Csak a Puffin

A nyaralás ízei - VKF

Az előző VKF-ből kimaradtam. A nyaralás miatt. Ebből is majdnem. A nyaralás miatt. Soha ne legyen nagyobb gondom:) Végül mégis becsusszanok talán, pedig a gofri, ami számomra a legautentikusabb nyaralásíz, már felkerült a blogra. De azért van más is a tarsolyban.

Ahogy a fent említett gofris bejegyzésben már írtam, gyermekkorrunk legszebb nyarait Balatonfüreden, Apukám munkahelyének üdülőjében töltöttük (és egyébként töltjük mind a mai napig, ha időnk engedi). Mi jut eszembe erről? Hát például az, amikor egyszer a szokásos esti sétára készülve, én már szép ruhába felöltöztetve várakoztam szüleimre, és labdáztam és elestem és betört a fejem és akkor nagyon sírtam, és akkor nem volt séta, hanem ügyelet volt, meg további sírás és hiszti. Például erre emlékszem. De emlékszem még arra is, hogy milyen jókat ping-pongoztunk, bújócskáztunk és huncutkodtunk más gyerekekkel összeverődve és hogy milyen klassz volt a szobánk, ahol emeleteságyunk volt és mindig behallatszott a “DINNYYYYYÉÉÉÉÉÉÉÉT” kiabáló árusok hangja. (A Family Frost egyszerűbb kivitelben:) Meg még egy csomó mindenre emlékszem, a sós kifli és túrórudi páros tökéletes harmóniájára, vagy hogy például mennyire vágytam 13-14 éves koromban bokaláncra, amit meg is kaptam 5 nap könyörgés után, és el is hagytam 1 óra leforgása alatt. Szóval ilyenekre.

De emlékszem a finom paprikás krumplira uborkasalátával, a házi sütésű lángosra és a sült szalonnával bélelt zsemlékre is, amit néha ebéd gyanánt ettünk a strandon. És még az is eszembe jut Balatonfüredről, hogy a szokásos esti nagy séták során hányszor hallgattuk a kis hídról a Vitorlás étterem élőzenekarát és irigyeltük az ott vacsorázó-szórakozó embereket, csakúgy, mint a fél kilenckor kifutó Disco-hajón bulizókat. Aztán persze mikor nagyobbak lettünk, mi is felszálltunk rá, azt hiszem abban az évben a Coco Jumbo volt a nagy sláger, úgyhogy remek buli lehetett! Ja, és a Vitorlás étteremben is jártunk már párszor, a táncos-mulatós része valóban kiváló, de az étel az nem tett ránk túl jó benyomást, dehát nem is arra ácsingóztunk oly sokszor, hanem a hangulatra. És ha már itt tartunk, ettünk már jókat a Borcsában is, ittunk jó borokat a Borfesztiválon és ettünk hozzá zsírosdeszkát vagy sültkolbászt, szóval Balatonfüredhez ilyen ízek és emlékek kötnek egyelőre. Aztán remélem, két év múlva már minden íz oda fog kötni, ha egyszer sikerül odaköltöznünk. (Jaaaaj, és majdnem elfeledkeztem a tavalyi év nagy felfedezéséről! Az Aranycsillag pizzéria pizzagolyócskái fokhagymás szósszal és a Bergman cukrászda Danish nevű süteménye bármikor megér egy utat!!!)

Ha kifejezetten nyaralás, akkor még Cattolica ugrik be, amiről a strandon árult kókusz szeletek és a nyársra húzott cukrozott gyümölcsök jutnak eszembe. Mert igazából, most hogy így átgondoltam, éveken keresztül nem voltunk igazán nyaralni, sok kicsi külföldi út volt, meg sok kicsi balatonfüredi, de olyan nagy igazi nyaralás jónéhány évig nem volt. Na jó, nem számítom az egy éves hollandiai “nyaralást”, mert különben sem hiszem, hogy a holland konyha(?) nagyon feldobná ezt a posztomat a már említett rántott májkrémmel… Szóval nem volt sokáig nagy nyaralás. Aztán eljött a tavalyi év és a nászút, és eljutottunk Toszkánába, idén pedig Dél-Franciaországban barangoltunk, kis madridi és brüsszeli kiruccanással megspékelve. Toszkána, ahol éppen egy olyan házban laktunk, ami arról volt híres, hogy a ház asszonya remekül főz. Hú, de jó volt a készülő sütemények, kenyerek illatára ébredni, ami néha kávé, néha valamilyen gyümölcs illatával keveredett. Azok a reggelik felejthetetlenek. A házi prosciutto, a szuperfinom sütemények, a tökéletes caprese és még sok-sok finomság. De eszembe jut még a sienai panforte is, vagy a finom pizzák és óriási fagylaltok, meg még egy csomó minden.

Az idei nyaralás pedig már tényleg gasztrohangulatban zajlott. Felszerelkezve Provence Gasztronómiai Kalauzával büszkén állíthatom, hogy amit ott ajánlottak, mindent megnéztünk, sőt még többet is. Voltunk kandírozott gyümölcsöket készítő üzemben, piacon Nizzában, Antibes-ban és Aix-en-Provence-ban és jobbnál jobb ételeket kóstoltunk.

Tapenade, aioli, ezerféle olajbogyó, frissropogós baguette, pan bagnat és egyebek. De jóóó volt. Erről majd remélem lesz alkalmam részletesebben is írni, ezért most vissza is térnék a VKF-hez. A pályamű nem más, mint a már említett sienai panforte. Legalábbis hasonlít rá, de nem teljesen olyan, mint az igazi. Mindenesetre csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert nagyon ragadós, nagyon intenzív, nagyon kiadós, vagy ahogy néha csak úgy egyszerűen mondjuk, nagyon tömős:) Kép nincs, csak Sienáról, mert télen készítettem el a sütit, éppen azért, hogy felidézzem a tavalyi nyár ízeit, télen pedig még azt sem tudtam, mi az a gasztroblog, akkor még csak ettünk, nem fotóztunk.

Hozzávalók:
8 dkg mandula
8 dkg mogyoró
10 dkg cukrozott narancshéj
8 dkg liszt
1,5 teáskanál őrölt fahéj
10 dkg méz
10 dkg cukor
2 dkg vaj

1. A mandulát és a mogyorót szárazon teflonserpenyőben megpirítjuk.
2. A mandulát és a mogyorót durvára vágjuk, összekeverjük a narancshéjjal, a liszttel és fél teáskanál fahéjjal.
3. Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.
4. A mézet a cukrot és 5 evőkanál vizet egy edénybe öntjük és hagyjuk gyöngyözve főni alacsony hőfokon, míg szirup nem lesz belőle. Ezt a szirupot is beletesszük a tésztába.
5. Kivajazunk egy 20 cm átmérőjű tortaformát és beleöntjük a formába. Sütőbe tesszük és 30 percig sütjük.
6. Hagyjuk teljesen kihűlni mielőtt kivennénk a formából. Megszórjuk fahéjjal és porcukorral.

Forrás: Sylvia Mercier-Gabet (2004): Az édességek nagykönyve – 1000 recept

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!