zsófi, Mézesmadzag Zsuzsa, Chilii és Csoki, Sajtkukac Niki és Orsi, Millie, Tintaleves Eszter, Ági aki főz, Zsu és én. Szerintem egészen remek volt, tápszempontból kiemelkedően jól sikerült, ajándékilag szintén – itt ki kell emelnem, hogy mint szervező azt hiszem, extrahiperszuperjóljártam, amiért nem bírok elég hálás lenni az angyalaimnak – , a társaság szokás szerint príma, szóval folytatás garantáltan lesz, már meg is van a következő ötletem:):) Addig pedig várom a pontos neveket, linkeket, hogy ki, mit hozott, indoklás nélkül, recepttel.






Mézesmadzag Zsuzsa sznob és “proli”:):):) szarvasgombás krémet és fűszeres sütőtököt


Sajtkukac Orsi kenyeret, hamis marcipánt, kakaós csigalinzert, zabpelyhes mini cookie-t és fokhagymás répakrémet
Sajtkukac Niki – svéd glögg-öt és Luca cicát (sáfrányos mandulás kalácsot)


My little vegan Anett csodaszép csokis süteményt


Zsú sütőtökös muffint


Gabojsza a világ legjobb kolbászát


Doctorpepper csokis narancsos minimuffint


Ízbolygó lazacos és nem is tudom hirtelen milyen tortillatekercseket


Gourmandula sült almát


Cukroskata mandulás kétszersültet


Grenadine avokádósalátát


Chili és Csoki csokikrémes kókusztallért
Ági paradicsomos kenyeret


Okostojás pralinékat, citromosat és mogyorósat(?)


Tudom, hogy még egy csomó minden volt, légyszi segítsetek!

Még ugyan korai, de azért e kereteken belül én a magam részéről már most kellemes ünnepeket kívánok az összes többi Angyalkának, bízva benne, hogy senki nem maradt ajándék nélkül!

VVV - Vendégem Vagy Vacsorára 2/3 - A láthatatlan kéz nyomában

A receptek tehát (V leírása szerint)


Fokhagymaleves

Hozzávalók 4 főre:
• 1 közepes fej fokhagyma ( (továbbiakban: fh) 🙂 (lehet nagy is) 🙂
• 5 dkg vaj
• 1 evőkanál liszt
• 1 l szűrt húsleves (1 l víz + húsleveskocka)
• 1 csapott mokkáskanál őrölt fehérbors
• 2 dl főzőtejszín
• fél csokor petrezselyem

Ahogy készül:
1. Megcsináljuk a húslevest
2. Összetörjük a fh-t fh-présen
3. Vajat olvasztunk, amiben megfuttatjuk a fh-t. Amikor már liheg, levesszük (fél percig bírja! 🙂
4. Liszttel meghintjük, újabb fél percig futtatjuk
5. Hideg, de legalább langyos húslevessel felöntjük
6. Felforraljuk, folyamatos keveréssel
7. Ha forr-> bors
8. Végén a tejszín, de nem a forró leveshez. (praktikusan: a tálkában lévő tejszínhez merünk fokozatosan levest, és azt öntjük vissza)
9. Petrezselyem
10. + pirított kenyér, sajt

Pékségben előrendelt erre alkalmas buciban tálaljuk.



Csirkemellfalatok sajtmártással és rozmaringban forgatott burgonyával

(A csirkemellet megmossuk, sózzuk, borsozzuk, apró darabokra vágjuk és kevés olajon pár perc alatt megsütjük.
A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk és forrásban lévő sós vízbe dobáljuk, és kb 10 perc alatt megfőzzük. Ha kész, leszűrjük, majd rozmaringban forgatjuk meg és kevés olajon pár perc alatt serpenyőben átsütjük. )

Sajtmártás
Hozzávalók 4 főre:
• 4 dl tej
• 10-10 dkg edami és márványsajt
• 4 dkg vaj
• 2 csapott evőkanál liszt
• 2 gerezd fh

• 1 dl főzőtejszín
• 1 db tojássárgája
• 2 evőkanál száraz fehérbor
• őrölt fehérbors
• vegeta

Ahogy készül:
1/a Forralt tejben a 2 féle sajtot felolvasztjuk
1/b Vajat olvasztunk, amiben az összepréselt fh-t megfuttatjuk kicsit (1 perc kb.), aztán a lisztet hozzáadjuk (nem tűz felett!)
2. A lisztes cuccra ráöntjük a tejessajtot, ami 3-4 perc alatt besűrűsödik, aztán lehúzzuk a tűzről
3. Tejszín+tojássárga kombó jön, amit össze kell keverni a fentiekkel
4. A végén hozzáadjuk, ami eddig még nem szerepelt!

Rumos-karamellás banán

Hozzávalók 4 főre:
• 15 dkg kristálycukor
• 6 dkg vaj
• 2 dl főzőtejszín
• 0,5 dl rum
• 4 banán
• tejszínhab a tálaláshoz (nálam lemaradt 🙂
Ahogy készül:
1. A cukrot a vajjal világosra karamellizáljuk, majd apránként hozzáöntjük a tejszínt
2. 1-2 percig főzzük, amíg sima lesz, aztán félrehúzzuk és kevergetve hozzáadjuk a rumot
3. Üvegkehelybe tördeljük a banánt
4. Ráöntjük a szirupot
5. Éjszakára, de min. 6 órára hűtőbe rakjuk
6. Tálaláskor tejszínhab

Forrás: Príma Konyha 2006 december és “príma konyha xy (anyukám diktálta telón)”

Hát ezt kaptuk. Komoly, ugye? Ha már majdnem mindannyian Adam Smith munkásságán szocializálódtunk, akkor azért el kell mondanunk az igazság harcosaként, hogy nagy riszpekt a láthatatlan kéznek is, akinek nem tudtuk megköszönni, de tudjuk, hogy besegített – nem kisebbítve persze V elévülhetetlen érdemeit. V unokatestvére, klassz kukta voltál!
Hogy mit ittunk? Az elején zsindelyes páleszt, aztán borokat, bacardicolát, előkerült állítólag egy pezsgő is – bár én erre határozottan nem emlékszem, – majd a végén egy Absolute Flying-gal koronáztuk meg a vacsorát, ami nem más mint vodka, rajta egy citromszelet, rajta cukor, rajta pár csepp rum, meggyújtva… Becsületünkre váljon, mi csajok is lezúztuk… Közben hülyéskedtünk sokat, volt egy vakrandi L és I között:):), beszélgettünk a barátságok és szerelmek értékmérőjeként szolgáló híres-hírhedt pukiindexről, blogokról és síelésről, meg egy csomó mindenről. És pontosan azelőtt 2 perccel, hogy negyed ötkor eljöttünk volna, szóval pont akkor dübörgött át a szomszéd olyan elemi erővel, hogy szinte hátrahőköltünk az ijedtségtől, dehát van ilyen…

És akkor szóljon mellé V kedvenc U2 száma! New Year’s Day


Folytatás: december 20-án!

VVV - Vendégem Vagy Vacsorára 2/2 - Beszámoló

Ahogy beharangoztam múlt hét végén, lezajlott a Vendégem Vagy Vacsorára* második fordulója, melynek házigazdája V volt. Sajnos ezúttal is csak hatan tudtunk ott lenni, most M nem tudott eljönni, de interurbán kapcsoltuk, így ha személyesen nem is, lélekben és hangban velünk volt.

V konyhaművészetének csírái már 5 évvel ezelőtt, Hollandiában megfigyelhetőek voltak, de a lelki nyugalmunk megőrzése érdekében nem részletezném a piros színű zöldborsófőzelék történetét, amelynek elkészítésében – érti a fene, hogy miért, de – L is úgy emlékszik, hogy részt vett… mintha legalábbis dicsőség lenne..:) Ilyen a barátság!:)
Volt még egy sztenderd kakukkfüves csirke, amit V megbízhatóan tudott készíteni, meg egy méregdrága lazac is beugrik azokból az időkből, szóval mindezek után nem is csoda, hogy V-t az ötlet egyáltalán nem sokkolta, sőt, kérdésre válaszolva határozottan azt mondta a maga szerény módján, hogy jó ötlet, háthiszen ő szeret főzni! Be kell vallanom, hogy L (az előző hét házigazdájaként úgy érezve, hogy életreszóló tapasztalatokat szerzett) erősen aggódott V lelki üdvéért, de főleg a testi épségéért, és persze a vacsoráért, mégpedig a következők miatt:

1. Hogy fog tudni bevásárolni annyi mindent kocsi nélkül? – Megoldottuk, L besegített
2. Hogy lesz ideje pénteken elkészíteni mindent, úgy, hogy kettőig dolgozik?

3. Tisztában van e azzal vajon, mennyi minden jöhet közbe?
Szóval voltak ilyen aggodalmak, de felesleges volt, a vásárlás után minden ment annak rendje-módja szerint. Legalábbis V házatáján mindenképpen, mert a mi ötünk élete kicsit kalandosabb volt. Feltehetően a 20 éve tartó barátság nem múlt el nyomtalanul és karmikus erejével villant minden tényező a fejembe, amikor félórával a megbeszélt találkozó előtt felhívtam A-t, hogy akkor ugye jön, amelyre adott válasz hanglejtése egy pillanatig sem hagyott kétséget affelől, hogy marhára elfelejtette, de jön:):) Jobban mondva nem felejtette el, csak azt hitte, szombaton lesz…. Így abban a borzasztó hidegben ácsorogtunk jó 40 percet, míg mindenkit begyűjtöttünk és végül teljes létszámban – a házigazda legnagyobb örömére – kb 1 óra késéssel megérkeztünk. V a vándorkötényt magára öltve ekkor már javában tüsténkedett a konyhában, így a zsindelyes pálesz utáni kötelező egészségügyi gangmegtekintést követően meg is kezdődött a vacsora, amely a következőkből állt:

Fokhagyma juice pékné módra
Csibefalatok kék chipssel
Másnapos banán

Folyt. köv. a receptekkel

*Azt persze az alapok lefektetésénél elfelejtettem tisztázni, hogy a csapatból hatan 27-28 évesek vagyunk, L egyedül a túlkoros, ő már kemény 31! Így azért egészen más a leányzó fekvése, nemdebár?
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!