Csak a Puffin

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!

Bounty-gombóc

Bevallom, mióta elkészítettem a zserbógombócokat és kipróbáltam a csokizós módszert, azóta nagyjából minden sütiről az jut eszembe, hogy nem lehetne e gombóccá formálni és bevonni csokival… pedig van egyéb dolgom is, becsszó. Aztán persze rájöttem, hogy a kekszeket, a vajastésztás dolgokat nem feltétlenül kellene csokiba mártani, meg ugye a dolog varázsa is elveszne egy idő után, így komoly önuralmat gyakoroltam és vártam egészen máig. Illetve tegnapig. Átnéztem ugyanis a készleteket és meglepve tapasztaltam, mennyi kókuszreszelék van itthon, mintha valami atomtámadásra készülnék (“az ellen nem véd”, ha valaki emlékszik még Szalacsi bácsira, bizonyára érti:) és csak a kókusz menthetne meg minket a világvégétől. Cikáztak a gondolatok a fejemben és már meg is született a nagy ötlet: rafaello golyókat csinálok, de nem rakok bele mandulát, hanem lehűtöm és aztán bevonom csokival. Így két legyet ütök egy csapásra, csökkentem a kókuszmennyiséget és csokizhatok is:)

Hozzávalók kb. 45-50 db golyóhoz:

1 dl víz
17 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj
17 dkg kókuszreszelék
14 dkg sovány tejpor

1. A vízből és a kétféle cukorból szirupot főzünk, majd ha kész, hozzáadjuk a vajat és megvárjuk míg kihűl.
2. Ha langyosra hűlt, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a tejport, jól összekeverjük.
3. Én megvártam míg teljesen kihűl a massza, aztán betettem a hűtőbe és ott volt egy teljes éjszakán át.
4. Reggel kivettem és gyorsan golyókat formáztam a masszából, tálcára tettem és visszatettem a golyókat a hűtőbe.
5. A csokizás előtt egy órával még a mélyhűtőbe is betettem a tálcányi golyót.
6. Végül következett a csokibevonás, a zserbógombócoknál ismertetett módszerrel, amelyet ezúttal meg is örökítettünk, a jobb érthetőség kedvéért. Nem vitás, Maci nevét imába foglalhatjuk a hungarocell konyhai felhasználásának felfedezéséért.
Tehát: A tortabevonót/étcsokit egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztjuk és belekeverjük az olajat. Helyet csinálunk a pulton: balkéznél a lehűlt gombócokkal teli tálca, mellette fogpiszkálók, középen a csokit tartalmazó lábos, jobbkéznél másik tálca, rajta a hungarocell. A gombócba beleszúrjuk a fogpiszkálót, a csokis lábost kicsit megdöntjük, megforgatjuk a csokiban a golyót és gyorsan beleszúrjuk a hungarocellbe. Ha mind megvan, akkor visszatesszük az egészet a hűtőbe, majd ha megdermedt a csoki, megesszük.

DNK uncsitesó - Az undok fiú zsömléje

Amilyen későn fedeztem fel a dagasztás nélküli kenyeret, olyan hamar vágtam bele az új, Mademoiselle által közzétett zsömle kipróbálásába. Bár kiskoromban mindig azt mondtam Anyukáméknak, hogy én cukrász akarok lenni (vagy virágkötő), valójában mára már világosan látszik, hogy egy pék is elveszett bennem, amiről már itt a blogon is tanúbizonyságot tettem néhányszor. Ezúttal tehát az undok francia fiú receptjét felfedező Mademoiselle útmutatásait követtem, figyelembe véve a hozzászólásokat, tapasztalatokat. Így az alábbi eredményre jutottam.


Hozzávalók:
75 dkg liszt
1+1/4 ek szárított élesztő
2,5 tk só
5 dl meleg víz
1 dl tej
1 ek méz

1. Fogunk egy jó nagy keverőtálat, beleteszünk minden hozzávalót és kézzel 1-2 perc alatt alaposan összekeverjük, hogy aztán egy nagyon ragadós masszát kapjunk.
2. Egy kis liszttel meghintjük a massza tetejét, majd másfél órán át letakarva kelesztjük. (Én nem tettem meleg radiátor mellé, csak simán, mint máskor, letakartam egy konyharuhával, rátettem egy plédet és vártam, hogy megkeljen. Nehezen tudtam elképzelni, hogy 1,5 óra alatt olyan nagyon megkel a tészta, ezért 45 perc elteltével bekukucskáltam és szomorúan láttam, hogy alig kelt meg, de hagytam, és megérte. 1,5 óra elteltével akkora volt, hogy szinte kibuggyant a nagy tálból, tehát tényleg működik!)
3. Bekapcsoljuk a sütőt 240 fokra és alulra elhelyezünk egy vízzel félig teli mélyebb tepsit/én magam egy nagyobbacska jénait tettem be.
4. Amikor megkelt a tészta, alaposan megszórjuk liszttel a gyúródeszkát, a kezünket is belisztezzük és kiborítjuk a deszkára a masszát. Én nem vagdostam, csak kézzel letépkedtem 8 kb. egyforma méretű darabot és két-három mozdulattal meghajtogattam a tésztát, majd a hajtással lefelé ráhelyeztem a tepsire. (A hajtogatáshoz a DNK-nál alkalmazott technikát használtam, amiről tényleg érdemes megnézni a videót is, mert úgy sokkal könnyebb eltanulni a mozdulatokat.) Gyorsan kell csinálni, hogy ne tapicskoljuk túl sokat a tésztát.
5. Ahogy rákerült az összes buci a tepsire, már raktam is be őket (de Mademoiselle taktikája is bizonyosan működik, aki kicsit még pihentette a bucikat).
6. 25 perc alatt készre sütjük a zsömléket.

Vélemény: Újabb kiváló találmány, gyors, finom, kívül ropogós, belül puha. Lassan vennem kell valami pékszerkót:):)

Libacomb vörösboros aszalt szilvával


Nincs hozzáfűznivalóm:):) Ez egy finom étel sötét téli estékre.

Hozzávalók:
30 dkg libaháj/én libazsírral helyettesítettem
4 db libacomb
30 dkg aszalt szilva
1 db hagyma
1 db paradicsom
6 gerezd fokhagyma
3 dl vörösbor
2 ek. cukor
fahéj
majoranna

bors

1. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. A libazsírt egy pecsenyesütőbe tesszük.
2. A libacombot megtisztítjuk, a paradicsomot cikkekre, a hagymát pedig 8-10 darabkára vágjuk. A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk és felaprítjuk.
3. A libacombokat sóval, borssal, majorannával és a fokhagymával ízesítjük, majd a libazsíros pecsenyesütőbe helyezzük, mellérakjuk a paradicsom és hagymadarabokat, 1-2 dl vizet hozzáöntünk és betesszük a sütőbe. Kb. 75 percig sütjük, úgy, hogy közben sűrűn locsolgatjuk a pecsenyelével.
4. Ha már kb. 50 perce sül a liba, felforraljuk a vörösbort a fahéjjal és a cukorral, majd a fűszeres lében megfőzzük az aszalt szilvát. Ezzel párhuzamosan készíthetünk mellé köretként párolt rizst. 5. Ha minden kész, a libacombokat az aszalt szilvával és a rizzsel tálaljuk, esetleg narancskarikákkal díszítjük.

Forrás: Receptklub Magazin 2007. december

Könnyű narancsos sütemény

Kicsi Vú talán legnépszerűbb bejegyzése a könnyű citromos süteményről szóló írás, amit már sokan, sokféleképpen kipróbáltak, de mindenki ugyanarra a konklúzióra jutott, mégpedig arra, hogy nagyon finom és egyszerű sütemény. Sütöttem már citrommal is, az eredeti recept szerint, de most naranccsal operáltam, mert annyira tetszett ez a kép az NLC-n, hogy azonnal akartam én is valami olyasmit. Végül még bevontam csokival is, hogy még finomabb legyen, így aztán lett egy süti, aminek az előkészítése 10 perc, sülési ideje kb. 20 perc, utómunkálati ideje kb. 10 perc, elfogyasztása kb. 5 perc…. such is life…

Hozzávalók:
4 tojás
13 dkg kristálycukor
8 dkg olvasztott vaj
12 dkg liszt
1 cs. sütőpor
1 citrom leve és héja/naranccsal helyettesítve

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Kivajazunk és lisztezünk egy sütőformát.
2. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjékből egy kis sóval kemény habot verünk.
3. Egy másik tálban a tojássárgáját a cukorral robotgéppel fehéredésig keverjük.
4. Fokozatosan hozzáadjuk a narancshéjat és –levet, az olvasztott vajat, a sütőporos lisztet. Végül óvatosan beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét is.
5. A tésztát a sütőformába töltjük és kb. 20 percig sütjük. (lehet, hogy több kell neki, azóta már sütőt váltottunk és pl. a mostaniban több idő kell neki)

"Olyan jó kis karácsonyi falatkák" - Gesztenyés kifli és datolyás golyók

Tegnapi termés a mai pókerpartira. Gesztenyés kifli a decemberi Vidék Íze magazinból és datolyás süti a Nagy Karácsonyi Szakácskönyvből. Bár én magam a magyarok közül a Receptklub és a TvPaprika magazinokat kedvelem leginkább, így karácsony előtt gondoltam egyet és megvettem pár másik újságot is, hátha úgy járok, mint Piszke a híres gombócokkal, amit hogyhogynem éppen egy elfekvő Tina karácsonyi receptújságban talált. Van már pár megjelölt recept, bízom a sikerükben, de ezúttal a régóta várakozó gesztenyemassza és datolya felhasználása volt a cél, így esett a választásom a két receptre.
A cím pedig idézet a Férjemtől, aki a legtöbb esetben az előkészületek során csak megkérdezi, “mit sütsz?” aztán tovább is lép és mitsem törődik a konyhai folyamatokkal. Aztán mikor elkészül, megkóstólja, eszegeti, és valamit mindig hozzáfűz. Most például azt, hogy “hmm, ezek olyan jó kis karácsonyi falatkák”, a múltkor a zserbógombócnál meg azt mondja: “hmmm, ez olyan mint a zserbó”:) Aztán persze volt már olyan is, hogy nem azt mondta, amit hallani akartam, de erről majd máskor.. 🙂

Gesztenyés kifli

Hozzávalók:
35 dkg finomliszt
20 dkg vaj
2 tojássárgája
1 ek. tejföl
4 dkg porcukor
1 ek rum
csipet só

A töltelékhez:
30 dkg gesztenyemassza
1 ek. rum
kevés tej vagy tejszín
1 tojás a tetejéhez.

1. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a többi alapanyagot és ha minden benne van, rugalmas tésztát gyúrunk. Ha kész, fél órán át hideg helyen pihentetjük.
2. Míg pihen a tészta, elkészítjük a tölteléket: a gesztenyemasszát villával szétnyomkodjuk, hozzáadjuk a rumot, pár kanál tejet vagy tejszínt és jól összekeverjük.
3. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
4. Ha letelt a fél óra, lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát, fánkszaggatóval kiszúrjuk, vagy 6-7 cm-es négyzetekre vágjuk.
5. A gesztenyés masszából kis halmokat rakunk a tésztadarabokra, kifli alakúra összesodorjuk és végül tepsire helyezzük a kifliket. A végén tojással megkenjük.
6. 15-20 perc alatt szép világosbarnára sütjük.

Datolyás golyók


Hozzávalók:
7,5 dkg vaj
17,5 dkg liszt
1 tk. vaníliaaroma
1 tk. narancslikőr
3 ek. víz

A töltelékhez:
10 dkg magozott aszalt datolya
fél tk. narancslikőr
2 dkg porcukor

1. Apróra vágjuk a datolyát, ráöntünk fél dl forróvizet és a narancslikőrt, összekeverjük és állni hagyjuk.
2. A tésztához elmorzsoljuk a vajat a liszttel, hozzáadjuk a vaníliaaromát, narancslikőrt és a vizet és összegyúrjuk.
3. A tésztából 20-25 db golyót formázunk, majd az ujjunkkal mélyedést képezünk a golyókban, úgy, hogy a tészta fala egészen vékony legyen, beleteszünk kb. 1/4 tk. datolyás masszát és összezárjuk a golyókat. Namármost, én két golyó után rájöttem, hogy felesleges szépen megformázni, aztán óvatosan bemélyedést képezni, aztán megint szenvedni a szép formázással, mert ez duplameló. Egyszerűbb, ha eleve kis köröket lapítunk az egygolyónyi tésztából, annak a közepére helyezzük a tölteléket, majd összezárjuk a golyszit és csak ekkor formázgatjuk széppé. Tepsire helyezzük úgy, hogy az összeillesztett rész kerüljön alulra, villával megszúrkáljuk a golyókat, majd amikor kb. 10-et megcsináltunk, begyújtjuk a sütőt 180 fokra.
4. Ha minden golyó kész, mehet a sütőbe, és 15-20 perc alatt meg is sül.
5. Ha kihűlt, meghempergetjük porcukorban.

Mondanám, hogy mostmár nem csak baguette-formára vágyom, hanem golyóformára is. Egyszerűen képtelen vagyok szép, azonos méretű golyókat formázni. Jó volna valami sablon, amibe beadom az alapanyagot, ő meg kiadja a kész golyót. És ha lehet, legyen alkalmas töltelékes golyók formázására is.

Tapasztalatom továbbá: ha nincs narancslikőr itthon, ne nagyon kezdj bele. Nekem most nem volt, egy kis konyakot adtam hozzá, jó volt így is, de hiányzott a narancslikőr.

Zserbógombóc

Az Angyalka találkozóra – előzetes megegyezés alapján – nem vittünk ételeket, maximum némi édesség volt engedélyezve. Nekem sikerült ezt is mellőzni, de pár bloggertárs gondoskodott az ellátmányról és hozott finom süteményeket. Nehéz mindent felidéznem így egy hét távlatából, de van három dolog, ami nem megy ki a fejemből: Piszke gombócai, Viki citromos kekszei és az ÍB által készített szaloncukrok. Nem csoda, mivel már a helyszínen betermeltem jó pár kekszet és gombócot.
Szerencsére senki nem várt sokáig a receptek közzétételével, így meg is van a finomságok elkészítésének pontos menete. Bár Piszke éppen arról írt, hogy nem akart zserbógombócot készíteni, ezért az eredeti recepthez képest módosításokkal élt, én azt mondtam tegnap magamban, hogy én meg akarok zserbógombócot, így nem tétováztam tovább és nekiálltam a gombócgyártásnak. A recept igen egyszerű, nagy kihívást és némi izgalmat a csokibevonat jelentett számomra, de mivel én is egyre több helyen olvastam a fogpiszkáló-hungarocell kombináció sikeréről, úgy döntöttem, kipróbálom. Hálistennek nem dobtuk még ki az összes kütyünk dobozát, így sikerült kihalásznom az ágy alól egy notebook-támasztó oldalhungarocellt, ami tökéletesen meg is felelt a célnak.

A zserbógombóc recept tehát:

Hozzávalók:

15 dkg aszalt sárgabarack
15 dkg darált dió
2 ek narancslikőr vagy helyette konyak/rum
1 ek víz
2 ek porcukor
1 ek. baracklekvár
fél tk rumaroma/rum

A csokibevonathoz:
15 dkg ét tortabevonó/étcsoki
1 tk olaj

1. A barackokat meglocsoljuk az alkohollal és a vízzel és állni hagyjuk kb. 1 órán át.
2. Késes aprítóval, kávédarálóval, vagy ami van, jól szétaprítjuk az aszalt barackokat, majd hozzáadjuk az összes többi hozzávalót, úgy, hogy gyúrható legyen a massza.
3. A masszából pici golyókat formázunk, majd betesszük a hűtőbe őket, hogy könnyebb legyen a csokibevonás.
4. Kb. 1 óra múlva a tortabevonót/étcsokit egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztjuk és belekeverjük az olajat. És itt jön az attrakció!
Helyet csinálunk a pulton: balkéznél a lehűlt gombócokkal teli tálca, mellette fogpiszkálók, középen a csokit tartalmazó lábos, jobbkéznél másik tálca, rajta a hungarocell.
5. A gombócba beleszúrjuk a fogpiszkálót, a csokis lábost kicsit megdöntjük, megforgatjuk a csokiban a golyót és gyorsan beleszúrjuk a hungarocellbe. Ha mind megvan, akkor visszatesszük az egészet a hűtőbe, majd ha megdermedt a csoki, megesszük egyszuszra.
Természetesen mélységesen egyetértek Piszkével abban, hogy ezerféle módon lehet variálni az ízesítését, de így, vagy úgy, tuti nyerő édesség!! A csokizást még gyakorolnom kell, nem lett tökéletes, de már így is nagyon örülök, hogy sikerült! Olyan, mint a zserbó, készítése viszont sokkal sokkal egyszerűbb!

Azért ha valaki mégis szeretne zserbószeletet készíteni, akkor itt van a zserbó receptje.

Angyalka

Habár az Angyalka már több, mint egy hete tovaszállt a gasztrobloggerek társaságából és ma talán éppen a “szépítészeti” fórumosok között teríti ajándékait, én ezzel a késéssel együtt is szeretnék röviden beszámolni a saját Angyalkámról, aki az idei GoldenBlog győztes Nemisbéka volt. A kedves bloggerpajtás nem tudott részt venni az Angyaltalálkozón, de gondoskodott az ajándék eljuttatásáról, kedvenc szervezőnk, Ana segítségével így már aznap megkaptam ajándékomat. A szerencse, meg az erő velem lehetett aznap, mikor Ana a sorsolást elvégezte, mert igazán klassz Angyalkám volt. Kaptam egy cuki, tollacskás fogantyújú ajándéktáskát, amelyben a következő meglepetések voltak: Egy nagyon finom csokis keksz, még ki nem próbált, de nagyon cuki kicsi Bonne Maman narancslekvár, egy tábla Mövenpick csokoládé Caramel Brulé ízesítéssel, és egy keménycukor rúd, amit bevallom, csak Nemisbéka utólagos segítségével tudtam beazonosítani, miután elolvastam az itt olvashatókat.

A legnagyobb ajándék azonban kétségtelenül a csúcsszuper Golden Syrup.

Ráadásul nem is akármilyen, hanem karácsonyi limitid edisön, különleges ízesítéssel. Hát ilyen Angyalkám volt nekem, gondoskodó, nagyvonalú és különleges..:) Köszönöm!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!