Csak a Puffin

Hét dolog

Kicsi Vú dobta át a hógolyót nagy örömömre, mert nekem ez a körkérdés nagyon tetszik. Mondtam már a VKF idején is, hogy azokat az írásokat szeretem különösen, amiben van mesélés, valami kiderül a szerzőről, úgyhogy ez a hét kérdés játék ez maga a kánaán nekem. Érdeklődéssel olvasgattam már eddig is a kedves bloggertársak válaszait és szívem szerint jól visszadobnám még a lasztit plusz 7-10-20 kérdésre sok esetben, de türtőztetem magam.

Én már elég sokmindent kikotyogtam itt magamról, de íme hét tétel, amit talán még nem mondtam.

1. Minden könyvbe beleírom az első lapra a nevemet, és hogy melyik év melyik hónapjában kaptam, vettem, szereztem a könyvet, és ha regény, akkor a végére azt is beleírom, hogy pontosan mikor olvastam.

2. Gödröcskék vannak az arcomon, ha mosolygok, nevetek, ami igen gyakori, így merő gödör az arcom:):)

3. Gyűjtök egy csomó mindent. Ha adnának pecsétet az útlevélbe, akkor elsősorban azt gyűjteném, de már nem adnak. Gyűjtöm pl. a könyveket, a parfümöket, a 100-asokat egy malacperselyben, szakácskönyveket, mozis, lakberendezős és főzős magazinokat, a kedvenc sorozatainkat dvd-n, családilag a kisrepülőket.

4. Szeretem az egyszerre kávé és cigi illatú idősebb embereket (de sajnos csak nagy ritkán van részem ilyen illatélményben) és csodabogaraknak tartom a balkezeseket: átlagon felüli számú balkezes jóbarátom, és pontosan megfelelő számú, tehát pontosan egy balkezes férjem van.

5. Nagyon vágyom egy orrmelegítő alkalmatosságra, mert ha semmi más nem, az orrom gyakorlatilag le tud fagyni, ha egy picit is hideg van. Olyankor úgy érzem, egy mozdulattal le lehetne törni a nózimat. Egyébként is erősen fázósfajta vagyok.

6. Állandóan jár az agyam, ötletek jönnek mennek, folyton kattognak a kerekek, ezért mindig mindent felírok egy kis papírra, fecnire, nehogy elfelejtsek valamit. Egy nap alatt igen sok fecnit gyártok, egy hét után pedig összesítenem kell a fecniket, mert átláthatatlanná válik, és akkor jön egy gyűjtőfecni, aztán kezdődik az egész elölről. Egyszer még biztos megőrülök a hülye fecnijeimtől, vagy az excel tábláimtól. Merhogy rendszerezési célból nyitottam számos excelt az igazán fontos dolgoknak, például a könyveinknek, a dvd-knek, a meglévőknek és a kinézett, de még be nem gyűjött daraboknak, a költségvetésünknek, egyebeknek és igen sok időt bírok eltölteni az adatbázisaim karbantartásával… flúgos vagyok, tudom.

7. 0 éves korom óta imádom a plüssállatokat. Nem vicc, ez nem múltidő. Anyukám korabeli blogján:):) a babanaplómban – ezt jegyezte fel: “…és nagyon szereti a puha, rongyból vagy szivacsból készült állatokat, babákat”. Aztán egyszer kisebb koromban, 6-10 éves lehettem, megkérdeztem, hogy ha meghalok, akkor mi fog történni a plüssállataimmal. Igen, így volt. Mindig is voltak, vannak és lesznek plüssállataim. Van néhány öreg harcos, vannak fiatalabbak és vannak egészen fiatalok, mert igen, még ma is nagyon nagy örömet lehet nekem szerezni egy édes plüsskutyával, macival, vagy bármivel, ami nem micimackós. Meggyőződésem, hogy ez akkor is így marad, ha lesz gyerekünk.

7+1: Tipikus Ikrek és örök gyerek vagyok.

Továbbadom a hógolyót Gourmandulának, Cserkének, Piszkének. Ha már válaszoltak, akkor továbbadom mindenki másnak, aki még nem.

Körkérdés - Mióta és miért?

Gabojsza és Garffyka is továbbgurította nekem a Cukroskata által elindított hógolyót, amit köszönettel megkaptam és ezennel válaszolok. Vagyishogy válaszolnék, ha nem tettem volna már meg tavaly, a X. Nosztalgikus VKF keretein belül. Legalábbis most úgy érzem, jobban nem tudnám megfogalmazni konyhai életutam esszenciáját:
“Ami engem illet, nem jött egyből a nyelvemre egy gyönyörű történet, hogy hogy is volt nálunk és hogy nincs már ma és hogy minden milyen szép volt. Sajnos a nagyszüleink mindig is távol laktak tőlünk, évente egyszer-kétszer találkoztunk, a nagyobb ünnepekkor sem volt szinte soha 4-5 főnél több személyre terítve. Mivel már régen itthagytak minket, a tér és időbeli távolság miatt nincsenek ilyesfajta emlékeim róluk. Azt tudom, hogy mindkét nagymamám nagyon-nagyon szeretett minket, gyerekeket tortákkal kényeztetni, ilyesmiről sok fénykép is tanúskodik, de ízeket és illatokat nem tudok már felidézni.

Arról sem tudok aranyos történeteket mesélni, hogy milyen sütit sütöttem 5 évesen, meg hogy mindenkinek dicsekedtek, hogy milyen konyhatündér ez a kislány, mert meglehetősen későn kezdett el foglalkoztatni a főzőcskézés. Pedig volt egy-két gyerekszakácskönyvem, de nem izgattak különösebben, sőt egyáltalán. Van ugyanis egy bátyám, akinek a dolgai sokkal jobban érdekeltek. Kung-fuztam, ha ő is, Top Secret füzetet csináltam, ha ő is, nomeg bunkert építettünk, rengeteg filmet néztünk (eleinte sok-sok karatés filmet, sok esetben még szinkron sem volt, csak az a rettenetes narrátoros megoldás:-), zenét hallgattunk és veszekedtünk, ha úgy adódott. A maximum, amit elvégeztem otthon, az a matchboxok takarítása volt, amit mai fejjel nehéz megértenem:) Szóval inkább fiús dolgaim voltak, a főzéstéma ebbe nem fért bele, makacsan elhatároltam tőle magam. Pedig Anyukám sokszor hívott, hogy menjek, segítsek neki, hogy ragadjon rám valami, de engem aztán nem érdekelt. Ha mégis odamerészkedtem, akkor kb. 10 perc múlva már duzzogva vonultam el, mert valami nem úgy történt, ahogy én akartam….Be kell vallanom, hogy mi ketten, gyerekek, soha semmit nem segítettünk a konyhában. Egyszerűen nem. Mindig sokat tanultam, olvastam, filmeket néztem, zeneiskolába meg különórákra jártam, ott voltak a barátok, így nem volt nekem se kedvem, se időm főzőcskézni (A se időm kitétel némileg vicces, mert most ahhoz képest sokkal kevesebb időm van, mégis találok alkalmat a sütés-főzésre, szóval ez csak egy rossz kifogás volt…). Szegény Anya azért egyszer-kétszer mondta nekem, hogy „bezzeg, xy-né kislánya, ő már ebéddel várja a családot”. Na én nem, az tuti, hogy ilyen emléke senkinek nincs a családban:)

Az egyetemi évek alatt már igazán kedvet kaphattam volna, de nekem ez a kollégiumi és a különböző mértékben rosszminőségű albérletekben nem sikerült. Ha meg hazamentünk, akkor Anya előre megkérdezte, hogy mit szeretnénk enni, és bár sokszor a hét közepén nehezen tudtuk neki megmondani, hogy mit fogunk a hétvégén kívánni, azért mindig sikerült a kedvünkben járni, és bár ma már nem járunk hetente haza, továbbra is így működik minden. Apa meg még mind a mai napig tökéletes megfigyelő és örök kényeztető, mindig jól kifigyeli, mire ácsingózunk egy boltban, a piacon, vagy bárhol, és hogyhogynem legközelebb már ottfigyel az asztalon a kiválasztott finomság.

Tehát egész életünkben folyt a kényeztetés (főzésileg és egyéb téren is), nekem pedig eszem ágában nem volt „dolgozni” a konyhában. Igen, számomra a konyhai tevékenység nagyjából 22 évig munkának tűnt. Sejtettem, hogy egyszer majd én is rákényszerülök, ha majd saját családom lesz, de emiatt nem aggódtam, gondoltam előre, hogy ha majd eljutok ebbe a helyzetbe, akkor ezt is jól megoldom majd. Végül akkor kerültem kicsit közelebbi kapcsolatba a konyhával, amikor ténylegesen eljött a magunkrautaltság ideje, amikor ketten (mármint az akkor még csak „barátom”, de azóta már Férjemmé vált L-val) együtt egy teljes évig Hollandiában éltünk. Onnan nem tudtunk hazaszaladni minden hétvégén, hogy megtömjük a bendőnket és a hűtőnket az otthoni ételekkel, ott nem volt más választásunk, mint hogy magunkra főzzünk (bár végül jó, ha hetente kétszer készítettünk valamit, mert ott is rengeteget tanultunk és utaztunk). Szóval ott kezdődött és utána folytatódott, amikor hazaköltöztünk az első közös saját új lakásunkba. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert úgy gondolom, hogy a főzési hajlandóságom kialakulása nagyban összefügg a saját konyha tulajdonlásával. Nem tartom magam sznobnak, sőt, de azt például szeretem, ha egy könyv, amit olvasok, az enyém, ezért nem szeretek könyvtári könyvet olvasni, és ezzel analóg módon, nem szeretek más konyhájában tüsténkedni. Nagyon nem.

Így tehát kb. 2004-ben kezdtem el ténylegesen próbálkozni, kisebb-nagyobb sikerekkel, ami aztán 2006 vége felé fordult határtalan lelkesedésbe, már meg nem mondom, milyen oknál fogva. Gondolom, hogy az lehetett, hogy főztem-sütöttem ezt-azt és nagyon tetszett nekem a siker érzése, ha a Férjem megdicsért és ez hozta magával a következő ételt, a következő dicséretet és így tovább. És itt jutok el oda, hogy én kinek köszönhetem a szenvedélyemet. Számomra, aki miatt megéri felütni a szakácskönyvet bárhol és bármikor, az L, a Férjem. Ha hazamegyünk a szülőkhöz, akkor általában nem csinálok semmit a konyhában, így igen ritka az, hogy a szülőknek főzök vagy sütök. Ha ők, vagy a barátok eljönnek hozzánk, akkor szoktam készíteni ezt-azt, de olyankor általában már bevált dolgokat készítek, olyankor nincs helye a kísérletezésnek. Viszont akivel a mindennapjaimat együtt töltöm és aki a készítményeim 80 százalékát elpusztítja, az bizony L. Nagy szerencsém van Vele, mert jófiú:) nem finnyás, nagyétkű és nyitott szinte mindenre. Amire meg nem, arra én sem. Érdemes neki sütni-főzni, hálás közönség és tudom, hogy ő is nagyon örül, hogy megtaláltam ezt a hobbit magamnak, kiegészülve a gasztroblogírással (még ha a fotózást néha már a háta közepére sem kívánja). Örül a sikereimnek és vigasztal, ha nem sikerül valami, és nem bánja, hogy a huszadik (ötvenedik?) tányért veszem már és hogy már külföldről is tömött táskával járok haza, és hogy már nincs hova tenni a szakácskönyveket meg a különleges hozzávalókat. Szereti, hogy akár este 9-kor is nekiállok sütkérezni, hogy gyorsan és izgatottan dolgozok és hogy még huszadjára is elmosogatok, pedig utálom, csak alkothassak, és aki végighallgatja a történeteimet receptekről, ételekről, más bloggerekről, a GBT-ről meg mindenről, ami ehhez a tevékenységemhez kapcsolódik. Hát Ő az, akinek érdemes főzni, és érdemes, mert hízik és büszke magára és én is rá, hogy már nem látszanak ki a bordái. Az Ő kedvében járva készült szinte minden, ami eddig a blogon szerepel és minden egyéb, ami még nem került fel ide.

Azt hiszem, egy kicsit eltér a megközelítésem másokétól, de nekem ez jutott most eszembe a témáról. Azt meg csak L-val együtt remélem, hogy nem lett túl csöpögős, az első verzióban még a múzsa szó is szerepelt, de azt kérte, hogy ne említsem:) :)”

Ennyi tehát a korábbi szöveg, ha röviden kellene válaszolni akkor ezt mondanám:
Mióta?
Kb 2004 óta a túlélésért, 2006-2007 óta mert jólesik.

Miért szeretek főzni (és erről még blogot is írni)?
– mert szeretem, ahogy egymástól független alapanyagokból egyszercsak étel lesz, ahogy egy költő gondolom szereti, ahogy a szavakból egyszercsak vers lesz, vagy a zenész, ahogy egymás mellé teszi a hangokat, hangjegyeket, és a végén tízezrek éneklik helyette a dalt egy hatalmas arénában, hát ezért.
– mert kreativitásra sarkall
– mert így finomabbakat és legtöbbször egészségesebb ételeket ehetünk, mint, ha nem főznék
– mert igénylem az elismerést:) és egy finom, szép étellel igen sok dicséretet zsebelhetek be
– mert megtiszteltetés, ha tőlem kérnek tanácsot a barátok, rokonok, ismeretlenek
– mert ez egy olyan hobbi, ami nem véges, olyan nincs, hogy nincs több lehetőség, mindig lesznek újabb érdekes receptek, olyan alapanyagok, amiket nem próbáltam, olyan technikák, amelyeket még nem sajátítottam el, így ez tulajdonképpen egy neverending challenge, hogyúgymondjam
Kábé ezért.

Nem tudom, ki nem adott még erre választ, mostanában nem nagyon követtem a történéseket, ezért kiválasztottam 5 bloggert és nekik gurítom tovább, hátha nem nálam akad meg a kör:) Alchri, Ízkaraván, Lekvároskukta, Rossamela, Csokiimádók

Ha már említettem a zenét és tízezres tömeget, íme egy darabka:

u2: yahweh

Blogajánló

Hát én még ilyet sosenem csináltam, nem is nagyon fogok szerintem, de a hétvégen találtam meg ezt a blogot és azóta gyakorlatilag könnyesre röhögtem magam, ezért gondoltam, Nektek is figyelmetekbe ajánlom a B-oldal című blogot, ha esetleg eddig még nem olvastátok volna.

Zene is, retro is, jó szöveg és rém jó kommentek…


Iszonyú jó! Olvassátok, hallgassátok a B-oldalt!
A kép is onnan van, gondolom, nem bánják a srácok!

GBT Budapest

Én nem tudom mi van, de izgága vagyok mostanság. Talán éppen a VKF hozott lázba, vagy a nyári piknik kihagyása miatt érzett fájdalom, vagy csak szimplán az, hogy eddig mindig nagyon jól sikerültek az ilyen találkozók, mindenesetre vettem a bátorságot és én magam dobtam be egy újabb GBT ötletét, ami mai napon Budapesten sikeresen lezajlott. Mindennapi Manna hathatós segítségével egy szigorúan titkos helyen gyűltünk össze, ahol egy darab laptopos cigarettázó leányzó asszisztálása mellett eltöltöttünk 3-4 kellemes órát. Jelen volt (ülésrend szerint haladva): Mindennapi Manna, Millie, Sajtkukac O., Ízbolygó, Sajtkukac N. plusz részéről egy megfigyelő, Ivett, Kicsi Vú, jómagam, Zsú, Grenadine, Zsuzsa, Zsófi, Mamma (remélem, nem hagytam ki senkit). Na és még ez volt a könnyebb rész, igen erősen kell koncentrálnom, hogy összeírjam, mi mindent ettünk. A fényképek nagyrészét jobb pozíciójából fakadóan Kicsi Vú készítette, ezért be is kereteztem zölddel, hogy tudjuk:):)


Tehát (szigorúan összevissza, még véletlenül sem a képeknek megfelelő sorrendben):

Cobb-szerű saláta helyett csicsókás-baconos saláta Zsófitól

Török padlizsános pilaf Zsuzsától Claudia Roden könyvéből, ha minden igaz – ez sajnos nem lett megörökítve, de cserébe felkerült a zseniális photoshop tudományomnak hála a hiperszuper kiskés, amit Zsuzsa nekem adott:) (Keresd a tortán!)

– Istenkirály baguette Sajtkukac N-től – ha eddig a DNK, vagy az undok fiú volt a sztár, hát felejtsétek el, ez a baguette üti mindkettőt

– Saláta Kicsi Vútól gránátalmával

– Kecskesajt egyenesen Párizsból, szintén gránátalmával Grenadinetól

– Remek borkrémleves Mannától

Sütőtökös muffin szintén Zsútól

– Sörkorcsolya kétféle, Ízbolygó és DP

– Hortobágyi-töltelékkel töltött valami Ízbolygótól

– Csúcsszuper csokis fügelekvár -ebből nem hoztam nagy bánatomra, Millie kérlek, küldj egy címet, beugrok!

Cantuccini Ízbolygótól – te ezt már tudtad, hogy én hogy szeretem ropogtatni a te cantuccinidet?

Cheddaros-diós keksz Sajtkukac N-től

Cheesecake brownie szintén Sajtkukac N-től

Gougére, azaz profiterole-hoz hasonló kéksajttal töltött puffancs Sajtkukac O-tól, profi módon elkészítve. Pls, só mi da véj!

Csokis sütemény Sajtkukac O-tól, ami sajnos az autóban landolt, így már soha nem tudjuk meg, milyen volt

Fehércsokis citromos kókuszgolyó Gourmandula sajnálatos “noshow”-ja miatt általam kivitelezve

– Mogyorós pálmalevél Kicsi Vútól- vagy mi is volt?

– Kakukkfüves citromos keksz tőlem
– Körtés chilis csokitorta szintén tőlem chili nélkül:):)

– Különleges bazsalikomos oregánós tea Sajtkukacéktól… Remek itóka

Volt szó fordítási hibákkal teli szakácskönyvekről, munkahelyről, utazásokról, családról, kisgyerekekről, más bloggerekről:):) (Hát persze, hogynemár, ugye nem hittétek, hogy nem lesz?:) Főleg így, hogy csak csajok voltak… Továbbra is fenntartom, hogy a legjobb része az egész blogolásnak, hogy klassz emberkéket ismerhetünk meg, akiket egyébként sosem találtunk volna meg a Föld nevű bolygón, szóval ha újra belém bújik az örsvezetők szelleme, hát nem fogok tétovázni.
Ti, akik ott voltatok, ti meg ne habozzatok elküldeni a linket az ételekhez, legyen meg így egyben!

VKF - Staféta

Eljött ez a szomorú pillanat, amikor meg kell válnom a VKF háziasszonyi szerepétől és tovább kell adnom a stafétát. Úgy vagyok vele, mint az esküvővel (tudom, tudom, annyit beszélek az esküvőről, mintha legalábbis a múlt héten lett volna, pedig nem is). Szóval annak is volt előzménye, elhangzott a Nagy Kérdés, ami ezesetben Ízbolygó “felkérése” volt. Akkor is ki kellett találni egy csomó mindent (időpontot, helyszínt, ültetést, stb), ahogy most is a témát. Aztán meg kellett szervezni, le kellett bonyolítani, úgy, hogy én magam is készültem, és közben még sok-sok másik ember is készült arra a bizonyos napra, ahogy ez ebben az esetben is történt. Aztán pedig eljött a végkifejlet, maga az esküvő, és akkor úgy, de úgy sajnáltam, hogy vége lett hirtelen, mint ahogy most is. Ami bíztat, hogy az esküvő után is tartós a boldogság, így remélem a post-VKF időszak is elviselhető lesz:):):)


A kép innen származik.
Ha viszont át kell adnom, akkor szeretném kicsit rendhagyó módon átadni a stafétát. Nem húzom tovább, ezennel visszaadom a stafétát Ízbolygónak:):) Na jól van, csak vicc volt, de azért gondolom, megnyúlt az arcotok egy pillanatig:) Az igazság, demostmártényleg az, hogy a stafétát tulajdonképpen már át is adtam. És akkor itt jön a rendhagyó rész. Játékra hívlak Titeket – de ha nekem valaki azt mondja, hogy nem szeret játszani, csak spontán, akkor irgumburgum nagyon morcos leszek -:):) – szóval a játék lényege, hogy keressétek meg a következő VKF házigazdája nevének betűit az összefoglalóban. Hogy hogy találjátok meg? Jószeműek könnyedén észre fogjátok venni. Kevésbé jószeműeknek annyit tudok segíteni, hogy olyan pályaművek összefoglalójában szerepelnek a betűk, amelyek szerzői az eddig megismert bloggerek közül szívemhez legeslegközelebb állnak. A betűk nem sorrendben vannak elrejtve!
Kérem, hogy aki kitalálta, az csak annyit írjon kommentben, hogy megtalálta, de a nevet ne tegye közzé, maradjon játék a játék. Mondanám, hogy gratuláljatok inkább kommentben az illető blogján, de az nem jó ötlet, mert sokan a kommenteket is feedben olvassátok, úgyhogy ezzel hamar végetvetnék a játéknak. Szóval kezdődjön a móka! Várom a visszajelzéseket!

A lehetőséget pedig nagyon köszönöm, élmény volt VKF-et rendezni!

VKF XIX. Romantikus vacsora - Összefoglaló II.

A bevezető után lássuk a pályaműveket!
Ági, aki főz nem egy lógós típus. Most, amikor épphogy csak megszületett a második kisgyerkőc, még most sem hagyta ki a VKF-et és ha receptekkel nem is, néhány történettel mindenképpen gazdagította a fordulót. Mint kiderült, a tea, virsli és kész pestóval készülő tészták bűvös háromszögében alkotó Férj is tud meglepetést okozni, bennem konkrétan igen erős éhségérzet támadt e hajnali órán a vargányás tortellini olvastán, pedig panaszra nincs okom, az én Férjem a virsli és a chili con carne koronázatlan királya, és szorult helyzetben a tükörtojást is tökéletesen elkészíti:)
Annaeszik most nincs túl jó passzban, de Benedek Elek hozzá képest egy némalevente, mert Anna rosszkedve ellenére is sok-sok mindent mesélt, arról, milyen romantikus vacsoráik voltak cs-vel. De csak voltak, ezért Anna most nyomi és még beteg is szegény, mégis hős volt és alkotott magának egy szájsebkímélő diétás krumplit pályamű gyanánt és én abban is biztos vagyok, hogy ha majd megismerkedik némethonban a jóvágású Jürgennel, akkor újra elő lehet venni a lehengerlő ételeket a tarsolyból. Addig meg csak gyógyulgass és tanulmányozd a német konyha(?) alapjait, hátha jól jön!



Baba, a “fiatalkorú” elkövető tökéletesen oldotta meg a feladatot, annak ellenére, hogy most éppen nincs kinek romantikus vacsorát készíteni. Bár azt ígéri, ha kimondom, hogy “ami késik, nem múlik”, akkor bosszúból véreshurkát fog etetni velem, én ki merem jelenteni, hogy lesz ez még jobb is, ne aggódj kedves Baba!:):) Ha ilyen jó humorral fogod fel az életet, ahogy, akkor nem lesz gond!:) (és szeretem a véres hurkát):) Felicity King és Gus Pike!!:):) Jaj én is hogy! És figyelj, Felix King és Sara Stanley összejött valaha? Vagy hogy volt? Na de, visszatérve a főcsapásra, Baba hálistennek túllépett a valaha a szülőknek készített löncshús-tojás vacsorán és kiválasztottjának, a kőkemény rockernek ezúttal egy Virginia Apple Pie nevű remek süteményt sütött. Ha ő ezt tudná, milyen jó estéje volt a minap!:):)

Én megpróbáltam. Igen, többször is nekifutottam Dulmina másik énjének értelmezésébe és a romantikus vacsora kibogozásába, de elbuktam, csúnyán elbuktam. Aztán vártam a recepteket, hogy majd hátha abból kiderül, de még nem kerültek fel ezek az ételek, így azt sem tudom igazából, kik azok az elfek és hogy mit esznek, de nagyon kíváncsi lennék, mit esznek a Tündérvilágban, hogy hódítanak meg egy Tündért és milyen régi romantikus vacsoráikra emlékeznek szívesen. Dulmina kérlek, segíts!

Gabah, Gabah, nem is tudom, hogy mondjam, de ez csillagosötös:) Vagy dícséretes ötös, ha így jobban tetszik. De tényleg. A Piazza-Piazza blog szerzőnője igen komoly pályaművel, sőtmitöbb művekkel jelentkezett, volt benne mesélés, jó ételek, sok fotó, egyszerűen remek. A luxusmenzán egyik este metélőhagymás kékkagyló, sáfrányos tőkehallal töltött cannelloni, királyrákfarok királyi módra és körtés-ricottás lepény volt a menü, de ha már így belejöttek, Gabah-ék tartottak egy másik vacsorát is, ahol pedig a hasonlóan impozáns B menü került asztalra: zöld füvekkel töltött „cjarsòns”, zöld füvekkel párolt házinyúl és mézes-rozmaringos almás lepény. Mindezt úgy, hogy Gabah Férjének szívéhez nem a hasán keresztül vezet az út…. Mi lenne, ha úgy lenne??:)

Gabojsza úgy kezdte a mesélést, mint ahogy a klasszik viccek kezdődnek, egy pillanatig meg is állt bennem az ütő, azt hittem, az lesz a vége, hogy “ma meg már annak örül, ha nem adok neki vacsorát”, de nem. Amennyire én tudom, ők ketten igazán jól kiegészítik egymást, de ha ez az ára kedves Gabojsza, akkor iktasd ki az árubeszerzésből az Embert, inkább várjon meleg vacsorával, pezsgővel és egyebekkel:) Most ezen az estén vegyes ízelítő falatkák abból, ami éppen volt a hűtőben, sült tengeri halfilé belugalencsés édesburgonya tortával valamint sajttál almával, aszalt gyümölcs, pisztácia és kedvenc vörösboruk került az asztalra Gabojszáéknál, csak azt tudnám, hogy hova lett az eper, amiről az emailben írtál.

Gabriella nemcsak kreatív a konyhájában, hanem idegenvezetőnek sem utolsó, a romantikus vacsora témájául nászútjuk helyszínét, a Dominikai-köztársaságot választotta. Ennél jobb párosítás nincs is: utazás és főzés – mi kell még? Azt a fantasztikus életérzést szerette volna Gabriella visszahozni a vacsorával, amit ott láttak: ahol “a latin zene mindenütt szólt és az emberek bárhol táncra perdültek, még az utcán is.” Karib húsos táskák, karibi csirke és kakaólikörben dunsztolt körte vaniliás-fahéjas fagylalttal idézték a nyaralás emlékeit, én a magam részéről már flip-flopban nyomulok a tengerparti dizsiben, majd nyugovóra térek a vízben álló bungalow-ban. Pont most, mielőtt felébrednék:)

Gourmandula, oh, dear… Hogy én megélhettem azt, hogy a swingerről egy gasztroblogon fogok olvasni hááát, erre nem számítottam:):) Mandula kisasszony hozzáillő kreativitással és humorral ragadta meg a feladat lényegét, és mivel nem sikerült becserkészni egy jóvágású johncusacki nézésű értelmes pasit, ezért két barátnő társaságában valósította meg az ideális randivacsora tökéletes ellentétét, büdös, szaghúzós, aprólékos, de valószínűleg nagyon finom indiait készített a kolleganőknek. Vöröslencsés kókuszcurry krémleves és keralai zöldséges kókuszcurry, indiai rizibizivel készült az ominózus vacsorán, amelyet aztán egy Bárány Boldizsárról szóló entellektuell diskurzus követett a bajtársnő blogján. Csak azt sajnálom, hogy majdnem ottvoltam, de mégsem:)

Grenadine, a budapesti éjszakában lopott randira osonó végzet asszonya évfordulós vacsorára csábította Férjét, aki titokzatos napraforgós csokorral köszöntötte őt, majd a közszemérem megsértésének elkerülése érdekében a forró teapuncsot követően, otthon folytatták a vacsorát lazackrémes levelestészta szívekkel, patisszonban sült kétsajtos farfalleval és Aszúban párolt aszalt szilvával és kacsamájjal töltött kacsamellel. És bár lefogadom, hogy Apu már a kosárkával érkező Grenadine láttán, de, hogy a forró teapuncs után tuti, meg volt vásárolva, egy ilyen menüt követően a kollegina még bedobta a forduló legstílszerűbb nevű desszertjét: a lángoló szeder szerelem nevű finomságot.

Ízbolygó mostanában nagyon elfoglalt, sokunk bánatára a blogon is csak ritkán nyilvánul meg, ezért is örültem különösen, hogy végül mégis publikálta az ízbolygói színvonalon kivitelezett double-date menüjét. Ha leírom, mi minden készült a vacsorára, nem is marad több hely, pedig muszáj elmondanom: hagymás lepény paradicsomos-kapris szósszal, lazaccal és kaporolajjal, joghurtkrémes gomba újhagymakrémmel, sherrys tyúkhúsleves benne főtt zöldségekkel, paradicsomos-rozmaringos nyúl újhagymával és gnocchi alla romanaval, túrós brownie és rugelach. Ugye, hogy ugye? Én megmondtam. Már az olvasástól jól laktam, Pötty-mami hihetetlen, mint mindig!

Kalinka a legmosolygósabb és kacsintósabb keserédes ember, akit ismerek – legalábbis virtuálisan:) A sok smile mindenképpen erről tanuskodik, bár lehet, hogy ez csak a kellemes mennyiségű vodka+csoki párosnak köszönhető, amit az emlékezés mellé betermelt a kedves Partizán-testvér. Azt azért valaki soványvaddisznóvágtában elárulhatná nekem, miért van az, hogy a sors rendszerint egy romantikus alkatú nő mellé kevéssé romantikus férfit rendel és ha meg itt van végre egy nő, aki elismeri, hogy távol áll tőle a romantika, akkor ő meg kifog egy olyan kiskirályfit aki mécsesekkel rakja ki a sittes házban a fürdőig vezető utat… Ki érti ezt? Kalinka mindenesetre habos csíkos kávét szürcsölt merengés köben, mert, mint mondja: “Keserű is, édes is, mint a szerelem.”

Katakonyha most először indult VKF-en, és nem is akárhogy debütált! Remek háromfogásos vacsorával lepte meg a háromnapos izgalomban tartott Férjet, és bár a maminál a receptek memorizálása nem sikerült tökéletesen, Katakonyha felülemelkedett a hiányos emlékek zűrzavarán és önállóan fejezte be a padlizsántekercseket ízesített sajtkrémmel töltve, rokfortos szűzérméket vegyes zöldségkörettel és a csokoládés körtelegyezőt. És Kata, dehogy vagy egyedül a romantikus vacsoráról szóló elgondolásoddal! Pontosan erre gondoltam én is a kiíráskor, mindegy mi az, pirítós, vagy csokoládés körtelegyező, a lényeg, hogy a Te párodat lenyűgözd! Szerintem Katának sikerült!

Ajajajaj, kismacs írása majdnem kimaradt, pedig ki nem hagynám, egyrészt mert nagyon jól összefoglalja a romantikus vacsora fogalmának sokszínűségét, a benne rejlő lehetőségeket és mert jó olvasni, mennyire beindította a fantáziáját a téma. Végül a sok formáció közül, tengerpart és napsütés híján, és mert kismacs – ahogy korábbi írásai alapján gondoltam is – nem szereti a giccses dolgokat, a frissen alkotott kategória és terminológia alapján azt hiszem, a letisztult romantika híve, ehhez keresett és talált megoldást. A romantikus vacsorán kismacsék közösen sushit készítettek, és ezzel a romantikus vacsora kritériumainak egy további elemére is felhívta a figyelmemet – ne legyen sok mosogatnivaló!:):)Jogos!

Kicsi Vúról már előre gondoltam, hogy a romantikus tábor tagjaként köszönthetem majd és valóban így lett, nem is lepődtem meg, hogy a romantikus vacsora számára is valami olyasmit jelent, mint számomra, szinte még a szavak is ugyanazok, amiket használ: “különleges, meghitt, kiemel a hétköznapok rutinjából, lelassít”. Szerencsére a Férje, nem P. mint Purista, kislányuknál lényegesen nagyobb étvággyal bír, így Vú bátran választhatott valami felnőttesebb ételt és végül kuckózáshoz kiválóan alkalmas sajtfondü mellett nosztalgiáztak, felidézve a Delco sonkával és Luigi gombamártásával kikövezett gasztronómiai fejlődés útját is egyúttal.

Kricsonak nemcsak kanala van, hanem egy 11 hónapos picurka Mézesmadzagja valamint a gyerkőcnek egy mérsékelten romantikus Apukája is. Így a feladat dupla kihívást jelentett számára, meg kellett találni azt az estét, amikor a kis pöttöm nem az állatok számlálásával akarta tölteni az éjszakát, és Apu romantika-érzékenységének határát is. Azt hiszem, Kricso sokszor tesztelte már a határokat, mert nagyon úgy tűnik az írásból, hogy a rozmaringos sárgarépával töltött csirkemell zelleres burgonyaszufléval és az almahabos túrómisu, egy kis gyertyafény, és a pezsgő simán belefért.

A Kulináris Élvezet blog szerzője is bizonyította, hogy a romantika nemcsak a kapcsolatok elejének velejárója, 20 év házasság után is örömmel vállalta a hétköznapok rohanása miatt nehezen kivitelezhető nyugis romantikus vacsora feladatát. Volt gyertya, szép teríték, hangulatvilágítás és a kollegina még az ételekben is odafigyelt a különleges elemekre, polip salátát ettek szív pirítóssal, roston sült tengeri halat a tenger gyümölcseivel, aljnélküli túróst (szintén szívalakban) meggyöntettel. Ha pedig még azt is megírod nekem, hogy jól látom-e, hogy azok valóban olyan fémkelyhek/poharak, mint a Grál-kehely az Indiana Jones filmben, és ha igen, hol szerezted be, akkor nagyon hálás leszek.

Léttudatos Konyha Renátája a 10. házassági évforduló ünneplésével kötötte össze a romantikus és egyben családi vacsorát. A “letisztult romantika” kedvelőjeként gyertyával, füstölővel, zenével és virággal tette még hangulatosabbá a vacsorát , ami a következőkből állt: őszibarack-körte krémleves, grillezett padlizsán, paprika, hagyma, tofu párolt rizzsel, babonéz (vega tartár), céklasaláta, narancsos tükrös szívek, fügegolyók. Beri Ari emlegetésével pedig az én hangulatomat is feldobta Reni.. Szerelem első vérig, oh my god!:):) Köszi!:) Az meg, hogy a babiloniak tanították meg az egyiptomiakat arra, hogy a vöröshagyma a tökéletesség szimbóluma, hát nagy csel volt:)

Lilahangya és TS is szereplői a Nagy Rohanás című 21. századi eposznak, ami a két minihangya nevelgetésével, ellátásával együtt édes fáradtságot okoz nekik esténként, így sajnos nem nagyon van alkalmuk a romantikus vacsorákra. Most viszont majdnem összejött, leszámítva, hogy ebéd lett és kevéssé romantikus, mert mint Lilahangya mondja: “egy romantikus vacsora ott kezdődik, hogy más főzi azt az isteni vacsorát és nekünk pusztán az a dolgunk, hogy élvezzük a finom falatokat és a megismételhetetlen pillanatokat!” Cidreben pácolt nyúl sült almával és mézes, szilvás csokoládéhab grillezett fügével került az asztalra, ami valóban remek párosítás egy nyugis, romantikus estére is akár. Romantikus történetben azonban azt hiszem Lilahangya viszi a pálmát, legalábbis dramaturgiailag a legjobb írást nála olvashatjuk: egy évekkel ezelőtti vacsgeli történetét meséli el, amit szívből ajánlok mindenkinek.

Mamma szokásához híven erre a VKF-re is többtételes művel készült. Az első tétel kellemes történetmesélés, benne a gyanútlanul munkamegbeszélésre igyekvő évekkel ezelőtti Mammáról, aki hirtelen egy gyertyafényes vacsora kellős közepén találta magát, aztán ott vannak a pizzatésztadögönyözős hadműveletek és mostanában a kisasztal mellé kucorodós meghitt esték. Hát Mamma, sokszor kellene ilyenekről is írnod, ebből még a 15. oldalt is szívesen elolvasnám, míg mondjuk az élesztőtípusok 3 oldalas elemzésénél, bevallom, néha elfáradok:):) Ezután az egyszerű címkékkel (Menüsorok, Small Tal, VKF! – ja bocs, most látom, hogy vannak fejezetek, hozzávalók és kategóriák, de ez az írás minden szempontból egyszerű hálistennek) ellátott írás után a fordulóra készült pályaműveket is megismerhettük, a focacciat korianderrel és gyömbérrel valamint a zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúkmellet. Namármost, ha nekem két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy szoros barátságot fogok ápolni olyasvalakivel, aki olyanokat ír az Internetre, mint hogy ZF-borágó, Cs-olívabogyó vagy Z-salotta, nehezen tudtam volna elképzelni, de ma már cseppet sem bánom, hogy így alakult az élet! Köszi Mamma a részvételt!

Maszatkonyha Zsuzsija is ki akarta hagyni a fordulót, saját bevallása szerint ugyanis fogékony a romantikára filmek, könyvek terén, de ahogy fogalmaz: “ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van”. Zsuzsi végül egy szép, Cobra 11-et nézős, olvasgatós este mellé készített provence-i sült camembert recepttel indult.

A blogszülinapos Max a forduló hőse, mert bár nincs túl jól mostanság, nem hagyta ki a fordulót, derekasan helytállt most is. Max pajtás is felidézett néhány szép, romantikus pillanatot, immáron 15 éve tartó házasságuk hétköznapjaiból és közben képekkel illusztrálta a menüt: Csirkecombfilé töltve Gordon Ramsay után szabadon, zöldfűszerekben sült sertés tarja hagymás sült burgonyával, rácsos-almás linzer és badacsonyi olaszrizling jégbor került a Bringatanya büszke tulajdonosának asztalára a romantikus vacsorán. A receptek részben már felkerültek, reméljük, a babérokat ezúttal nem aratja le egy illetéktelen felhasználó sem.

Mennyei Mignonék blogján B pályaműve egy filmekben gyakran látható tipikus romantikus vacsora képlete szerint alakult, mert bár Náluk is vannak spontán kialakuló vacsorák, azért alaposan megtervezett, hangulati elemekkel bőven megspékelt romantikus vacsorák is előfordulnak. “Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek.” Hát ez mennyire jó! Ezért megéri veszekedni!:):) Nekem ez a pályamű nagyon tetszett… Már csak azt nem értem, hogy ha veszekedtetek, akkor miért terítettél meg és gyújtottál meg 50 gyertyát? Vagy hogy is volt ez? :):) Ja, közben leesett: biztos úgy volt, hogy hazajött, elkezdett főzni, és mikor már nevettél, ő meg már főzött, akkor terítettél és gyertyáztál, ugye?

Mindennapi Manna is befutott végszóra, nem is csodálkozom, hogy késett pár napot, hiszen ő nem pusztán egy romantikus vacsorával állt elő, hanem egy egész romantikus hétvégével és sok-sok szép emlékkel! Ezt nevezem! Így már értem is, hogy mi mindent kellett feldolgozni az írás megszületéséhez. Manna egy elbaltázott reggeli ébredés után este vargányás májraguval és túrós puliszkával várta haza az Embert, majd másnap vonatra pattantak és csúcszuper szendviccsel és szilvás lepénnyel a puttonyban nekivágtak a romantikus hétvégének, ami biztos is, hogy szuper volt, a vízpart és a tánc nálam is mindig, minden körülmények között nyerő! A láncreakció pedig elindult, már Baján betárazták a következő romantikus vacsorák alapjául szolgáló borokat.

Moha és Sáfrány 18 forduló óta keresztbe tett ujjai a végső görcs előtti utolsó pillanatban most ellazulhatnak, vége az izgulásnak, ellőttem ugyanis Moha VKF ötletét, amelyet oly féltve őrzött már hónapok óta. Hát ha tudtam volna, hagytam volna az ujjaidat az összenövés sorsára jutni, és más témát kerestem volna, de annak nagyon örülök, hogy részt vettél, megvillantottad rég látott tehetséged és hogy az öcséd értékelte az igyekezetet. Nem is csodálom, Moha ugyanis nem kispályázott, szép, szivecskés, hancúr előtt gyomrot nem kikészítős menüt készített, édeskömény krémlevest ricottás szívalakú sült raviolival, spenótos ricottás lazactekercset szívalakú grillezett polentával és szarvasgombás mascarpone mártással és chilis csokilávát gyömbérfagyival. Nemcsak nekem, hanem a titokzatos Gábornak is tetszik a menü, de hogy ő most az öccse vagy egy potenciális “udvarlócska”, azt nem tudom.

Nosalty és W, hozzánk hasonlóan, feltehetően a mókuskerék nevű alkalmatosság áldozatai, és mint ilyen, ritkán romantikus vacsoráznak otthon. Nem csoda, hogy a kedves bloggertárs nagyon örült a témának, és hogy W különösen hálás pillantásokat vetett Nosaltyra. A grillezett minipadlizsán kecskesajt felhővel, a bolognai ragu és a csokoládés sajttorta minden bizonnyal nagyon ízlett nekik, de hogy mit csinálhatott közben a két segédmunkás, Váncsa és Nigella együtt, munka után egy asztalra fektetve, arra (ő)szintén kíváncsi lennék:)

Nagyon puha lehet a szőnyeg a kisasztal körül, mert úgy látszik, a tetszés szerint olasz háziasszony, vagy éppen japán gésa szerepében tündöklő Mamma és Férje szívesen ücsörög rajta. A Cucina mellett ugyanis Mammáék az Orient Express tiszteletére is tartottak egy romantikus vacsorát, sushitállal és vietnámi creme brullevel, már csak azon csodálkozom, hogy a Pasta e Basta keretében nem készült pályamű. Most komolyan, Mamma, ha cseroki indián recepteket kérnék tőled, akkor is pikk-pakk előállnál egy háromfogásos vacsorával? Ennyi étel és idő a világon nincs, amennyi a Te tarsolyodban van!

Pákosztos Millie azt mondta a meghirdetéskor, hogy ha nem áruljuk el a Férjének, akkor szívesen vendégül látja Mr Darcyt. Hát nem is tudom, milyen turpisság történt, vajon az álomrandin olyan lengén öltözött Millie, hogy az igazi vacsora idejére lebetegedett vagy csak szimplán így sikerült, de sajnos, minden igyekezete ellenére csak az előételig jutott, a folytatásra talán majd később kerül sor. Ha engem kérdeztek, egy ilyen gorgonzolával és sonkával töltött füge mézes balzsamecetmártással még Mr Darcyt is simán le lehet venni a lábáról, úgyhogy van létjogosultsága a folytatásnak. Csak gyógyulj meg, és maradj jó kapcsolatban a fügés szomszéddal!

Partizán Orsi a legszexibb gála-terhesruháját is bevetette a sok-sok különleges alapanyag mellett, hogy levegye a lábáról hamarosan megszülető kisgyermeke Apját, azonban minden igyekezet ellenére a Szt. Jakab kagyló madárbegy-salátán málna-vinaigrette-el, a petrezselymes-citromos tintahal mandulás rizzsel és a kókuszos darafelfújt kardamomos őszibarack-öntettel sem hozta meg a hangulatot. Deviszontazonban pár nap múlva a születésnapi reggeli tarolt, így végül romantika is volt, finom vacsora is, hogy nem esett egybe időben, hát istenem, van ilyen!

Szegény Phzst megrendítette a téma, mert bár azt írja, erős fogékonyság van benne a romantika iránt, határozottan elzárkózott a romantikus vacsora megszervezésétől, kizárólag a romantika önfejlődésében bízik. Bevallom, elsőre csak átfutottam az írást, majd mikor figyelemmel elolvastam, megdöbbentett ez a vélemény és a némileg keserű hangnem, de végül rájöttem, hogy csak újra bebizonyosodott, milyen sokfélék vagyunk és az a legjobb, hogy mindenkinek megvan a párja, ahogy Phzs-nek is G (hujuj, bocs, hogy először K-t írtam, teljesen összekeveredtem már a sok rövidítésen: L, P, K, G, W, stb, stb:):). A You’ve got mail pedig valóban klassz kis film.

Piszke, aki a témahirdetés kapcsán felajzott asszonynép kedélyeit azzal hűtötte le, hogy “Aki azt hiszi, hogy egy pasit a hasán keresztül lehet megfogni, az tévedett vagy 20 centit…:DDDD”, majd a biztonság kedvéért diszkréten romantikus vacsorára invitálta Orlando Bloomot, na szóval Piszke a nagy öregek bölcsességét is meghazudtolva mutat irányt a romantikus vacsora kellékeit illetően fiatalabb, hódításra készülő egyedeknek. Végül a komplett családi rendezvényen füstölt pisztráng-krémmel, paradicsomos-bazsalikomos óriás-csiga tésztávaé és körtés Tatin-tortával hódított.

Rossamela egy nagyon praktikus és szerintem vendéglátásra született emberke (na nem a lakodalmas rocker szerepére gondoltam), bár ő magát fanyarnak tartja, én ezt nehezen tudom elképzelni. Emlékszem, mekkora hátast dobtam, amikor olvastam a születésnapi bulijára készített ételsorozatról és most is azt éreztem, hogy de jó dolga lehet Rossamela férjének, családjának, barátjának lenni, mert aki gyömbéres rákfarkakat kínál avokádóban tálalva, aztán még előáll a vaníliával pácolt nyelvhallal, papírban sütve és végül jázminillatú panna cottaval koronázza meg az estét, annál nagyon jó lehet vendégnek lenni.

Sajtkukacék közül O számolt be egy végre nem étteremben, hanem otthon, sajátkezűleg készített romantikus ebédről, aminek feltételezem, hogy nagy sikere lehetett, mert gyönyörűen tálalt, csudaklassz ételeket készített és közben jól is érezte magát a meglepetés előkészítése során. Hogy mi volt a menü? Lássuk! Sütőtökkrémes mini crostini, brie-vel töltött csiperke fűszeres morzsával és karamellizált füge krokantmorzsás mascarponeágyon. Bravó O.!

Zuzu Manó és Szilda nem esett kétségbe a kiírás láttán, nem vette azt szószerint, ügyesen, kreatívan kezelte a témát, saját életmódjukhoz igazította a menüt és a három fogást egy egész napra szétosztva készítette el. Így reggelire készült kukoricatorta, ebédre töltött kelt tekercs plusz zelleres krumplipüre friss hagymával és párolt fokhagymával, vacsorára pedig szójaszószos tészta. Örülök, hogy ilyen jól fogtad fel Szilda!

Zsannamanna, aki három főzniszerető férfival van körülvéve, nagy terveket szövögetett fiaival együtt, meglepetés meghitt vacsorát tervezett a kollégiumból hazatérő nagy és az iskola fáradalmait kipihenő kisfiúval. Ötletek jöttek-mentek, tervezgettek családilag, de a terveket végül felülírta az időjárás és a hétvégi nagy mosás. Ismerős a probléma, kislakásban valóságos logisztikai bravúr megoldani egy szagos főzést a száradó ruhák mellett, és hát úgy látszik, Zsanna-családban ezúttal győzött a ruha, de nem csüggedünk, azt ígéri, a menüt majd máskor is beveti, remélem, akkor majd a recepteket is megismerhetjük!

Zsu és lovagja egy kollégium falai között kezdte közös életét alakítgatni, az első romantikus vacsorák is azokhoz az évekhez kötődnek Zsu emlékeiben, amikor hétvégenként egy tányérból majszolták a bolognai spagettit. A bolognai nálunk is sikerétel volt a kollégiumban, de nálunk nem a romantika, hanem a szükség hozta úgy, hogy sokszor nem is csak ketten, hanem akár többen is egy tányérból ettünk, vagy még tányérból sem:) mert nem volt elég tányérunk:) Ehhez képest Zsu emlékei sokkal szebbek, így a VKF alkalmából a régi szép kollégiumi évek emlékére bolognait készített, tojásmentes tiramisut ettek desszertként és szekszárdi borokkal öblítették le a finom falatokat.
Zsúrkenyér is a Phzs-féle csakspontánromantika tábor oszlopos tagjává avanzsált bejegyzésével, bár ahogy olvasom, mostanában nemhogy kettesben eltölthető meghitt vacsorákra nincs idejük, hanem szinte még a szimpla gyors vacsorára sem. Azért csak óvatosan Zsúrkenyér, nehogy aztán elfogyjatok a nagy rohanó életben. Az meg, hogy a gyerekek gálánsan felajánlották a diszkrét elvonulást, hogy a szülők “kettesben” lehessenek, nagyon édes történet. Bicegőlábú kerti asztal? :):) Ilyen minden háztartásban van?:)

Zsuzsi, bár alapvetően nem érzi magához közelinek a tervezett romantikát, megragadta a feladat főzésszempontú lényegét és összeállított egy ebédet Attilája kedvenceiből. Hogy spontán vagy tervezett, romantikus vagy csak sima vacsorával sikerült e levenni a lábáról Attilát annak idején, nem tudom, de hogy eredményes volt az a hódítás, annak hamarosan egy kisemberke is bizonyítéka lesz, és talán egy bébiételekkel foglalkozó VKF jobban passzol majd Zsuzsinak, mint a romantikus:) A kispapa kedvére készült tehát tonhalsteak kókusztejes tésztával, és egy másik kedvenc, a tiramisu.

Jómagam igyekeztem eleget tenni a téma kiírásakor magam elé állított elvárásoknak, ami bevallom, nem volt túl könnyű. Természetesen az utolsó lehetséges alkalmat használtam ki a romantikus vacsora kivitelezésére, de rém boldog voltam, hogy kitaláltam ezt az egészet, mert nagyon élveztem az előkészítést, a megvalósítást és az elismerő szavak bezsebelését. Konkrétan kecskesajtos fügés levendulamézes kanapéval, gombával és baconnel tekert csirkemellel, valamint a szokásostól némileg eltérő somlóival “hódítottam”.

Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a részvételt minden kedves bloggernek! Megtisztelő, hogy meséltetek legszebb romantikus vacsoráitokról, hogy tanakodtatok, készülődtetek, fotóztatok, írtatok. Köszönöm!
A stafétaátadásra a nap végén kerül sor.

VKF XIX. Romantikus vacsora - Összefoglaló I.

Elöljáróban szeretném összefoglalni a forduló tanulságait. Lássuk, mik azok!:

1. Sok blogger tényleg kedves sorokat ír a pályamű beküldésekor, ahogy azt Ízbolygó is említette. Nagyon jóleső érzés volt ezeket az emaileket olvasni, köszönöm Nektek.

2. Mindenki mindig rohan és nehezen talál alkalmat egy nyugis estére, ami igen-igen sajnálatos, de talán ez a forduló egy este erejéig lelassított minket a szürke, hűvöskés szeptemberben.
3. Ági, aki főz Gizus, Maszatjani Zsuzsi, Katakonyhájában Marcsi főz, Kricsó igazából Kriszti, ha minden igaz, Anna azért tényleg Anna és meglepően magas a Zsuzsanna nevű bloggerek száma.
4. Az ember a barátaira mindig számíthat.
5. Úgy tűnik, a soknál is sokfélébbek vagyunk. Vannak köztünk vegák és nem vegák, fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, a szóhasználatra érzékenyek és kevésbé érzékenyek, és most az is kiderült, hogy vannak romantikus alkatúak, vannak nem annyira romantikus alkatúak és vannak romantikus, de a romantikát csak spontán módon megélni vágyók. A halmazok felrajzolásától megkímélem magam, hú de nehéz lenne mindenkit pontosan besorolni…

Komolyabb hangvételű véleményemet a romantika jelentőségéről már megírtam, a pályaművek előtt lássuk, melyek a fő szempontok egy romantikus – ha úgy jobban tetszik – gyertyafényes/meghitt randivacsora elkészítésénél (elsősorban Gourmandula, Rossamela, Piszke és Katakonyha szempontrendszerének felhasználásával):

Legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől


Izgalmas, személyreszabott ízek



Esztétikus, gusztusosan tálalható


Könnyen elkészíthető


Lehetőleg sikerüljön és kevés dolgot lehesen elrontani benne


Finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus


Szépen ehető


Valami szép, ízben passzoló bor


Afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett


Ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél!


Hangulati elemként bevethető: zene, gyertya, szép teríték, füstölő, szexis terhesruci, titkos helyszín, gyerekek kiiktatása/bevonása, virág
Pályaművek nagyon hamarosan!
A várakozás alatt íme egy kis romantika, a már emlegetett Serendipity-ből:

Shawn Colvin: When you know

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!