Csak a Puffin

Nyári tervek

Naszóval, válasz a Pirikenagyitól induló kördésre, amit Rió dobott át nekem hógolyó formájában.

Tehát, gasztro és kevésbé gasztroterveim a nyárra:

– Málna és eper ipari mennyiségű fagyasztása és fogyasztása.
– Eddig nem sűrűn használt fagyigépem erőteljesebb igénybevételére is készülök, ehhez a blogtársak receptjein kívül a Nagy Fagylaltoskönyv receptjeit is használni szeretném, amit már meg is találtam itt. Ha már Bud Spencertől vettem a blogom nevét, akkor természetesen ki kell fejlesztenem a legjobb pisztáciafagylaltot is, ez tuti.
– Nyaralásügyileg remélhetőleg lesz egy nagy túránk Franciaországban – gasztronómiailag ez lesz a csúcspont – majd Belgiumon át Hollandiába megyünk – ezt már megtapasztaltuk, hogy ez a mélypont (rántott májkrém, pfuuj) – és aztán még pár napot Németországban is eltöltünk. Ezen kívül biztos elmegyünk párszor a Balatonhoz és még néhány munkaút is becsúszhat, úgyhogy lesz miből meríteni a beszámolókhoz.
– Befőzni, na azt azért még nem.. Ahogy az aranyékszerre szoktam mondani, ehhez is fiatal vagyok még… (vagy ez csak kifogás, de akkor sem, nem is tudnám hova tenni..)
– Viszont szeretnék idén először szárított paradicsomot készíteni, ennek a legjobb módját még keresem.
– Néhány gasztrofesztiválra is szeretnék elmenni. Első lehetőség az Eperfesztivál lesz, aztán majd még talán összejön 1-2.
– Szeretnék piacjáróvá válni. Így meg is hirdetem a „teherhordói’ állást szűk családom körében (remélem L., hogy olvasod).
– Istenbizony megtanulom, hogy mi a csuda az az RSS és a feed, na meg audio és video fájlok elhelyezését a blogon, ha egyáltalán lehetséges.
– Kicsinosítom a blogomat, és szeretnék szép tányérokat és kelyheket a fotózáshoz.
– (nem gasztro, de terv) Blogom indulásának körülményeire való tekintettel (lásd az áprilisi bokaszalagszakadást) igen nagy kihívásnak tűnik, hogy nyár végére le tudjam futni a Sziget-kört és hogy körbebringázzuk a Balatont (ehhez még fejenként egy bringa is szükségeltetik).

Hát ennyi jutott így hirtelen eszembe, talán Lilafüge és Bundásalma még nem nyilatkozott, repül a hógolyó nekik.

Bruschetta

Igen, ahogy Kicsi Vú megfogalmazta már, a bruschetta tulajdonképpen nem más, mint a pirítós XXI. századi megnevezése. Valóban az, bár nálunk a pirítós az pirítós volt, és a maximum, amit rákentünk az egy kis vaj volt, bűnösebb napokon pedig esetleg fokhagymával is bedörzsöltük. De mást nem nagyon raktunk rá. Tavaly aztán Olaszország egyik legkisebb településén az egyetlen nyitvatartó étteremszerű vendéglátóipari egységben már csak bruschettát lehetett rendelni, és hát igen, azóta a legegyszerűbb vacsora, amit kevés idő és alapanyag birtokában is könnyedén összedobunk.

Hozzávalók:
Kenyér
Paradicsom
Olivaolaj
Bazsalikom
Fokhagyma

Bors (aki szereti, én itt nem használom)

1. A paradicsomokat megmossuk és apró darabokra vágjuk, majd alaposan megszórjuk bazsalikommal.
2. Kenyérszeleteket pirítunk, majd, ha megpirult, akkor olivaolajjal locsoljuk meg és ráhalmozzuk a bazsalikomos paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. (Még tökéletesebb, ha a kenyereket megpirult állapotukban alaposan bedörzsöljük fokhagymával, és ezután tesszük rá a paradicsomot).

Gasztro(elő)szülinap

A hosszúhétvégét szüleinknél töltöttük, és mivel csak ma este tértünk vissza ide, – ahogy Forrest Gump mondaná – a nemzet fővárosába, néhány nap kimaradás után egy tökéletesen sütés-főzésmentes, de mégis gasztro hétvégéről számolhatok be. A héten esedékes szülinapomat ugyanis nem kicsit meghatározta gasztrobloggerségem, legalábbis nagyon úgy tűnik. Anyukám főztjei mellett többek között kaptam két remek süteményes szakácskönyvet,

és egy – hála szüleim ízlésének nem a kicsi és ráadásul szív, hanem a klasszikus téglalapalakú gofri készítésére alkalmas – gofrisütőt. A gofriról majd később, a sütiskönyvekről meg annyit, hogy már háromszor átnéztem mindkét könyvet és még mindig 95 százalékos az elkészítésre alkalmasnak talált, mindenképpen kipróbálandó receptek aránya a könyvekben szereplő összes recepthez viszonyítva. Még az is lehet, hogy valamit a VKF előtt kipróbálok, bár sürget az idő. Szóval ennyit a – Fakanál által már nagyon helyesen alkalmazott kifejezéssel élve – gasztroajándékokról.
Gasztroesemények még:
– elolvastam a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? című könyvet, ami nem volt egy jó döntés. Hát nem tudom, valaki ezt nagyon elnézte… Nem sok értelme volt megjelentetni magyarul, már eredetiben is elég büntetés lehetett… Iszonyú gyenge..
– Átnéztem Anyósom Príma Konyha sorozatából kb. 50 darabot, gondosan kijegyzetelve az érdekesnek vélt receptek nevét, oldalszámát későbbi kipróbálás céljából.
– Megkezdtem a gasztroblogok szisztematikus áttekintését. Eddig ugyanis a létező száznál is több blog közül kb. 20-30-at nézegettem, de azokat sem az elejétől kezdve, ezért most elkezdtem az A betűnél és még nem tartok a C-nél…
– Szereztem Anyukámtól kb. 10-15 darab kiszúróformát.
– Kiskertünk a teraszon egy újabb taggal bővült, mostantól citromfüvet is nevelgetünk, hátha kibírja ezt a hőséget.
– És még egy hógolyót is kaptam Riótól.

Pedig még négyet kell aludni a szülinapomig:) Ja, és előzetesen megleptem már magamat – szülinapra való hivatkozással, biztos, ami biztos – a Good Food sorozat három darabjával.

Hagymás baguette

Már nem ez az első próbálkozásom pékügyileg, sütöttem már zsömleszerű kis bucikat, simán és fokhagymával, de az csak frissen volt jó, később már nem csúszott le olyan könnyen. Így folytatódnak kalandozásaim a zsemlék, kiflik és baguettek világában, ez az újabb próbálkozás egy tavalyi főzős magazinból származik.
Hozzávalók:
1 kis fej lilahagyma
15 dkg teljes kiörlésű búzaliszt
10 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt
2 dkg élesztő
4 evőkanál vaj
1 kiskanál cukor
1 teáskanál só
1 kiskanál őrölt kömény – kihagyható
3 dl tej
1 tojás

1. A hagymát apróra vágjuk és 2 evőkanál vajon aranybarnára pirítjuk.
2. A liszteket egy tálba rakjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a maradék 2 evőkanál olvasztott vajat, a cukrot, a sót és a köményt.
3. A langyos tejjel és a pirított hagymával alaposan eldolgozzuk, és kelni hagyjuk.
4. Ezután még kétszer átgyúrjuk és kétszer megkelesztjük.
5. Lisztezett deszkán három hosszú rudat formázunk a tésztából, majd a felvert tojással megkenjük.
6. Késsel ferde vágásokat húzunk a tésztába 2-4 cm-enként.
7. Tepsire helyezzük a rudakat és langyos helyen duplájára kelesztjük.
8. Forró sütőben 20-30 perc alatt készre sütjük.

Almás pite

Hú, asszem kicsit hülyén nézne ki, ha még most is a hétvége sorozatot folytatnám, lassan megint hétvége, szóval ez nem volt egy nyerő ötlet, de sebaj. Próbaidős gasztroblogger vagyok, nem sikerülhet minden tökéletesen. Úgyhogy most ez egy almás pite és kész.

Szégyen, nem szégyen, az eddig életemben elkészített ételek közül ez az első és eddig egyetlen, amelyben konkrétan zsírt használok. Nem nevezném a konyhámat reformkonyhának, de a zsírt próbálom elkerülni. A kiskorom óta nagyon-nagyon szeretett Anya-féle almás pitéből azonban kihagyhatatlan, így mostanság már zsírt is tárolok itthon, ha éppen túl sok alma maradna meg, összeüthessem ezt a pitét. A legjobb benne az, hogy melegen és hidegen, frissen és párnaposan is remek az íze.

Hozzávalók:

Tészta:
60 dkg liszt,
fél csomag sütőpor
csipet só
5 dkg cukor
1 egész tojás
15 dkg zsír
3 dl tejföl

Töltelék:
1 kg alma reszelve
bele 1 csomag vaníliás cukor
2-3 evőkanál fahéj
1-3 evőkanál cukor
(kevés zsemlemorzsa)

1. A tészta hozzávalóiból rugalmas tésztát gyúrunk, majd pihentetjük, amíg a tölteléket elkészítjük.
2. Míg a tészta pihen, lereszeljük az almát és összekeverjük a kétféle cukorral és a fahéjjal.
3. A tepsit kizsírozzuk és liszttel meghintjük.
4. A tésztát ketté osztjuk. Az első bucit kinyújtjuk (a tepsi méretének megfelelően) és belehelyezzük a tepsibe. Kevés zsemlemorzsával meghintjük a tésztát, majd egyenletesen elsimítjuk rajta a tölteléket. A tészta másik felét is kinyújtjuk és az almás töltelékre tesszük. A tetejét sűrűn megszurkáljuk a villa hegyeivel.
5. Közepes lángon kb. 25 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, ha rózsaszínűre pirul a teteje.
6. Ha kihűlt, porcukorral hintjük meg.

Chili con carne - Csilis bab

Egyik kedvenc ételem a Chili con carne, amit pár éve, külföldi ösztöndíjas évünk alatt tanultunk meg elkészíteni, valamilyen egyetemistáknak szóló szakácskönyvből. Na nem mintha lenne összefüggés Hollandia és a chili con carne között, de jól emlékszem, hogy ott kifejezetten sokszor ettük ezt, csúcsszuper kisüthető bucikkal. Itthon sajnos csak nagy ritkán találunk ilyen bucikat, de azért a chili con carne továbbra is favorit. Mégpedig úgy, hogy nincs benne kukorica. Mert úgy nem szeretjük.

Hozzávalók:

3 fej vöröshagyma
2-3 evőkanál olaj
0,5 kg darált sertés vagy marhahús
2 konzerv sűrített paradicsom
4 gerezd fokhagyma
1 teáskanál só
1-2 teáskanál chilipor
2,5 dl húsleves
0,5 kg paradicsom
0,5 kg konzerv vörösbab

1. 3 fej vöröshagymát karikákra vágunk és 2-3 evőkanál olajon, közepes lángon megfonnyasztunk. Közben megpucolunk 4-5 gerezd fokhagymát és áttörjük, vagy apróra vágjuk és félretesszük.
2. Hozzáadjuk a fél kg darált húst és morzsásra pirítjuk. Türelmesnek kell lenni, fontos, hogy tényleg morzsásra piruljon, ne legyenek nagy húsgombócok.
3. Közben kibontjuk a sűrített paradicsomokat és a babot, az utóbbiról hagyjuk lecsepegni a levét.
4. Felteszünk egy lábasba vizet és amikor felfőtt, belehelyezzük a paradicsomokat. 2-3 perc elteltével a paradicsom héja kezd elrepedni, ekkor ki lehet venni őket a vízből, hogy kihűljenek kicsit.
5. Ha nincs eltéve húsleves alaplé, akkor 2,5 dl vizet felforralunk és elkeverünk benne egy fél húsleveskockát és félretesszük.
6. Amikor a hús morzsásra pirult, hozzáadjuk a 2 sűrített paradicsomot, a fokhagymát, 1 teáskanál sót, és 1-2 teáskanál chiliport (érdemes egy teáskanállal kezdeni, aztán később kóstolgatás után lehet esetleg növelni az adagot). Jól megkeverjük és hagyjuk főni.
7. Közben a felforralt paradicsomokról lehúzzuk a héjukat, feldaraboljuk és félretesszük.
8. Néhány perc elteltével hozzáadjuk a 2,5 dl húslevest és hagyjuk felforrni az egészet, majd beletesszük a leforrázott és feldarabolt paradicsomokat. Ismét megkeverjük és hagyjuk főni.
9. Kb. 5-8 perc elteltével hozzáadjuk a fél kg lecsöpögtetett babot és ismételten megkeverjük, majd főni hagyjuk. Közben meg kell kóstolni néha, és ízlés szerint még fűszerezhető. Akkor jó, ha a bab is megpuhult.

Piskótatekercs

Ahogy a múltkor írtam a körkérdésben, főleg a péntek-vasárnap időszakban szoktam sütni-főzni. Na és olyankor általában nem keveset. Így volt ez most is, de időm meg nincs, hogy mindent egyszerre közöljek, így csak apránként adagolom.

A piskótatekerccsel kezdeném. Nem egy nagy szám, tudom én, de ez volt terítéken, úgyhogy leírom. Múlt vasárnap, amikor fáradtan vártuk a csomagunkat a reptéren, akkor pattant ki a Férjem fejéből, hogy „csinálsz nekem a héten piskótát?? Légyszi!” Mondtam ok, mire ő mondta gyorsan, hogy „elég, ha a tésztát megsütöd, majd én belemártogatom a lekvárba”. Hát igazán nagyvonalú:) Szegény, furcsa kapcsolata van a piskótával. Pár éve, amikor éppen, hogy beköltöztünk első normális lakásunkba, ami így felettébb népszerű lett a barátaink körében, viszont még nem volt túl sok kütyünk, na szóval egy ilyen alkalommal szerettem volna piskótával fogadni a barátokat, és akkor szegény – akkor még nem férjem, de most már az – kézi habverővel verte fel a tojásfehérjét, kb. 30-35 percig… Hmm, hát így kell férjet választani:) És így kell hamar hozzájutni egy elektromos habverőhöz:)

Hozzávalók:
6 tojás
6 evőkanál liszt
6 evőkanál kristálycukor
lekvár

1. Előmelegítjük a sütőt közepes lángon.
2. A 6 tojást különválasztjuk, a fehérjéhez hozzáadunk 2 evőkanál cukrot és gépi habverővel kemény habbá verjük (úgy, hogy ha fejjel lefelé fordítjuk a tálat, akkor se essen ki belőle) és pár percre félretesszük.
3. A tojások sárgáját egy másik tálban 4 evőkanál cukorral szintén a gépi habverővel krémesítjük (3-4 perc).
4. Ehhez (tojássárgája+cukor) apránként hozzáadjuk a 6 evőkanál lisztet és óvatosan a habbá vert tojásfehérjét.
5. A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, és kb. 15-20 perc alatt közepes lángon megsütjük.
6. Akkor van kész, ha a tészta kezd elválni a tepsi vagy a sütőforma oldalától, illetve, ha tűpróbát végzünk és nem ragad rá morzsa. Fontos, hogy ne vegyük ki azonnal a sütőből, csak nyissuk ki a sütő ajtaját, mert a hirtelen hőmérsékletváltozástól gyorsan összeesik a tészta.
7. Kb. negyed óra elteltével kivehetjük a tésztát, és lehúzhatjuk a sütőpapírt. Ha piskótatekercset készítünk, akkor a sütőpapír lehúzása után egy konyharuhára borítjuk a tésztát és megkenjük a lekvárral (vagy más krémmel) és a konyharuha segítségével felgörgetjük.

A tetejét porcukorral meghinthetjük.

Mire kell figyelni?
A tojások szétválasztása során figyelni kell nagyon, nehogy a fehérjébe sárgája is kerüljön, mert akkor nem tudjuk jó kemény habbá verni.
A lisztet lehetőleg szitálva adjuk hozzá a masszához, ne egyszerűen kanállal – mert így lazább állagú lesz a tészta.

Melegszendvics

Hozzávalók:
10 dkg reszelt sajt (pl. trappista, gouda vagy ementáli)
5 dkg vaj
1 dl tejföl
pirospaprika

kenyér

1. A vajat megpuhítjuk – idő hiányában a mikróban – és csomómentesre keverjük az 1 dl tejföllel.
2. Kb. 10 dkg sajtot lereszelünk és fokozatosan hozzákeverjük a vaj-tejföl masszához.
3. A végén hozzáadunk kb. 1-1 mokkáskanálnyi sót és pirospaprikát, majd félórára hűtőbe tesszük.
4. Fél óra után kellően megdermedve vesszük ki a hűtőből és kenyérre kenjük, amit mini grillsütőben sütünk meg nagyjából 3-5 perc alatt. Hirtelen kezd pirulni, ezért érdemes figyelni, nehogy ráégjen a krém.

A fenti adag kb. 4 embernek elég, paradicsommal, teával remek vacsora.

Ha baguetteszeletekre kenjük és úgy sütjük ki, hideg estén akár vendégeknek is adhatjuk.

Kördés

Remélve, hogy külföldi túrám alatt nem olvadt el teljesen a két hógolyó, amit Ecet és Olajtól, Húsosfazéktól és Kaisermühlentől kaptam, íme az én válaszaim a kördésekre.

Inspiráció

Tulajdonképpen bármi lehet inspiráló számomra, csak kép legyen mellette. A legtöbb esetben név és kép alapján választok, ettől azonban még nincs megoldva az éhség tompítása, ezért nem állok meg a kép nézegetésénél, de mindenesetre nagyon sokat segít. Szakácskönyveim és rengeteg internetes – egyelőre sajnos még rendezetlen – receptjeim mellett főzős magazinokból és természetesen a tvpaprikáról gyűjtök. Ha egyszer bekerülnénk egy nézettségi felmérésbe, biztos, hogy nagy-nagy kilengést mutatna a kütyü a tematikus csatornák javára. A Travel channel és a Tvpaprika – na meg újabban a tetőtéri lakásunk apró teraszán kertészkedésbe fogó Férjem jóvoltából a Deko – már-már alapzajként funkcionál nálunk. Így viszonylag sokszor előfordul, hogy egy-egy műsort a paprikán már harmadszor hallok/látok és már tudom, mi következik, de azért türelmesen végignézem… (A legnagyobb favorit Carluccio-bácsi!)

Pontosan a recept szerint járok-e el?

Első készítéskor mindenképpen. Anyukámmal régen a konyhában töltött kevés időm jelentős részét azzal töltöttük, hogy megvitattuk, miért nem segít az nekem semmit a fejlődésben, hogy azt mondja „annyi kell, amennyit felvesz” vagy „az úgy adja magát”. Arról már nem is beszélve, milyen roppantul tudott bosszantani a „tetszés szerint fűszerezzük” fordulat. Én precíz emberke vagyok, számomra az ilyen megragadhatatlan kategóriák sokáig használhatatlanok voltak. Azért mára már bizonyos lazaság van bennem főzéstechnikailag, nem ragaszkodok mindenben a pontos receptkövetéshez, de ha valamit elsőre próbálok, akkor legtöbbször pontosan követem az utasításokat. Amikor elkészült az étel, egyből fogom a receptet és melléírom a megjegyzéseimet, hogy miből kellene több vagy kevesebb, stb. Aztán van úgy, hogy a recept tökéletes, és úgy jó az étel, ahogy van, máskor meg nem. De legalább tudom, hogy mi sül (vagy fő) ki az eredeti alapján.

Tervezés

Hú, hát én a rendszerek és listák nagy barátja vagyok. Néha már a listákról is listát kell írnom, ebben verhetetlen vagyok:) Mivel hét közben nem szoktam főzni, csak sütni, de azt meg általában a rendelkezésre álló alapanyagok ismeretében este, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ezért a tervezés nálunk elsősorban a hétvégékre korlátozódik. Már kedd magasságában el szoktam kezdeni ötletelni, hogy miket szeretnék a közeljövőben elkészíteni, így amikor csütörtök körül eljön a bevásárlás ideje, akkor ezeket az ötleteket szoktam megszűrni és kiválasztani a megfelelő menüt. Általában úgy állítom össze a hétvégi választékot, hogy legyen közte újdonság, “régiség”, és valami “rapid” étel is. Nagy álmom, hogy egyszer legyen annyi időm, hogy akár minden nap tudjak valamit főzni/sütni, de ez sajnos még nem most van. Pedig akkor biztos lenne egy jó rendszerem….

(Ecet és Olajnak tartozom egy negyedik válasszal is. A „Csak a Puffin….” idézet a Kincs, ami nincs című szuperjó filmből származik. Bud Spencer mondja ezt a mondatot, mégpedig azért, mert ő reklámozza a Puffin lekvárt, és ez a márkanévhez társított jelmondat. Ha egyszer képes leszek feltölteni a fájlt, akkor majd meg is lehet hallgatni, addig pedig javaslom a film megtekintését:)

Nehéz célpontot találni, talán Lila Füge és Dibbuk még nem kapott hógolyót, vagy legalábbis nem kapta el… hátha most!

Kakaós csiga

Ha már olyan jól sikerült az első csiga-próbálkozásom, a sajtos csiga, gondoltam, más csigákat is kipróbálok. Íme az azóta szintén kipróbált, finom kakaós csiga receptje, ahogy én csinálom. (A recept internetes fórumokról összegyűjtött receptek, ötletek keveréke, saját fejlesztés:)

Hozzávalók:
Tészta:

50 dkg liszt
2.5 dl tej
1 csomag szárított élesztő
10 dkg cukor
csipet só
2 tojás
10 dkg vaj

Töltelék:
10 dkg vaj
4 evőkanál kakaópor
5 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor

1. Az élesztőt 1 dl langyos tejjel és 1 kiskanál cukorral egy bögrébe tesszük és állni hagyjuk, kb. 10 percig (magyarul megfuttatjuk az élesztőt).
2. Közben egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a 10 dkg cukrot, a sót, a tojásokat, a maradék 1,5 dl tejet és a puha vajat.
3. Ha az élesztő szépen feljött, ezt is hozzákeverjük a tésztához.
4. Géppel 6-8 perc alatt kellően megdagasztjuk, majd meleg helyen kelni hagyjuk (kb. 1 óra).
5. Közben, elkészítjük a tölteléket. A hozzávalókat összekeverjük, hogy jó, kenhető massza legyen belőle, majd a végén, ha van, hozzákeverünk 2-4 evőkanál nutellát is.
6. Ha letelt az egy óra, a megkelt tésztát lisztezett deszkára tesszük, és jó nagy téglalap alakúra húzogatjuk (kézzel). A csokis krémet rákenjük, és feltekerjük.
7. 1,5-2 centis szeleteket vágunk a rúdból és az így kapott csigákat a tepsire helyezzük. Hagyjunk helyet a csigák között, mert sütés közben még legalább duplájára nőnek.
8. 220 fokon 25-30 percig sütjük.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!