Csak a Puffin

Citromparfé

Hozzávalók:
60 dkg citrom
1 narancs
20 dkg kristálycukor
2,5 dl tejszín

1. A citromot és a narancsot alaposan megmossuk, héjukat egy lábasba reszeljük, amibe belefacsarjuk a levüket is, majd hozzáadjuk a cukrot.
2. Addig melegítjük, amíg a cukor teljesen feloldódik, megvárjuk míg kihűl, és legalább 30 percre a hűtő-szekrénybe tesszük.

3. Amikor a szirup teljesen kihűlt, a tejszínt kemény habbá verjük, és lazán összekeverjük vele.
4. A parféalapot formába öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük. Kb. 2 óra múlva szeletekre vágva menta- vagy citromfűlevélkékkel díszítve, tejszínhab kíséretében kínáljuk.

A képen látható parfé egy kicsit sokáig maradt a hűtőben, normális esetben a teljes parfé olyan állagú, mint az alsó, világos rész.

Forrás: Magyar Konyha 2006 júniusi száma

Citromos-mézes csirke

Hozzávalók:
3 citrom
5 dkg vaj
3 evőkanál méz
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
4 rozmaringág
8 csirkedarab (felső és alsócomb például)
75 dkg burgonya

1. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra.
2. A burgonyát megpucoljuk és kisebb kockákra vágjuk, a csirkedarabokat alaposan megmossuk és lecsepegtetjük.
3. 2 citrom levét kifacsarjuk egy lábasba, majd hozzáadjuk a vajat, a mézet, a fokhagymát és a rozmaringot, kevés sót, borsot és kislángon hevítjük, amíg a vaj megolvad.
4. A csirkedarabokat egy lapos tepsibe fektetjük, köré rakjuk a burgonyát és lelocsoljuk az egészet a citromos mézes vajjal. A maradék 1 db citromot 8 cikkre vágjuk és a burgonya közé helyezzük.
5. 50-60 percig sütjük, közben kétszer megforgatjuk a csirkedarabokat, hogy mindkét oldaluk szép pirosra süljön, a burgonya pedig ropogós és aranyszínű legyen.

Forrás: 101 olcsót étel (BBC Good Food sorozat)

Malakoff krém

Ez a recept Anyósomtól származik, és bár már én is többször készítettem, publikálható fényképet eddig nem sikerült készíteni róla, azért a receptet leírom, mielőtt véget ér a málna-szezon is.

Hozzávalók:
10 dkg porcukor
20-30 dkg babapiskóta
½ kg málna/eper/őszibarack
egy kis sütőrum, vagy rumaroma (elhagyható)

vaníliakrém:
3 tojás
6 dkg liszt
6 dl tej
15 dkg cukor
2 vanília cukor

1. A gyümölcsöt a porcukorral összekeverjük, addig, míg a cukor elolvad, a gyümölcs pedig levet ereszt. Persze óvatosan, hogy ne törjön össze a gyümölcs.
2. Elkészítjük a vaníliakrémet. A 3 tojást különválasztjuk, a fehérjét félretesszük, a sárgáját összekeverjük a kétféle cukorral. A tejet a liszttel elkeverjük, úgy hogy ne maradjon csomós és lassú tűzön forralni kezdjük, közben sűrűn kavargatjuk. Még forrás előtt hozzákeverjük a cukros tojássárgáját, majd megvárjuk, míg felforr és pudingszerű állaga lesz a krémnek (ez forrás után hamar bekövetkezik).
3. Amikor kész, levesszük a tűzről és gyorsan felverjük a fehérjét kemény habbá, és hozzákeverjük a forró krémhez.
4. Egy mélyebb tálalóedény aljára helyezünk egy réteg krémet, majd rá a piskótát (ezt megöntözhetjük egy kis rummal), rá a cukros-leves gyümölcsöt, és aztán megint krémet, piskótát, gyümölcsöt és végül a tetejére krémet. Hűtőbe tesszük, majd másnap tálalhatjuk.

Banános-mascarponés parfé


Nemisbéka oldalán találtam rá az epres-mascarponés parfécsodára, de mivel nálunk meg éppen eper nem, viszont banán volt otthon, ezért én banánnal készítettem el ezt a finomságot. (UPDATE: A nyerstojás-fóbiások ki is hagyhatják a tojást.)

Hozzávalók:
2 tojás
2-3 banán
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
10 dkg porcukor
csipet só

A csokiöntethez:
2 dl tejszín
12 dkg étcsoki

1. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját 5 dkg porcukorral habosra verjük, majd hozzáadjuk a mascarponét.
2. A banánokat összetörjük és hozzáadjuk a mascarponés masszához.
3. A tojásfehérjéket csipet sóval felverjük, majd a vége felé hozzáadjuk a maradék 5 dkg porcukort.
4. Egy másik tálban felverjük a tejszínt, majd előbb ezt, utána a fehérjéből készült habot óvatosan hozzáforgatjük a banános-mascarponés masszához.
5. Az így elkészült parféalapot különböző kisebb formákba, tálkákba lehet kanalazni. Nekem ilyen apró edényeim nem igazán voltak, így mezei, bár kicsit nagy műanyagtálkáinkba kanalaztam a masszát és így helyeztem a mélyhűtőbe.
6. Másnap a tálalás előtt a tejszínt forrásig melegítjük, majd beletördeljük az étcsokit és elkeverjük. Meg kell várni míg kihűl, csak azután szabad a parféra kanalazni. Én még szórtam rá nem sós földimogyorót is.

Nagyon-nagyon finom!

Epres verzió brownie-talpakon

Kiállítás a fagyiról

A nagy parfégyűjtés közben találtam rá a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítására.

“A kiállítás ötezer éves időutazásra invitálja látogatóit. Megismerkedhetünk a fagylalt ősével, első fogyasztóival. Utunk az ókori Kínából indul. A hideg édesség a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi–tenger menti országokba. A görögök Hippokratész tanácsára orvosságként fogyasztották. Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt kínálta tisztjeinek csaták előtt, és kedvelt csemegéje volt a római császárok pazar lakomáinak. A középkorban pedig a fejedelmi udvarok különlegessége volt. Végigkísérhetjük a fagylalt újkori diadalútját is, bepillanthatunk készítési módjának fejlődésébe. A magyar fagylaltozás hőskora a reformkorra tehető. Megtudhatjuk, hogyan vált tömegcikké és mindennapi életünk részévé, megérkezve napjainkba. Ízelítőt kapunk a fagylalt közeli rokonai a parfé és jégkrém történetéből is. Bemutatjuk múzeumunk legszebb, a fagylalt és parfé készítésével és árusításával kapcsolatos tárgyait, dokumentumait. Láthatunk 19. sz. végi cukrászműhelyt, a két világháború közötti időből származó fagylaltos triciklit. A bemutató interaktív részének berendezünk egy 1960-as évekbeli fagylaltozót.”

Parfé gyűjtemény

Kicsit körbejártam a parfétémát és elkezdtem összegyűjteni a neten található recepteket:

Szederparfé - A recept

Hozzávalók:
25 dkg szeder
2 cl cherry brandy
fél citrom leve
1 tojásfehérje
4 dkg porcukor
20 dkg tejszínhab

1. A szedret a cherry brandyvel és a citromlével elkeverjük.
2. A tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, belekeverjük a szedret és a tejszínhabbal átforgatjuk.
3. Pudingformába töltjük és mélyhűtőbe helyezzük.
4. Tejszínhabbal, csokoládémártással és ostyarúddal díszítve tálaljuk.

Én és a parfé

Mivel az elmúlt napokban általam eddig nem érintett világba léptem és hirtelenjében két parfét is sikerült sikerrel elkészítenem, szeretném tisztázni vonzalmamat a parféhoz. 20 évvel ezelőtt, kiskoromban, amikor még csak Apukám tudott nagy ritkán eljutni az NDK-ba és hazafele a “dollárboltból” menő Barbie babákat hozni nekem és szuperjó legókat a bátyámnak, és amikor még nem voltak hipermarketek és így semmilyen reklámújságot nem tömtek a postaládánkba (na nem mintha elértem volna a postaládát és magam ellenőriztem volna a tartalmát, de tuti, hogy nem volt) szóval akkoriban óriási nagy dolognak számított a nagyjából 400 oldalas Quelle magazin és a néhány oldalas, de csupa-csupa szuper játékokkal teli Piatnik prospektus, ami családunk birtokában állt. Ezek annyira fantasztikusak voltak, hogy nagyjából minden hétvégén átnéztem alaposan mindkettőt, és hasonló sűrűséggel jelentettem be türelmes, de tehetetlen szüleimnek hogy márpedig nekem az álomkategóriába sorolható emeletes(!) babaház és a Monopoly, na meg a Miki egeres (vagy Mikiegeres) pólók a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Szóval nagyjából ezzel egy időben tett szert Anyukám egy remek, kártyákból álló receptsorozatra. Azt nem tudom megmondani, hogy ki adta ki – a Piatnik névért is körbe kellett telefonálnom a családot, de végül persze nem ők, hanem a velem egy időszakban szocializálódott, akkor még néhány lakóteleppel távolabb lakó okos, ma már Férjem tudta a választ –, de az biztos, hogy az egyik oldalán kép volt, a másik oldalon pedig a recept és rengeteg darabja volt. Ezt a sorozatot hasonlóan gyakran lapozgattam, mint a fentebb említett két katalógust, bár eszem ágában nem volt kuktáskodni, csak úgy nézegettem a képeket, mert jólesett. És itt jutok el a lényeghez, a parféhoz, a kedvencem ugyanis a képen látható szederparfé volt.

Én el nem tudtam képzelni, hogy mi az, nemhogy parfét, de még szedret sem láttam akkoriban, ezért olyan arisztokratikus – na jó, 5-10 évesen valószínűleg nem ezt a szót használtam, hanem mondjuk egyszerűsítve gazdag – dolognak tűnt, hogy csak néztem és ábrándoztam, mi lehet az. A hozzávalók is csak erősítették bennem ezt az érzést. Cherry brandy, te jó ég!! Olyan nagyon különlegesnek tűnt, hogy ez több évre rögzült bennem, soha eszembe sem jutott, hogy egy hozzám hasonló közönséges földi halandó is képes lehet egy parfé elkészítésére. De most megtört a jég és elkészítettem életem első – és korántsem utolsó – parféját. Elsőként azonban A receptet közölném, amelyet ugyan még nem próbáltam, de feltétlenül közkinccsé kell tennem, gyerekkorom emlékére:)

Fűszeres kenyér

Nemrég Chili írt kenyérügyi sikeréről, és mivel én is kalandozom a péktermékek világában, ezt is kipróbáltam. Az elkészítés valóban egyszerű, egy bökkenő volt, hogy a fűszercsomag hátulján lévő recept felett én nem olvastam el a “címet”, tehát hogy pontosan mi készül (ti. rozsos kenyér). Szóval, mivel ezt nem láttam, rozslisztem meg nem volt, így én finomlisztet használtam helyette. Így tehát ez nem fűszeres-rozsos, hanem “csak” fűszeres kenyér.

Hozzávalók:

500 g finomliszt
150 g rozsliszt 🙂
8 g szárított élesztő
1 evőkanál só
2 evőkanál cukor
3 evőkanál olivaolaj vagy vaj
3 dl víz
1 púpozott evőkanál Kotányi kenyér fűszerkeverék

1. Az élesztőt összekeverjük 5 dkg liszttel, a 2 evőkanál cukorral és 1,5 dl langyos vízzel, majd hagyjuk állni 15-20 percig, hogy felfusson az élesztő.
2. Kivajazunk egy tepsit.
3. Minden egyebet egy keverőtálba teszünk, majd, ha felfutott az élesztő, akkor azt is hozzáadjuk és robotgéppel jól összekeverjük és 15 percig dagasztjuk.
4. A tésztát cipóalakúra formázzuk és kb. 90 percig egy kivajazott tepsin szobahőmérsékleten kelesztjük.
5. 190 fokon kb. 40 percig sütjük.

Kekszes retrosüti, majomkenyér

Már sok más gasztroblogger oldalán láttam ezt a sütit és mivel engem is emlékeztetett valami régi finomságra a kép alapján, nem vártam sokáig az elkészítésével. Férjem és Apósom azonnal rávágta, hogy ez majomkenyér, de szerintem nem teljesen az, mert ha jól emlékszem, abban dió és mazsola is volt. De olyan isteni finom, hogy tőlem akár majomkenyérnek is hívhatjuk, vagy akárhogy, szuperjó! Ráadásul még egyszerű is!! Íme tehát Kicsi Vú receptje:

Hozzávalók:

2 dl víz
25 dkg porcukor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg vaj
reszelt citrom- vagy narancshéj (elhagyható)
fél dl rum
25 dkg apróra tört háztartási keksz
25 dkg darált háztartási keksz

1. A keksz kivételével minden hozzávalót felteszünk főni.
2. 5 perc főzés után belekeverjük a kekszeket, jól elkeverjük, majd folpack-kal kibélelt őzgerincformába öntjük.
3. Kihűlés után 2 órára a hűtőbe, vagy fél órára a mélyhűtőbe tesszük.

Forrás: Kicsi Vú

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!