Csak a Puffin

Csokis narancsos torta

Az úgy volt, hogy karácsony körül a nagy ajándékvadászat során – ahogy az lenni szokott – magamnak jobbnál jobb ajándékötleteket találtam, így például egy Nagy édességeskönyvet, amit féláron, de még így is viszonylag drágán árult az egyik könyváruház. (Bár az a véleményem, hogy az eredeti áron soha nem is árulták, na mindegy.) Mivel a Jézuskának akkor már rég feladtam a levelemet, táviratozni meg már nem tudtam neki, így karácsony után, az első munkanapon magamnak vettem meg a hőn áhított óriáskönyvet és már alig vártam, hogy visszatérjünk saját kuckónkba – mert legjobban a saját konyhánkban szeretek sündörögni – és addigra gondosam ki is választottam az első receptet, a csokis-narancsos tortát.

Hozzávalók:
Tészta:
3 narancs
7 dkg vaj
3 tojás
15 dkg cukor
15 dkg liszt
Fél zacskó sütőpor
2 evőkanál cointreau

Csokitöltelék:
2 tojás
20 dkg étcsoki
10 dkg vaj
6 evőkanál cukor
Fél narancs reszelt héja

0. Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.
1. Egy tortaformát kivajazunk.
2. 1 narancs héját lereszeljük, majd a narancsot kifacsarjuk. A másik 3 narancsot megmosva vékony szeletekre vágjuk, aztán mindent félreteszünk, a narancshéjat, a narancslevet és a narancskarikákat is.
3. Kettéválasztjuk a 3 tojást.
4. A tojássárgáját összekeverjük a cukorral, hozzáadjuk a narancslevet, a narancshéj felét, a vajat, a lisztet és a sütőport. Teljesen simára kell keverni. (Bár az okos receptkönyv ezt kihagyja, én úgy gondolom, hogy a tojáfehérjéket fel kell verni és hozzáadni a többihez a végén.)
5. A tésztát a kivajazott csatos tortaformába öntjük és kb 40 percig sütjük.
6. Ha kész, hagyjuk kihűlni a tortát és közben elkészíthetjük a csokitölteléket.
7. Kettéválasztjuk a 2 tojást.
8. Az étcsokit megolvasztjuk vajjal vízfürdőben, majd levesszük a tűzről és hozzáadjuk a cukrot, a narancshéj második felét és a tojássárgáját. Simára keverjük, majd hozzáadjuk a habbá vert tojásfehérjét.
9. Az így készült csokikrémet a hűtőbe tesszük egy félórára.
10. A tortát vízszintesen kettévágjuk és meglocsoljuk narancslikőrrel. Megkenjük az egyik tortalapot a krémmel, rátesszük a másik tortalapot, majd pedig a tetejét is megkenjük a krémmel.
11. A tetejére a vékonyra szeletelt narancsszeleteket tesszük díszítésként.

Forrás: Sylvia Mercier-Gabet (2004): Az édességek nagykönyve – 1000 recept

Sajtos csiga

Első gasztroblogos bejegyzésként ezt a nagyon-nagyon fincsi sajtos csigát választottam. Valahol az interneten (ha jól emlékszem valamelyik NLC fórumon) találtam a receptet és mivel még soha nem csináltam semmilyen csiga formájú ételt, gondoltam, próbát teszek. Íme az első sikerrecept:

Hozzávalók:
Tészta:
25 dkg vaj
50 dkg liszt
1 kiskanál sütőpor
1 kávéskanál só
2 dl tejföl
2 tojás

Töltelék:
20 dkg vaj
20 dkg reszelt sajt (akár füstölt is lehet)
1 kávéskanál só

1. A tésztát a hozzávalókból összegyúrjuk és 3 cipóra osztjuk.
2. A tölteléket is elkészítjük a megadott hozzávalókból.
3. Egy cipót lisztezett gyúródeszkán kinyújtunk, majd egyenletesen rákenjük a töltelék egyharmadát és feltekerjük. Ugyanígy járunk el a másik két cipóval is, kinyújtuk, megkenjük és feltekerjük.
4. A 3 rudat egy nagy tálcára helyezzük és a hűtőbe tesszük, kb 1 órára.
5. 1 óra elteltével kivesszük a hűtőből a rudakat és felszeleteljük őket kb. 1 centi széles darabokra, és a sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Nem kell túl nagy helyet hagyni köztük, mert ez nem kelt tészta, így sütés közben sem fog sokkal nagyobbra nőni.
6. Kb. 200 fokon sütjük, míg a teteje is szép aranybarna nem lesz.


Nekem kb. 50 db kicsike sajtos csiga lett belőle, frissen a legjobb, mint általában a sajtos ételek, de még 1-2 nap elteltével is nagyon finom, omlós. Lehet a tetejére tenni taco szószt vagy barbecue szószt, úgy is finom. Legközelebb apróra vágott sonkát, vagy bacont is fogok beletenni, és lehet, hogy egyszer majd a krémet fokhagymával is ízesíteni fogom, mert az is nagyon jó lehet.

Kezdés

Hát lássuk csak. Egy hónapja még nem tudtam, hogy mi is az a gasztroblog. Bár rengeteget internetezek, valahogy soha nem ütköztem egyetlen ilyen blogba sem, pedig éppen az év elején kezdtem el tudatosan összeállítani saját receptkönyvem, hogy aztán majd egyszer, ha lesz egy kislányom, átadhassam neki azt. Ha meg úgy adódik, hogy fia(i)m lesz(nek), majd jól odaadom a meny(ei)mnek… Biztos szeretni fognak, okoskodó anyós…:) Szóval így kezdtem el begépelni és begyűjteni a sok-sok receptet, Anyukám, Anyósom, Sógornőm és Barátnők segítségével, hogy meglegyen minden, ami már bevált. Aztán persze fórumokon is keresgélni kezdtem, újabb és újabb recepteket mentettem el, de persze gondosan elkülönítve a még nem próbált recepteket, hogy aztán egy-egy sikeres elkészítés után átkerüljenek a bevált receptek közé. Szóval, bár napi rendszerességgel olvasgattam a fórumokat, köztük olyanokat is, ahol képpel együtt szerepelnek a finomságok, valahogy elkerültek a gasztroblogok. Őszintén szólva blogot sem nagyon olvasok, talán 4-5 blogot néztem meg eddig életemben összesen.
Aztán nagyjából egy hónapja Baló György bemondta szokásos zárómondatát, hogy “most következik a Kultúrház, így lesz majdnem kerek az este….” valahogy így… és hálistennek ezen a napon sem az Amcsi motorok, sem a Bajnokok Ligája miatt nem kapcsoltunk el az “egyesről” így háttértévézésként szólt a Kultúrház. Hamar aktív tévézésbe fordult a figyelmünk, mivel mindketten sokat internetezünk, sőt ebből is élünk félig-meddig, ezért minden ami netes, az érdekes számunkra. És akkor szépen végighallgattuk a gasztroblogról szóló adást, és persze közben már be is pötyögtem a gugliba az ott megismert neveket, hogy rátaláljak ezekre a blogokra. Kicsi Vú és Chili&Vanília blogja volt az első kettő, amit megnéztem, és hát mondanom sem kell, egyből megtetszett. Én is akarok, én is akarok, gondoltam.. úgyhogy azóta szerepel a “blognak utánanézni” a feladatlistámon. Amennyire időm engedte, körbejártam a blogokat, szolgáltatókat, stb., de annyi időm nem volt, hogy rászánjam magam a regisztrációra és az első bejegyzések létrehozására. (azért a háttérben már én is ráálltam az “előbb fotózunk, aztán eszünk” szokásra, így néhány finomságról már egyből a nyitáskor tehetek fel képet, lásd feljebb). Aztán egy hete útban hazafelé egy ember felborított a lépcsőn, ami miatt már 8. napja ülök/fekszem itthon, tengernyi idővel, ölemben a laptoppal, lábamon egy bokarögzítővel. És hamár ilyen sok időm lett, belevágtam a saját gasztroblogom szerkesztgetésébe, óriási lelkesedéssel.
Hogy mit szeretnék? Ilyen sokat írni egy bejegyzésbe, na azt nem. Ennyi időm nem nagyon lesz… Viszont szeretném a saját kedvenc receptjeimet feltenni ide, hátha másnak is ízleni fognak. Nem vagyok egy öreg harcos és ráadásul nem szaladgáltam a konyhában 5 évesen, akkoriban, sőt még utána is sokáig csak a kinyújtott sütitészta dézsmálásával – na meg persze a végtermék elfogyasztásával – járultam hozzá(?) Anyukám konyhai tevékenységéhez, szóval ha gyors fejszámolást végzek, kb. 3-4 éve kezdtem először magam is főzőcskézni, pontosabban inkább sütögetni, de azóta egészen nagy lelkesedéssel és remélhetőleg egyre nagyobb hozzáértéssel. Vágjunk is bele!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!