Csak a Puffin

VKF XIX. - Romantikus vacsora

A menü összeállításakor több dolgot vettem figyelembe: 1. Olyan legyen, ami nem túl bonyolult és nem telik sok időbe az elkészítése 2. Ne legyen túl sokféle étel, mert azt nem szereti, már a három is sok néha. 3. Olyan dolgokból álljon, amiket nagyon szeret. Így került az előételbe kecskesajt, a főételbe paradicsomos-bazsalikomos mártás, a desszertbe pedig csoki és bor.


Tehát:

Kecskesajtos fügés kanapé levendulamézzel

baguette
kecskesajt
füge
levendulaméz

A baguette-et karikákra vágjuk, pár pillanatra jó meleg sütőbe tesszük, majd ha kicsit megpirult, kivesszük, ráhelyezzük a szeletekre vágott fügét, rámorzsoljuk a kecskesajtot és levendulamézzel locsoljuk meg, majd visszatoljuk a sütőbe és kb 5 perc múlva kivesszük és kész is.

Gombával tekert csirkemell sütőben sült krumplival

csirkemell
gomba szeletelve
bacon
paradicsom
bazsalikom
fokhagyma
tejszín

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk, ráterítünk minden szeletre 1 szelet bacont, ráhelyezünk jó pár szelet gombát, majd szorosan feltekerjük és hústűvel átszúrva rögzítjük. Ha mind megvan, kevés olajat forrósítunk és 5-7 perc alatt hirtelen megsütjük a húsok minden oldalát, ha letelt az idő, hozzáadjuk a kiskockákra vágott paradicsomot, pár gerezd fokhagymát, néhány bazsalikomlevelet apróra vágva és felöntjük tejszínnel, majd közepes lángon hagyjuk, hogy a mártás összerottyanjon. A húst kivesszük, felszeleteljük, majd a mártással együtt tálaljuk. A köret ezesetben egyszerű tepsiben, kevés olívaolajon megpirított krumpli volt L kedvére.

Somlói másként (Az ötlet a TV Paprika – Bortúra késsel villával című műsorából származik)

Kakaós piskóta:
4 tojás
2 ek liszt
2 ek kakaópor
4 ek cukor

Szirup:
15 dkg aszalt szilva
2 dl vörösbor
2 kk cukor

Vaníliakrém:
3 tojás
15 dkg cukor
3 dkg vaníliás pudingpor
3 dl tej
fél rúd vanília

dióbél apróra vágva
étcsokoládé olvasztva

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, egy közepes méretű tepsibe sütőpapírt helyezünk. A tojások sárgáját habosra verjük 3 ek cukorral, majd fokozatosan hozzákeverjük a lisztet és a kakaóport. A tojások fehérjét 1 ek cukorral és 1 csipet sóval kemény habbá verjük és óvatosan ezt is a kakaós masszához keverjük, a tepsibe öntjük és 15-20 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk kihűlni.1 dl vörösbort forralunk fél dl vízzel, és 2 kk cukorral, valamint 15 dkg aszalt szilvával. Ha jól összefort, félretesszük, hagyjuk kihűlni. A vaníliakrémhez a tejet felforraljuk a vaníliarúddal. A tojások sárgáját cukorral és pudingporral kikeverjük. A forró tejet óvatosan, állandó kevergetés mellett a tojásos krémhez adjuk, majd lassú tűzön felfőzzük. Ezután belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjét.

Ha minden megvan és minden kihűlt, akkor a piskótából azonos méretű és alakú formákat vágunk, vagy kekszkészítő alkalmotossággal kiszúrjuk, és elkezdjük az építkezést. Alulra kerül egy piskótadarab, meglocsoljuk a boros aszalt szilvás sziruppal, megszórjuk dióval, rákenjük a vaníliakrémet és jöhet a második piskótadarab és újabb sorozat, végül piskótával zárjuk az építményt. majd ráhelyezzük a második szelet piskótát. Ezután megint jöhet a szirup, a dió, a szilva és a krém.
Hűtőbe tesszük 3-4 órára, majd tálaláskor még meglocsolhatjuk olvasztott étcsokival és tejszínhabbal. Ha olyasvalakivel élünk, aki így szereti. Én mondom nektek, van ilyen!:)

És milyen zene passzol a romantikus vacsorához? Szerintem egy ilyen klasszikus remek például:
Grover Washington: Just the two of us

VKF - Határidő? Semmi gond

Tekintettel a holnapi határidő körüli aggodalmakra, ezúton szeretném megnyugtatni a pályaművel készülő kollegákat és kolleginákat, hogy a XIX. VKF forduló határidejét kitolom vasárnap estig (szeptember 28.), ezennel hétvégi programmá nyilvánítva a romantikus vacsorát. Ráment 20 percem, de végignéztem a korábbi VKF kiírásokat és megállapítottam, hogy a pénteki határidő mellett a vasárnapi is igen gyakori, és Gabojszánál precedens jelleggel már megjelent a nem konkrét nap, hanem egész hétvége, mint leadási határidő. Azt hiszem, a téma jellegéből adódóan azoknak az érdeke sem sérül, akik már holnap közzéteszik a romantikus vacsora menüjét, dokumentációját és minden publikus részletét, mert itt viszonylag kicsi az esélye, hogy valaki pont ugyanazzal a menüvel tudja lehengerelni a vacsorapartnerét. Vagy ha igen, akkor az illető kettősjátékot játszik, és csúnya lebukás áldozata lesz. Szóval csak nyugodtan!
Csak egy kérésem van: Ne felejtsétek elküldeni a linket a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com címre!

VKF - Emlékeztető

Bloggertársak és nem bloggerek!

Egy hét múlva, szeptember 26-án, pénteken várom a XIX. VKF pályaműveit! Téma: Romantikus vacsora. Itt bővebben olvashattok róla.

Elő a romantikus vénával, hódítsatok, hódítsatok, vagy teszteljétek a menüt a családotokban, barátokkal, esetleg egy képzeletbeli vacsorát az álompartnerrel!

Többen mondtátok, hogy a célszemély nagyjából a rántott hús, lekváros piskóta kombóval is beérné, hát most még egyszer mondom, sem a fogások száma, sem az ételek típusa nem számít. Az sem baj, ha zsíroskenyereztek pizsamában a lépcsőházban, vagy finomfőzeléket esztek fasírttal, netán tejberizset cukrozott kakaóporral, én azt sem bánom. Csak mondjátok el, mutassátok be, mi az, amivel le tudjátok venni a lábáról! Ha csülök, hát istenem, akkor csülök a varázsszó! Fotózzatok, írjátok le a recepteket, és közben meséljetek emlékezetes vacsorákról!

Várom szeretettel a pályaműveket a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com emailcímre. Fogyókúrás, kollégista, páratlan páros és minden kreatív megoldást kíváncsian várok!

A kép innen származik.

Cooltúra - Chocomole

De tényleg nagyon cool. Annyira, hogy az ilyen élmények miatt igaz nagyon az üveggolyós listámból az a bizonyos I (imádok élni). Tegnap volt ez a cool túra, méghozzá Bécsben. Délben indultunk, éjjel érkeztünk, és a kettő között megnéztük a Van Gogh kiállítást, mászkáltunk Bécsben, majd este szuperklassz Jason Mraz koncerten voltunk. Kiváló nap volt, ezekért érdemes élni!

Nagyon ajánlom a Van Gogh kiállítást. Nem azt mondom, hogy vetekszik az igazi, amszterdami Van Gogh Múzeum gyűjteményével, de nagyon jó. Sokmindent láttunk, amit eddig még sehol máshol és százszor jobb, mint az 1-2 évvel ezelőtti budapesti. És ezt most nem azért, mert sikk fikázni mindent, ami magyar, szó nincs erről. Ami jó, az jó (például átérni Ausztriából Magyarországra az autópálya minőségét tekintve igazi csoda), de a budapesti Van Gogh kiállítás az nem volt jó. Sötét volt, szűk volt, zsúfolt volt, a képgyűjtemény sem volt túl jó, és amennyire emlékszem a teremőr öreglányokkal is meggyűlt a bajunk. Ez a bécsi kiállítás viszont nagyon szuper, szívből ajánlom mindenkinek! (Itt van minden, amit tudni érdemes). A kép innen származik.

Ahogy Jason Mraz-t is nagyon ajánlom, pár hétig Európában turnézik, úgyhogy ha valaki kedvet kap, még elcsípheti. Ha meg nem, hát marad a youtube. Ki ő? Jason Mraz egy 31 éves amerikai srác (77-es évjárat, csak jó lehet:), aki jelen pillanatban szerintem az egyik legjobb, vagyis legtisztább és legmegbízhatóbb hangú fiatal énekes, egyébként meg egy rendkívül szimpatikus, pozitív figura. Nem mellesleg pedig avokádófarmja van San Diegoban, így mai receptem is tőle származik, ami nem más, mint a guacamole után szabadon általa csak chocomole-nak nevezett finomság. A kép innen származik.

Hozzávalók nagy családi adaghoz:
5 érett avokádó
1,5 csésze aprított datolya
1-1,5 csésze nyers kakaó
1 csésze karobpor
1 ek vanília
3-4 ek agave nektár

Ehhez képest én így csináltam:
1 nagy avokádó
6-7 dkg mag nélküli szárított datolya
1 csapott ek karobpor
1 fél vaníliarúd belseje kikaparva
1 ek agave nektár

Az avokádó belsejét kikanalazzuk és az összes többi hozzávalóval összeturmixoljuk.

Agave nektár helyett használható méz, karobpor helyett pedig kakaópor.

Namost. Jason simán magában eszi, de szerintem ez még masszív, például Ízbolygó féle nagyon-nagyon durva sajtkrémes édességeken edződött hősöknek is megfekszi a gyomrát. Én jobbat találtam ki. Csakúgy, mint a guacamole esetében, ne kanalazzuk, hanem ebbe is inkább tunkoljunk, mártogassunk valamit, vagy kenjük rá valamire. Egyszerű kekszekkel szerintem kiváló, én most az Anyukámtól kapott sok-sok fagyitölcsérből tördeltem darabkákat és ezeket mártottuk a chocomole-ba. Igazán klassz!

A zene pedig természetesen Jason Mraz, what else? Kezdésként a legismertebb száma, de jön majd még több is, mert jó hallgatni!

A hétnek még nincs vége, a szekszárdi szürettel zárul!

Nyárpótlék

Idén tavasszal és nyáron sok-sok fantasztikus helyen jártunk és bár minden alkalommal szerettem volna itt a blogon is megemlékezni az aktuálisan lezajlott túráról, a nagy melegben sok minden egyéb mellett a blogíráshoz sem volt türelmem, így végül gyakorlatilag egy szót sem ejtettem az utazásokról, pedig szinte folyamatosan, mindenhol gondom volt rá, hogy kóstoljak, szakácskönyvet vegyek, recepteket próbálgassak, hogy aztán majd megvillantsam multikulti oldalamat. Ez eddig elmaradt ugyan, de talán még nem késő és most, hogy ilyen szottyos lett az idő, remélem, sikerül feldolgoznom az elmúlt hónapok eseményeit. Mostantól tehát igyekszem törleszteni és képekkel, receptekkel, történetekkel pótolni az elmulasztott beszámolókat. Időrendben visszafele kezdeném, elsőként Velence, 2008 szeptember. Kezdjük néhány bemelegítő képpel.


Un peu gasztronómia

Volt egyszer egy – feltehetően – jóvágású olasz fiatalember, Giuseppe Cipriani, aki 1930-ban, mit sem törődve a világgazdasági válsággal, bőszen keverte a koktélokat a gazdag vendégeknek egy előkelő velencei hotel bárjában. Itt szörpölt esténként Harry Pickering is, egy amerikai diák, nagynénjével és annak szeretőjével együtt. A történet szerint gyakorlatilag reggeltől estig csak ittak, ittak és ittak, két hónapon keresztül, mígnem a nagynéni és pasija fogta magát és otthagyta a fiatal fiút. Harry viszont csak egy szegény diák volt, így magára maradva nem volt elég pénze a számla kiegyenlítésére. Próbálta elsunnyogni a dolgot, de hamarosan be kellett vallania Giuseppenek, hogy nem tud fizetni. Giuseppe nagyon megsajnálta balfék Harryt és az összes megtakarított pénzét az amerikainak adta, pedig már régóta gyűjtögetett, hogy megnyithassa saját bárját. Harry a kölcsönkapott pénzből kifizette az összes tartozását, majd eltűnt pár hónapra. Amikor azonban visszatért, visszaadta a tartozását Giuseppenek, sőt, hálája jeléül még meg is toldotta 30000 lírával. Ebből a sok-sok pénzből aztán ketten együtt nyitottak egy bárt, ami a Harry’s Bar nevet kapta, és melyet a mai napig Cipriani családja üzemeltet. Harry bárja óriási siker lett, előkelő hírességek vendégeskedtek itt az elmúlt évtizedekben, Ernest Hemingwaytől, Rotschildéken, Onassziszon és Charlie Chaplinen át egészen Diana hercegnőig. Bár számos kiváló koktél szerepelt Giuseppe specialitásai között, hírnevét mégis valami másnak köszönheti. A bár egyik törzsvendége volt ugyanis Amalia Nani Mocenigo, az egyik legtekintélyesebb velencei nemesi család tagja, aki vérszegénysége miatt sok nyers húst tartalmazó diétára volt kárhoztatva. Giuseppe ezt is megoldotta: hajszálvékonyra szelt, majonézzel, citrommal, Worcester-szósszal, tejjel, sóval és fehér borssal pácolt, bélszínszeleteket készített a diétázó asszonynak, amit az éppen erős vörös színeiről híres velencei reneszánsz festő, Vittore Carpaccio után mai napig Carpaccio-nak neveznek.

Ok. Update: Most látom, hogy Beatbull kollega ezt kb. ugyanígy egyszer már leírta. De sebaj, most már ittmarad, ha bepötyögtem.. Legalább könnyebb memorizálni ezt a szép kis történetet. Az okosság forrása az Olasz Kulinária című könyv volt.

Még valami. Többen írtátok, mondtátok már, hogy tetszenek a zenék, amik oldalt a wurlitzerben össze vannak válogatva. Nos, az én fülemben, bárhova megyek, mindig szól a zene, mármint nem a belső hang, mint a böte gyereknek az Egy fiúról című filmben, hanem tényleg. A zene a mindennapjaim szerves része és ezért úgy döntöttem, hogy most már majd minden posthoz beillesztek valami nekem tetsző jó kis zenét kísérőként, mint régen Bundásalma.
Elsőként az olasz vonal szellemében: Jovanotti: L’ombelico del mondo

Chili con carne - máshogy tálalva

Amióta sütök-főzök, azóta várom, hogy velem is megessen valami nagy felfedezés, vagyis, hogy az én konyhámban is belessen mondjuk a rozmaring a fahéjas süteménybe, vagy csoki cseppenjen a paradicsomra és rájöjjek, mekkora mázlista vagyok, hogy a véletlen folytán ilyen csodálatos párost találtam. Persze tudom, hogy egy kis bátorság, egy kis kreativitás és magunktól is rájöhetünk ilyesmire, ami valószínűleg minden bloggerkonyhában meg is esik, ahogy nálam is, de én éppen a véletlenszerűségre vágytam és most valami mini-ilyesmit találtam. Történt ugyanis, hogy chili con carne volt a hétvégén ebédre, de a kenyér még nem sült meg az adott időpontra, L viszont nem bírja magában megenni, ezért más megoldás után nézett. Előkapta a múltheti komoly mennyiségű alkohol leküzdése mellé barátaink által vásárolt burgonyaszirmokat és már csúszott is a kettő együtt. Ő persze csak tolta-tolta egyik falatot a másik után, de az én sasszemeim egy pillanat alatt kiszúrták a lehetőséget a burgonyaszirom tányérra hasonlító alakjára, és már meg is volt a nagy flash:) Kitaláltam, milyen jó ötlet lenne nem mellé, hanem beletenni a szirmokba a chili con carnet és már kész is lett a klassz kis falatka. Persze, tudom, hogy alapvetően tortilla chips dukálna hozzá, de az nem volt, és különben is. Itt most az ötlet a lényeg!:):)

Almás rétes

Sokakkal ellentétben nekem nincs rétes-múltam. Kiskoromban nem volt nálunk sosem, csak Apukám mondogatta mindig, hogy ő a káposztás rétest, azt úgy, de úgy szereti, hogy csak na. Én sok mindent elhittem/hiszek Apukámnak, de ezt, hát ezt azért mégsem. Aztán elkerültem otthonról, és most, hogy már nincsenek ilyen furcsa gyerekek a háznál, Anyukám ráállt – többek között – a káposztás rétes készítésére, és bár továbbra is következetesen elhatárolódtam a rétesvilágtól, annyiszor mondta Anyukám, milyen egyszerű ezekkel az új, jófajta rétestésztákkal, hogy végül a biztonság kedvéért én is betáraztam párat itthonra és vártam, hogy megszálljon a rétesihlet. Természetesen az idő mindig mindent megold. Na persze, főleg, ha nincs. Mert hogy időm nem volt, valami finomságot viszont akartam készíteni, ezért kikaptam a hűtőből a réteslapokat és feltettem a kérdést a Főnöknek, hogy mégis milyen rétest enne meg szívesen? Mire Ő: hát milyet-milyet, micsoda kérdés, hát almásat. Mert hogy neki az a kedvence… Nahallod?! 10 év alatt azt se tudtam, hogy szereti a rétest, nemhogy azt, hogy még kedvence is van!:):) És akkor lett neki almás rétes, már nem is egyszer, többször, többféleképpen is, de ez az alap.

Hozzávalók:
6 db réteslap
1,5 kg alma
1-2 tk őrölt fahéj
Kevéske cukor (kb. 5 dkg)

1. Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzákeverjük a fahéjat és a cukrot és állni hagyjuk 10-15 percre, addigra jó sok levet ereszt, na ezt kinyomkodjuk. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

2. Nedves konyharuhára terítünk egy réteslapot, olvasztott vajjal megkenjük, ráhelyezünk még egy réteslapot, rákanalazzuk az alma egy részét, egyenletesen eloszlatva. A konyharuha segítségével (vagy anélkül) a hosszabbik oldal felől szorosan feltekerjük. Így járunk el a maradék réteslapokkal és almával is, majd átemeljük a rudakat a sütőlapra, a tetejüket is megkenjük olvasztott vajjal és 180-190 fokon sütjük, míg a teteje szép pirosas árnyalatot kap (kb. 20-25 perc)
Megjegyzés: Ennél természetesen jóval vaskosabb rudakat is lehet készíteni, csak az almamennyiséget kell növelni.
Megjegyzés 2.: Hozzá lehet keverni darált diót, mazsolát, a tetejét pedig megszórhatjuk porcukorral.

Én persze olyan okos vagyok, hogy azt hiszem, egyszerre több dologgal is tudok szimultán foglalkozni, így amikor a képen látható adagot készítettem, akkor annyira néztem egy filmet, hogy nem egyenletesen terítettem szét az almát, hanem a réteslap egyik végére halmoztam és úgy tekertem fel…:):), gyakorlatilag oda sem figyeltem, mit művelek… De persze így is elfogyott, hisz ez a kedvenc rétese!:)

Vigyázz, Kész, Főzz! XIX. - Témahirdetés

Ahogy azt elutazásom előtt már jeleztem, Ízbolygó kollegina engem kért fel a XIX. VKF forduló megrendezésére, amelynek témahirdetését mára ígértem. Elöljáróban csak annyit, hogy tanakodás közben, ahogy nézegettem a korábbi VKF-eket, rájöttem, hogy számomra azok a VKF-ek igazán hasznosak, amelyek egy bizonyos fogást, alapanyagot adtak meg témaként, mert olyan jó, hogy a végén egy helyen össze van gyűjtve egy csomó túrós, halas, saláta, vendégváró és egyéb recept. Csakhogy, ahogy ezen gondolkodtam, arra is rájöttem, hogy a legemlékezetesebb VKF-ek viszont azok, amelyeknél semmilyen ételre vonatkozó előírás nem volt megadva, csak a kerettörténet. A piknik, a „Ki, miért kezdett főzni”, és „A nyaralás ízei” fordulók pályaművei mindig olyan sok mindent elárultak a szerzőkről, hogy a mai napig szívesen olvasom azokat az írásokat, ha egy-egy recept kapcsán beléjük botlom. Ilyen előzmények után természetesen nehéz volt okosnak lennem, mert szerettem volna olyan témát találni, amely mindkét szempontnak megfelel. Hogy sikerült e? Nem, bevallom én egyelőre nem találtam rá erre a multifunkciós témakörre és végül olyan témát választottam, ami inkább az utóbbi kategóriába tartozik, mesélős, nem túlságosan kötött, de mégis érdekes és cselekvésre késztet.

A téma nem más, mint a

Romantikus Vacsora

A kép innen származik

A forduló keretében arra kérlek Titeket, kedves főzni szerető bloggerek és nem bloggerek, hogy írjátok meg, mivel vennétek le a lábáról a párotokat egy romantikus vacsorán. Ha éppen nincs célszemély, akkor tételezzük fel, hogy – a korábbi példával élve – Mark Darcyt, vagy férfi kollegák esetében mondjuk Courtney Coxot, esetleg Jennifer Anistont (férjem választásai..:) várjátok vacsorára, Bridget Jones-nál kicsit profibb módszerekkel. Arra már nem is merek gondolni, hogy valaki esetleg felbátorodik és vacsorára invitál egy kipécézett személyt, és aztán majd boldogan számol be a vacsora sikeréről, de hátha. Ha van célszemély, hát mi sem egyszerűbb, legyen egy szép estétek szeptemberben, lepjétek meg a párotokat egy romantikus vacsorával és aztán írjátok meg, mi volt a menü, hogy készült és hogyan tálaltátok a finomságokat.

Volt már úgy, hogy nem jött el a várt személy? Eljött, de kiderült, hogy vega, Te meg csak húst készítettél? Odaégett a vacsora és rendelned kellett valamit? Ha vannak megható, vicces, vagy nem megható és nem vicces, csak érdekes történetetek hasonló vacsorákról, meséljétek el azt is a receptek mellett! Éttermi vacsorát beküldeni nem ér, csak saját, otthon elkészített remekműveket fogadok el, és kérem, hogy kivételesen az ételek mellett lehetőség szerint a terítékről is tegyetek fel képet. Hogy hány fogásos a vacsora, csak rajtatok múlik!

A pályaműveket 2008. szeptember 26-án, pénteken tegyétek közzé, a bejegyzés adatait pedig küldjétek el a doctorpepper7(kukac)gmail(pont)com címre. Bloghontalanok pályaműveiket szintén emailben juttathatják el hozzám, az összefoglalóban ezeket örömmel közzéteszem. Nem vehet részt fizetett, kereskedelmi célú honlap/cég.

Jó főzést és szép estét mindenkinek!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!