Csak a Puffin

Penne all'arabbiata

Tehát újra itt. Ahhoz képest, hogy még csak 3 napja érkeztünk meg és én alig csináltam valamit, sikerült azonnal lerobbannom. 35 fokban olyan beteg lettem, mint általában télen. Ehhez azért kell valami defekt….nem értem. Pedig még légkondink sincs.

Enni viszont kell, és bevallom, hogy miután kb. egy hónapja a két utazás miatt gyakorlatilag semmit nem főztem, engem még a hőség sem tántorított el a kuktálkodástól. Főztem is, sütöttem is az utóbbi napokban, szóval nyomtam fel a hőmérsékletet rendesen. Már csak azért is, mert beszereztem egy-két jó kis szakácskönyvet, és – a repülőgépen mellettem ülő nő legnagyobb meglepetésére – már hazafele úton az új könyveket lapozgattam óriási áhitattal, a türelem meg nem erősségem, szóval fittyet hánytam a melegre és elkezdtem sütni-főzni. Na fényképezni viszont már nem volt kedvünk, így ez most elmarad a következő néhány bejegyzésből, majd legközelebb pótlom.

Szóval a mai menü nagy kedvencem, Antonio Carluccio receptkönyvéből való, bár tudom nagyon jól, hogy nem egy nagy szám, egy igen egyszerű olasz tésztakaja, én az ő útmutatásai alapján készítettem. Elsőre persze én is azt hittem, hogy valami arab jellegű étel, de Carluccio bácsi hamar tisztázta az elnevezés tényleges jelentését, arabbiata azt jelenti, hogy mérges.. mert csíp, érted?!

Hozzávalók:

2-3 evőkanál olívaolaj
2 chilipaprika kimagozva, apróra vágva
3-5 gerezd fokhagyma durvára vágva
60 dkg paradicsom meghámozva, feldarabolva
6 bazsalikom levél
40 dkg pennetészta

1. Megpucoljuk és apróra vágjuk a fokhagymát és a paradicsomokat.
2. A pennét forrásban lévő sós vízbe tesszük és megfőzzük.
3. Olajat hevítünk, majd rátesszük a chilit és a fokhagymát és együtt pirítjuk 1-2 percig.
4. Belekeverjük a paradicsomokat és közepes lángon kb. 6-8 percig főzzük, majd hozzáadjuk a bazsalikomot és a sót.
5. Ha kész a tészta és a mártás is, összeforgatjuk őket és kész. Parmezán sajt itt nem ajánlott, de petrezselymet adhatunk hozzá.

Forrás: Antonio and Priscilla Carluccio: Complete Italian Food

Újra itt

Megérkeztem. Szuper volt. Vissza akarok menni. Például ezért:

Na de nemsokára magamhoz térek és újra bevetem magam a blogvilágba.

Végre

Végre eljött a nyaralás ideje. Az igazi nagy nyaralásé!! Most aztán nem lesz munka, se számítógép, se Internet, csak a nyaralás! Szóval két hét szünet következik, majd július végén jövök! Jó főzőcskézést mindenkinek!

Gofri intro

Mint ahogy azt korábban említettem, június elején szüleimtől kaptam egy gofrisütőt. Miért is? Mert imádom a gofrit. Mióta? Mióta kicsikorunkban rendszeresen a balatonfüredi Kisfaludy-strandra jártunk nyaralni, ahol két cél érdekében voltam bármilyen jósági fogadalmakra, vagy rosszabb esetben hisztire képes: a kürtőskalács és a gofri érdekében. A kürtőskalács akkoriban igen drága dolog volt – bár igazából, ha jobban belegondolok, ma sem olcsó – ezért az egyhetes nyaralás alatt általában egyszer kaptunk egy nagy kürtőskalácsot, miután Apukám kivárta a kürtőskalácsos lakókocsi előtt kígyózó hosszú sort.
A gofrihoz viszont sűrűbben hozzájutottunk. Olcsóbb is volt, meg könnyebb is volt legyűrni, és különben is sokkal többféle variációban árulták. Így, amikor kiérdemeltük, nagy és okos bátyámmal eltipegtünk a strand egyetlen gofrisához, jobban mondva gofris házaspárjához. Magas, vékony házaspár volt, még az arcuk is hasonlított egymásra, valahogy úgy, ahogy mondani szokták, hogy egy idő után már a kutyájára is hasonlít a gazdi, szóval olyan egyformák voltak, de legjellegzetesebb tulajdonságuk mégis az volt, hogy hófehérek voltak. De nagyon! Ez annyira furcsa volt, mert hát ugye Balaton-part, nyár, strand, stb., és akkor ők ott árulták rendületlenül a gofrit – mert egyébként nem volt diverzifikálva a porfóliójuk:), csakis gofrit árultak – úgy, hogy valószínűleg egyszer sem mentek ki a napra csobbanni egyet a Balcsiban…
Mi még mindig eljárunk nyaranta ugyanerre a strandra, de ők már rég nincsenek ott, így hosszú évekig gofrit sem ettem, mert az a bolti kész gofri nem igazán nyerte el a tetszésemet, gofrit meg nem árulnak bármilyen hétköznapi helyen. Ahogy például vattacukrot és lángost sem, hiszen ezek olyan nyaralós-strandos kaják. Aztán pár éve néhány hónapig Brüsszelben éltem, ahol viszont úton-útfélen waffelt lehet enni, persze csak ha még nem telítődtünk csokival és sörrel – na nem mintha én innék sört, de azért ez még így van. Én viszont, valami furcsa okból kifolyólag, brüsszeli életem első két és fél hónapjában nem ettem waffelt. Már nem is tudom, hogy miért. Valószínűleg azért, mert akkor ott éltem, nem turistáskodtam, és igazából a turistás helyekre csak kb. két-három hetente mentünk, de akkor sem waffelt enni, hanem csak mert arra jártunk. Mint ahogy a Halászbástyán sem jártam már vagy másfél éve, pedig itt élek Budapesten, és az egyébként egy klassz hely… Na szóval nem ettem, míg meg nem látogatott a családom, akik viszont turisták voltak, és persze hol máshol, mint a Pisilő Kisfiú közvetlen szomszédságában lévő, valószínűleg Brüsszel legdrágább üzletében, egyenszépruhás lányok által készített waffelt ettek, amihez végül én is csatlakoztam, egy fullextrás gofri elfogyasztásával. Azután persze minden Brüsszelbe érkező rokonnal és baráttal eltotyogtam egy waffeleshez, hogy aztán talpig maszatosan járkáljuk tovább Brüsszel utcáit. Aztán most megint eltelt néhány év, és újra gofri-mentes éveket írtunk, úgyhogy már nagyon megérett a helyzet egy ilyen gasztroajándékra, ami szerencsére nagyon-nagyon jól működik és megörvendeztet minden egyes alkalommal, amikor gofrit készítek. Nemsokára jön a recept is.

Pizzás csiga

Hozzávalók:
Tészta
1/2 kg liszt
3 dl tej
2 tojássárgája
5 dkg vaj
kevés cukor

3 dkg élesztő
Pizzakrém
1-2 fej vöröshagyma
Bazsalikom
Oregánó
3-4 gerezd fokhagyma
1 konzerv paradicsompüré

A tetejére

20-25 dkg reszelt sajt

1. Az élesztőt 1 dl tejben, 1 kiskanál cukorral felfuttatjuk, majd a többi alapanyaghoz keverjük, dagasztjuk és félretesszük, hogy kb. kétszeresére keljen.

2. Amíg a tészta kel, elkészítjük a pizzakrémet. 1-2 kisebb fej vöröshagymát apróra vágunk, majd kevés olajon kislángon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a paradicsompürét, az oregánót, a bazsalikomot és az apróra zúzott fokhagymát és kis lángon tovább főzzük. A végén, ha nem elég sűrű, adunk hozzá kevés ketchupot, de nem sokat, nehogy túl édessé tegye a krémet.
3. Ha a tészta megkelt, kb. 0,5-1 cm vastagságúra nyújtjuk.
4. A sütőt 200 fokra előmelegítjük és kiolajozunk egy tepsit.
5. A kinyújtott tésztát megkenjük egy kevés olajjal, kicsit megsózzuk és egyenletesen rákenjük a pizzakrémet, tehetünk rá néhány szelet sonkát, esetleg reszelt sajtot. Ha minden rajta van, akkor feltekerjük, és kb. 1,5 cm-es szeletekre vágjuk, a tepsire helyezzük és a tetejére bőven szórunk reszelt sajtot. Kicsit kelesztjük még, majd pirosra sütjük.

Eltáv

Szánom-bánom bűneimet, de az elmúlt két hétben nem volt időm a blog frissítésére. Olyan nagy mázlista vagyok, hogy 8 napot a görögországi Spetses szigetén tölthettem munkaügyben. Bár napi többórás programunk volt, bőven jutott idő a nyaralásra és az óriási nagy ebédekre, vacsorákra is. Jó is az, ha minden este étteremben vacsorázik az ember lánya – méghozzá az Európai Unió kontójára:) Köszönjük a Bizottságnak, az FP6-os programoknak, stb., stb.:) Sajnos azonban a közeg nem éppen gasztrobloggereknek való volt, vagy csak én vagyok bátortalan, de mindössze egy alkalommal bátorkodtam lefotózni az előttem sorakozó ételhalmokat. Így a kb. 20 féle tengeriherkenytűről, a jobbnál jobb salátákról, előételekről és a csúcsszuper desszertekről nem tudok képeket prezentálni. Mentségemre szolgáljon, hogy két remek szakácskönyvet sikerült beszereznem, így talán majd saját készítésű görög ételeimről tudok később képes beszámolókat is készíteni.


Ja, és a jó hír az, hogy csütörtökön újra eltűnök két hétre, most következik ugyanis a családi nyaralás!!!Juhé! Azért addig még próbálok frissülni blogilag is, hogy – még az ínséges napokon is – hűséges látogatóim továbbra is találjanak kedvükrevalót.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!